Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, néhányan annyit tartózkodunk az ülésteremben, hogy talán már bútordarabnak tűnünk, és sokszor helyet kell változtatnunk, hogy feltűnjünk. De szerencsésen magamhoz ragadtam a szót.

Egy rettenetesen fontos kérdés fekszik előttünk. Én most nem fogom folytatni Nacsa képviselőtársammal azt az örök világok harcát, ami közöttünk van. Más kérdésekben meg tudunk egyezni, de ebben azért nem tudunk, mert itt tényleg másik filmet nézünk. Én állítom, és mindjárt alá is támasztom, hogy önök egy bankárkormány, alapvetően pénzügyi, globális és multinacionális érdekeket szolgálnak ki a magyar emberek érdekeinek a kárára. Ezzel szemben itt vagyunk mi, nemzetben gondolkodó magyarok, akik meg arra kapacitáljuk önöket, hogy végre ezeket a multinacionális és globális érdekeket szorítsák a háttérbe, és álljanak a magyar emberek mellé; s ennek a devizahitelezés állatorvosi lova.

Mosolyog egy-két képviselőtársam, de annyi lélekbátorság még soha nem volt bennük, hogy megpróbálják megmagyarázni nekem azt, hogy amikor önök a devizahitelesek megmentéséről beszélnek, akkor mi a viharért forintosították a devizahiteleket piaci árfolyamon. Miért nem felvételkori árfolyamon forintosították? Aki 165 forinton vette fel, annak önök miért 256 forinton váltották át? Nyomjon már valamelyikük egy gombot, és magyarázza már meg nekünk, hogy ez az önfeladó, nemzetvesztő, gazdasági jellegű árulás hogy következhetett be Magyarországon!

Államtitkár úr, még kevéssé ismerjük egymást, nem tudom, hogy részt foge venni a vitában. Én kapacitálom önt arra, hogy ne csak a végén egy zárszót mondjon, hanem közben próbáljunk gondolatokat cserélni, a legjobb szándék mellett ez megtermékenyíti a vitát. Nem szeretném vélelmezni ugyanis a válaszait, de ha nem fog felállni a vita során, csak a végén, akkor gondolom, azt fogja válaszolni, hogy a devizahiteles átváltás árfolyama azért lett piaci, és azért paktáltak le önök a bankokkal, mert a Kúria nagyjából ezt a dimenziót szabta meg önöknek, és a Kúriára fognak visszamutogatni.

A helyzet azonban ennél bonyolultabb, mert a Kúria döntésétől függetlenül és azt megelőzően önök már a végtörlesztés klímáját kialakították. Így volt, államtitkár úr?  évekkel a Kúria-döntés előtt. A végtörlesztés során milyen árfolyamot alkalmaztak? Emlékeim szerint 180 forintos, kedvezményes árfolyamot kapott az, akinek volt rá elég pénze, volt elég tartaléka hozzá. Akkor nem hivatkoztak, és később sem a Kúria által meghatározott árfolyamra, csak akkor, amikor a piaci forintosítás bekövetkezett. De éppen önök, épp a fideszes jogalkotás volt az, amely kimozdult a Kúria által meghatározott keretből; tette ezt a végtörlesztésnél. A végtörlesztésnél a szerencsésebbek érdekében ki tudott mozdulni.

Amikor a valóban nagyobb összegek és széles tömegek helyzetét kellett volna rendezni, akkor nem voltak ilyen bátrak, akkor a Kúriára mutogatva piaci árfolyamon forintosítottak, megállapodást kötöttek a Bankszövetséggel, és egy paktumot írtak alá az EBRD-vel, képviselőtársaim, 2015 februárjában. Kicsit szégyenlősek voltak, mert az EBRD-paktum angol nyelven található meg a mai napig a kormány honlapján. Ekkora nemzetvesztő önfeladást gazdasági téren az elmúlt hatvan év nagyon ritkán tud felmutatni, csak a kommunistáknak a gazdasági erőforrások elherdálása mérhető ide. De amit önök műveltek ezen a területen, nem is értem, miért emlegetik a parlamentben. Minden alkalommal feldobják nekünk a magas labdát, de nem tudják megmagyarázni, most sem fogják tudni megmagyarázni, hogy miért tettek ilyet.

A Magyar Nemzeti Bank és az arról szóló törvényi szabályozás nagyon-nagyon szorosan kapcsolódik ide. Mert kiválóan mondta a kollégám az előbb, hogy degeszre kereste magát a Magyar Nemzeti Bank a devizahiteles átváltáson. És mit csinált ebből a pénzből? Mondjuk, felállított volna egy kártérítési alapot, amiből a legnehezebb helyzetbe került hitelkárosultakat megsegíti? Nem, nem történt ilyen.

Egyáltalán az előttünk fekvő javaslatban is, amikor arról beszélünk, hogy az esetlegesen keletkező nyereség 50 százalékát a közösbe és adott esetben más célokra fordítható módon befizetik, akkor adódik a kérdés, hogy korábban miért nem merült fel egy olyan szabályozás, amely akár 100 százalékot tesz be a közösbe, merthogy ismerünk ilyen európai példát. Hogy van az, hogy erről még vita sem folyt? Amikor a veszteségeket kell fedezni, akkor egy egyszerű bűvésztrükkel Magyarország Kormánya azt szeretné, hogy a visszafizetési vagy visszatöltési kötelezettségét szétteríthesse hosszú évekre.

Megértem én a rövid távú pénzügyi érdeket, hogy most egy óriási válsághelyzet közepén vagyunk, itt le kell hajolni azért néhány, egy-két tízmilliárdért is, és ne legyünk igazságtalanok, egy válsághelyzetben nagyon sokan így cselekednének, hogy a mostani befizetési kötelezettséget megpróbálnák szétteríteni, és az aktuális válságévekben minél kevesebbet vállalni. Ezt átéltük akkor, amikor az SNI-s gyerekek utazási költségtérítésének a támogatásáért adtam be javaslatot, és önök azt a 3-4-5 milliárd forintot is igyekeztek megspórolni, és saját ígéretük ellenére sem szavazták meg ezt a javaslatot. De egészen elképesztőnek tartom, hogy most kerül ide és ilyenformán kerül ide ez a javaslat.

Ami viszont szerintem megint csak nem vitaképes, az a forint árfolyamának a helyzete. Én nem ismerek olyan belátó módon gondolkodó kormánypárti képviselőt vagy potentátot, aki azt mondaná, hogy a forint árfolyama így elfogadható. Lépjünk egy mondatban túl ezen: az MNB-elnöknek fizetésemelés akkor járna, amikor ellátta a törvényben rögzített feladatát. De rögtön eljutottunk oda, hogy kinek milyen törvényben rögzített feladata van.

Ez a kormány előszeretettel festi magát egy nagyon harcias mázzal, és próbálja magát nemzetet védő kormányként előadni. A helyzet ezzel szemben az, hogy a forint árfolyamának védelme tekintetében ezt a harci lázat valahogy elfelejtette a Fidesz-KDNP. Államtitkár úr, 2010-ben milyen árfolyamnál vették át a kormányzást? 267 forint volt egy euró ára. Jól emlékszem? (Dr. Mellár Tamás: Igen!) Igen. A háború, a fegyveres konfliktus kirobbanásának a lehetőségéről szóló első hírek előtt mennyi volt a forintárfolyam? 367 forint körül volt egy euró. Azóta persze 400 forint fölött sajnos beállni látszik az árfolyam. Egy 360 és 430 közötti sávra teszik a szakértők, hogy ezen belül igazából bármikor bármerre mozoghat, és pont ez a baj, ez a kiszámíthatatlanság. De azt látni kell, hogy mire eljutottunk az önök által emlegetett szankciós politikáig, a fegyveres konfliktusig, addigra már több mint száz forinttal többet kellett adni egy euróért, mint az önök kormányzása elején.

Látjuk a tudatos stratégiát: önök az igazi szövetségeseik, a multi cégek érdekében tudatosan gyengítették a forintot. S amikor mi ezt számonkértük önökön, akkor mi volt a válasz: hát, én szegény magyar kormány vagyok, nekem nincs jogosítványom, ne rajtam kérjék számon a forint helyzetét, hát, ott van a Magyar Nemzeti Bank. Oké, elfogadjuk, elmentünk a Magyar Nemzeti Bankhoz, és sokszor még a vezetőjét is kérdeztük, hogy van ez a forintárfolyam, hogy romlik ilyen rohamosan. Az volt a válasz, hogy én szegény Nemzeti Bank nem tehetek erről, mert Magyarország Kormánya írja és a parlament fogadja el a Nemzeti Bankról szóló törvényt, amiben, láss csodát, nem jelenítenek meg árfolyamcélt.

(18.30)

Tehát a Magyar Nemzeti Bank visszadobta ezt a labdát, vagy ezt a forró krumplit dobálták egymás között, és az lett a vége, hogy a magyar emberek brutálisan sokat fizettek és fizetnek ezért, és önök nem vállalták a felelősséget.

A helyzet az, hogy itt kétféle megoldás van. Az egyik, hogy módosítsák a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, ugye, erre látunk egy kísérletet, de a módosítás foglalja magába azt is, hogy legyen árfolyamcélja a jegybanknak. Tehát ne legyenek ilyen szégyenlősek, ne mondják azt, hogy a forint árfolyama indifferens, már csak azért se mondják, mert a Magyar Nemzeti Bank a maga módján, megkésetten, egy szűk eszközrendszerrel, de igyekezett beavatkozni; nem sikerült neki, de ne vitassuk el, hogy próbálkozott, próbálja ő stabilizálni a forint árfolyamát, csak ilyen későn és ilyen eszközökkel ez nem megy. De ne hivatkozhassanak arra, hogy nincs árfolyamcéljuk, legyen! Államtitkár úr, kérem, hogy a mai vita során, akár a zárszóban nyilatkozzanak arról, hogy hajlandóake módosítani ennek szellemében is a törvényt, tehát hajlandóake elvárni bármelyfajta pufferzónán belüli árfolyamcélt, erről legalább vitatkozzunk!

A másik fontos javaslat, amely szerintem segíthetne a helyzeten, az Alaptörvény módosítása a magyar nemzeti fizetőeszköz értékállóságának a védelmében. Miről szólna ez egész pontosan? Az Alaptörvényt mi ugye, sokat szidjuk, van, aki egyébként a legitimitását is megkérdőjelezi. Én visszafogottabb vagyok ezen a téren, én például nem mondom azt, hogy 51 százalékkal kétharmados törvényeket lehetett volna vagy lehetne módosítani, tehát én úgy gondolom, hogy azért a stabilitás egy fontos dolog, és tartsuk be a mindenkori alkotmányos szabályokat. A sok kritikám mellett viszont megdicsértem az Alaptörvényt a tekintetben, hogy most már van egy közpénzügyi alkotmánya Magyarországnak, ugye, az államadósság-szabályokat lehet benne rögzíteni, és ha a nemzeti vagyonnal kapcsolatos kitételek vannak benne, akkor miért nem lehet rögzíteni azt, hogy a magyar nemzeti fizetőeszköz értékállósága is kerüljön a védelem alá? Hát, ha önök ebben az említett dokumentumban a nemzeti vagyont akarják védeni, miért nem zárják ki azt a faktort, amely a leggyorsabban párologtatja el a nemzeti vagyonnak az értékét?

Éppen ezért azt követelem önöktől, hogy jelenjen meg a forint értékállóságának a védelme az Alaptörvényben. Nyilván nem lehet forintárfolyamot beleírni törvénybe vagy alaptörvénybe, nem erről szól az elvárásunk; arról szól, hogy ha egy ilyen törekvés, egy erős törekvés megjelenik, mint például a lakhatás tekintetében sincs benne a lakhatáshoz való jog az Alaptörvényben, csak egy törekvés arra vonatkozóan, hogy belátó lakhatási politikát folytat a mindenkori kormány, ha a forinttal kapcsolatban is megjelenik egy ilyen törekvés, onnantól az önök összes lépése, döntése, amely a forintárfolyam akár tudatos rombolása irányába mutat, alkotmányellenessé válik, hovatovább megtámadhatóvá válik, hovatovább ha egyszer lesz egy más összetételű kormányzat, mert lesz, akkor számonkérhető módon védenie kell a forintot. Minden afelé mutat tehát, hogy indokolt lenne az Alaptörvény szintjén is védeni nemzeti fizetőeszközünk értékállóságát.

Próbálom mindezt lehozni a földre, hogy miért fontos ez. Az államtitkár úr előtt van egy okostelefon, itt, az én kezem ügyében is van. A helyzet az, hogy ez egy normális, elképzelt forintárfolyam mellett  beszéljünk, mondjuk, 360-380 forintról!  több mint 40 ezer forinttal olcsóbb lenne a boltban. És lehet, hogy a mi fizetésünkből egyáltalán nem probléma egy ilyet megvásárolni, sőt van, aki kapja a Háztól, de higgyék el, hogy nagyon sok magyar ember számára egy, a mai világban, a digitalizáció korában már-már nélkülözhetetlen okostelefon egy nagyon-nagyon komoly kiadás. Ha ez 40 vagy 50 ezerrel drágább az indokoltnál, csak azért, mert önök a multi cégek érdekében rombolták a forintot, akkor ez azt jelenti, hogy önök gyakorlatilag egy különadót foganatosítanak a saját állampolgáraikkal szemben. Mondjuk, egy multi hálózatról beszéljünk, mert önök azokat szeretik, egy H&M-ben megvásárolt ruhadarab esetében 5-8 ezer forinttal is drágább lehet az a középár-kategóriás ruhadarab amúgy, amely normális forintárfolyam mellett sokkal inkább elérhető lenne.

Beszéljünk zöldségekről, gyümölcsökről! 600-800 forint lehet a különbség egy kiló drágább gyümölcsfajta és egy normális forintárfolyam mellett megvásárolt ugyanilyen gyümölcs ára között. És mondhatják azt, hogy vásároljunk magyar terméket  én nagy vadásza vagyok a magyar termékeknek , csak a helyzet az, hogy honnan importálják a gépet az agráriumba, mondjuk, a hazai előállítású zöldségek termesztéséhez? Honnan hozzák a növényvédő szert? A gépet egészen biztosan vagy jellemzően nem Magyarországról. Ha külföldről hozzák, akkor miért vásárolják meg azt? Nem euróért? És nem ugyanott vagyunk? Mint a rezsikérdésben. Ha nem euróért kellene megvásárolni az energiahordozót, akkor talán nem kellene ennyit fizetni érte.

Az önök tudatos forintrombolása tehát túlzás nélkül egy ezermilliárdos nagyságrendű különadó, amit a magyar emberek minden évben megfizetnek, önök pedig a multi cégek érdekében ezt hagyják, tűrik és helybenhagyják.

Még zárógondolatként muszáj megemlítenem azt az IMF-et, amelynek a jelentésére Nacsa képviselőtársam hivatkozott  remélem, hogy nem rajong a jelentésért annyira, mint ahogy azt éreztem , mert ez a jelentés arra is rámutat, hogy ugye, a költségvetést racionalizálni fogja a következő évben a kormány. Ez magyarul egy brutális megszorító csomagot jelent. Önök egy brutális megszorító csomagra készülnek, ennek ezernyi jele van, és nyilván azt fogják mondani, hogy ezt a költségvetés fenntarthatóvá tétele érdekében kell majd meglépni. De szeretném, ha most leszögezné akár a zárszóban, akár a vitában az államtitkár úr vagy bárki a kormány képviseletében, hogy nem terveznek újabb IMF-gyámságot.

Nagyon-nagyon rossz emlékű az a korszak, amikor az IMF képében itt külföldről támasztottak olyan feltételeket, gazdaságpolitikai jellegű feltételeket is, amelyeknek a betartása markánsan csorbítja egy nemzetállam szuverenitását. Márpedig ha önök a korrupciójuk miatt elvesztik az EU-forrásokat, nem tudnak keleti megahiteleket felvenni, amelyek mellé amúgy is szokott járulni olyan feltétel, hogy tulajdonhányadot engedjenek át, s a többi, tehát ezt sem javaslom önöknek, akkor nehogy az legyen a vége, hogy a pénzügyi csőd elől az IMF markaiba menekülnek, és az IMF markában találja magát az ország! Tehát nyugtassanak meg bennünket, hogy nincs ilyen forgatókönyv a kormány homlokterében.

Gyanúsan sokat dicsérik az IMF jelentését mostanában, ezért mi megijedtünk ettől egy kicsit. Kérem tehát, hogy segítsenek eloszlatni ezeket a kételyeket, mert nagyon fontos, hogy legalább egy közös bázison tudjunk gondolkodni, amely egy nemzetállam szuverenitásának a védelmét kell hogy jelentse. Én ezt a dimenziót próbálnám kibővíteni a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának a védelmével, mindezt mi alaptörvényi szinten képzeljük el, és nagyon érdekel bennünket, hogy a kormány mennyire tartja befogadhatónak ezeket a gondolatokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK, a Momentum és az LMP soraiban.)