Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Jakab Péter, a Jobbik képviselője (Zaj és közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.), azonnali kérdést kíván feltenni miniszterelnök úrnak (Az elnök csenget.): „Mit gondol erről, Miniszterelnök úr?” Öné a szó, képviselő úr.

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, miniszterelnök úr. Ön nemrég egy gazdasági konferencián azt üzente a magyar munkavállalóknak, hogy, idézem: ha jó vagy valamiben, kérd meg az árát. Hát, nyilván saját magából indult ki, hiszen ön rendkívül jó lopásban meg hazudozásban, fizetjük is az árát rendesen, kiváltképp a boltban, amikor aranyáron vásároljuk az élelmiszert, ön meg elintézi az egészet annyival, hogy pánikra semmi ok, stratégiai nyugalomra van szükség.

Miniszterelnök úr, én elhiszem, hogy ön nyugodt. Elhiszem, hogy ön nyugodt, hiszen látjuk, hogy ez hogy megy önnél. Nyilván már ön is egy kicsit meg volt szorulva anyagilag, mint az átlagmagyar, hiszen 32 év parlament után nincs egy forint megtakarítása sem. Az árak is elszabadultak, ezért úgy gondolta, hogy nemes egyszerűséggel megemeli a saját fizetését. Nem 10 százalékkal, nem 20 százalékkal, nem filléreskedik, megemelte 100 százalékkal. Na, hát, elhiszem, hogy ön nyugodt, a melós azonban nem az!

A tanár, a rendőr, az ápoló, a tűzoltó nagyon nem az, pedig megfogadták az ön tanácsát: ha jó vagy valamiben, kérd meg az árát. Ők megkérték az árát. Számtalan fórumon elmondták önnek, hogy radikális béremelésre van szükség, mert a 200 ezres nettóból nem jön ki hó végén a stratégiai nyugalom. Igen, miniszterelnök úr, a magyar ember jól dolgozik, meg is kéri az árát, csak nem kapja meg, ez a baj.

Belügyminiszter úr, akiről most már tudjuk, hogy nemcsak a gumibothoz ért, de a szikéhez meg a krétához is, múltkor világossá tette, hogy mit gondolnak önök a dolgozók béremeléséről. Nem ígérek semmit, és ezt betartom  ezt mondta. Ezt mondta! Na, hát, itt tartunk! Ott tartunk, hogy a magyar munkavállaló nemhogy fizetésemelést nem kap, de már ígéretet sem.

És önök így akarják 2030-ra utolérni Ausztriát? Így akarják önök nyolc év múlva utolérni az osztrák életszínvonalat, hogy közben megnyomorítják a magyar embert az alacsony bérekkel, a magas adókkal, az elszabadult árakkal?

És ha ez nem lenne elég, az ön jobbkeze, Matolcsy György közli: itt az ideje emelni a nyugdíjkorhatárt. Mondja ezt egy olyan országban, ahol az emberek jelentős hányada, mondjuk, a férfiaknak körülbelül a fele, soha nem lesz nyugdíjas, mert még azelőtt meghal. Elment önöknek a józan esze, miniszterelnök úr? Halálra akarják dolgoztatni a magyart, de szó szerint? Ez lenne a terv, ez lenne a jövő? Várom válaszát. (Taps a Jobbik és a DK padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kérdésre miniszterelnök úr válaszol. Öné a szó, miniszterelnök úr.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Ezeket már mind hallottuk. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.  Jakab Péter: Akkor válaszolj!) És ami ennél izgalmasabb, hogy az emberek is mind hallották, ezért van az, hogy önöket rendre elfenekelik, önt személyesen is többször.

A helyzet úgy áll, hogy amikor a nők 40 év utáni, számukra kedvezőbb nyugdíjszabályozásáról itt vitatkoztunk és szavazni kellett, akkor önök nem szavazták meg. Ne beszéljen nekünk arról, hogy mi akarjuk növelni a nyugdíjkorhatárt; amikor csökkentettük, akkor önök nem szavazták meg. (Szászfalvi László Jakab Péter felé: Erre mit lépsz?)

Ami a miniszterelnöki fizetést illeti, ön is tudja, hogy azt a parlament határozza meg. A magam részéről eddig is elfogadtam a parlament döntését (Derültség a Momentum padsoraiból.), és ezután is el fogom fogadni. (Arató Gergely: Szerénység!) Megtiszteltetésnek tartom, hogy ezt a munkát végezhetem.

Azzal is egyetértettem, hogy az önök bérét a parlament hamarabb rendezte, mint a miniszterelnökét, négy évvel hamarabb, a sor végére hagytak. Ezt én helyesnek tartom, és kivártam a soromat. A 12 év alatt elvégzett munkánk bérben kifejeződő eredménye pedig az, hogy a minimálbér 2010-hez képest a háromszorosára, 73 ezer forintról 200 ezer forintra, az átlagbér pedig közel kétszeresére emelkedett. A magyar emberek számíthatnak ránk, azért dolgozunk, hogy ők egyre többet keressenek. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót egy percben.

JAKAB PÉTER (Jobbik): Miniszterelnök úr, tudja, az a baj, hogy önök az elmúlt 12 évben hozzászoktatták a magyar embereket ahhoz, elhitették velük, hogy képesek mindenféle válságot legyőzni. A Soros-tervet le is győzték, bármi is legyen az, de ez most egy igazi válság, és teljes a káosz.

(16.30)

Már az ön első bejelentésére, hogy jönnek az extra adók, úgy bezuhant a forint, mint annak a rendje. Miniszterelnök úr, 404 forint egy euró! A rekordinfláció miatt a magyar családok csak az idei évben több mint félmillió forintot fognak bukni, és ez még csak a kezdet. Miniszterelnök úr, az ön kormányában van hat gazdasági miniszter, egyiknek sincs esze? (Derültség az ellenzék soraiban.) Bocsánat, Varga Mihálynak 2010 előtt még volt, el kell ismerni, akkor ő azt mondta, hogy az inflációt úgy lehet mérsékelni, ha csökkentjük az áfát. Miniszterelnök úr, ez a megoldás! Engedjék el az alapvető élelmiszerek áfáját, és garantálják, hogy ezt a pénzt ne a kereskedők tegyék zsebre, hanem a vásárlók.

Magyarán: hagyjunk több pénzt az embereknél, hogy túl tudják élni az előttünk álló válságos időszakot. Ön kétharmaddal rendelkezik meg rendkívüli felhatalmazással, meg rendkívüli jogrenddel, meg kutyafülével, úgyhogy ne a kifogásokat keresse, ne másra mutogasson, hanem cselekedjen! (Taps az ellenzéki sorokban.  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!)

ELNÖK: Képviselő úr, tájékoztatom, hogy a magyar Országgyűlésben beszél. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg miniszterelnök urat.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Milyen jó, hogy az előző évek során a magyar kormány kimentette a családokat a devizahiteles helyzetből, amibe egyébként önök és az önök szövetségesei rántották Magyarországot, mert akkor most megnézhetnék a családok magukat a 400-as euróval. Úgyhogy a magyar kormánynak az infláció és az áremelkedések elleni küzdelemben nincs semmilyen szégyenkeznivalója.

A módszerben, megismétlem, valószínűleg nem voltam elég világos az előbbiekben: az áfa csökkentése nem csökkenti az árakat, ha ön ezt hiszi, akkor téved. Az árakat egyetlen módon lehet csökkenteni, ha tetszik nekünk vagy sem, egyezike a békeidőben vallott nézeteinkkel vagy nem: amikor be kell avatkozni, akkor árszabályozást kell bevezetni, ez az egyetlen eszköz, amellyel meg tudjuk védeni a családokat. Az eszköz működik, és semmilyen más eszköz nem működik. Nagy vitákat folytatunk rendszeresen a piaci szereplőkkel, senki nem örül, akit érint kereskedőként vagy termelőként az ársapka, nem örülnek neki a kereskedők, az extraprofitadónak sem örülnek, de az infláció miatt keletkezett jövedelmeket, illetve azoknak egy részét el kell vonnunk, és a rezsicsökkentésre, illetve annak megvédésére kell fordítani.

Nem káosz van, hanem világos, áttekinthető rendszer, amely meggyőződésem szerint még hosszú hónapokon keresztül fenntartható, és reménykedünk abban, hogy a következő néhány hónapban számunkra kedvező változások történnek a háború menetében is és az európai gazdaság menetében is. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ha nem ez lesz, készen állunk, hogy az akkori kérdéseket majd akkor megoldjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   102-109   110-117   118-125      Ülésnap adatai