Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Államtitkár úr zárszava után tájékoztatom önöket, hogy a bizottságok a jövő héten tárgyalják meg a módosító javaslatokat.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontunk tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Meddig még?” címmel mondja el felszólalását. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Végigültük a költségvetési vitát, tisztességesen jegyzeteltünk, diskuráltunk egymással közéleti kérdésekről, van ugyanakkor egy témakör, amelyről nem nagyon hallottunk, ez pedig a panelprogram kérdésköre.

Ki kell fejeznünk, hogy mintegy 700 ezer panellakás van Magyarországon, több mint egymillió honfitársunk lakik panellakásban, és az ezzel kapcsolatos felújítási programok vagy a valódi rezsicsökkentést jelentő mélyszigetelési programok az utóbbi években megkezdődhettek volna, viszont rendre elmaradtak. Azért állítom, hogy megkezdődhettek volna, mert alapvetően azt pártolom, hogy saját forrásból valósítsunk meg hasonló kezdeményezéseket, de itt még közösségi források is rendelkezésre álltak volna. Magyarország Kormánya volt az, amely meghozta azt a döntést, hogy csak a közintézmények irányába nyitja ki ezeket a forrásokat, a lakosság tekintetében pedig nem. Éppen ezért azt látjuk, hogy nagyon széles körű mélyfelújítási programokat kellene indítani. A szigetelések tekintetében óriási előrelépésre van szükség Magyarországon, és azt is látjuk, hogy erre rendelkezésre állna a megfelelő költségvetési forrás, de ehhez Magyarország Kormányának el kellene szánnia magát.

Alapvetően olyan programban gondolkodunk, ahol a fejlesztések törlesztőrészletét a megspórolt energia számlája jelenti, tehát Magyarország költségvetésétől, a kormánytól várjuk el azt, hogy a fejlesztések bekerülési összegét beletegye ebbe a rendszerbe. Az már utána vitaképes, hogy amikor ebből megspórolt energia „keletkezik”  idézőjelben értendő a keletkezik , akkor ennek az idézőjeles árát visszaforgassuke a rendszerbe vagy sem, és ebből további fejlesztéseket valósítsunk meg, vagy pedig más úton közelítsünk ehhez a kérdéshez, de az biztos, hogy egy hasonló programot el kellene kezdeni.

Az is egyértelmű, hogy bár támogatott különböző fejlesztések adódtak az utóbbi években, nem olyan széles kör számára, mint ahogy én azt szerettem volna, de tény, hogy voltak ilyenek, viszont a szakemberhiány és a nyersanyagköltségek elképesztő elszállása miatt egy adott esetben hárommillió forintos támogatás már másfél milliót sem ér egy évvel később. Tehát olyan szintű árrobbanásnak lehettünk szemtanúi, ami az utóbbi évtizedekben is példátlan volt. Azt látjuk ugyanakkor, hogy óriási a kitettség a nyersanyagok piacán, nagyon sokszor a külföldi források akadozása, részben a Covid okozta ellátásilánc-problémák okán, egész egyszerűen volt, hogy befulladtak csatornák. Éppen ezért felelősen egy nemzetállam akkor jár el, ha igyekszik minél szélesebb körben hazai érdekkörön belül kialakítani azokat a termelőkapacitásokat, amelyek az építőipar és egyáltalán a hasonló bérlakásprogramok, felújítási programok alapjául szolgálhatnak. Itt a nemzeti hatáskör alatt nem azt értem, hogy a kormány válasszon ki néhány oligarchát és ők tulajdonolják a fontos bányákat és feldolgozó egységeket, hanem kimondottan arra gondolok, hogy az ellátási lánc legyen úgy megszervezve, hogy egy kormányzati elhatározást ne tudjon akadályozni az, ami egy vagy két kontinenssel arrébb történik, vagy ha befolyásolja valamennyire, ne ilyen mélységben tegye mindazt.

Azt látjuk tehát, hogy egészen más hozzáállásra lenne szükség a kormányzat részéről. Ha ezek az állami hátterű rendszerek létrejönnek, akkor bizony azoknak a munkaerő-felszívó képessége is megalapozottá válik, ily módon pedig, ha biztos megrendelések adódnak, talán a magyar mikro- és kisvállalkozások vagy közepes méretű vállalkozások is könnyebben be tudnak szállni egy ilyen rendszerbe, hosszú távú, fix, stabil megrendelésekre számítva.

Nagyon fontos az önrész kérdése. Nyilván hozzánk egy olyan modell áll a legközelebb, ahol egy minimális önrészt a polgárnak is le kell tennie az asztalra, de ha a fejlesztések megvalósulnak, és rengeteg energiát, rezsiköltséget spórolunk meg ezzel, akkor hosszú távon az lehet a cél, hogy az állampolgárnak mindez ne kerüljön semmibe, spóroljon azáltal, hogy nagyon régóta halogatott fejlesztések létrejönnek és azok megvalósulnak.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy több mint 700 ezer lakásról van szó, annak több mint egymillió lakójáról. Mivel elképesztő lakásínség dúl az országban, itt egy fenntartható és valódi rezsicsökkentést jelentő megoldást lehetne alig 100-200 milliárd forintból elindítani, aztán nyilván érdemes megvizsgálni, hogy milyen széles körben, mennyi idő alatt lehetne akár mind a 700 ezer lakást felújítani. Nem szabad megállni ezzel a programmal csak a panellakásoknál, nyilván a Kádár-kockáknak nevezett egységekre hasonló szisztémát kell kidolgozni. Mi úgy látjuk, hogy ez a következő tíz év egyik stratégiai és kulcsfeladata, éppen ezért a „Mi várunk” névre elkeresztelt lakhatási programunknak évek óta szerves részét képezi, és elvárjuk a kormánytól azt, hogy legalább álláspontja legyen a kérdésben. Köszönöm a figyelmet.

Felszólalások:   1-84   85-86   87-88      Ülésnap adatai