Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Toroczkai László képviselő úr, a Mi Hazánk képviselőcsoportjának frakcióvezetője: „Aktuális közügyek” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy Magyarországon az emberek évtizedek óta megtanulták azt, hogy a sorok között kell olvasni, és a rendelkezésre álló médiumok egyik fele a kormánypártokhoz kötődik, a másik fele pedig a balliberális, globalista oldalhoz, s mind a kétfajta médiabirodalom próbálja manipulálni az embereket, próbál cenzúrázni, próbál hazudni. Hosszú évekkel ezelőtt azt gondolhattuk nagyon sokan, hogy ebből a borzalmas manipulációból az egyetlen kiút a közösségi média lehet, merthogy ott majd cenzúramentesen el tudjuk mondani a véleményünket. Azóta kiderült, hogy  ha lehet azt mondani  ma már még brutálisabb a cenzúra a közösségi médiában, mint mondjuk a kommunista diktatúra idején.

Én azt gondolom, hogy szintet lépett a cenzúra és ez a fajta manipuláció akkor, amikor ma már Magyarországon újságírókat cenzúráznak akkor, ha a véleményüket elmondják. Vagy például, mint ami néhány nappal ezelőtt történt Ceglédi Zoltánnal, aki publicista, politikai elemző, és még véletlenül sem mi hazánkos vagy Mi Hazánk-közeli, sőt ideológiai értelemben azt gondolom, hogy egészen ellentétes oldalon állunk, mégis megpróbálta leírni a nevemet a Facebookon, mire a Facebook megfenyegette és különböző büntetéseket helyezett kilátásba, ezért nem mondhatta el a véleményét a Mi Hazánk Mozgalom frakciójáról, vagy akár rólam. Ungváry Zsolt publicista a Mandiner című médiumban fakadt ki e miatt a cenzúra miatt. De én nagyon-nagyon sok ilyen újságíróról és médiumról tudnék beszámolni, akiket az elmúlt években egyszerűen a nevem megemlítése miatt cenzúra ért a Facebookon vagy törölték az oldalukat, illetve azóta különböző korlátozás alatt állnak, és az algoritmus nem engedi az ő híreiket terjeszteni. Miközben semmi közünk egymáshoz, sőt politikailag sok esetben kifejezetten  ahogy mondtam  ellentétes oldalon állunk.

Ez a fajta cenzúra nem rólunk és nem rólam szól, hanem a magyar demokráciáról, a szólásszabadságról, a véleményszabadságról. Egészen példátlan az, világviszonylatban sem nagyon tudok arra példát mondani, hogy egy parlamenti pártról vagy egy parlamenti párt frakcióvezetőjéről nem lehet leírni semmit. Illetve bocsánat, ez nem egészen pontos, ugyanis ha az előbb említett médiumok  legyen az kormánypárt, balliberális, globalista, ellenzéki  valami nagyon rosszat akarnak írni rólunk vagy akár rólam személy szerint, az érdekes módon azért ott marad a Facebookon. Tehát nemcsak arról van szó, hogy egyszerűen cenzúráznak, hanem arról van szó, hogy beavatkoznak a magyarországi demokratikus folyamatokba, a választásokba.

Ez annál is inkább igaz, mert a 2019-es európai parlamenti választási kampány óta áll fenn ez a helyzet, amelyről azóta bizonyítékkal be tudtuk bizonyítani, hogy ez a tiltás, ez a fajta cenzúra a Facebook esetében azért történt meg, mert az egyik rivális párt, jelesül a Jobbik képviselője és pártigazgatója működtetett egy olyan, valószínűleg közpénzből fizetett hálózatot, ahonnan egyszerre jelentették azokat a posztjaimat, amelyek egyébként semmiféle szabályba nem ütköztek. Ezért történt a tiltás, és azóta sem hajlandó a Meta vagy a Facebook és az Instagram mögött álló cég változtatni ezen a gyakorlatán. Ezért bepereltem Magyarországon, és van jogerős ítélet, amely alapján az Instagram-oldalamat vissza kellene állítani, de ezt a jogerős magyar bírósági ítéletet nem hajtja végre a Meta. Egyszerűen packázik a magyar bíróságokkal is. Ilyen állapotok vannak ma Magyarországon!

S hogy miért kell erről beszélnem? Azért kell erről beszélnem, mert életbe lépett, hatályba lépett az úgynevezett DSA-rendelet, tehát a digitális szolgáltatásokról szóló európai uniós rendelet, amely jegeli, befagyasztja ezt az állapotot. Magyarul, bármit megtehet a Szilícium-völgyből egy milliárdos, Magyarországon befolyásolhatja a választásokat, és önök semmit nem tesznek ez ellen. Önök úgy akarják jogharmonizáció keretében beültetni itt és a parlamentben  a Mi Hazánkon kívül mindenki el is fogadta  ezt az európai uniós rendeletet, hogy Magyarországon semmilyen joguk nem lesz a felhasználóknak innentől kezdve, nem perelhetik Magyarországon ezeket a cégeket, ezeket az óriás, nemzetközi cégeket, akkor sem, ha bármilyen jogsérelem éri őket bármilyen közösségi médiafelületen. Ez egészen elképesztő, fölháborító! Azt gondolom, hogy ez ellen a kormánynak már valamit kellett volna tenni.

Mielőtt azt válaszolják, hogy Brüsszel tehet erről és önöknek nincsenek eszközeik, szeretném felhívni a figyelmet arra  mi elolvastuk ezt a DSA-rendeletet , hogy ebben van legalább egy minimális lehetőség, hogy fel kellene állítani civil szervezetekből önöknek, a parlamentnek, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak olyan szervet, ahova a felhasználók fordulhatnak, ha jogsérelem éri őket. Ezt a mai napig nem tette meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, hiszen vár az Országgyűlés jóváhagyására. Ez az önök felelőssége. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr, miniszterhelyettes kíván válaszolni. Öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Van, amiben egyetértünk, és van, amiben pedig  nem túl nagy meglepetés  nem értünk egyet.

Kiindulási pontként fontosnak tartom elmondani, hogy a magyar nyilvánosság kellőképpen sokszínű, sokkal sokszínűbb, mint bármikor korábban, ezért mindenki elmondhatja a véleményét. Viták természetesen ettől függetlenül a magyar nyilvánossággal, a magyar médiaviszonyokkal kapcsolatban folyamatosan vannak, azt is mondhatnám, hogy ez az örök viták birodalma.

Talán az ön felszólalásának is az az oka, hogy mindannyian érzékeljük, hogy a nyilvánosság alapvető módon megváltozik. Az információk jelentős részét az állampolgárok most már digitális eszközökön, közösségi médiafelületeken keresztül szerzik be, és ez a szabályozókat, a döntéshozókat is újfajta dilemmák, kihívások elé állítja. Azért is, mert a digitálistartalom-szolgáltatók, illetve a közösségi médiumok jelentős része hajlik arra, hogy monopóliumként viselkedjen, és azt is látjuk, hogy az ezzel kapcsolatos kihívásokat a törvényhozók a világ jelentős részén még nem mindenhol fedik le, miközben folyamatosan törekednek arra, hogy az újfajta jelenségekkel foglalkozzanak. Magyarország sem kivétel.

(11.30)

Adódnak kérdések, például az, hogy egy közösségi médium cenzúrázhat-e, megvane hozzá a joga. Nagyon sokszor…  szerintünk nem. De nagyon sokszor úgy viselkednek, mint hogyha magánterület lenne a közösségi média, és ha ott bárkinek felvetései vannak, mondjuk, a cenzúrával kapcsolatban, akkor szépen azt mondják, hogy el lehet innen menni, nem muszáj itt tagnak lenni. Szerintünk ezzel foglalkozni kell.

Adódik az a kérdés, hogy befizetike az adókat, merthogy nagyon sok esetben felmerül a gyanúja annak, hogy nem fizetik be az adókat, adóelkerülő magatartásokat folytatnak, adóparadicsomba jegyzik be magukat, vagy legalábbis olyan európai országokba, ahol teljesen más az adóterhelés, tehát miközben a tevékenységüket itt folytatják, máshol adóznak sokkal kevesebbet, tehát sokkal kevesebb adó folyik be az államkasszába. Egyébként ez minden európai országban  kivéve az adóparadicsomnak minősülő országokat  elég nagy fejtörést okoz.

Aztán adódik az a kérdés, hogy hogyan lehet gátat szabni a gyűlöletbeszédnek ezeken a közösségimédia-felületeken vagy éppen hogyan lehet gátat szabni az álhírek terjedésének. Hát, emlékszünk, a járvány alatt mekkora fejtörést okozott az, hogy álhírek mentek keresztül-kasul az internet világában a remény nélkül, hogy ezeket az álhíreket egyébként érdemben fülön lehetne csípni. Talán ebben is egyetértünk, hogy ez ellen a jelenség ellen küzdeni kell.

Aztán ennek egy alkérdése, hogy hogyan lehet elejét venni annak, hogy gyűlöletbeszédre való hivatkozással megszüntessenek vagy elhallgattassanak bizonyos hangokat az interneten. Azt a jelenséget is látjuk, hogy nagyon sokszor csak hivatkoznak a gyűlöletbeszédre, miközben a valódi szándék az, hogy elhallgattassanak bizonyos hangokat, és alapos a gyanúnk arra, hogy sokkal nagyobb a szándék arra, hogy jobboldali, keresztény-konzervatív hangokat hallgattassanak el a közösségi médiumokban.

Hogyha tehát ön azt a kérdést teszi fel, hogy a kormányt foglalkoztatja-e, hogy az újfajta médiumok, újfajta közösségi médiumok bizonyos hatásait, gyakorlatait szemügyre vegye, és amennyiben ezek korlátozzák a nyilvánosságot, akkor fellépjen, akkor a válasz az igen. A gond vagy a probléma az, a kihívás az, hogy Magyarország egymaga  mivel itt globális médiumokról van szó  aligha tud kellő hatékonysággal fellépni, ezért önmagában az a tény, hogy az Európai Unió foglalkozik ezzel a kérdéssel, szerintem előremutató. Csak a probléma az, hogy miközben azt állítják, hogy a nyilvánosságot próbálják erősíteni, nagyon sok olyan rendelkezést hoznak, amely valójában szűkíti a kormányok, a nemzetállamok mozgásterét, és valójában szűkíti a nyilvánosságot is.

Hogyha tehát ön azt állítja, hogy a magyar kormány teljesen egyetért az Európai Unióban most tárgyalás alatt lévő, a médiát, a közösségi médiumokat érintő szabályozással, akkor az nem állja ki a valóság próbáját. Nekünk itt, ebben az ügyben még nagyon-nagyon sok vitánk lesz, és hogyha bárki szűkíteni próbálja a nyilvánosságot, hogyha bárki bármilyen hangot megpróbál elhallgattatni, akkor a magyar kormány fel fog ellene lépni. És hogyha egyébként a szuverenitásunk védelméről van szó, akkor minden lehetséges eszközzel fel fogunk lépni, ezért is állt fel, ezért is fogadott el az Országgyűlés egy olyan törvényt, amely alapján a Szuverenitásvédelmi Hatóság megkezdhette a munkáját. Tehát mindenben nem fogunk egyetérteni, de talán abban igen, hogy a szuverenitásunk védelme az elsődleges. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai