Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott napirendünknek megfelelően a határozathozatalra a mai ülésnapunkon sor kerül.

Tisztelt Országgyűlés! Keresztes László Lóránt képviselő úr, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: „Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik, a miniszteri ígéreteket követően pontosan mikor és milyen konkrét intézkedéseket tesz a kormány a vízválság megoldása érdekében?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! Az interpelláció megválaszolásával a miniszterelnök úr a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Nagy István agrárminiszter urat bízta meg, aki Farkas Sándor miniszterhelyettes urat kérte fel a válaszra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, egy nemzeti sorskérdésről, a vízgazdálkodás kérdéséről fogok kérdést feltenni, amiről méltatlanul kevés szó esik, és egyébként szándékosan céloztam a Belügyminisztériumhoz a kérdést, hiszen a vízgazdálkodás formailag a Belügyminisztériumhoz tartozik, de természetesen nagyon köszönöm előre is, ha államtitkár úrtól kapok érdemi válaszokat.

Ugye, a válságok korába léptünk és a válságok korában élünk, ezt jól láthatjuk, hogy ettől a helyzettől a következő években, évtizedekben nem is fogunk tudni megszabadulni; egymást érik a különböző kihívások, az éghajlatváltozás hatásai, a környezetpusztítás, az energiaválságról nagyon sok szó esett, de nem beszélünk arról sajnos, hogy a vízválság, a vizekkel kapcsolatos kihívások jelentik talán a legsúlyosabb kihívást. Mondhatjuk azt is, hogy már most is óriási a baj, és azt is tudjuk, hogy ha nem történik alapvető szemléletváltás a vízgazdálkodás terén, akkor annak katasztrofális következményei lesznek.

Ugye, sokszor beszélnek arról politikusok, hogy Magyarország víznagyhatalom, miközben a vízkincsünk 95 százalékát az átfolyó vizek képezik, és tudjuk azt, hogy az elhibázott vízgazdálkodás miatt sokkal több víz folyik el az országból, mint amennyi beérkezik. Évente három Balaton vízmennyiségének megfelelő a veszteség.

(15.40)

Tehát jelenleg is Magyarország lecsapolása és Magyarország kiszárítása folyik. Azt is láthatjuk, hogy a körülmények pedig egyre brutálisabbak, egyre nehezebbek lesznek. Elképesztő évszázados aszállyal kellett szembesülnünk, láthattuk a nyári időszakban, hogy kiszáradtak a tavaink, rekordalacsony vízállást mutattak a folyóink, kiszáradtak a patakok, elképesztően nehéz helyzetbe kerültek a példátlan aszályhelyzetben a gazdák.

Az teljesen egyértelmű, hogy cselekedni kell az elmúlt évtizedek tétlensége után, és itt alapvetően más jellegű vízgazdálkodásra van szükség, hiszen ezt a vízválságot a háború befejezése sem fogja tudni kezelni, az sem fogja tudni megoldani. Egyetlenegy kormány sem ismerte föl az elmúlt évtizedekben ezt a helyzetet, hogy milyen kihívás vár ránk, holott a szakma, a szakemberek már erre figyelmeztettek, sőt egyébként az Országgyűlés előtt is voltak ilyen dokumentumok, például az Ángyán professzor-féle vidékstratégia is már beszélt ezekről a kérdésekről.

Jelenleg Magyarország vízgazdálkodása alapvetően a vizek minél előbb történő elvezetésével foglalkozik, ezt tűzte ki célul, holott a vizek megtartása lenne a legfontosabb, a vízelvezető vízgazdálkodás helyett vízmegtartó vízgazdálkodásra van szükség, és valódi megoldásokat az hozhat, ha a helyben történő vízmegtartásra törekszünk, ha a tájak vízmegtartó képességére építünk fel, hiszen a tájainknak megvan az alapvető képessége erre. Itt alapvető szemléletváltásra van szükség, egyébként a támogatáspolitikában és a beruházások terén is a megfelelő lépéseket meg kell tenni.

Pozitív fejlemény, hogy Nagy István miniszter úr nem olyan rég részt vett a Fenntartható Fejlődés Bizottság ülésén, ahol egyébként szakemberek és gazdálkodók is az új, teljesen új szemléletű vízgazdálkodás modelljét felvázolták, és akkor pozitív visszajelzést kaptunk a miniszter úrtól. Arra szeretnék rákérdezni, hogy milyen konkrét lépések várhatóak, történteke egyeztetések az Agrárminisztérium és a Belügyminisztérium között, és mikor történhet meg az az alapvető szemléletváltozás Magyarország vízgazdálkodásában, ami biztosíthatja, hogy megállítjuk Magyarország kiszáradását és ilyen módon biztosíthatjuk gyermekeink jövőjét. Köszönöm szépen előre is a válaszát államtitkár úrnak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint már említettem, a választ Farkas Sándor miniszterhelyettes, államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, öné a szó.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Először is Nagy István miniszter úr nevében köszönjük a meghívást, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságának ezen az ülésén részt vehetett, és valóban azokat az egyeztetéseket, azokat a gondolatokat megoszthatta önökkel, ami foglalkoztat bennünket az Agrárminisztériumban.

Hogy a Belügyminisztériumhoz tette fel a kérdést, érthető a mai viszonyok között, de azt csak nagyon halkan és nagyon szerényen mondom önnek, hogy ez év kora nyarán, amikor még csak úgymond kopogtatott az aszály, de már éreztük a hatását, akkor a minisztériumban elkezdtünk egy egyeztetést; majd pedig ez az egyeztetés kiterjedt teljes mértékben a Belügyminisztériumra, a vízügyi igazgatóságokra, a szakértőkre, mérnökökre, a különböző érdekképviseleti szervektől kezdve az Agrárkamarára, a Magoszra és a Nemzeti Földügyi Központ szakembereire, akik természetesen szintén ebben az egyeztetésben részt vettek; már csak azért is, mert tudnunk kell konkrétan, hogy milyen igényei vannak a gazdáknak elsősorban.

Másodszor  nem másodsorban, ezzel párhuzamosan  ismernünk kell azokat az új, megváltozott, nyugodtan mondhatom, környezeti tényezőket, amelyek nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát ebben az évben sújtották, az európai mezőgazdasági területek mintegy 42 százaléka szintén aszály sújtotta terület. Éppen ezért fontos, hogy egy olyan új koncepciót, egy olyan új, talán mondhatnám, szokatlan vízgazdálkodásról, vízmegtartásról, öntözésről szóló kormányhatározatot fogunk, és itt már mondom előre, várhatóan egy-két héten belül a kormány asztalára tenni  utolsó simítások vannak, határozottan szeretném mondani , ami nem egy egyszerű, nem egy egyedi, nem egy rövid távú megoldási javaslat, egy hosszú távú megoldási javaslat.

Ezt három szakaszra bontottuk: az azonnali intézkedések, hogy még egyszer ilyen szituációban, ilyen helyzetben ne tétlenül nézzük az aszály sújtotta területeket, ez ne fordulhasson elő. Éppen ezért a harmadlagos művek kérdését fogjuk legelőször számításba venni, illetve ezeknek a műveknek a felújítása, karbantartása, kiszolgálása, vízzel való biztosítása fontos kérdés.

Ugyanebben a szakaszban szeretnénk elérni azt is: azoknak a hosszú távú, hosszabb távú kérdésköröknek, azoknak a tervezési folyamatoknak a forrását megteremteni. Enélkül megint nem lehet más lépést tenni, meg kell tervezni. Nagyon sok tervünk van, például a Duna-Tisza közi homokhátság tervei jelentős részben elkészültek; ugyanilyen, hasonló módon, ahogy az öntözésről szóló törvényt elfogadtuk a tavalyi vagy tavalyelőtti évben, az már az öntözési közösségek lehetőségét is felvázolta. Tehát azt nem mondanám, hogy nem foglalkozott a kormányzat öntözéssel, de valóban most egy kulcsfontosságú, egy olyan drasztikus kormányhatározatot fogunk előterjeszteni, fogunk beterjeszteni, ami hosszú távon fogja biztosítani azt a lehetőséget, hogy a magyar gazdatársadalom kérdéseit, de emellett a környezet- és természetvédelmi kérdéseket is nagyon szigorúan számba vesszük és figyelembe vesszük, mert önmagában, hogy csak mezőgazdasági öntözést szolgáljunk, az kevés. Az ön által felvetett gondolat: vissza kell tározni, meg kell tartani azokat a vízmennyiségeket, amelyekre ön is utalt, és vissza kell pótolni azt az alsó talajvízréteget, ami elveszett alólunk az elmúlt évtizedekben, mert nyugodtan mondhatom, hogy évtizedekben veszett el.

Éppen ezért azok a szabályozások…  nem akarom bírálni a folyószabályozást, de talán most látjuk annak a hatását, hogy a Tisza és a mellékfolyóinak a szabályozásával gyakorlatilag sikerült kiszárítani az Alföldet. Azt nem mondom, hogy vissza kell vizesíteni, mert ez nem szakszerű kifejezés, de meg kell találni azokat a lehetőségeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy azokat a vizes élőhelyeket pedig visszaállítsuk.

Úgyhogy tisztelt képviselő úr, legyen nyugodt, pár héten belül a kormányprogram kész lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megkérdezem Keresztes László Lóránt képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkári választ. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm a választ, tisztelt államtitkár úr. Azt gondolom, láthatjuk mindannyian, hogy milyen jövő elé nézünk, egyre hosszabb és egyre súlyosabb aszályos időszakokra számíthatunk. Egyértelmű, hogy egyre inkább csökkenni fog a csapadékmennyiség, illetve a csapadékeloszlás is egyre extrémebb lesz, a kihívások tehát sokasodni fognak.

Én merem bírálni egyébként a folyamszabályozásokat, folyószabályozásokat. Nyilván akkor az egy életképes koncepció volt, de a hatásait most érezzük. Teljesen egyértelmű, hogy nem is évtizedes, hanem sokkal nagyobb távlatokban jelentkező probléma, hogy az elhibázott vízgazdálkodásnak kell most szembenéznünk az eredményeivel, illetve a hatásaival. Egyértelmű, hogy az öntözés nem segít, azt gondolom, hogy ez egyre inkább nyilvánvaló lesz mindenkinek, a cél az, hogy az egykori ártereket, az egykori vízjárta területeket lehessen ismét vízzel megtölteni. Ehhez nem kellenek gigantikus beruházások, ehhez a megfelelő támogatáspolitika kell és annak a fajta táji vízvisszatartásnak a szemlélete, amit alapvetően egyébként nyilván egy ilyen összkormányzati elképzelés szerint a Belügyminisztérium irányításával lehet megvalósítni.

Annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy lesznek nagyon komoly szakmai, szakpolitikai vitáink (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szeretném azt a gesztust, amit a miniszter úr tett a meghívásomra, viszonozni, ezért elfogadom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)

Felszólalások:   70-75   76-81   82-87      Ülésnap adatai