Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Esküszöm, hogy nem kötözködős kedvemben vagyok, vagy nem bal lábbal keltem fel, és nem a kákán is csomót keresek, de mégiscsak meg kell tennem azt a pikírt megjegyzést, hogy rendkívül érdekes helyzet bontakozik itt ki az ülésteremben. Nagyon érdekes azt látni, hogy kivételesen mennyire egymásra talált a Fidesz és az MSZP vagy a Fidesz és a baloldal egy részének álláspontja. Bár kétségtelen, ez egy döntően szakmai jellegű javaslat, jogharmonizációs EU-s irányelveknek való megfeleltetési és technikai szemponttól vezérelve, azonban én némi politikai tartalmat próbálok ebből kinyerni, és nem is kell ábrándos elemzésekbe fognom, amikor az előbb említett módon, ilyen mértékben nehéz időket élünk.

A második világháború óta meg nem tapasztalt korlátozásokkal, intézkedésekkel, tilalmakkal találtuk magunkat szemben az elmúlt két esztendőben, akár még egyébként a parlamenti üléstermekben is és a mindennapokban is, akkor azt láttuk, hogy Magyarországon a bankszektor, a hitelintézetek nemcsak európai, hanem világszinten is kiemelkedő mértékű profitra tettek szert. Mondhatnám egy mezőgazdasági szakkifejezéssel élve, hogy kiváló termőhely Magyarország a pénzintézetek számára, itt igazán kedvező minden feltétel és minden adottság ahhoz, hogy a pénzintézetek extraporfitra tegyenek szert. Ahhoz képest egyébként még csak esetlegesen a távolabbi jövőbe vesző módon sem látjuk, hogy mondjuk, ennek a ciklusnak a végéig egy emberes mértékű extraprofitadónak legalább előkészítése benne lenne ebben a javaslatban, vagy, ahogy mi hívjuk, járványszolidaritási adónak. Ez a fajta, a közteherviselésből való nagyobb szerepvállalása a pénzügyi szektornak, a bankoknak igazán elvárható lenne, és nem lett volna akadálya annak sem, hogy mondjuk, ebbe a csomagba belerakják.

Vagy, ha már egyébként az emberek, a választópolgárok, az átlagpolgárok védelménél tartunk, akkor talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy jelen viszonyok közepette az OBA felelősségvállalása eddigi 100 ezer eurós összeghatárát vagy értékhatárát jelentősen, akár legalább 50 százalékkal megemelnék, legalább egy átmeneti időre, amíg a háború nem ér véget, és nem lesznek kedvezőbbek a forint körüli viszonyok, tehát nem erősödik a forint, és még nem csökken szabad szemmel is jól látható módon az infláció.

(10.20)

Ráadásul oly mértékben gyengül a forint az euróhoz képest, hogy amíg ez a 100 ezer euró még akár egy évvel ezelőtt is 35-36 millió forintos értékhatárt jelentett, ma már 40 millió forint, ami ilyen értelemben akár pozitívumként is elkönyvelhető. De azért annak nem örülhetünk, hogy ezt annak árán értük vagy érték el, hogy gyengül a forint. Érdemes lenne ezt az összeghatárt 150 ezer euróra  legalább átmeneti időtartamra  fölemelni.

Az pedig egészen furcsa, és e tekintetben ott folytatnám, ahol az előző vezérszónokiban abbahagytam, mondhatnám, hogy szándékosan hagytam az előző vezérszónoki végére a bírósági végrehajtásról szóló törvényt, mert elhiszem, hogy a hitelintézetek, a bankok remekül érzik magukat, csak anélkül, hogy ezt jogászként, közgazdászvégzettség nélkül csak úgy belekiabálnám az ülésterembe, azért józan paraszti ésszel fölfogható, hogy a jegybanki alapkamat folyamatos emelkedése, amely összefügg a jelenlegi hazai és nemzetközi környezettel, könnyen jelentheti vagy eredményezheti majd végeredményében ugyanazt a forintalapú hiteleknél, mint amit eredményezett a devizaalapú hiteleknél az árfolyamkockázat, illetőleg a forint-svájci frank vagy forint-euró árfolyam elszállása vagy kedvezőtlenné válása az adósok számára. Hiszen a forintalapú hitelezés addig kedvezőnek tűnt, amíg a jegybanki alapkamat történelmi mélyponton volt, de ahogy az elmúlt fél-egy évben elkezdett emelkedni, az fokozott aggodalomra adhat okot, ráadásul a nem jelzálogalapú hitelek esetében a hagyományos, szabad felhasználású vagy fogyasztói hitelek esetében kirívóan magasak most is a kamatok mértékei.

Tehát ez véleményünk szerint komoly veszély az adósok számára, és itt igenis szigorú állami szabályozási eszközökkel kell beszállni vagy beavatkozni ezekbe a viszonyokba, mert nyilván vannak olyan honfitársaink, akik veszélyérzete nem megfelelő, de akkor orientálni kell őket, és akár a kereseti viszonyokhoz igazodva, akár pedig a bankok szabályozásával gátat kell szabni annak, hogy újratermelődjön a forintalapú hiteleknél is ugyanaz a helyzet, mint amit a devizaalapú hiteleknél megtapasztaltunk.

Szándékosan használom azt a kifejezést, hogy devizaalapú, hiszen sokan egyszerűen devizahitelezésnek nevezik. Devizahitelezés a szó szerinti értelemben alig-alig folyt Magyarországon, hiszen aki felvette annak idején ezeket a hiteleket, az bizony az esetek döntő többségében nem svájci frankban vagy nem euróban kapta meg, hanem forintban kapta meg ezeket a hiteleket. Ha úgy tetszik, egy virtuális trükk áldozataivá vált rengeteg magyar ember, aminek aztán  nem akarom megismételni  most olyan messzire vezető következményei vannak, hogy akár a legtöbbször az egyetlen vagyontárgyat vagy egyetlen komolyabb értékű vagyontárgyat jelentő családi házuk vagy lakásuk is veszélybe kerül.

Ugyanezt át fogjuk élni a forintalapú hiteleknél is, ha a lakossági tájékoztatást, a hitelfelvétel lehetőségeit nem szorítjuk az eddiginél szűkebb keretek közé, illetőleg nem írunk elő megfelelő szabályozásokat a mindig is profitéhes bankok és hitelintézetek számára. Ugyanis akkor, amikor soha nem látott mértékű nem is ingatlanár-emelkedés, hanem ingatlanár-robbanás, akkor bizony akár egy, az ország kevésbé frekventált részein lévő, korábban nem túl értékesnek számító ingatlan is finom falat lehet azoknak a bankoknak vagy éppen faktorcégeknek vagy végrehajtóknak a számára, akik mindig ugrásra készen állnak akkor, amikor az emberek alól pénzt és ingatlant kell kiszervezni.

Aztán a szabályozás legvégén van a biztosítási tevékenységről néhány sor, ami gyakorlatilag technikai jellegűnek tekinthető. Mondhatnám azt is, hogy semmi különös, akár át is lapozhatnánk ezen az egészen, viszont nem tudom magamban tartani azt az észrevételt, mely szerint hiányérzet van bennem, hogy mondjuk, a mezőgazdasági biztosítási tevékenységekkel, illetve mezőgazdasági biztosításokkal kapcsolatban miért nem kezdenek  ha nem is ebben a javaslatban fektetik le  vagy kezdünk egy átfogó szabályozásmódosításba. Hiszen minden eddiginél fontosabb stratégiai ágazattá vált, nemzetbiztonsági szempontból is kiemelkedő jelentőségű az egészséges élelmiszer megtermelése, az, hogy Magyarország minél nagyobb mértékben önellátó legyen.

Termőföldjeink, adottságaink ezt lehetővé is tennék, ugyanakkor olyan időjárási kockázatokkal kell számolni, amelyekkel nemhogy nagyapáink, még apáink sem találkozhattak. Gondolok itt arra, hogy a június hónap, amit lassan magunk mögött hagyunk, az elmúlt 120 év legaszályosabb júniusa volt, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a különböző vihar-, jégkárok vagy éppen az év elején a tavaszi fagykárok milyen komoly károkat okoznak a magyar gazdák számára. És ezt nemcsak a gazdák védelme miatt mondom , persze amiatt is , hanem azért is, mert hogyha nem tudjuk a megfelelő élelmiszer-alapanyagokat előállítani minél nagyobb mértékben belföldön, akkor bizony nagyon komoly ellátási, minden korábbinál durvább ellátási zavarok állhatnak elő.

Az a mezőgazdasági biztosítási rendszer, amelynek a részletesebb módosítását itt hiányoltam, bizony nagyban segítené ilyen szélsőséges időjárású években a magyar gazdákat, mert valljuk be őszintén, jelen pillanatban még az állami támogatás vagy az állami hozzájárulás mértékét tekintve is olyan elképesztően irreálisan drága mezőgazdasági biztosítást kötni, hogy a nagygazdákat kivéve ezt gyakorlatilag senki nem tudja megtenni.

Formálisan mondhatják önök, hogy ott a lehetőség, tessék a piaci termékeket megvizsgálni, és tessék, kedves magyar gazdák, biztosítási szerződéseket kötni; de a valóság az, hogy olyan mértékben megdrágultak és eleve nem is voltak olcsók ezek a biztosítások, hogy ha nem nyúlunk a gazdák hóna alá nyilván akár az agrártárcával vagy leginkább az agrártárcával együttműködve, akkor a gyakorlatban nem sok mezőgazdasági biztosítási szerződést fognak kötni. Nem beszélve arról, hogy amit az előbb elmondtam akár a devizaalapú, akár a forintalapú hitelek kapcsán a bankokkal összefüggésben, körülbelül ugyanazt el lehet mondani a biztosítókkal összefüggésben, és tisztelet a ritka kivételnek. Hogy egy futballpárhuzamot említsek itt az ülésteremben, körülbelül ezt úgy kell elképzelni, mint amit annak idején Gary Lineker, a kiváló angol labdarúgó mondott a labdarúgással kapcsolatban, mely szerint a futball olyan játék, ahol huszonketten kergetik a labdát, és a végén mindig a németek nyernek. Ennek még a komoly részigazságai a mai napig megvannak, de ugyanezt át lehet ültetni a bank és adós, illetőleg a biztosító és biztosított viszonylatára. Olyan hatalmas az erőfölénybeli különbség, hogy úgy néz ki, ez is egy olyan játék, hogy a végén az esetek 99 százalékában mindig a bank nyer, vagy mindig a biztosítónak van igaza.

Számos példát tudnék önöknek mondani, hogy a biztosítási tevékenységek piacán, mondjuk, a mezőgazdasági biztosítások szegmenseiben milyen rendkívül rosszhiszemű, ha egy kicsit erősebb kifejezést akarok használni, akkor azt kell mondani, hogy aljas, cinikus, arcátlan módon bújtak ki a biztosítók akkor, amikor komoly mezőgazdasági vállalkozóknak, tisztességes gazdaembereknek, miután ők kifizették a biztosítási díját, meg kellett volna téríteni a kárt vagy a kárnak egy nagyobb részét. De ők mindig megtalálták azokat a kibúvókat, hogy a végén azt a meccset is ők, tehát a biztosítók nyerték meg.

E tekintetben tehát, amikor ilyen kiváló termőhelyi körülményei vannak a bankoknak és a biztosítóknak, legalább ezekben a nehéz időkben és nehéz években, akár a járvány szolidaritási adó vagy ahogy nevezik önök, extraprofitadó, teljesen mindegy…  egy adósbarát, adósvédelmi, illetőleg biztosítottvédelmi, jelen esetben gazdavédelmi javaslatcsomaggal illő lenne előállni, hiszen olyan mértékben megváltoztak a társadalmi viszonyok, olyan helyzet alakult ki akár nemzetközi szinten, akár olyan hatásai vannak ennek Magyarországon, hogy alapjaiban kell átgondolni azokat a szabályokat, amiket eddig esetleg önök jónak hittek.

Eddig sem voltak ezek olyan túl hatékonyak, de most még inkább tévedjünk vagy cselekedjünk, alkossunk törvényeket az adósok javára, a jóval gyengébb szereplő számára, illetőleg a biztosítottak számára a kulcsfontosságúvá váló mezőgazdasági biztosítások piacán is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)