Készült: 2024.05.09.20:17:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

40. ülésnap (2022.11.21.),  35-38. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:13


Felszólalások:   31-34   35-38   39-46      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Fidesz képviselőjének, Zsigó Róbertnek adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Európa és vele Magyarország is a veszélyek korát éli, ez az évtized egy világjárvánnyal kezdődött és egy háborúval folytatódott, utóbbi már lassan kilenc hónapja tart is a szomszédunkban.

A magyar álláspont az első fegyver eldördülése óta világos: elítéljük az orosz támadást, kiállunk Ukrajna területi integritása mellett, és a béketárgyalások mielőbbi megkezdését sürgetjük. Emellett pedig minden támogatást megadunk a háború elől menekülőknek. Múlt heti adat, hogy már csaknem egymillióan érkeztek Magyarországra, és ennél is több ember volt már kénytelen elhagyni a szülőföldjét, és biztonságos országot keresni a maga és a családja számára.

A háborúval kapcsolatban szintén a kezdetektől mondjuk és ma is tartjuk, hogy Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia. Ezért sem küldünk fegyvereket és magyar katonákat Ukrajna területére. Legalább ilyen fontos, hogy a NATO se sodródjon bele a háborúba. A védelmi szövetségnek is mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a béke beköszöntsön.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet törékeny, hiszen a múlt héten Lengyelország területén csapódott be egy Ukrajnából indított légvédelmi rakéta, két lengyel állampolgár életét követelve. Ez is azt jelzi, hogy ha háború van, akkor valamennyi szomszédos ország veszélyben van. A NATO-tagok közötti jó kapcsolat bizonyítéka, hogy a szövetség a lehető leggyorsabban szolidaritásáról biztosította Lengyelországot, és mindent megtett az incidens tisztázásáért. Elkötelezettek vagyunk a NATO-alapszerződésben foglaltak iránt, és üdvözöljük, hogy valamennyi tagállam így tesz.

Tisztelt Ház! Egyes magyar baloldali nyilatkozatokban azonban nyoma sem volt a higgadtságnak. A Jobbik elnöke, Gyöngyösi Márton vagy a momentumos Cseh Katalin is egyből a saját igazát kereste, felelőst kiáltott egy olyan ügyben, amiről órákig nem is voltak pontos információk. Egy ilyen veszélyes világpolitikai helyzetben súlyos felelőtlenség vakon vádaskodni, indulatból nyilatkozni. Csak a tények ismeretében lehet levonni a következtetéseket, ha nem ez történik, akkor pillanatok alatt veszélyes helyzetbe kerülhetünk.

A történtekből az is egyértelműen látszik, hogy a szankciók nem hozták el a háború végét, a helyzet egyre feszültebb. Hiába ígérték Brüsszelben, hogy a szankciós politika elvezet a békéhez, ma nem látszik a háború vége. Ráadásul, ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és tesz egy lépést az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború felé.

Tisztelt Országgyűlés! Egyre több olyan intézkedést hozott Európa, amellyel maga is részévé vált a konfliktusnak. Elég csak arra gondolni, hogy míg eleinte fegyvert sem akartak szállítani, ma már pusztító fegyvereket is szállítanak. Több állam a saját területén képezi ki a harcoló ukrán katonákat. Később azt mondták, hogy nem vetnek ki energiaszankciókat, majd mégis megtették. Most ott tartunk, hogy az Unió teremtené elő a hadban álló Ukrajna gazdaságának finanszírozását. Ez egy veszélyes folyamat.

Azt, hogy a szankciók nem működnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a brüsszeli politikusok elkezdtek egyszerűen másként emlékezni. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője egy meredek fordulattal most ott tart, hogy szerinte  idézem  soha nem számítottak arra, hogy a szankciók meg tudják állítani az ukrajnai háborút. A főképviselő ezzel megkérdőjelezett egy olyan alappillért, ami ez idáig a szankciók fő indoka volt. Ráadásul, ha mégsem az volt a cél, hogy végre béke legyen, akkor mégis micsoda?

Ukrajnával szomszédos országként az a legfontosabb törekvésünk, hogy a közvetlen veszélyt elhárítsuk, ehhez pedig tűzszünet kell, majd ezt követően béketárgyalás. Ez hozza el a biztonságot a térségünkbe, ez töri le a szankciós inflációt és az árakat, és ez hagyja működni az európai gazdaságokat is. Magyarország a béke pártján áll. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Dömötör Csaba államtitkár urat illeti ismét a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, képviselő úr, hogy elsősorban a gazdasági vonatkozásokról szóljak. Az egyes kormányok mozgásterét Európában alapvetően a háborús helyzet és az arra adott brüsszeli válaszok határozzák meg. Figyelve a vitákat, értem én persze, hogy az ellenzéki pártok megpróbálják az egészet úgy beállítani, mintha csak Magyarország nézne szembe nehézségekkel, csak hát, nem ez a helyzet.

Engedjék meg, hogy pár példát hozzak ennek alátámasztására! A harmadik negyedévben Európában már nyolc tagországban esett vissza a GDP, a nemzeti termék az előző negyedévhez képest. Még az Európai Bizottság is azzal számol, hogy az eurózóna és a legtöbb uniós gazdaság recesszióba fog süllyedni a negyedik negyedévben. A legerősebb gazdaságra, a német gazdaságra az OECD jóslatai szerint 0,7 százalékos recesszió várhat, és ezt minden más gazdaság is meg fogja érezni. Az energiaárak elszálltak, és egy év alatt 42 százalékkal nőttek. Az energiaárak megugrása aztán az élelmiszerárakat is magával húzza. És még egy aggasztó következmény: a vállalatok, az európai vállalatok csökkentik termelésüket, vagy súlyosabb esetben áthelyezik a termelésüket, mert egész egyszerűen tönkreteszi a versenyképességüket az, hogy ötször-hétszer magasabb Európában az energia ára, mint mondjuk, az Egyesült Államokban.

Ezek, tisztelt Ház, eléggé komor kilátások. És amikor mi ezeket a következményeket a szankciókkal hozzuk összefüggésbe, akkor a baloldali pártok vagy tagadnak, vagy cinikusan reagálnak. Tisztelettel ajánlom az ő figyelmükbe is a New York Times pár héttel ezelőtti megállapítását. Azt gondolom, hogy talán abban egyetértünk, hogy nem éppen a kormány szócsövéről van szó, a lap szerint is recesszió várható Európára, ahol is a krízisben bizonyos mértékig  bizonyos mértékig!  a szankciók ütnek vissza, amelyeknek Moszkvát kellett volna büntetniük. Hát, az európai gazdaságot büntetik, és ez nem szükségszerű, hogy így legyen.

Ezek után nemcsak furcsa, hanem egyenesen dühítő, hogy azok a döntéshozók, akik belehajszolták a szankciókba az uniós országokat, most azt mondják, hogy nem is állították azt, hogy a szankciók majd megállítják a háborút. Hát, hogy ne mondták volna?! Ilyen egyértelmű állásfoglalást tett az Európai Bizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke, és akkor a zárt ajtók mögött kifejtett nyomásgyakorlásról még nem is beszéltem.

Szóval, ha lehetne egy kívánságunk vagy kérésünk, vagy mindkettő: lehetőség szerint ne a múlt tényeit akarják elferdíteni, hanem változtassanak azon a politikán, amely recessziós pályára tolta az európai gazdaságot! Változtatni kell, mert ami zajlik, az valamilyen formában a világ minden más térségének jobb, mint Európának, az európai gazdaságnak és az európai embereknek. Ez pedig túlságosan szörnyű állapot ahhoz, hogy tétlenek vagy némák maradjunk.

Tisztelt Ház! Van még itt egy jelenség, amiről szeretnék röviden szólni. Érdekes jelenségre lettem figyelmes a mostani viták során is: a baloldali pártok állandóan jelzőket raknak a nevük mellé. Az MSZP, ha jól értem, az igazi baloldal. A Párbeszéd, illetve az LMP a zöldpárt. A Jobbik a felelős konzervatív párt. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból, köztük Arató Gergely: Mi a Fidesz? Azt mondd meg végre!) Mindezt a közös Gyurcsány-listáról.

Amit önök, tisztelt ellenzéki képviselő hölgyek és urak, az elmúlt hónapokban bemutattak, annak nem volt köze sem az igazi baloldali politikához, sem a felelős konzervatív politikához, sem a környezetvédelemhez. Egyvalamihez viszont nagyon is volt köze: a hatalomvágyhoz és a külföldi elvárásokhoz, hogy a „megrendelés szót” ne használjam. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Ezért küldtek volna már rögtön az elején fegyvereket és katonákat a hadszíntérre. Ezért mondják, hogy a szankciók működnek, még akkor is, amikor már egyértelmű, hogy Európa recessziós pályán van. Ezért zárták volna el a gázcsapokat, ezért állították volna le a Paksi Atomerőmű beruházását. Ezért kampányolnak a globális minimumadóért, ami valójában egy drasztikus adóemelést jelent. És hogy miért van ez? Világos következménye lehet ez annak, hogy milliárdokat kaphattak külföldi szponzoroktól.

(14.40)

És ezek a szponzorok aligha az árnyékminiszterek csillogó szép szeméért utalnak ennyit; kérnek valamit, és amit kérnek, az nem jó az országnak. (Arató Gergely közbeszól.)

Mi itt, a kormánypárti padsorokban nem tartjuk szükségesnek, hogy mindenféle jelzőkkel tegyük egyértelművé az identitásunkat, mert úgyis a cselekvés az, ami ezt meghatározza. És ezeknél a döntéseknél, ezeknél a cselekvéseknél egy dolog számít, az, hogy mi az ország érdeke. Nem könnyű út ez, vitákkal jár, vitákkal van kikövezve, de számunkra nincs másik. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)

Ha egy dolgot javasolhatok önöknek, akkor lépjenek rá önök is erre az útra. Higgyék el, hogy megéri! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   31-34   35-38   39-46      Ülésnap adatai