Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy az érintett tárgykörökről beszélhetünk. Úgy gondolom, hogy a biztos úr munkája és a hivatal munkája nagyon alábecsült és alulbecsült terület még most, jelen pillanatban is. Tehát ha rajtam múlna  ez egy személyes megjegyzés , sokkal szélesebb jogköröket tennék lehetővé, sokkal terebélyesebb költségvetési támogatást és sokkal nagyobb apparátust, mert a mai vita által érintett területek is azt mutatják, hogy enyhén szólva nincsen megoldva minden területen minden Magyarországon.

Úgy látom, hogy bár óriási kellemetlenséget okoz, hogy októberben tárgyaljuk adott esetben az előző évi időszaknak a különböző fejleményeit, azok a jelenségek, amikről beszélünk, éveken, sőt néha évtizedeken át húzódnak. Elég csak a népességfogyás problémáját említeni, nagyon örülök, hogy ez szóba került. De szeretném azt is kiemelni, hogy bár a gyermekotthonok, idősotthonok tekintetében átfogó vizsgálat következtetéseivel nem áll módomban vitatkozni sok esetben, azért itt bőven lenne tennivaló, és bőven látunk olyan, akár alapjogokat érintő sérelmeket, amelyekkel kapcsolatban pusztába kiáltott szavakat hallunk. Elhangzik, egy jelentés 47. oldalára bekerül, és ezt udvariasan végighallgatja a jogalkotó vagy éppen a többségben lévő kormányoldal, és végül is sokszor nem következik ebből semmi.

Én a nyilvánosság erejét mégsem becsülném le, ennek ellenére sem becsülném le. Még az élelmiszeráfa-csökkentésnél is azt mondom, hogy ha a kereskedő lenyelné az áfacsökkentést, akkor a nyilvánosság erejét kell rászabadítani, hogy ne kockáztassa a jó hírnevét vagy a goodwilljét azzal, hogy a jogalkotói szándékkal ellentétesen cselekszik. Éppen ezért önöket is arra szeretném kapacitálni, hogy sokkal bátrabban fogalmazzák meg azt a kritikát, ami nagyon sokunkkal szembejön minden esetben.

Nagyon örülök, hogy a fogyatékkal élők bentlakásos intézményei is szóba kerültek, és következtetéseket vontak le ezt illetően, de értetlenül állok az előtt, hogy az intézményrendszer elképesztő létszámhiánya kapcsán miért nem találkozunk erősebb megfogalmazásokkal. Miért nem mondja ki senki azt, hogy mondjuk, egy speciális nevelési igényű gyermek esetén, ha az intézménynél még jogilag van is státusz arra, hogy megfelelő szakember foglalkozzon ezzel a gyermekkel, hiába van jogilag státusz, nincsen élő munkaerő, aki ezért a fizetésért, ezen a munkaerőpiacon, ilyen körülmények között betöltené ezt a státuszt. Gyerekek tömege szenved folyamatos jogsérelmet azáltal, hogy bár jogilag a státusz létezik számára, és megkaphatná a szükséges fejlesztéseket, segítséget, fizikai korlátok híján ezt nem tudja megkapni.

Könnyen orvosolható lenne a problémakör egy része, nyilván a finanszírozási oldalról. Ennek meglennének a feltételei, még a költségvetési mozgástérbe is beleférne, ezzel szemben azt látom, hogy beszélünk a probléma egy részéről, persze; a magjáról nem beszélünk. Pontosabban, itt említésre került a demográfiai vetület, és nagyon örülök, hogy erről majd néhány mondatot lesz alkalmam szólni, de azt látjuk, hogy a demográfián kívül is a finanszírozási kérdés, nagyon sok minden olyan alapprobléma, aminek a magjáig nem jutunk el.

Azt is megjegyeztük, hogy egyetlen ellenzéki pártként támogattuk például az iskolaőri rendszer felállítását. Én nagy reményekkel bírok azt illetően, hogy ez a rendszer még jobb lehet, még hatékonyabb lehet, és el lehet érni vele egyébként nemzetstratégiai fontosságú célokat is, már ami a mindennapi biztonságérzetet és a tisztességes körülményeket, feltételeket illeti, mégis arról kell beszéljek most itt, hogy leszögezzük, hogy a népességfogyás valós probléma. A hivatal ezzel foglalkozik, megállapításokat tesz. Már eljutottunk oda, hogy az Állami Számvevőszék is foglalkozik ezzel a területtel, néha még azt mondja, hogy nem ő, mert ő igazából csak publikál tanulmányokat, amiket szakértők tesznek közzé, de látni kell, hogy nagyon sokszor az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben, a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó rendszerben, ahogy említettem, hiába lenne rendezett vagy közel rendezett a jogi státusz, nincsen emberi erőforrás, nincsen élő munkaerő, aki a kötelező feladatokat ellássa.

Egészen elképesztő problémákat okoz mindez, és nem szeretnek beszélni róla. Engem rettenetesen irritál  és ez nem a hivatalnak szól és nem a munkatársainak  az, amikor kormánypárti képviselőtársaim felállnak, dicshimnuszokat zengenek, hogy hát, a demográfia frontján micsoda óriási eredményeket sikerült elérni  mint ahogy egyébként sajnos nem. És ebben nem szabad ellendrukkernek lenni, mert aki demográfiai téren ellendrukker, az hazaáruló.

A helyzet az, hogy óriási a baj. Velem nagyjából egykorú, tehát azért kicsit már több mint 40 éves a népességfogyás, és tüneti kezelést sikerült valamilyen úton-módon foganatosítani. A brutális 1,25-ös termékenységi arányszám 1,5 fölé vagy környékére mozdult. Hozzáteszem, a régió minden országában így volt, tehát nincs itt magyar csodafegyver, nincs itt magyar találmány, és pont az a szegénységi bizonyítványunk, a nagyon ijesztő helyzetképünk, hogy a relatíve sok idecsoportosított családtámogatási forrás ellenére nagyjából ugyanazt az eredményt tudjuk felmutatni, mint a környező országok. Nagyon sokáig az uniós átlag alatt is voltunk, bár nyilván az csalóka, hiszen ott a nagymértékű bevándorlást is beleszámítják a mutatókba, amit talán nem kellene ilyen formában, és semmiképp nem támogatandó, de azt látjuk, hogy nem sikerült kiugró eredményt elérni, és 90 ezer környékén beállt az élveszületések száma, de folyamatosan csökkenni fog az érintett szülőképes korban lévő hölgyek száma.

Tehát várhatóan egyre kevesebb gyerek fog születni, egyre inkább elöregedő társadalomban fogunk élni, a kivándorlás folyamatos. Lehet itt a migrációs egyenleg megfordulásáról politikai science fictiont kreálni a parlamentben, de amíg 930 meg 1000 milliárd könyéki a külföldön élő magyarok hazautalása minden egyes költségvetési esztendőben, addig nekem egyikük se próbálja bemesélni, hogy többen jönnek haza, mint ahányan éppen kivándorolnak. Ezek a kormányok, amik mögöttünk vannak, semmit nem tettek várható jelenségekkel szemben. Várható és tudható volt, hogy a különböző nyugat-európai munkaerőpiacok melyik év melyik napján nyílnak meg a magyar munkavállalók előtt. Nem kell senkit kényszerrel itthon tartani, de egy lakhatási programmal, a fogyasztóvédelmi jogok és egyéb jogok garantálásával igenis egy olyan motivációs rendszert lehetett volna, lehetne csinálni, amivel a szülőföldön boldogulni vágyók itthon tudnak maradni.

És ha már fogyasztóvédelem: rettenetesen idegesít az, hogy a fogyasztóvédelmi jellegű jogok sérelme mindig átöltözik, de különböző köntösben visszaköszön. Ugye, itt a fogyasztói csoportok kapcsán, főleg idős, kiszolgáltatott honfitársaink esetében sokat vitatkoztunk arról, hogy hogyan lehet ezt a folyamatot megállítani. Ott is azt láttuk, hogy a fogyasztói csoportokat is a jövőre vonatkozóan gyakorlatilag betiltotta ez a kormány, de a régiek további működésével nem nagyon tudott vagy akart mit kezdeni. Én nem hallottam a komoly kritikát ezt illetően, és most is azt látom, hogy most már inkább a különböző digitális platformokon keresztül, tehát elektronikus módszerekkel folyik, zajlik fogyasztók átverése, jellemzően idősek átverése, és nem látom azt az erős felkészült magyar intézményrendszert, amely a magyar polgárokat megvédené ettől.

Tehát összességében azt látom a javaslat kapcsán, hogy rengeteg teendő lenne még, viszont nagyon fontos területeket érint, amit szeretnék megköszönni ezúton is, tehát a mai vitában szerintem különösen fontos területekről volt szó. A megoldásokat illetően azért vannak nézetkülönbségek, de még erősebb bennem a hiányérzet különböző területeket illetően.

(11.20)

Azt például nem értem, hogy demográfiai fronton miért nem ismeri el a kormány, hogy rettenetesen nagy a baj, miért százezres munkaerőimporttal Brazíliából, Indonéziából képzeli el a helyzet megoldását, miközben több mint százezer olyan munkanélküli honfitársunk van, aki kipörgött már a három hónapból, Európa egyik legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszeréből, de ő nem kap átképzést, ő nem kap lehetőséget. Ha úgy vesszük, bizonyos jogai ennek a csoportnak is sérülnek.

Én ezeknek a csoportoknak a jogsérelméről szeretnék sokkal markánsabb, sokkal terebélyesebb megállapításokat látni, mert minél erősebben jelezzük a bajt, annál nagyobb az esélye, hogy ennek legalább egy része eljut a kormányzati fülekhez, és legalább egy részéből valamifajta megoldásra emlékeztető javaslat lesz. Azért vagyok egy kicsit szomorú, mert az itt felsorolt nagyon érzékeny csoportok érdekvédelme  idősek, fogyatékkal élők, gyermekek  egy nemzeti minimum tárgyát kellene hogy képezzék, nem kellene nekünk feltétlenül éles vitákat folytatni erről a parlamentben.

Tehát én nagyon bátorítom mind a hivatalt, mind az itt lévő szakértőket, hogy fogalmazzák meg a kritikát még markánsabban, és legyen belőle végre valamifajta nemzeti minimum. Mert az, hogy nekünk ezekről a kérdésekről szűk egy év csúszással kelljen vitatkozni, a hatékonyságot biztosan nem javítja. De azt látom, hogy minden évben ezekről a kérdésekről fogunk vitatkozni, és ez nem lehet célunk. Éppen ezért a megoldások érdekében egy megoldáspárti emberként arra kapacitálom önöket, hogy minél hangosabban juttassák el ezeket a figyelmeztető szavakat oda, ahová kell.

Köszönöm a türelmét, elnök asszony.