Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel, a Jobbik részéről. Megadom a szót a képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki az év elején a világon az élelmiszer-drágulás sorrendjét vizsgálta, egy meglepő grafikonnal szembesülhetett. A leginkább Zimbabwében drágultak az élelmiszerek, ugye, 321 százalékkal, azt követte Libanon, Venezuela, Törökország, Argentína, Irán, Srí Lanka, majd Ruanda és Suriname után Magyarország volt sajnálatos módon ennek a listának a 10. helyén, akkor éppen 44 százalékos élelmiszer-drágulással. Ez egy sokkoló adatsor volt, amely még az előző ünnepi időszakban jött szembe, és az év első napjaiban vált ebből hír. A probléma az, hogy az uniós élelmiszerár-drágulást azóta is sokszorosan meghaladja a hazai adat, és nem szeretnék a Matolcsy-féle indoklás mögé bújni vagy azzal takarózni, ami a magyar élelmiszeripar alacsony termelékenységéről szól, kimondottan igaz egyébként a megállapítás, de nem önmagában ez az oka a magyar élelmiszerárak robbanásának, mert azt látjuk, hogy az ársapkák rendszere elképesztően drágította tovább a magyar élelmiszerek árát.

Értjük és elfogadjuk, hogy hat-hét áruféleség tekintetében megpróbáltak befagyasztani bizonyos folyamatokat, de azt látjuk, hogy elkövettek egy fatális, egy katasztrofális hibát, ugyanis a nagy multinacionális cégek az elosztórendszerükben 6-7 ezer féle élelmiszer árát határozzák meg, és kontrollmechanizmus, lényegi ellenőrzés nélkül lazán be tudták építeni az ő vélt vagy valós veszteségeiket ennek a 6-7 ezer terméknek az árába, és a helyzet az, hogy mivel nem volt kontroll, sokkal többet építettek be, mint amennyit a másik oldalon veszíthettek, ily módon a magyar élelmiszerárak robbanása megállíthatatlanná vált. És érdekes módon  hangsúlyozom: érdekes módon , amikor a Gazdasági Versenyhivatal helyesen elkezdte vizsgálni a tejtermékek árazását, elkezdte vizsgálni különböző termékcsoportok árazását, ezek az áruféleségek hirtelen elkezdtek olcsóbbá válni, a multicégek akciói egymást érték, egymás után szórták be a prospektusokat a postaládákba, voltak itt 30-40 százalékos áresések is bizonyos termékek esetében. Ki fogja visszaadni a magyar fogyasztók pénztárcájába a több hónap alatt indokolatlanul, azáltal elvont pénzösszegeket, hogy teljesen lazán az égbe lőhették az élelmiszerárakat ezek a multicégek?

Öt éve tettük le a megoldást az asztalra egy online árfigyelő adatbázis javaslatával, amelynek a lényege az lett volna, hogy egy színkóddal láthatóvá, láttathatóvá tegyük, hogy állnake az élelmiszerár-emelkedések mögött valós piaci folyamatok, vagy pedig pusztán piaci spekuláció az egész. A digitalizált kornak nem sok előnye van, de ez az egy biztos, hogy minden tranzakció és ezek a piaci folyamatok bizony nyomon követhetőek, megállapítható lett volna, hogy ezek a cégek visszaélnek a magyar vásárlók bizalmával, vagy pedig engedik, mondjuk, egy áfacsökkentés értékét keresztülmenni a rendszeren. És ha öt éve megfogadták volna a tanácsunkat, az alapvető élelmiszerek áfáját teljes körben nulla százalékra lehetett volna csökkenteni, mert lett volna kontrollmechanizmus, tudtuk volna ellenőrizni, hogy az áfacsökkentésből árcsökkenés legyen.

Azt várjuk, hogy ha már megfogadták ezt a tanácsunkat, csinálják meg jól, de az ársapkák kivezetése az idők végezetéig nem kerülhető el. Fogyasztóvédelmi eszközökkel kell tehát nagyon helyesen ellenőrizni a folyamatokat, de a magyar családok jó része esetében egy nemzeti élelmiszer-támogatási programra lenne szükség, ahol nem a külföldi cégek szemetét szeretnénk magyar családokhoz eljuttatni, hanem jellemzően hazai előállítású, minőségi élelmiszert. És óva inteném magunkat attól, hogy itt csak a magyar KSH szerinti szegénységküszöb alatt gondolkodjunk, nagyon-nagyon fontos, hogy lehet, hogy egy kétgyermekes pedagógus-házaspár, amely gyerekeket nevel, a KSH szerint nem számít a szegények közé, azt látjuk ugyanakkor, hogy mondjuk, a gyermeknevelési cikkek áfájával esetenként többet fizet be az államkasszába, mint amennyit onnan családi pótlék formájában megkap, és még ő fizeti a gyenge forint extra árát, és még ő fizeti az ársapkák költségét, a brutális élelmiszerárakat.

(13.40)

Ezért azt mondjuk, hogy  akár az európai uniós szegénységi küszöb figyelembevételével  minden érintett magyar család tarthasson igényt a nemzeti élelmiszer-támogatási program által odaadott juttatásra, ami kimondottan nem készpénz, szeretném hangsúlyozni, és vállalom ezt a konfliktust. Nem szeretnénk, ha szerencsejátékra fordítaná bármely család ezt a támogatást; nem szeretnénk, ha a félkarú rablóban végezné, vagy éppen bizonyos élvezeti szerekre, dohánytermékekre fordítanák. Azt szeretnénk, hogy a magyar családok érdekkörében és jellemzően a nevelt gyermekek érdekkörében hasznosuljanak ezek az összegek. Látjuk, hogy a költségvetésben megvan ennek a forrása, rengeteg extra adóbevételt realizált a válságon a kormány.

A kérdés egyértelmű: hajlandóe ezen extraprofitja egy részét a kormány egy nemzeti élelmiszer-támogatási programra fordítani? Az érdemi választ tisztelettel várom. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Farkas Sándor államtitkár urat illeti a szó.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Kedves Képviselő Úr! Ki kell jelentenünk, hogy amíg újabb és újabb szankciók lesznek, addig a szankciós infláció is itt lesz velünk, és nap mint nap találkozhatunk vele a boltokban a folyamatosan növekvő árakban is.

A szomszédunkban dúló háború, a nemzetközi ellátási láncokban tapasztalható fennakadások kapcsán és az elhibázott, felelőtlen brüsszeli szankciók okozta inflációs helyzetben a kormány arra törekszik, hogy megvédje az embereket, csökkentse azokat a hatásokat, amelyeket ezek a tényezők okoznak. A kormány az egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozó árstopot is azért vezette be és terjesztette ki, hogy megvédje a magyar lakosságot az elhúzódó háború és az elhibázott szankciók okozta inflációtól. A kormány tisztában van azzal, hogy az ár rögzítése önmagában nem elegendő, és azt is biztosítani kell, hogy a rögzített árú termékek rendelkezésre álljanak. Itt meg szeretném jegyezni önnek, hogy nemcsak az elmúlt egy évben, a háborús időszakban, ha fogalmazhatok így, hanem a korábbi Covid-járvány időszakában is végig megfelelő minőségű és mennyiségű, biztonságosan fogyasztható magyar élelmiszer volt az üzletek polcain.

Ennek érdekében került meghatározásra az elmúlt időszakban a kiskereskedők részére a forgalmazási kötelezettség. Ezen kötelezettség megtartását az árstopra vonatkozó egyéb előírásokkal együtt a fogyasztóvédelmi hatóság folyamatosan ellenőrzi úgy, ahogy ezt ön is elismerte felszólalásában. Jelenleg április végéig van érvényben az élelmiszerárstop. A kormány várhatóan a hónap közepén fogja meghozni az intézkedés jövőjével kapcsolatos döntését, amelynek során teljes körültekintéssel, a piaci helyzet alapján és az összes piaci szereplő érdekeinek figyelembevételével fog eljárni.

Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, amit ön felvetett és utalást tett arra a gondolatsorra, hogy az alapvető élelmiszerek árát, amelyeket csökkentettünk, rezsiárhoz kötöttünk, ha fogalmazhatok így, ezt követően  ebben szerintem önnek teljesen igaza van  a kereskedő cégek, a kereskedelmi vállalkozások más termékekre, 6000-7000 termékre is  vagy lehet, hogy ennél több termékre is  olyan árakat képeztek, amelyekkel gyakorlatilag kompenzálták a veszteségeiket az adott, a kormány által megszabott árú termékekkel kapcsolatban. Ezért folynak ezek a vizsgálatok ma is, fokozottabban. Önmagában a büntetés kevés, olyan szituációt, olyan helyzetet kell teremteni, mert nem minden esetben a büntetés hozza meg a legjobb feltételt, hanem olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben ezeknek az áruknak az értéke is egyértelműen csökkenni fog.

Szeretném megjegyezni, meggyőződésem szerint az élelmiszerárak folyamatosan csökkennek, csökkenni fognak, de nem tartom valószínűnek, hogy ezek az árak vissza fognak menni a 2019-20-as, Covid előtti árszintekre. Már csak azért sem mehetnek vissza, mert a megnövekedett inputanyagok, a megnövekedett energiahordozók ára sem fog visszamenni arra a szintre, és nemcsak az alapanyag-termelők, hanem a -feldolgozók is egyértelműen ezekből az energiákból élnek, ha szabad azt mondani, ezeket az energiákat használják, ezeket az inputanyagokat használják.

Csak egy másik példa: a csomagolóanyagok ára olyan mértékben emelkedett meg  ezek jelentős részben olasz és egyéb nyugat-európai importból származnak , ami önmagában drágítja meg egy-egy élelmiszer árát. Arra kell törekednünk, hogy azon élelmiszeripari fejlesztések, azon élelmiszeripari és feldolgozóipari beruházások kapcsán, amelyek ma is érvényben vannak és indulni fognak, ne csak az alapanyagot, hanem a feldolgozott élelmiszert is tudjuk minél több hozzáadott értékkel, mondhatnám azt, hogy minél hatékonyabban olcsóbbá tenni. Éppen ezért szükségesek azok a kiegészítő egyéb források, azok a kiegészítő egyéb műveletek, mint akár egy csomagolóanyag-ipar feltámasztása, hogy ne legyünk rászorulva arra, ami volt a Covid járvány idején, csak egy példát említek, amikor a dobozos tejnek a kupakját olasz importból szereztük be, és az olasz import egyszerűen nem állt rendelkezésre. Majdnem nem tudtunk ebben a pár napban megfelelő mennyiségű tejet szolgáltatni. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem maradhatunk, ezért fontos az, hogy a magyar élelmiszeripart, feldolgozóipart és nem utolsósorban a magyar élelmiszer kis- és nagykereskedelmet is ugyanolyan módon figyelnünk, ugyanúgy ellenőriznünk kell, hogy ilyen eset többet ne forduljon elő.

Kérem a képviselő urat, válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai