Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Dócs Dávid képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Gyermekvédelmet!” címmel. Öné a szó.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap múlt pontosan egy hónapja, hogy benyújtottam egy írásbeli kérdést, mennyi elborzasztó tragédiának kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy felismerjék, hogy óriási gondok vannak a gyermekvédelem területén, s végre érdemi intézkedések történjenek. A közelmúlt szörnyű eseményei ihlették ezt az írásbeli kérdést, hiszen nevelőszülőkhöz került gyermekek esetében történtek megmagyarázhatatlan és megbocsáthatatlan tragédiák.

Nem olyan régen halálra forráztak nevelőszülei egy tíz hónapos kisgyereket, aztán egy úgymond szófogadatlan kétéves kisfiút vert agyon a nevelőanyja. Kutyalánc fojtott meg megmagyarázhatatlan körülmények között egy autista kicsit, most pedig itt van a nyíregyházi eset, amikor egy két és fél éves kisgyermek volt az áldozat, a kishúgát pedig a sajtóhírek szerint sérülésekkel a testén és alultáplálva szintén kórházba kellett vinni.

Előfordulnak szörnyű véletlenek, van gondatlanság, és bizony van ördögi gonoszság is. Bízunk benne, hogy a rendőrség majd kideríti, hogy mi áll ezek mögött a tragédiák mögött. Egy azonban bizonyos. Ezek az esetek azt mutatják, hogy recseg-ropog a nevelőszülői rendszer is. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a nevelőszülők, akik ezt a nehéz és kihívásokkal teli hivatást űzik, akik szívvel-lélekkel azon vannak, hogy a gondjaikra bízott gyermekek testi és lelki fejlődése úgy alakuljon, ami az ő boldogságukat szolgálja.

Viszont ki kell mondani, hogy vannak alkalmatlan emberek is, és az öregezés mint bűnözés fogalma mellett bizony megjelent a gyerekezés is, és ezeknek az embereknek a szemei előtt csak a dollárjelek pörögnek, a pénzt látják, mást nem, azt nem, hogy azzal a gyermekkel törődni is kellene, akit a gondjaikra bíztak.

Kormánypárti részről az óbudai efebofil, illetve pedofil kapcsán újra előjött az, hogy meg kell büntetni a pedofilokat, szükség van a gyermekvédelemre. Így van, az összes Kaleta-szerű lény minél súlyosabb büntetést kapjon, ezzel a Jobbik-Konzervatívoknak semmiféle fenntartása nincsen. Csakhogy elmondjuk most is, nemcsak szigorú törvények szükségeltetnek, hanem fel kell tenni a kérdést: hol van a megelőzés és hol van az áldozatsegítés?

A gyermekvédelmi jelzőrendszer és az alapellátás is súlyos gondokkal küszködik. A nehéz körülmények között a szociális területen dolgozók kapcsán ki kell mondani, hogy igen, megfigyelhető a kiégés; igen, az extra leterheltség miatt bizony óriási a fluktuáció, hatalmas az elvándorlás, és bizony van kontraszelektálódás is.

S amikor az ember egy írásbeli kérdésben vagy egy ilyen felszólalás során erre kitér, akkor jön kormánypárti részről a panelválasz: politikai hangulatkeltés folyik, pedig nem, egészen egyszerűen csak felelős módon gondolkodunk, és próbálunk egy valós problémára megoldást találni. S hogyha felelős gondolkodás: bizony, a felelős gondolkodás mint olyan, egy konzervatív fogalom, sok esetben a politikai korrektség hívei egyből fatvát kiáltanak, amikor ez elhangzik, és hogyha egy francia esszéista írónak a meghatározását, Pascal Bruckner definícióját alkalmazzuk, hogy mi is az a politikai korrektség, ő azt mondta, hogy allergiás félelem a néven nevezéstől, a nehéz kérdések szőnyeg alá söprése, a dolgok kimondása helyett metaforák, mellébeszélés kényszerű, kötelező használata.

Nos, mi kimondjuk azt, hogy igenis van olyan, hogy felelős gyermekvállalás, igenis van olyan, hogy tudatos és felelős családtervezés. És akkor itt szeretnék néhány klasszikust idézni; mondjuk, Lakatos Attilát, a borsodi cigányvajdát, aki azt mondta, volt bátorsága kimondani, nagyon helyesen, hogy a gyermek nem állat, hanem felelősség. Vagy éppen a romaügyi szakértőtől, Forgács Istvántól idéznék, aki azt mondta: nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték; vagy éppen barátomat is felhozhatnám, a gyékényesi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjét, Balogh Zolit, aki nem olyan régen így nyilatkozott egy beszélgetésünk során: ha már bevállaltuk a gyereket, neveljük föl tisztességesen  ahhoz viszont nincs más út, mint a munka.

(15.50)

Nos, megvan az állam felelőssége is. Ezt sem szabad elhallgatni, de igenis megvan az egyén és a környezetének a felelőssége. Ennek a most meghalt két és fél éves kisgyereknek az édesanyja 17 éves, három gyermeket szült már.

Fel kell tenni a kérdést, hogy milyen az a környezet, amelyik ezt a szerencsétlen fiatal anyát is egyébként áldozattá tette. Milyen kőkorszaki normák szerint élnek, ahol eltűrik azt, ahol támogatják gyakorlatilag azt, hogy egy iskolapadba való, még fiatal, fejlődő szervezetet gyakorlatilag szülőgépként használjanak? Hol van a gyermekvédelem ebben az esetben is? Jó lenne, hogyha ezekre meglennének a válaszok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk padsoraiból.)

Felszólalások:   199-200   201-202   203      Ülésnap adatai