Készült: 2024.05.10.18:47:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

84. ülésnap (2023.10.25.),  107-108. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:38


Felszólalások:   105-106   107-108   109-110      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólaló a Párbeszéd képviselőcsoportjából Berki Sándor képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó.

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen padsorok között is többször elhangzott már, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a magyarországi cigányság. Azt gondolom, nem kell külön ecsetelnem, hogy az elmúlt évtizedekben a roma közösség nagy része milyen megpróbáltatásokat kellett hogy átéljen.

Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem voltak kísérletek arra, hogy ez a negatív tendencia megfékezésre kerüljön. De valahogy mégsem beszélhetünk átfogó sikerről, sikerekről. Sőt, a problémák egyre inkább elmélyülnek, kiszélesednek. Most sorolhatnám, hogy melyek voltak azok a politikai intézkedések, elhibázott döntések, amik nagyban rontották a cigányság felzárkóztatásának esélyeit, de ezt most azért sem teszem, mert nem felelősöket, hanem megoldást keresek.

Vidéki politikusként én talán még gyakrabban szemtanúja lehetek, hogy a legnehezebb életkörülmények között élő emberek, családok milyen kilátástalannak tűnő harcot kell hogy vívjanak nap mint nap az életben maradásért. És higgyék el, ez nem egy költői túlzás, ez a valóság.

Rengetegszer beszéltünk már a legalapvetőbb szolgáltatásokat is nélkülöző nyomortelepekről, a közoktatásból kieső több tízezer hátrányos helyzetű gyerekről, vagy akár arról is, hogy statisztikai adatok bizonyítják, hogy a romák körében a megélt életkor jóval elmarad a magyar átlagtól. Ennek nyilván számos oka lehet, de a megnehezedett életkörülmények, az egészségtelen, rossz állapotú lakásokban való élet mind-mind hatással lehetnek erre.

Gyakran hangoztatom, hogy hazánk legkisebb és talán legszegényebb megyéjéből, Nógrádból származom. Talán meglepő, de most olyan történésről szeretnék beszélni, ami számomra is pozitív tapasztalatokkal bír. Ezer szállal kötődöm az egyik Nógrád megyei kis településhez, Karancssághoz. A településen igen magas a romák aránya. Az elmúlt évtizedekben Karancsságon is tapasztalható volt a munkanélküliség, az ezzel járó elszegényedés, és a közösségi élet is szinte teljesen leépült. Karancsság az elmúlt években csatlakozott a mindannyiunk számára ismerős „Felzárkózó települések” programhoz. A háromszáz legszegényebb települést magában foglaló projekt jelenléte rövid idő alatt is látható változást hozott a település életében. A Máltai Szeretetszolgálat és a programban megvalósító szervezetként részt vevő Hit Gyülekezete munkatársai és az ő folyamatos jelenlétük mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Karancsság fejlődjön, sőt mondhatjuk, hogy a felzárkózás útjára lépjen.

Ezúttal is gratulálnék a település vezetőinek, és az ott élő együttműködő embereknek, hiszen nélkülük most nem beszélhetnénk minimális eredményességről sem. Több nógrádi települést is szemügyre vettem, ahol ugyancsak jelen van a „Felzárkózó települések” program. Hasonló eredményekről számolhatok be.

A legtöbb településen az infrastrukturális fejlesztések mellett javulnak a foglalkoztatási mutatók, és újraéled vagy éledezik a közösségi élet, a sport és a tehetséggondozás is. Azt kell hogy mondjam, hogy véleményem szerint a „Felzárkózó települések” program a legkomplexebb, leghatékonyabb projekt a rendszerváltás óta. Ami miatt viszont mégis van hiányérzetem, az az, hogy a program elsősorban a kistelepülésekre fókuszál, pedig mindannyian tudjuk, hogy a városokban fellelhető szegregátumokban is igen-igen elkélne a hatékony beavatkozás, a szakemberek folyamatos jelenléte, mint ahogy az infrastruktúra fejlesztése is. Kérem önöket, mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a leginkább leszakadt régiók városaiban is megteremtődjön hasonló programok elindításának lehetősége.

(15.30)

Amit bizonyosan ígérhetek: én partnerként fogok támogatni minden olyan kezdeményezést, ami hozzájárulhat a társadalmi felzárkózáshoz. Főként akkor, ha Nógrádban vagy urambocsá!, Salgótarjánban nyílik erre lehetőség. A leszakadt régiókhoz tartozó városokban talán ez lehetne az utolsó esély annak érdekében, hogy érdemi változás következzen be. Mint láthatjuk, a beruházók sem tolonganak ezekben a térségekben, hiszen ezen települések, településrészek jócskán elmaradnak a korunk által megkívánt szolgáltatások terén.

Sok esetben egy adott városon belül is óriási lemaradás jellemzi a szegregátumokat a település más részeihez képest. És nem csupán az infrastruktúra hiánya, hanem az ott élők reménytelensége, kilátástalansága is gátat vet a fejlődésnek. Nem csupán ezen honfitársaink érdeke, hogy a szakemberek folyamatos jelenlétének biztosítása révén pozitív változások indulhassanak el a sokat emlegetett felzárkóztatás jegyében. Mindannyiunk számára szükségszerű, hogy a társadalmunk perifériájára sodródott honfitársaink felzárkóztatása sikerrel menjen végbe. Én ehhez ajánlok partnerséget, együttműködést, mert ez az az ügy, ami nem lehet politikai nézetek, érdekek ütközőpontja, mert meggyőződésem, hogy országunk jövőjét befolyásoló történések előtt állunk. Köszönöm, elnök úr.




Felszólalások:   105-106   107-108   109-110      Ülésnap adatai