Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fogjuk meg ezt a kegyelmi pillanatot, és remélem, hogy Nacsa képviselőtársunk is velünk marad, mert most éppen meg szeretném dicsérni. Remélem, hogy ez az a törvényjavaslat, amelyben a parlament minden pártja és remélem, hogy minden képviselője egyet tud érteni.

Én egy kicsit keserű vagyok, hogy őszinte legyek. Egy rettenetesen fontos témáról beszélünk, ugyanakkor uniós irányelv és uniós döntések átültetéséről, és valóban egy nagyon bőkezű határidővel történik mindez.

(11.10)

Azt látjuk ezenközben, hogy azért Magyarországon egy nagyon súlyos probléma és nagyon drámai helyzet áll fenn, és nemcsak a megváltozott munkaképességűek köreiben, hanem általában a valamilyen fogyatékossággal élő honfitársaink tekintetében, de szélesebb körben ideérthetjük egyébként gyermektől az aggastyánig nagyon széles társadalmi csoportok problémáit. Jellemzően akkor beszélünk ezekről, amikor egy külföldön elhatározott uniós irányelv átültetése vagy döntés keresztülvezetése történik meg. Miközben a mindennapokban ezek a honfitársaink velünk élnek, és azok az elképesztő problémák, amikkel szembesülnek, a legtöbbünk számára a legnagyobb empátiával is talán néha befogadhatatlanok, hiszen itt azért kőkemény élethelyzetekről van szó, de mégiscsak óvnám magunkat attól, hogy kizárólag a megváltozott munkaképességűekre szűkítsük le ezt a kört, amiről beszélünk, az egyáltalán nem csak róluk szól.

Egyetértek Nacsa Lőrinccel abban, hogy jó, ha a megváltozott munkaképességűek körében az aktív keresőtevékenységet folytatók aránya növekszik. Akkor jó ez, ha ez nem egy kőkemény, szigorú kényszerből történik, hanem, mondjuk, motivátorok és különböző, erre bátorító eszközök, kedvezmények által történik mindez. Ugyanakkor szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy nagyon sok esetben a mai döntéseink döntik el, hogy a későbbiekben valakiből egy aktív keresőtevékenységre képtelen, fogyatékos honfitársunk válik, vagy éppen tud magának, mondjuk, speciális nevelési igényű gyermekként a megfelelő foglalkoztatás és fejlesztési évek után olyan keresőtevékenységet találni, amivel Nacsa Lőrinc statisztikáját tudja gazdagítani. Tehát nem tehetjük meg azt, hogy az intézményrendszerre, a fejlesztési hálózatra nem fordítunk elegendő pénzt, és várunk, várunk, várunk, és úgy gondoljuk, hogy majd magától ezek a százalékos értékek javulni fognak, ez nincs így.

Én kimondottan a költségvetési vitában a speciális nevelési igényű gyermekek fejlesztő intézményrendszere számára 1, azaz egyetlen százalékot kértem önöktől. Nem kaptam még erre reakciót, és bízom benne, hogy ebben a vitában, amikor beszélünk cégek számára kirótt kötelezettségekről  egyébként többnyire helyes kötelezettségekről , beszélünk arról, hogy egy webshop vagy egy internetes oldal hogy működjön  és helyes, beszéljünk ezekről , mégsem beszélünk eleget a mindenkori kormány felelősségéről és a költségvetési döntéseiről.

Amikor 1 százalékot kértem, mire gondoltam? Megnéztük az áfabevételi várakozásokat, ez több mint 1600 milliárddal több lesz, mint az előző évben. Azt mondtuk, hogy ennek a 10 százalékát kérjük a gyermeket nevelő családok kedvezményezése számára, tehát az alapvető élelmiszerek mellett a gyermeknevelési cikkek áfatartamának csökkentésére. Folytassuk le a vitákat, hogy az áfacsökkentés milyen eszköz, hogy lehet garantálni, hogy abból árcsökkenés is váljon, én nyitva állok ezekre a vitákra, és nyitott vagyok ezek tekintetében. De azt látom, hogy 10 százalékot kértünk, nem a kasszában lévő pénzből, hanem a pluszból, amit pluszban tetszenek beszedni, és még 1 százalékot kértünk  súlyos milliárdokról beszélünk egyébként ez esetben is  a speciális nevelési igényű gyermekeket fejlesztő intézményrendszer korszerűsítésére, a benne dolgozók premizálására és tisztességes juttatásainak szavatolására.

Én családi érintettség okán tökéletesen látom, hogy ennek az intézményrendszernek milyen hiányosságai vannak. Tökéletesen látom azt, hogy amikor egy pedagógiai asszisztenstől vagy egy gyógypedagógustól azt várják el, hogy a pályán maradjon, ezt nem lehet 180 ezer forintos fizetéssel elvárni; még a 9-40 ezer forintos, eltérítésre alkalmas pluszpénzek odaítélésével sem lehet. Ha ebbe az intézményrendszerbe nem fektet Magyarország Kormánya több pénzt és elegendő pénzt, akkor még jobban kiürül ez az intézményrendszer, még kevesebb figyelem jut egy gyermekre, de ha elmennek egy átlagos oktatási konferenciára Északkelet-Magyarországon, kiderül, hogy van, hogy hatosával hordanak gyerekeket logopédiai foglalkoztatásra, hetente egyszer fél órára. Ennek a hatékonyságát mindenki saját maga fel tudja becsülni. És ha ezek a gyermekek nem kapják meg a számukra szükséges törődést, foglalkozást, akkor felnőttkorukban megjelennek ebben a statisztikában a legjobb esetben, míg rosszabb esetben kimaradnak belőle, és nyilván szociális transzferekre fognak szorulni egész életükben.

Azt szeretném mindebből kihozni, hogy nagyon komoly felelősségünk van abban, hogy ezek a honfitársaink megkapnake minden segítséget a legfontosabb, legszenzitívebb években, és egyetértek önökkel abban, hogy minden honfitársunk e tekintetben figyelmet érdemel.

Az uniós döntés, ugye, a 10 fő alatt foglalkoztató cégek esetében nem fogalmaz meg szigorú kötelezettségeket, ugyanakkor javaslom önöknek annak a végiggondolását, hogy ha bármilyen formában, akár egy látássérült személy, akár más fogyatékossággal élő találkozik, mondjuk, mikrocégek, kisvállalkozások weblapjaival, áruházaival s a többivel, akkor terjesszük ki azokat a követelményeket, amelyek az ő akadálymentesített ügyintézését és különböző lépéseit lehetővé teszik.

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy sokkal szélesebb körben valóban elhangzott, hogy az otthonápolás és minden egyéb társadalmi szféra felé ki kellene nyitni ezt a vitát. Én belátom önkritikusan, hogy ez a javaslat és ennek az általános vitája szétfeszítené ezeket a kereteket, nem feltétlenül alkalmas erre, de kérem Magyarország Kormányát arra, hogy folytassuk le ezeket a vitákat, ne csak a megváltozott munkaképességűek életkörülményeire koncentráljunk. Ez nagyon fontos terület, de egy részterület a nagy egészet illetően. Adja meg minden segítségre szoruló honfitársunk számára azt a támogatást, amit egyébként alanyi jogán megérdemel minden honfitársunk, és egy kicsit bátrabban fogalmazzon meg adott esetben többletkövetelményeket fogyatékossággal élő honfitársaink érdekében.

Több százezer emberről beszélünk. Valóban tarthatatlan az, hogy a különböző internetes oldalak esetében még mindig arról kell vitatkoznunk, egyébként az internetkorszak közepén, hogy ezek a különböző megfogalmazott követelmények teljesülneke vagy sem. Tehát egy kicsit több bátorságot kívánok a kormánynak. Ne csak az uniós irányelvek után menjünk, hanem helyezzük ezeket a kérdéseket érdeklődésünk homlokterébe, és sokkal bátrabban, sokkal többször beszéljünk róluk. Köszönöm a figyelmet.