Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerintem ez egy jó irányú javaslat, én támogatni fogom. A helyzet az, hogy elhangzottak különböző ellenérvek, én ezekkel nem értek egyet, egyáltalán nem. Sokkal inkább az zavar, ami nincs benne ebben a javaslatban.

Azt az alapfilozófiát, hogy egy népszámlálás után a megmaradt digitális eszközök kerüljenek a legjobb helyre, szerintem senki nem vitatja ebben a teremben. Nyilván aközött lehet vitás pontokat felfedezni, hogy ezt kinek, milyen súlyozás alapján és hogyan juttassák el. A 34 500 darab informatikai eszközből, ha jól tudom, 2500 tabletet megtartana a hivatal, s ezeket nyilván értelmes célokra használná.

A KSH működésébe én semmiképp nem kötnék bele. Többször nyújtottam be olyan módosítót, amely a KSH költségvetési során a támogatását növeli, mert látom azt, hogy egy inflációs mérésnél lehetne finomhangolni talán még a módszertant és egyebeket is. Sokszor elmondjuk, hogy a CD lejátszására alkalmas hifitorony az utóbbi években még mindig szerepelt a KSH inflációs mérésében, pedig köztudott, hogy ebből nem vesznek olyan sokat, ergo az ára nem növekszik különösebben, tehát alkalmas arra, hogy az inflációs mutatót egy kicsit lejjebb szorítsa, nem nagy súllyal, de ha sok ilyen termék adódik össze, akkor már azért ez tetten érhető. Összességében tehát a KSH nagy támogatója vagyok, mégis úgy gondolom, hogy ez a javaslat sokkal mélyebb lehetne, és sokkal több mindenre lehetne alkalmas.

Nem értem, hogy a digitális kor küszöbén  amiben benne vagyunk  , amikor minden tranzakciót rögzítenek, tehát minden egyes mozdulatunkat  szerintem sajnos  le tud követni az a globális tér, amiben élünk, hogy fordulhat elő Magyarországon, hogy nem kap minden magyar hallgató, egyetemi hallgató vagy középiskolás alanyi jogon a tanulmányaihoz szükséges és arra alkalmas digitális eszközt. Itt arra gondolok, hogy egy megfogalmazható cél lehetne az, hogy egy új tabletet vagy e-book-olvasót minden magyar iskolás kapjon valamelyik életkorban valamelyik formában.

Mi meghirdettük a „Mentsük meg a könyveket!” című programunkat, amelynek ez gyakorlatilag a második váza. Az első pontja az lett volna, és a mai napig az, hogy egy garantált beszerzési rendszerrel támogassuk a kiadókat abban, hogy a nullszaldóhoz szükséges új kiadványmennyiségből szétterítsük a könyvtári hálózatban azokat a szakmai szűrőn átment szépirodalmi vagy akár más műfajba tartozó kiadványokat, amelyek gazdagíthatják a magyar kultúrát és a magyar kultúra egész terét. És a „Mentsük meg a könyveket!” program második lába foglalkozik azzal az e-book-olvasó támogatói szisztémával, amely alkalmas lenne arra, hogy minden magyar diák a megfelelő digitális eszköz megkapása, tehát ingyenesen történő juttatása után a kor körülményeinek megfelelő módozatain tudjon tanulni, készülni, és azokra a készségekre szert tenni, amelyek nélkül Magyarország jövője nem képzelhető el.

Én tehát egy olyan javaslatot látnék szívesen és támogatnék még jobb szívvel ennél, amely minden magyar iskolás számára lehetővé teszi mindezt. Államtitkár úr, én tudom, hogy ha az egyetemisták esetében egy ingyenes e-book-olvasó- vagy olyan tabletprogramot hirdetünk, amellyel mindenki megkapja ezt az eszközt, akkor bizony komoly aggodalom kél bizonyos könyvkiadókban, mondjuk, a tankönyvek kiadásával iparszerűen foglalkozó kiadókban. S én nem is úgy szeretném feloldani ezt a dilemmát, hogy szűnjenek meg a nyomtatott tankönyvek. Egyébként én a nyomtatott könyvek nagy rajongója vagyok. Kaptam ajándékba egy e-book-olvasót, de viszonylag nehezen forgatom. Sokan vagyunk úgy, hogy akár olvasás, akár tanulmányok során szeretjük a kinyomtatott példányt, szeretjük kiemelni a lényeget, szeretjük érezni a nyomda szagát, mert ez egy olyan életérzés, amit úgysem lehet elpusztítani Magyarországról, szerencsére.

(11.10)

De azt mondom, hogy a tankönyvek kinyomtatott megtartása, és egyébként nem sértve ezen nagy könyvkiadók érdekeit, még mindig elférne az egyetemi jegyzetek és különböző egyéb kiegészítő anyagok terén egy olyan e-book-olvasóprogram, amely alkalmas lenne arra, hogy ezeket az anyagokat forgassák az érintettek, hasznosítsák, és ott, ahol egyébként nincs akkora szükség rá, vagy már úgyis digitalizált módon folyik minden, hogy a papíralapú kényszert megszüntessük.

Tehát röviden összefoglalva, a tankönyvek maradjanak, ne sértsük a tankönyvkiadók érdekeit, viszont mellette egy olyan tabletprogramot lehetne elképzelni, vagy egyébként e-bookok olvasására alkalmas tabletek széles körű kiosztását, amely minden magyar iskolás, minden magyar hallgató számára lehetővé teszi, hogy korszerű, digitális eszközhöz jusson valamelyik életkorban. Nyilván sokkal jobb, ha ez minél korábban történik, és nem az első egyetemi években, hiszen az általános és középiskolában is vannak azért olyan követelmények, amelyekhez egyre inkább kellenek ezek az eszközök, de kimondottan az egyetemi életre koncentrálva, és még egyszer mondom, nem sértve a print könyvkiadók érdekeit, én látom helyét egy ilyen programnak.

Most itt azért látjuk a költségvetési vonzatot is, tehát a KSH beszerzése 1-2 milliárd forintról szól. Nem akarom lebecsülni ezt az összeget, ez egy komoly összeg, de érdemes kiszámolni azt, hogy egy országos program mekkora összeget igényelne, és azt látom, hogy ez bőven beleférne a jelenlegi költségvetésbe. Az a kérésem tehát, hogy gondolkozzanak el ezen. Igen, nekünk is szemet szúrt az, hogy áprilisi használttablet-átadásról van szó, miközben a törvényjavaslatot még nem fogadtuk el. Tehát elképzelhető, hogy észszerűbb határidők megszabására lenne szükség.

Összességében pedig nemcsak a „Mentsük meg a könyveket!” című programunkat ajánlom az önök figyelmébe, hanem annak második lábát is, amely kimondottan egy e-book-olvasóprogramról szól. Hozzáteszem, hogy a nagyon nehéz helyzetben küzdő magyar könyvkiadók számára is irgalmatlanul nagy támogatás lenne mindez.

Van egy kapcsolódó lába. Nagyon sok kiadó azért nem hozza ki az akár tableten is olvasható e-könyveket, mert ez gyakorlatilag szoftverként adózik. Egy másik javaslatom szerint ne szoftverként adózzon egy szépirodalmi e-kiadvány, e-book. Miért adózik 27 százalékkal az, amit egyébként kinyomtatva 5 százalékos adóteher mellett lehet megvásárolni? Úgy gondolom, hogy értelmes felvetés lenne legalább ezen a szinten egységesíteni ezeket, mert jelen pillanatban egy kis vagy közepes méretű kiadónak egyszerűen nem annyira éri meg az e-book kiadása, hiszen egy sokkal nagyobb adóteherrel szembesül  egyébként már a szerződéskötéskor is szerintem, amikor megszerzi a különböző jogdíjakat , ily módon bele vannak szorítva a kis kiadók és a közepesek is abba, hogy inkább hozzák ki kinyomtatva az érintett könyvet alacsony példányszámban, hiszen a keresletet mindannyian látjuk, és próbálják inkább ennek megvásárlására kapacitálni a vásárlókat, hiszen egyszerűen anyagilag nem éri meg nekik az e-könyv kiadása. Tehát az egész területet csomagban kellene kezelni. Hozzáteszem, a tablet-, e-bookolvasó- és egyéb programnak most van értelme. Nem látjuk még teljesen tisztán, hogy a mesterséges intelligencia ezen a területen mit idéz elő.

Nem tudom, ki hogy van vele a teremben, számomra vérfagyasztó az, amikor a mesterséges intelligenciáról azt olvasom, hogy másfél nap alatt egy kész könyvet vagy akár fantasztikus művet meg tud írni. De a helyzet az, hogy ha támogatni akarjuk a magyar diákokat, fiatalokat, és nemcsak az említett néhány tízezer tablettel, hanem komolyabb eszközökkel, akkor azt most, ebben a pillanatban, ebben a költségvetési évben lehet megtenni. Én erre szólítom fel önöket, véleményezzék tehát ezt a programrészt is, terjesszék ki az előttünk fekvő javaslatot, amit egyébként alapjaiban, még egyszer mondom, én tudok támogatni, jó irányúnak tartom. Az egyházi intézményekkel kapcsolatban sincsenek ellenérzéseim, mint amilyenek az iméntiekben elhangzottak, de azt kell hogy mondjam, sokkal többet engedne a költségvetési mozgástér, és sokkal többet igényelne a magyar jövő. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)