Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ötödik alkalommal nézzük át, legalábbis az én részvételemmel a költségvetést, ezért aztán ebben a költségvetésben sok dolog ismerősen köszön vissza. Ezekről nagyon röviden az említés szintjén mondok néhány szót, de nem szeretnék hosszan beszélni róla, hiszen az elmúlt években már elmondtam, de nagy valószínűséggel haszontalanul vagy eredmény nélkül.

Az egyik visszatérő dolog, hogy a kormány túl korán adja be a jövő évi költségvetést, akkor, amikor még nincsenek meg a szükséges információk. Számtalanszor elmondtuk ezt. Ez most különösen igen jelentős, amikor nagyon komoly bizonytalanság van a világgazdaságban, és egyáltalán a gazdasági helyzet és a háború miatt nagyon bizonytalan a helyzet.

A másik dolog pedig az, hogy mennyire átlátható a költségvetés. Azt is elmondtuk többször, hogy igazából nem átlátható ez a költségvetés. A mostani Rezsivédelmi és Honvédelmi Alap is ugyanazt a célt szolgálja, hogy elrejteni azokat a célokat, amelyek felé majd fog áramolni a költségvetési támogatás. Nemzetközi szervezetek vizsgálatai alapján a magyar költségvetés átláthatósága a fekete-afrikai országok szintjén van. Itt sem történt semmi változás, ezt tavaly is szóvá tettem, de eredmény nélkül.

Aztán az is visszaköszönő, hogy a gazdasági célú támogatások és az adminisztratív kiadások részaránya igen magas, a jóléti kiadásoké  oktatás, egészségügy, szociális szféra  pedig alacsony. Itt szintén nem történt semmifajta áttörés. S én is csak megerősíteni szeretném a Hiller István képviselőtársam által előbb elmondottakat, hogy az oktatásban és a felsőoktatásban is már az utolsó órákban vagyunk. Ha itt nem lesz lényeges változás, akkor tovább fog folytatódni a leszakadásunk.

Végezetül még egy ilyen elem az infláció és az euróárfolyam kérdése. Itt is minden évben az volt megfigyelhető, hogy az inflációt a Pénzügyminisztérium alulbecsülte, az euróárfolyammal kapcsolatosan pedig nagyon optimista álláspontot képviselt. Most is látható, hogy 5,2 százalékos inflációval számolnak jövőre és 377 forintos euróárfolyammal. Nyilvánvalóan mind a kettő nagyon messze áll a mostani valóságtól, és nagy valószínűséggel ezek nem lesznek tarthatók. De ez sem véletlen, a kormány ezt mindig tudatosan így teszi, hiszen így tudja végrehajtani azt, hogy javítja a költségvetési egyensúlyt azáltal, hogy az infláció sokkal magasabb lesz a tervezettnél, a forint pedig sokkal gyengébb lesz, és ez az egyensúly szempontjából kifejezetten kedvező lesz a kormányzat számára. Nyilvánvalóan persze ez egy inflációs adót jelent, és az inflációs adót a társadalom nagy része és főként a szegény emberek fogják megfizetni. De ez mind-mind tudatosan így történik már évek óta.

Van azonban az elmondottak mellett egy nagyon fontos elem, amelyik, azt gondolom, hogy egy új elem, és erről szeretnék kicsit részletesebben beszélni a hátralévő időmben, ez pedig magának a költségvetésnek a koncepciója. Nyilvánvalóan a költségvetés mindig tükrözi a kormány gazdaságpolitikai koncepcióját. De vajon mi is az ötödik Orbán-kormány gazdaságpolitikai célja 2022-23-ban? Röviden fogalmazva a védekezés, a válság megúszása, az átevickélés.

A miniszterelnök és a kormány valóban jól látja azt, hogy a világpolitikában és ezen belül a világgazdaságban is jelentős változások zajlanak. Azonban itt van egy félreértés, mert azt gondolják, hogy ezek a világgazdasági változások és átalakulások csak átmeneti jellegűek, amelyek az előző években a Covid-járvány miatt álltak elő, most pedig a háború miatt állnak elő. Ezért azt a hamis, azt a hibás koncepciót rakták be ennek a költségvetésnek a középpontjába, hogy mi ki tudjuk védeni, Magyarország ki tudja védeni ezeket a negatív hatásokat, tehát nem kell alkalmazkodnunk a változó világhoz, megőrizhető a NER gazdasági rendszere, az a gazdasági rendszer, amely 2012-18 között alakult ki. De hiába a rezsicsökkentési alap és az üzemanyagárak befagyasztása  amely persze jelentős költségvetési forrásokat von el , az a rossz hírem, hogy a világgazdaság változásai tartósnak fognak bizonyulni, és e tartós változás miatt nem fogja tudni a kormány hosszú távon menedzselni ezt a dolgot, s végső soron az fog előfordulni, hogy aki kimarad ebből az alkalmazkodási folyamatból, ebből az átmenetből, az le fog maradni. Mert a szűkös forrásokat nem fejlesztési célokra használják, nem szerkezetváltozásra, -változtatásokra, hanem a status quo fenntartására, és ez bizony komoly stratégiai problémát jelent.

Kísértenek itt a múlt árnyai, hiszen a hetvenes években ezt egyszer már lejátszottuk, akkor, amikor az olajárrobbanás volt. Az olajárrobbanás következtében az akkori kormány arról beszélt, hogy hozzánk nem fog begyűrűzni az olajár-emelkedés, mi megvédjük a magyar embereket az olajár-emelkedéstől, az üzemanyagár-emelkedéstől, és ennek megfelelően elmulasztotta az alkalmazkodást. De hiába hivatkozott arra, hogy a magyar embereket védi meg, valójában a versenyképtelen szocialista nagyvállalati rendszert védte meg, azt akarta megvédeni a világpiaci változásoktól. Az eredmény ismert: rekord mértékű eladósodás és lemaradás, korszerűtlen, energiafaló iparágak maradtak meg, a mikroelektronikai forradalom pedig szinte teljes egészében kimaradt Magyarországon.

(16.40)

Most hasonló történetek vannak. Most arról szól a történet, hogy az Orbán-kormány arról beszél, hogy megvédi a kisembereket az energiaár-emelkedésektől, valójában azonban a NER-nagyvállalatokat akarja megvédeni és finanszírozni ebben a helyzetben. De ennek az lesz a következménye, hogy igen jelentős és nagymértékű eladósodás lesz a költségvetésben.

Tehát hogyha jelzővel illethetjük az előttünk álló költségvetést, akkor ez a nagy eladósodás költségvetése lesz, még akkor is, ha jelentős megszorítások lesznek, és még akkor is, ha sikerül valamennyi európai uniós forrást beszerezni, pusztán azért, mert feneketlen kút az, ha a nem hatékony és versenyképtelen vállalkozásokat dotálja az állam, márpedig teljes egészében erre állt át.

Nyilvánvalóan a másik fő jellemző az, hogy a nagy lemaradás költségvetése is lesz ez a ’23-as költségvetés, mert Orbánék nem a kisembereket, hanem a saját nagyvállalataikat akarják megvédeni a változásoktól, és így kimaradunk majd a negyedik ipari forradalomból, az energiaplatform változásából, tehát a fosszilis energia helyett a megújuló energiákra való átállásból. Ennek következtében újabb elvesztegetett évek jönnek majd, még akkor is egyébként, hogyha a következő egy-két esztendőben akár a GDP 3-4 vagy akár még több százalékkal is növekszik. Emlékezzünk rá, a ’70-es években is dinamikusan növekedett a GDP, miközben dinamikusan maradtunk le egyre inkább.

Tehát én azt látom az előző hozzászólókhoz  az ellenzéki oldalról hozzászólókhoz  némiképpen csatlakozva, de egy kicsit módosítva az eddigi véleményt, hogy valóban fontos az, hogy megszorítások lesznek, mégpedig jelentős megszorítások, és ezek a megszorítások nyilván fájdalmasak lesznek, sok áldozatot fognak követelni. De sajnálatos módon az a probléma ezzel, hogy ezek az áldozatok nem fognak eredményt hozni, mert a status quo fenntartására fogják fordítani ezeket a pénzeket, és nem arra, hogy végbemenjen a felzárkózás, és hogy Magyarország egy felemelkedő pályára tudjon lépni, és ez bizony sajnos nagyon súlyos, nagyon negatív jövőképet mutat föl. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)