Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Meglehetősen sok dologról kell beszélni ezen törvényjavaslat kapcsán. Én azzal az erős mondattal kezdeném az észrevételek sorát, hogy valószínűleg, ha nem is személy szerint önnek, legalábbis a kormányzó többségnek az esetek túlnyomó többségében az az alig titkolt célja, hogy sem a tőle balra, sem a tőle jobbra lévő ellenzék lehetőleg ne fogadja el ezeket a javaslatokat, hiszen a vegyes jellegbe, a salátába belegöngyölnek olyan különböző indítványokat, amelyek általában az ellenzéki pártok, az ellenzéki képviselők számára nem elfogadhatók, amelyekkel többségében önök nagyon pontosan tisztában is vannak.

(14.40)

Tehát nem a konszenzus a cél, hanem az, hogy lehetőleg csak az önök képviselői fogadják el. Szerintem ez egy rossz irány, ez körülbelül 13 éve bevett gyakorlat, de jó lenne a politikai nagyvonalúság mezsgyéjén haladva ezen az úton visszafordulni.

Ami a lakás-takarékpénztáros lábjegyzetes javaslatot illeti, valóban lényegesen többet érdemelne ez a terület, hiszen különösen az elmúlt két év ingatlanár-robbanása kapcsán egyértelmű, hogy ha az állam nem nyúl a fiatalok hóna alá az otthonteremtés kapcsán, akkor azon rendkívül szűk kört leszámítva, akik valamilyen családi háttérrel vagy eredendően komoly vagyonnal, pénztömeggel rendelkeznek, a legtöbb fiatal számára elérhetetlen vágyálom lesz nemhogy egy családiház tulajdonjogát megszerezni, hanem egy kisebb méretű lakást is megvenni. A mai nemzetgazdasági nettó átlagjövedelmeket tekintve azt látjuk, hogy ezekből a jövedelmekből soha az életben nem fog tudni senki egy lakásra valót kigazdálkodni, de még akkor sincs erre esélye, ha az átlag nettó jövedelemnél jóval magasabb a fizetése. Nem véletlen, hogy a fiatalok döntő többsége sajnos nem Magyarországon képzeli el a jövőjét, és most már nemcsak az északkeleti megyékre vagy egyes dél-dunántúli térségekre igaz ez a kijelentés, hanem az ország fejlettebbnek gondolt térségeire is.

Valószínűleg részben átgondolatlan volt a lakás-takarékpénztárakból az állami támogatás teljes, drasztikus kivonása, hiszen ezek meglehetősen jó konstrukciót jelentettek, sikeres termékek voltak, főleg a mostani ingatlanpiaci helyzetet tekintve. És itt nemcsak a kész lakások vagy házak vételáráról beszélek, hanem adott esetben az építés vagy nagyobb felújítás költségeiről is, államtitkár úr, hiszen a lakás-takarékpénztárak között találunk olyanokat, amelyek még a tavalyi negyedik negyedévben is képesek voltak szerződésekhez kötötten 5 százaléknál jóval alacsonyabb kamatra, ötéves futamidővel, kiszámítható, fix törlesztőrészlettel hitelt nyújtani, illetve 10 százalék alatti kamatra szintén kiszámítható, soha nem emelkedő törlesztőrészlettel további hitelt, pluszkölcsönt folyósítani, ami megsüvegelendő és megbecsülendő a mostani piacon.

Ráadásul a visszajelzések alapján azt látja a Mi Hazánk Mozgalom, hogy ezek a termékek  el ne kiabáljuk  valóban megbízhatóan működnek. Tehát a lakás-takarékpénztáraktól felvett hitelek  az általunk ismert része legalábbis  törlesztőrészletei nem emelkedtek az elmúlt időszakban. Tehát egyelőre a fogyasztók nem futottak bele  s reméljük, hogy ez nemcsak a mi tapasztalatunk, hanem egy jóval általánosabb tapasztalat  abba a szokásos zsákutcába, hogy valamilyen apró betűs rendelkezés folytán, akár a jegybanki alapkamat változása, akár egyéb tényezők miatt a törlesztőrészlet váratlanul megugrik. Nagyon sok forintalapú hitelnél látjuk azt, hogy amint korábban a devizaalapú hiteleknél a sajnos érvényessé és valósággá vált árfolyamkockázat miatt elszálltak a törlesztőrészletek, a forintalapú hitelek egy részénél is a jegybanki alapkamat emelkedése miatt egyfajta hasonló folyamat áll fenn. Amíg a kamatstop-intézkedések tartanak, talán valameddig, ideig-óráig lehet ennek útját állni, gátját szabni, de az idők végezetéig nyilván ez sem tartható fenn. Ezek a lakás-takarékpénztárak által adott, a vissza nem térítendő támogatások, megtakarítások igénybevételéhez kapcsolódó pluszhitelek azonban valóban kiszámítható törlesztőrészlettel rendelkeznek.

Mielőtt áttérnék az építményi jog tárgyalására, amely valóban több veszélyt vagy aknát is rejt, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz kapcsolódóan jegyeznék meg néhány fontos dolgot. Az egyik, hogy általános lakossági tapasztalat, államtitkár úr, hogy az ügyintézés sok esetben lassú, főleg ha külföldi károkozó merül fel, vagy külföldön történt a káresemény és még csődben van az adott biztosító, akkor mindig meglehetősen lassú. Tehát itt még nem minden esetben sikerül élni a modern világ adta vívmányokkal, az online ügyintézés, az elektronikus ügyintézés adta előnyökkel. De egyébként belföldi károkozó és károsult viszonylatban is, tehát ha mindkettő magyar székhelyű vagy magyar állandó lakóhelyű, hallani hosszú hónapokig húzódó ügyintézésekről és kárkifizetésekről.

Arról már nem is beszélve, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz kapcsolódó ügyintézések rendkívüli módon elhúzódnak, ha mondjuk, nemcsak a gépjárműben esett vagyoni kár, hanem valamilyen sérelemdíj is felmerül, például valamilyen egyéb vagyoni vagy nem vagyonikár-elem egészségkárosodás, lelki vagy pszichikai egészségkárosodás miatt. Például ha egy várandós nőt ér olyan baleset, amely hál’ istennek, nem jár fizikailag súlyos következményekkel, de hosszabb időre kórházi megfigyelés alá kerül, és ez csak egy egyszerű példa a sok közül, ilyen esetekben tehát ezek ügyintézése rendkívüli módon elhúzódik, és adott esetben elég méltatlan piacikofa-szerű alkudozások tárgyát képezik.

Talán érdemes lenne az amúgy rendkívül tőkeerős biztosítókat itt egy kulturáltabb magatartásra rászorítani. Mint ahogy egyébként érdemes lenne áttekinteni akár a szakmai felelősségbiztosítások körét is, különösen olyan tevékenységek esetén, mint könyvelői tevékenységhez, tervezéshez, építőipari kivitelezésekhez kapcsolódó felelősségbiztosítások, hogy a biztosítók ne a kifogást, hanem a megoldást keressék, és ne abból álljon általában az ügyintézés, hogy megmagyarázzák, miért nem tartoznak helytállási kötelezettséggel és miért nem kell fizetniük.

Mint ahogy talán ennél a gondolatkörnél, a kgfb kapcsán kellene végiggondolni a magyar biztosítási jognak egy szerintem régóta megoldatlan szakterületét, ez pedig a vadkárok esete, amikor is akár személygépjárművekben, tehergépjárművekben, szállítójárművekben a vadon élő állatok okoznak különböző, adott esetben rendkívül magas összegű károkat. Itt beindul egy magyaros egymásra mutogatás, mindenki hárítja a felelősséget, hogy csúnyát ne mondjak a Ház falai között, gondnak-bajnak soha sincs gazdája e területen sem. A vadásztársaság mutogat a gépjármű-tulajdonosra, a gépjármű-tulajdonos a vadásztársaságra, a biztosítótársaság is visszamutogat, oda-vissza mindenki a másikra. A vadásztársaság menekül abban az esetben, ha kitáblázta az adott területet, azt mondják, hogy ők ezzel mindent megtettek, holott messze nem áll meg itt a kötelességek sora.

Talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a kötelező biztosítási körbe, egy plusz pótdíjas, kötelező kiegészítő biztosításba bevonnánk ezt a kört, ugyanis jelen pillanatban ismereteim szerint a casco biztosítások nyújthatnak talán erre fedezetet, amelyekre azonban a magyar gépjármű-tulajdonosoknak meglehetősen szűk körének van csak anyagi lehetősége és vannak olyan biztosítók, amelyek nemhogy a kötelezőbe nem teszik be, még a cascók esetén is igen magas különdíjakkal kiegészítő biztosításként kezelik az ilyen jellegű káreseményeket. Úgyhogy érdemes lenne talán a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások körébe  megint mondom, külön megfizethető tarifa ellenében  beilleszteni a vadkárok esetét, mert ez egy nagyon gyakran, napi szinten előforduló káresemény, amelynek a jogi szabályozása a mai napig nem megnyugtató.

Végül, de nem utolsósorban itt van az építményi jog kérdésköre. Felmerülhet akár olyan kérdés is, hogy miért feltétlenül csak egy hosszabb határozott időtartamra lehet ezt alapítani. Ugyan mi zárja ki, államtitkár úr, egy határozatlan időtartamra történő építményijog-alapítást? Vagy mi a helyzet az olyan sajátos esetekben, amelyek talán magántulajdonú ingatlanoknál kétségtelen gyakoribbak, de jogi személyek tulajdonában álló ingatlanok esetében sem kizártak, amikor mondjuk, nem történt meg adott esetben telekegyesítéssel vagy anélkül az épületfeltüntetés az ingatlan-nyilvántartásban? Tehát az ingatlan-nyilvántartási térképen nem szerepel épület, vagy szerepel, de a tulajdoni lapon beépítetlen terület megnevezés szerepel… (Dr. Fónagy János: Nincs feltüntetve!) Nincs feltüntetve, de mindkét verzió elképzelhető. Tehát van, amikor beépítetlen terület van a tulajdoni lapon és egyébként a térképen sincs semmi, vagy beépítetlen terület a tulajdoni lapon, de a térképen azért az épület körvonalai fel vannak tüntetve, azonban „beépítetlen terület” megnevezés szerepel, de adott esetben olyan méretű épület szerepel az ingatlan-nyilvántartási térképen, ha legalább a térképen fel van tüntetve, hogy esetleg a további beépíthetőségnek a helyi építési szabályzat szerint már akadályai vannak.

Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, ezt pont a tegnapi vitában mondtam el, hogy a készülő építési törvénynél nagyon alaposan meg kellene nézni úgy a magántulajdonú, mint a jogi személyek tulajdonában álló ingatlanok esetében, és mondjuk, a már tíz évnél hosszabb ideje meglévő épületek feltüntetését, használatbavételi és/vagy fennmaradási engedélyezésének eljárásmenetét a végletekig, mindig ezt szoktam mondani, a végletekig le kellene egyszerűsíteni.

(14.50)

Ugyanis, kapaszkodjon meg mindenki, egy ilyen ügyintézés 12 és 24 hónap közötti időtartamot vehet igénybe, mert teljesen értelmetlenül rengeteg hatóságot kell megkeresni, amelyek jó része teljesen kihagyható lenne. Ők maguk is boldogok lennének, ha nem kellene közreműködniük. Egy építményi jog alapítása esetén ez meglehetősen kacifántos, hiszen tényleg egészen elképesztő  és főleg a tíz évnél hosszabb ideje fennálló épületekről beszélek, nem olyan ritka ez az esetkör egyébként , hogy napnál világosabb, hogy ott végül is egy építési engedéllyel létesített, szabályszerűen ott lévő épület van, de hogy ez hivatalosan a „beépítetlen terület” megnevezésből, mondjuk, lakóház, gazdasági épület, bármilyen megnevezésre változzon, ahhoz elképesztő ügymeneten kell átmenni. A teve a tű fokán hamarabb átmegy, mint ahogy ez az egyéni ügyintézés át tud menni, főleg, ha jogi személyek is kapcsolódnak ehhez. Ez alapvetően érinti akár az építményjog bejegyzésének tárgykörét, akár egyébként a nyújtható hitel, a kapcsolódó hitelfedezet mértékét. Nagyon bonyolult élethelyzetek tudnak pillanatokon belül előállni.

Valóban, államtitkár úr, ha az önök politikai és gazdasági vezetése két fő csapásirány biztosítása miatt találta ki vagy ötlötte ki, hogy most kell visszavezetni ezt a régi jogintézményt a magyar jogba, hogy napelemparkokat és akkumulátorgyárakat vagy egyéb üzemeket hozzanak létre, és ha már az állam nem tud mindenhez vissza nem térítendő és/vagy visszatérítendő támogatásokat nyújtani, és esetleg a hitelnyújtással, a hitelfinanszírozással is problémák lennének, akkor így könnyítsék meg az amúgy is tőkeerős, nagy gazdasági erőfölényben lévő cégek helyzetét, akkor ez meglehetősen szomorú. Hiszen megint nem azt látjuk, hogy szétterítik a lehetőségeket, az „élni és élni hagyni” elvét érvényesítenék, akár egyébként a vállalkozások területén is, és a kisebbeket vagy kis-, közepes vállalkozásokat erősítenék, hanem megint azt látjuk, hogy egy szűk kör tobzódik a lehetőségekben, válogathat a jobbnál jobb lehetőségekben, a többi meg vagy túléli vagy nem; vagy megoldja valahogy vagy nem. Általában a „vagy nem” érvényesül a mostani gazdasági környezetben.

Az pedig, hogy az akkumulátorgyárak erőltetése egy gazdasági evolúciós zsákutca, a Mi Hazánk Mozgalom számára egy percig sem kérdés. Hogy 2035-től az új gépjárművek már csak és kizárólag elektromos meghajtásúak lehetnek, ilyeneket lehet mondani, de bármilyen magas összegben lefogadom, hogy ez a 2035-ös határidő még többször módosításra kerül, és én talán már a 100. születésnapomra fogok készülni 2078-ban  ha szerencsém lesz , még akkor sem lesz ez kötelező érvényű, mert ez még a nyugat-európai realitásoktól is messze áll, a kelet-európaiaktól, a magyar realitásoktól pedig aztán végképp fényévnyi távolságra van.

Túl azon, hogy érdemes lenne azon is egyszer nyugodtan, olyan 120/80-as vérnyomással meg 72-es pulzussal elvitatkoznunk, hogy egyébként egy kizárólag elektromos meghajtású gépjármű vagy egy hagyományos benzinüzemű gépjármű közül a teljes életciklust tekintve melyik terheli jobban a környezetet. A mi véleményünk szerint az elektromos meghajtású. És hogy melyiknek nagyobb az újrahasznosíthatósági mértéke: egyértelmű, hogy a hagyományosnak, mert annak 90 százalék, egy elektromosnak meg csak 45-50 százalék. És ha megnézzük, hogy egy elektromos gépjárműhöz milyen alkatrészek, milyen hozzá való anyagok kellenek, és azoknak az előállítása mennyire terheli a környezetet, akkor kiderül, hogy a nagy környezetvédelmi szempontok rögtön megbuktak.

Az pedig egyébként, hogy a másik fő csapásirány, a napelemparkok építése területén azokat segítik, akiknek a legkevésbé lenne erre szükségük, azokkal pedig nem foglalkoznak, a háztartási méretű naperőművekkel, amelyre a családoknak a megemelkedett gáz- és villamosenergia-árak miatt égető szüksége lenne, hogy önerőből vagy hitelből megvalósítsák az energiafüggetlenséget és -biztonságot jelentő naperőműveket, arra meg már végképp nehéz szavakat találni. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)