Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Czomba Sándor államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót napirend utáni felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak az építési törvény módosítása került szóba a héten, hanem bizony a magyar fiatalokat érintő bérkérdés és kivándorlási kényszer is nagyon sokszor szóba került. Itt többször megosztottam már azt a számadatot a Házzal, ami azt illeti, hogy mennyire kevés új építésű lakást és mennyire kevés új bérlakást látunk a rendszerben. Az utolsó adataink 2022 első háromnegyed évéről szólnak: itt 13 617 új lakás épülését detektáltuk. Ez, ugye, több mint 7 százalékkal több, mint a korábbi időszakban, de ha az egész éves adatot megkapjuk, akkor is azt látjuk, hogy a legeslegjobb esetben is csak a teljes ingatlanállomány 200 évenkénti cseréjét teszi lehetővé az az elképesztően alacsony számadat, amely egy kiszáradt gazdaságra utal.

Amióta először javasoltam a „Mi várunk” program kidolgozásakor egy állami hátterű bérlakásépítési koncepció keresztülvitelét, évről évre egyre nehezebb ennek a lehetséges elindulása, hiszen a munkaerőköltség ahhoz képest egyértelműen megnövekedett, de az alapanyagköltség még jobban. Azt látjuk, hogy még több magyar fiatal vándorolt jellemzően kényszerből nyugat-európai országokba, és minden egyes piaci körülmény az ellen hat, hogy olcsón és hatékonyan lehessen egy ilyen rendszert kidolgozni. Tehát a legjobb az lett volna, ha akkor, nyolc-kilenc éve elkezdjük, amikor ezt letettük az asztalra, de most sem lenne késő.

Szeretném jelezni ugyanakkor, hogy több államtitkár említette a CSOK-ot, a babavárót és különböző családtámogatási formákat, amelyeket én külön-külön is alapvetően támogatok. Kettő problémám van velük: egyrészt a büntető típusú tételek és adók abban az esetben, ha az előzőleg vállalt és a legjobb szándék mellett sem sikerbe torkollt szándékok fellelhetőek ebben a rendszerben, másrészt pedig azt látom, hogy ezek a családtámogatási formák  bár a demográfiai áttörést egyáltalán nem hozták meg  jellemzően a felső középosztálytól felfelé tudnak kedvezni.

Olyan ez, mint egy lakáshitel, ahol nagyságrendileg azért nettó 400 ezres fizetéssel kell ahhoz rendelkezni, hogy az ember egy érdemi ingatlanra tudjon szert tenni, mondjuk, Budapesten egy 60 négyzetméter körüli vagy afölötti, adott esetben még nem is panellakásra, de jellemzően panelra szokta ez futni. Azt látjuk, hogy aki ez alatt keres, márpedig azért sajnos elég terebélyes létszám található Magyarországon a gyengébben keresők között, az bizony kiszorul ebből a lehetőségből, és mivel leépítették a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását is, azok, akik korábban egy bankhitel, egy CSOK önrészére össze tudtak szedni ilyen támogatott formával, állami támogatással néhány millió forintot, azok most teljes mértékben reménytelennek érzik az önálló lakás megszerzésének esélyét.

Többféle statisztikai adat jön szembe. Az egyik utolsó szerint a magyar fiatalok több mint egyharmada teljesen esélytelennek látja azt, hogy saját ingatlanhoz jusson. Itt jellemzően az irreálisan magas albérletárak kifizetése az egyik út, sajnálatos módon viszont a másik jellemző megoldás az, hogy Nyugat-Európában próbálnak az érintettek szerencsét, márpedig ha ott találnak párt, ott születnek gyermekek, ők ott kezdenek el szocializálódni, nagyon ritka az az eset, amikor ide visszaköltözött és örök életre itt maradó magyar család lesz ebből. Tehát lássuk be, hogy sajnos most még nem ez a tipikus. Van olyan persze, aki pár év után visszaköltözik, aztán esetleg megint felkerekedik, de a helyzet az, hogy nem ez lenne a cél, hanem egy állami hátterű bérlakásépítési program.

Ahhoz, hogy ebből bármi látsszon, évente 5-10 ezer bérlakást kellene átadni, ezek kimondottan csak az új építésűek, és párhuzamosan fel kellene mérni az 550 ezres üresen álló ingatlanállományt. Ha ennek csak az egytizedét tudjuk bérlakásként az állami tulajdonúak közül újravarázsolni és behozni a rendszerbe, akkor már óriásit léptünk előre, kevesebb magyarnak kell kényszerből kivándorolni.

A mai vitapontokhoz jegyezném meg, hogy ha kevesebben vándorolnak ki, akkor a kormány is kevesebb harmadik világbeli vendégmunkást fog szervezetten importálni Magyarországra. Tehát minden összefügg mindennel, de azt is látni kell, hogy ahhoz, hogy magabíró, erős polgárság gerincét biztosító fiatalok élhessenek Magyarországon hosszú távon is, egy normális béreket megcélzó tervezetre is szükség lenne, mert az európaihoz közelítő bérszínvonalból lehet adott esetben bankhitelt fizetni, önálló ingatlanra szert tenni, de ez nem veszi le a kormány válláról a felelősséget azt illetően, hogy foglalkozzon azokkal a százezrekkel, akiknek csak egy bérlakásprogram nyújthat alternatívát.

Épp ezért mi a „Mi várunk” program szakmai koncepciójának az asztalra tételével őket, az ő jövőjüket célozzuk meg annak érdekében, hogy a szülőföldön való boldogulás minden magyar számára elérhető, reális és ne csak vágyálom legyen. Köszönöm a figyelmet.

Felszólalások:   87-104   105-106   107-108      Ülésnap adatai