Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legfontosabb üzenettel kezdem: ma 18 órára mindenkit várunk a Kossuth tér elé (sic!), aki tiltakozna a szociális törvény módosítása ellen, márpedig azt gondoljuk, hogy tiltakozni kell, és mindenkit erre a tiltakozásra szeretnénk meghívni.

Önök ugyanis, tisztelt kormánypártok, azt üzenik ebben a válságos helyzetben, hogy segíts magadon, az állam nem segít. Akinek segítségre van szüksége, akinek szociális problémája van, az elől elfordítják a fejüket  ezt üzeni a magyar állam azzal a törvénymódosítással, amiről holnap szavazna a parlament. Pedig ha valamikor, akkor most igazán kellene a segítség, az energiaválság, a klímaválság és a kibontakozó szociális válság időszakában; nem kevesebb segítségre, hanem több állami szerepvállalásra és felelősségvállalásra van szükség, mint eddig.

Nagyon-nagyon cinikusnak tartom azt, hogy ebben a helyzetben az egyénre mutogatnak. Amikor felrobbantak a rezsiszámlák, elszabadultak az energiaárak, az infláció, most már mindenki fizetéséből legalább egyhavi jövedelmet elvesz  ez az infláció kiemelten sújtja a közszolgálati munkavállalókat, pedagógusokat, szociális dolgozókat, ápolókat , akkor azt üzenik, hogy segíts magadon, oldd meg saját magad a problémáidat. A helyzet az, hogy ebben a helyzetben az egyénre mutogatni gyakorlatilag nem más, mint mások szenvedése iránti önfelmentő érzéketlenség. A magyar állam érzéketlen, a magyar állam nem akar gondoskodni, nem akar felelősséget vállalni. Persze, megkérdezhetnénk azt is, hogy akkor mire fizetjük az adókat, a hozzájárulásokat, a járulékokat, akkor mégis ezt az adót mire fogják fordítani.

Az állami szociálpolitikának  most már nem is így nevezik, ugye, ezt a fogalmat is leépítették, gondoskodáspolitikáról beszélnek, de tegyük helyre a dolgokat, állami szociális politikára, szociálpolitikára van szükség  nagyon-nagyon sokrétű feladata és szerepe lenne. Feladata az, hogy ha keletkezik egy akut probléma, akkor gyorsan, hatékonyan, felelősségteljesen ott van az állam, segít ezt megoldani, akár úgy, hogy közvetlenül oldja meg a problémákat, akár úgy, hogy képessé teszi az egyéneket, családokat, hogy saját magukról tudjanak gondoskodni. De ez is szociálpolitika, ez is beavatkozás. Ezt a képessé tevést, az erőforrások egyénhez, közösséghez, családokhoz rendelését szintén le akarják építeni.

Az állami szociálpolitikának feladata van a szegénység enyhítésében. Eurostat-adatokra hivatkoznak, én a mélyszegénység adatát emelném ki. A helyzet az, ha Magyarországon egy szegénységben élő családról beszélünk, akkor ennek a családnak nemhogy az unokái és a dédunokái, de talán az ükunokái sem lesznek azok, akik ki tudnak törni a szegénységből, ugyanis ez körülbelül a jövő évszázad végére valósulhat csak meg, a mai közállapotoknak megfelelően hat-hét generációnyi időnek kell eltelnie, amíg egy család ki tud törni a szegénységből.

És ott van a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, az összetartó társadalom megerősítése, egy ilyen irányú szociálpolitika. Tehát a szociálpolitika jóval kiterjedtebb feladatkörrel és szerepkörrel bír, mint „csupán”  és idézőjelben mondom, hogy csupán  egyéni szociális problémák orvoslása, a szociálpolitika a teljes közösségről, a teljes magyar államról, az állampolgárairól, a nemzetről szól.

(13.10)

A helyzet az, hogy a kötelezettségek egyénekre terelésével gyakorlatilag azt üzenik, hogy aki szegénynek született, az marad is a szegénységben; azt üzenik, hogy ha valaki segítségre szorul, akkor az állam elfordítja a fejét. Ha valaki a szociális szférában dolgozik, vagy éppen pedagógus, vagy éppen egészségügyi ápoló, akkor azt üzenik, hogy nem igazán számíthat saját helyzetének, bérhelyzetének javítására. Ugye, a pedagógusok kapcsán itt például az Európai Unióra mutogatnak, holott ez kormányzati felelősség lenne.

Nem tudjuk, hogy miért akarják a szociális hálót továbbra is leépíteni, és azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen szociálpolitikai intézkedések következnek a holnapi tervezett törvénymódosításból, de egyvalamit tudunk: az irány teljesen téves, ez ellen tiltakoznunk kell (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ma 18 órától a Kossuth téren ezt meg is tesszük. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt 12 évben mi azt az irányt követtük, hogy az emberek számára az anyagi biztonságot leginkább az adhatja meg, ha munkájuk van. Sokféle segélyről beszélhetünk, és nyilván ezeknek is megvan a maga területe, de annál nagyobb anyagi biztonságot semmi sem adhat, mint ha valakinek munkája van. Míg a baloldal kormányzása a munkanélküliség növekedéséről szólt, ezzel szemben a jobboldal kormányzása alatt az elmúlt bő egy évtizedben több mint egymillióval több embernek lett munkahelye. Ez a legbiztosabb védelem szerintünk a szociális nehézségekkel szemben, ez a legbiztosabb védelem arra, ha nem szeretnénk, hogy valaki vagy valakinek a gyereke és az unokája is a szegénységgel kell hogy szembenézzen.

Érdeklődéssel vártam, hogy mond egy számot, tisztelt képviselő úr, amikor a mélyszegénységről beszél (Kanász-Nagy Máté: 600 ezer!), az Eurostatnak vannak erre vonatkozó számai. Ön is tudja, hogy ez egy 400 ezer fölötti szám volt 2010-ben, most pedig egy 100 ezer alatti szám volt a legutóbbi kimutatásában az Eurostatnak. Tehát, hála istennek, a mélyszegénységben élőknek a száma is radikálisan csökkenni tudott az elmúlt években, és ennek többek között az az egyik oka, hogy egymillióval többen tudnak dolgozni, és a minimálbér nem 75 ezer forint környékén van, hanem 200 ezer forintnál tart, tisztelt képviselő úr, ami most már jóval magasabb, mint az előttünk lévő korszakban az átlagbér szintje.

De ha az Eurostatot más szempontból nézte volna a tisztelt képviselő úr, ott is számokkal találkozhatott volna, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés az Európai Unióban, mondjuk, az elmúlt évtized alatt hogyan változott. Az Unióban 23,9 százalékról 21,5 százalékra csökkent  ez egy örömteli csökkenés, 23,9 százalékról 21 százalékra , míg Magyarországon ugyanúgy 2010 és 2020 között 31 százalékról 18 százalékra. Tehát 2010-ben jóval fölötte voltunk az uniós átlagnak, az Unióban 24 százalék körül volt, nekünk 31,5 százalék, és az évtized végére pedig, amikor mi a munkaalapú társadalmat igyekeztünk megteremteni, és radikális adócsökkentést hajtottunk végre, radikálisan emeltük a minimálbért, nekünk viszont az uniós 21,5 százalékkal szemben 18,2 százalékra sikerült leszorítani az Eurostat adatai szerint. Szerintünk ebben nemcsak a szociális intézkedések vannak meg a munkahelyteremtés, hanem az is, hogy a migráció miatt Nyugat-Európában a szociális problémáknak egy új dimenziója is megjelent, ami Magyarországon nem jelenik meg, tehát itt ez nálunk így problémát kevésbé tud jelenteni.

Az is elmondható, hogy 2020-ban, tehát az évtized végére a negyedik legnagyobb volt az anyagi nélkülözésben élőknek a csökkenési aránya az Unión belül  a negyedik legnagyobb! , csak három ország volt az Unión belül, ahol a szegények aránya nagyobb lépésekben csökkent, mint nálunk, Magyarországon. És ez nem véletlen, ez nem szerencse csupán, hogy így történt, tehát hogy örüljünk annak, hogy véletlenül így alakult, hanem ehhez nagyon sok intézkedést kellett tenni. Az egyik része volt ennek a munkahelyteremtés, a gazdaságélénkítés. Ezek azok a tervei a kormánynak, amelyeket önök a 2010-es évek eleje óta támadnak, és még a járványkezelés kapcsán is ezt támadták, mert önök azt mondták, hogy nem a munkahelyteremtésbe, hanem a munkanélküliségnek a támogatásába, a segélyezésbe kell fordítani azokat az összegeket, amelyeket a kormány erre fordít. Itt ellenezték a parlamentben ezeket az intézkedéseket. Ezzel szemben nekünk sikerült rekordmagas, 7,1 százalékos gazdasági növekedést hoznunk. Gazdasági növekedés, radikális minimálbér-emelés, adócsökkentés, munkahelyteremtés  ez az, ami tudja a szegénységet csökkenteni, tisztelt képviselő úr.

Azt pedig a legeslegesleghatározottabban visszautasítom, amit mondott arról, hogy a kormány mennyit szán és mennyit nem szán szociális célokra, a szegény emberek segítésére. Amikor elvettek a szegény emberektől, az pontosan az önök korszaka volt, tisztelt képviselő úr, a baloldal korszaka, amikor a szociális gondozóktól egyhavi bért elvettek. Egyhavi bért elvettek! Ha ehhez képest megnézi a számokat  ön igyekezett kerülni a számokat, de hadd mondjak önnek számokat , a költségvetési törvényeket, az általunk megörökölt 2010-es költségvetési törvényben 325 milliárd forint volt szociális ellátásra. 325 milliárd forint! Tudja ön, hogy az elfogadott költségvetésben most mennyi szerepel a 325 milliárddal szemben? (Kanász-Nagy Máté: GDP-arányosan!) 1139 milliárd. 325 milliárd helyett 1139 milliárd, tisztelt képviselő úr; ez a csökkenés ön szerint, csak így hozzátenném. Tehát nem tudom, önöknél mi a növekedés, de attól szerintem a magyar embereket jobb megkímélni, mintsem az, hogy háromszorosára emeltük a szociális kiadásokat.

És önök ezek után még azt mondják, hogy van munkahelyteremtés, rekordalacsony adó, rekordmértékű munkahelyteremtés (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) és mellette háromszoros szociáliskiadás-növekedés. (Sic!) Önöktől kell félteni a magyar embereket, nem pedig ennek a kormánynak a politikájától. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   2-4   5-8      Ülésnap adatai