Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Bencze János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kis filozófiának is helye van a parlamentben, azt látjuk, hogy túlléptük a március 25-ei dátumot, az 1990-es első szabad választásnak a 33. évfordulójához érkeztünk. Ez egy jelképes szám, és mondhatjuk azt, hogy a rendszerváltásunk krisztusi korba lépett, és érdemes végigtekintenünk az elmúlt 33 évet, hogy mi történt ebben az országban.

1990-ben én 17 éves voltam, és lelkes fiatalként vágtam bele, én azt hittem, hogy olyan országban fogok felnőni, egy olyan országban leszek 50 éves, ami utoléri Ausztriát, vagy talán meg is előzi, mert voltunk ennyire naivak és boldogok. Az elmúlt 33 év számvetése lényegében abból állhat, hogy a rendszerváltó kormányok, amelyek a mai napig kormányoznak, hiszen a rendszerváltó pártokból állnak, felélték a komplett nemzeti vagyont. Eltüntették magánzsebekben az iparunkat, eltüntették a mezőgazdaságunkat, eltüntették a mezőgazdasági feldolgozóiparunkat, és 2023-ban oda jutottunk, hogy visszatért a Kádár-rendszer egyik legnagyobb vívmánya, a szocialista tervgazdálkodás, csak most ársapkák formájában, a hatóságok, az állam által megszabott ár. Érdemes lenne mindenkinek feltenni magában a kérdést, hogy ezt akartuk-e.

A valamikori szocialista tábor legjobb gazdasági állapotú országából a volt szocialista tábor országainak sereghajtói lettünk. Mit tudunk most Magyarországon választani? És itt az a szomorú, hogy az egész magyar vidékfejlesztésben, országfejlesztésben a kormánypárti oldalon is megjelennek kétkedő hangok, legutoljára Lázár János, aki világosan elmondta, hogy mi történt Magyarországon, és az én véleményem is ugyanez. Létezik Magyarországon egy képzeletbeli vonal, ha összekötjük Debrecent Kecskeméttel, azt Veszprémmel és tovább Győr irányába, lényegében megkapjuk Magyarország északi ipari zónáját, és e vonal alatt az elmúlt 33 évben nemhogy nem történt semmi, de ami volt, az is eltűnt, tönkrement. Nincs feldolgozóipar, nincs ipar, nincsen semmi. Én Tolna megyei vagyok, Tolna megyében egy üres ígéretünk van, azt úgy hívják, hogy Paks II. Szó szerint üres ígéret, mert az egy üres telek, bekerítve.

Tehát kérdezem én: 33 évvel a rendszerváltás után erre vágytunk? Akik ’90-ben rendszert váltottak, vajon ezt akarták? Ezt szerettük volna? Szabad médiát szerettünk volna, egy szabad országot, ahol szabadon nyilvánulhatunk meg, és istenigazából az osztrák és a magyar határoldalon annyi különbség van az üzletekben az életszínvonalban és az ingatlanokban, de akár a Tiszántúlon is, hogy az osztrák határ csak egy képzeletbeli választóvonal. Hát nem képzeletbeli választóvonal lett, sőt lassan a román határ lesz ez a képzeletbeli választóvonal, mert elértük azt, hogy tőlünk keletre és nyugatra is szép lassan sokkal jobban élnek.

És mi történik Magyarországon? Mit tud csinálni egy vidéki ember, aki nem ebben az ipari zónában dolgozik, nem ott él? Hát istenigazából vagy elvándorol, vagy vállalja azt a létet, amire rámegy az élete. Rámegy az élete arra, hogy hajnalban felül a munkásjáratra; van, aki napi 4-6 órát utazik, hogy 8 órát dolgozhasson, majd hazatér. Önök szerint élet ez? Önök szerint ’90-ben erre szavaztunk, ezt választottuk? Nem ezt választottuk.

És mi van jelenleg a politikai palettán? Hát, ha körbenézünk, én azt látom mint aktívan politizáló ember  én végigpolitizáltam az elmúlt 12 évet , hogy nem ezt szerettük volna.

(14.00)

Ugyanis 2024-re és 2026-ra előre tekintve, ha a jelenlegi statisztikák által igazolt tendenciák maradnak, kérdezem önöket, kit is választhatunk.

Hát, két kivénhedt KISZ-titkár csapatát választhatjuk: vagy Fidesz, vagy DK. Kérdem én mindenkitől: 1990-ben azt akartuk, hogy ezek az emberek visszatérjenek a politikai életbe? Hogy ezek az emberek, pártjaik és segédpártjaik szabják meg a mi gyermekeink, most már lassan unokáink jövőjét?

Én úgy döntöttem, hogy nem. Akkor is úgy döntöttem, és most is úgy döntök, és minden gondolkodó magyar polgárnak azt javaslom, hogy nézze végig az elmúlt 33 évet. Ha kell, írja fel egy fehér papírra  ha nem hisz a szemének  a veszteséget és a nyereséget, és döntse el, hogy ezen vonal mentén hogy szeretne haladni: a múlt árnyaira akar szavazni, vagy megpróbálkozik a jövővel, és egy olyan országot szeretne építeni, ahova 1990-ben elindultunk. Köszönöm.

Felszólalások:   107-108   109-110   111      Ülésnap adatai