Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hollik István képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport: „Aktuális kérdésekről” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Európa rég nem látott veszély felé masírozik, és sajnos azt láthatjuk, hogy egyre nagyobb léptekkel. A múlt héten éppen ezért nemhogy távolodtunk volna a harmadik világháborútól, hanem sajnos közeledtünk hozzá. Európa vezetői minthogyha minden valóságérzékelésüket elvesztették volna, háborús pszichózisba kerültek, és nem képesek belátni, hogy a szomszédunkban zajló háborúnak nincs katonai megoldása; ahogy az a stratégia, ahogy a háborúhoz álltak, szintén kudarcot vallott. És nem képesek azt sem belátni, hogy az általuk kezdeményezett válaszlépések, a fegyverküldéstől a szankciós rezsimig, semmilyen hatást nem értek el. Sőt, ha megnézzük Oroszország idei GDP-növekedését  már amit a nyugati szakértők becsülnek , az körülbelül 3 százalékos, míg az Európai Unióé az 1 százalékot sem éri el. Tehát a valóság pontosan az lett, amit mi már régóta mondunk, hogy a szankciók, amelyeket Európa bevezetett, fordítva sültek el, és Oroszország helyett Európát találták el. Tehát a frontvonalak befagytak, Oroszországot gazdaságilag egyáltalán nem sikerült térdre kényszeríteni, viszont a háború folytatásával újabb százak és ezrek vesznek oda, azaz újabb édesanyák, családok, gyermekek veszítik el szeretteiket és válnak árvává.

De ez láthatóan nem érdekli a háborúpárti politikusokat, akik a múlt héten is mindent megtettek annak érdekében, hogy eszkalálják a háborút. Itt van Emmanuel Macron francia elnök, aki a múlt héten egyértelművé tette, hogy nem nyelvbotlás volt csupán a részéről, amikor arról beszélt, hogy nyugati katonákat kellene Ukrajnába küldeni. A francia elnök a múlt héten is arról győzködte egész Európát, hogy Ukrajnába a fegyverek mellett vagy azok után most már katonákat is küldeni kellene. És, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk, mit jelentene az, ha egy NATO-tagállam katonája Ukrajna területére lépne, ne adj’ isten, elesne ebben a háborúban: az olyan láncreakciókat is elindíthatna, aminek a vége katasztrofális lehetne.

De nem csak Macron volt az, aki közelebb tolta a háborúhoz Európát; Charles Michel, az Európai Tanács elnöke sem finomkodott: ő azt mondta, hogy Európának fel kell készülnie a háborúra, ezért hadigazdaságra kell átállni. És szintén a múlt hét történése, hogy az Európai Bizottság már el is fogadott egy javaslatot, amely az európai uniós döntéshozatalt úgy alakítaná át, hogy az egyhangúságot eltörölnék több területen, így a külpolitikai döntések esetében is. Ez azt jelentené, hogy a háború kérdésében például a mi békepárti álláspontunkat a brüsszeliek már könnyen kikerülhetnék, átléphetnék. És akkor az már csak hab a tortán, hogy a dollármédia zászlóshajójának, a Telexnek  megdolgozva a dollárokért  egy elég veretes háborúpárti cikket sikerült domborítania Macron korábban említett terveiből. Ebben a cikkben a telexesek elmagyarázzák mindenki számára, hogy a francia elnök háborús javaslata teljesen rendben van; ahogy ők fogalmaznak: az, hogy küldjünk katonákat Ukrajnába, egy racionális javaslat. Erre rímelve az amerikai tulajdonban levő Politico pedig arról írt a mai napon, hogy Ukrajnának sürgősen katonákra lesz szüksége, mert kevés az ukrán katona a fronton.

Tehát összegezve, ki kell mondjuk, hogy a nyugati világ vezetői ma nem a békéért, hanem a háborúért dolgoznak. Minél messzebb vannak a háborútól, annál inkább válik ez számukra nagyhatalmi játszmává. Nekünk, magyaroknak ez viszont földközeli valóság, hiszen a háború itt zajlik a szomszédunkban, sőt a fronton kárpátaljai magyarok is elesnek. Ezért mi továbbra is mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarországot ne tudják belerángatni ebbe a konfliktusba.

Tisztában vagyok azzal, hogy a dollárbaloldalt a finanszírozóik  bocsánat, pontosítok: a finanszírozója, mert most már tudjuk, hogy csak egy van  és az európai szövetségeseik is a háború támogatására kérik vagy éppen utasítják. De kérem, önök is vegyék már észre, hogy ezzel szembefordulnak a nemzeti érdekkel, hiszen Magyarországnak béke kell és nem háború. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr, miniszterhelyettes kíván válaszolni. Öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk álló időszak egyik nagy kérdése, úgy hiszem, a legfontosabb kérdése, hogy lesze háborús eszkaláció. Szokták azt mondani, hogy a kérdés az, hogy Európa jobban belesodródike a háborúba, de azt hiszem, a „belesodródás” szó nem a legjobb, mert sokan kimondottan szeretnék, ha ez megtörténne. Uniós vezetők ugyanis nyíltan beszélnek két alapvető szándékról: egyrészt arról, hogy át kellene térni hadigazdasági üzemmódra  ez a kifejezés nem tőlem, hanem az Európai Bizottság elnökétől származik , másrészt arról, hogy akár európai katonákat is kellene küldeni a hadszíntérre. Az egyik kockázatosabb, mint a másik.

Alapvető körülmény most, hogy az európai fegyverszállítások Ukrajnába folyamatosak. Eközben a német parlament most már nagy hatótávolságú fegyverek küldését is támogatja. Két éve még az volt Németország álláspontja, hogy élet kioltására alkalmas fegyvert nem küldenek, csak védelmi felszereléseket. Ez változott meg. Közben az Egyesült Államok is folyamatosan küld fegyvereket, csak idén 300 millió dollár értékben küldtek.

(12.10)

Mindeközben az EU külügyi főképviselője is ismertette az álláspontját. Az Európai Unió az év végéig 1 millió 155 ezer lőszert biztosít majd Ukrajnának, de szerinte még növelni kell a katonai támogatást, többek között nagy hatótávolságú rakétákkal.

A főképviselő azt is el akarja érni, hogy felfüggesszék az Európai Unióból a harmadik országokba irányuló fegyverszállítmányokat, és mindent irányítsanak át Ukrajna irányába. A fegyverszállítások tehát folyamatosak, és adódik a kérdés, hogy mennyibe került nekünk, Európának mindez. A válasz az, hogy az Európai Unió 2022 óta 88 milliárd eurós támogatást adott Ukrajnának  ez javarészt fegyverekre ment , ez 35 000  35 000!  milliárd forintnak megfelelő összeg. Ezt az összeget másra is lehetett volna fordítani, de a brüsszeli vezetők úgy döntöttek, hogy a háborúra fordítják.

A helyzet tehát már eddig sem arról szólt, hogy hogyan lehetne elérni a béketárgyalásokat, és ezt csak súlyosbítják az elmúlt hetek nyilatkozatai. A francia elnök ugyanis most már nem zárja ki azt, hogy európai katonák is menjenek Ukrajnába. A lengyel külügyminiszter ráerősített erre, aki nem látja elképzelhetetlennek a NATO-erők ukrajnai jelenlétét. Annak ellenére nem látja ezt elképzelhetetlennek, hogy a NATO eredendően egy védelmi szervezet. Nem késett az orosz válasz. Azt mondja Oroszország: ha a NATO-országok katonákat küldenének, akkor a konfliktus nem csupán valószínű, hanem egyenesen elkerülhetetlen. Az orosz elnök az atomarzenál bevetésével is fenyegetőzött, ha NATO-katonák mennének Ukrajnába.

A helyzet tehát súlyos. A helyzet az, hogy az uniós vezetők most sokkal inkább belemennének a háborúba, mintsem béketárgyalásokat szorgalmaznának. Mintha még mindig nem mérték volna fel a történelmi tapasztalatok súlyát, azt, hogy ha európai földön háború van, akkor az általában óriási vérontást jelent, vért, könnyeket és verejtéket. Nem lenne szükségszerű, hogy ezt a mi generációnk is átélje.

A kormány ezért változatlanul tartja az álláspontját, akkor is, ha ez ma az Európai Unióban kisebbségi álláspont. Ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és csakis a béketárgyalások vethetnek neki véget. Meggyőződésünk, hogy az európai állampolgárok többsége is így gondolja. Ha tényleg számít a demokrácia, akkor itt az ideje, hogy az ő hangjukat is meghallják. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai