Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Tájékoztatom önöket, hogy elfogadott napirendünknek megfelelően a határozathozatalra a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Szabó Szabolcs, a Momentum képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszter úrhoz: „Mikor és mennyivel fogják emelni a pedagógusok bérét, hogy végre elismert és megbecsült legyen a hivatásuk?” címmel. Szabó Szabolcs képviselő urat illeti a szó.

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is ott volt a miniszter úr meghallgatásán, ahol a pedagógusbérekről a következőt mondta a miniszter úr, idézném, csak a többiek kedvéért: „Megnéztem én is a fizikára és kémiára jelentkezők számát a felsőoktatásban, az egyik 22, a másik 25”  mármint fő. Ez tehát az utánpótlást nem fogja biztosítani. „Ahhoz, hogy ez növekedjen, nem csak a fizetés a megoldás. Ahhoz, hogy növekedjen, társadalmi presztízs kell. Az is kell hozzá,”  mármint a béremelés  „de a társadalmi presztízs megalkotásában mi csak támogatást tudunk adni, azt a tanári karoknak, a tanároknak jelentős részben maguknak kell elérni.”

Akkor nem volt mód a miniszter úr megjegyzésére reagálni, ezért gondoltam, egy interpelláció keretében beszéljük meg, hogy ez nem egészen így van. A presztízs a folyamat vége, a folyamat eleje pedig a béremelés. S azt is elmondom, hogy miért. Azért, mert egyre kevesebben jelentkeznek pedagógusszakokra. Aki elvégzi, azok közül egyre kevesebben állnak munkába pedagógusként. Nagyon sokan 30-40 éves korukban otthagyják a pedagógushivatást, és egyre többen nyugdíjba is mennek. Ebből adódik a pedagógushiány, és ezért van az, hogy nagyon sok feladatellátási helyen ma már kémia- vagy fizikaszakos tanár ott alkalmazva nincs. Jó esetben utazópedagógus helyettesíti őket, rosszabb esetben egy másik természettudományos szakos pedagóguskolléga helyettesíti őket, még rosszabb esetben egy teljesen más szakos pedagóguskolléga. Pedagógiai szempontból egyik sem jó, sőt rossz megoldás. Ezen kell változtatni.

Az a helyzet, hogy rövid távon csak egy dolog segíthet ezen, a béremelés. Ez egy peremfeltétel, mert ha bért emelünk, akkor legalább a már végzetteket vissza tudjuk hozni a rendszerbe, vagy a frissen végzetteket be tudjuk emelni a rendszerbe. Ha 50 százalékos béremelést adunk, egyébként akkor is csak a nemzetgazdasági diplomás-átlagbér közelébe és nem fölé emelnénk a béreket. Középtávon az még lehet segítség, ha úgy ösztönözzük a pedagógusokat, hogy legalább a meglévő szakjához hasonló közeli szakot még elvégezzen, például egy biológiatanárt értelemszerűen egyszerűbb kémiatanárrá átképezni, mint nulláról indítani egy fiatal képzését. És hosszú távon segíthet majd az, hogy ha megvan a megfelelő bér, hogy kialakítunk egy olyan környezetet, ami a kreatív pedagógiai munkára ösztönzi a pedagógusokat, a szakmai autonómiájukat visszaadja, pedagógiai asszisztensekkel, szakemberekkel, módszertani támogatással segítjük őket. Tehát jól érzékelhető, hogy az a presztízs, amiről a miniszter úr beszélt, a folyamat vége; az eleje egyértelműen a béremelés.

Ez alapján kérdezném, hogy mikor és mennyivel tervezik végre emelni a pedagógusok bérét. Várom a választ. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence miniszterhelyettes úr válaszol. Öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úrnak sokszor szokott változni a véleménye, ült már itt sokféle formáció keretében, most éppen a Momentumban ül, de volt már független, LMP-s és együttes politikus is. Mindegyiknek más-más elképzelése volt az oktatásról, de úgy látszik, hogy ezeket gyorsan és rugalmasan magáévá tudta tenni.

A kormány számára egyértelműen a pedagógusok béremelése volt a legfontosabb 2010 után. Akikkel ön most együtt politizál, azok 2010 előtt elvettek a magyar pedagógusoktól, elvettek minden magyar tanártól, minden magyar pedagógustól egyhavi bért. Nem arról beszélgettek, amit ön mondott, vagy lehet, hogy erről beszélgettek, csak ezzel ellentétesen cselekedtek. S tudja, bevezették a tandíjat is. Tehát ha valaki fizikatanár akart lenni, de a szüleinek nem volt elég pénze, akkor nem tudott volna elmenni, mert nem tudták kifizetni a tandíjat. Ez volt az önök javaslata. Iskolák bezárása több mint 300 helyen, pedagógusok bércsökkentése, s mindezt még megtűzdelték 15 ezer pedagógus elbocsátásával. Ez az alap, ez a tapasztalat, ez a múlt, ez a cselekedetsor az, amire ön fölállhat mint politikai talapzatra akkor, amikor az oktatásról elmondja a véleményét. S lehet ez már a negyedik formáció is, ahogy a baloldalon belül ön helyet foglal a patkóban.

Ezzel szemben mi 2013-ban, amikor a gazdasági fordulat megtörtént, és az addigi csökkenés helyett végre elkezdett a magyar gazdaság újra erőre kapni, akkor a pedagógusoknál indítottuk el az első 50 százalékos béremelési programot. Ez négy év alatt egy 50 százalékos béremelés volt. Utána, bő két évvel ezelőtt, illetőleg az idei esztendőben is volt egy-egy döntés, amivel 10-10 százalékkal emelkedett a pedagógusok bére. S ha ránéz a költségvetésre, akkor azt látja, hogy összességé-ben 70-72 százalékos növekedés van ezekben az években a pedagógusokra, az oktatásra, az iskolarendszerre fordított kiadásokban. Tehát amint volt rá lehetőségünk, pontosan a jövőbe akartuk fektetni ezt a forrást. Amint a magyar vállalkozások megtermelték ezt a többletbevételt, ami a költségvetésbe befolyt, abban a pillanatban ezt máris az oktatásra fordítottuk.

Ezzel szemben az ön aktuális pártjának a korábbi elnöke, a jelenlegi frakcióvezetője annyit mondott a magyar iskolarendszerről az önök oktatási programjának ismertetése közben, hogy mérhetetlenül sok az iskola Magyarországon, és ezeknek nagyon ramaty a minősége. Azt mondta, hogy túl iskola van és túl rossz  ennyi. A 170 ezer magyar pedagógusról, a több ezer iskoláról önöknek annyi véleménye volt, hogy túl sok az iskola, kevesebb iskola kell, és ramaty a minőségük. Tehát nem elégedettek azzal, amit a magyar pedagógusok tesznek. Nyilván mindenhol van, aki jobb teljesítményt nyújt, van, aki kevésbé jobbat, de egy ilyen slendrián mondattal elintézni a magyar oktatási rendszert, hogy kevesebb iskola kell és nagyon ramaty, amit most csinálnak, az nem éppen a presztízs növelése.

Ön arról beszélt, hogy a presztízs növelését el kell érni. Szerintem a presztízs növeléséhez fontos, ha egy politikus  például az ön frakcióvezetője is  nem így beszél, nem félvállról, kioktató jelleggel, lenézően beszél a magyar pedagógusokról, hanem egy kicsit nagyobb tisztelettel beszél a magyar oktatásról, és nem szűkíti le a véleményét a „ramaty” szóra a magyar oktatás kapcsán. Ez szerintem a pedagógusok számára a presztízsben elég fontos kérdés lenne.

(15.10)

A mi tervünk, amit ön is ismer, tisztelt képviselő úr, hiszen itt a parlamentben is, a miniszterelnök úr is, a miniszterek, államtitkárok is sokat beszéltünk erről, az idei 10 százalékos béremelést mindenképpen követnie kell egy 10 százalékos béremelésnek a következő évben is és az azt követő évben is egy újabb 10 százalékos béremelésnek. Ez idén, jövőre és azután egy 30 százalékos béremelést jelent.

Természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy ennél nagyobb béremelésről is egyeztessünk, de jelenleg a költségvetésben és a gazdasági számokban ennek látjuk a fedezetét. Ha a magyar gazdaság jobban tud növekedni, például azért, mert kevésbé fojtják meg a brüsszeli elhibázott szankciók, abban az esetben ennél nagyobb emelésről is beszélhetünk, de csak akkor, hogyha a gazdaság jobban tud nőni.

Ebben jó lenne, hogyha önök partnerek lennének (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), és nem azért tennének mindenhol, hogy minél súlyosabb szankciók minél nagyobb mértékben sújtsák Magyarországot, hanem kevesebb szankcióval, több bevétellel talán a pedagógusbér-emelésről is jobban és biztatóbban tudunk majd egyeztetni. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm a miniszterhelyettes úr válaszát. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadjae a miniszterhelyettesi választ. (Nacsa Lőrinc: Igen!)

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Természetesen nem  Nacsa képviselő urat valószínűleg meglepem. Én szakmai érveket hoztam fel, igazából politikai lózungokat kaptunk.

De azért akkor, hogy pontosítsunk. A miniszteri meghallgatáson, mi mindannyian úgy emlékszünk, hogy Pintér miniszter úr emlegette az iskola-összevonást és a felső tagozatos iskoláknak az összevonását. Tehát azért ezt tisztázzuk! Másrészt, hogy mennyire megy a párbeszéd: ma volt a Nemzeti Pedagógus Kar és a belügyminiszter első tárgyalása, a bérek és a munkaterhek nem kerültek szóba. Akkor miről beszéltek?

Ugyanis a 24. órában vagyunk. Ez az, ami, mondom, a szakma általános véleménye. Ha nincs béremelés, akkor vége van ennek, sajnálatos módon olyan szinten fog leromlani az oktatás, hogy onnan már nem lehet visszajönni. Itt nem lehet Brüsszelre hivatkozni meg gazdaságra, semmire. Azonnali béremelés kell, pont, nincs más megoldás. Ez a szakma véleménye. Nem fogadom el a választ. (Taps a Momentum soraiból.)

Felszólalások:   50-55   56-61   62-67      Ülésnap adatai