Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Momentum képviselőjének, Tóth Endrének adom meg a szót.

TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megtörtént hát a kerethirdetés, látjuk már a miniszterelnök csapatát, így az is biztossá vált, hogy oktatási miniszter bizony nem fog kifutni idén sem a pályára, pedig focikedvelőként Orbán Viktor is nyilvánvalóan tudhatná, hogy a lelátóról bizony nem lehet gólt szerezni. Márpedig az oktatásban nagyon sok gólt kellene szereznünk ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a 12 éve vesztésre álló meccset.

De vajon miért fordított hátat újra a miniszterelnök az oktatásnak? Miért nem hallotta meg a pedagógusok kérését az önálló oktatási minisztériumra? Miért bízta az oktatás sorsát egy lelkész és egy nyugdíjas onkológus után egy korábbi rendőrfőnökre? Pedig korábban még másként nyilatkozott: „Magyarország jövőjét kiművelt emberfők száma fogja meghatározni, mivel nincs nyersanyagunk, energiaforrásunk, így csak a tudásban reménykedhetünk”  mondta nagyon helyesen Orbán Viktor 2008-ban. De a nagy szavakat sajnos nem követték tettek, pedig magától a miniszterelnöktől tudjuk, nem arra kell figyelnünk, amit mond, egyetlen dologra kell figyelnünk, amit csinál.

(11.50)

Beszéljenek hát a tettek és a számok! 2010 óta a magyar oktatás összes fontos mutatója romlott, nem lett tehát több kiművelt emberfő, sőt jelentősen nőtt az iskolából végzettség nélkül kikerülő magyar fiatalok száma. A tankötelezettség 16 évre leszállítása miatt évente tízezer gyerek kerül a lecsóba, ahogy Pokorni Zoltán, az önök politikusa mondta. Magyarországon példátlan módon csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma, idén 40 ezerrel kevesebben jelentkeztek egyetemre, mint 12 éve. Nem csoda, hogy ma Szlovákiában 20 százalékkal többen vannak a fiatal diplomások, mint hazánkban, pedig 12 éve még előztük őket. A családi háttér hazánkban acél béklyóként nehezedik a tanulmányi eredményekre. A leggazdagabb egyharmadba tartozó tanulók 71 százaléka, a legszegényebb diákok mindössze 11 százaléka megy egyetemre.

Kritikus tehát a helyzet, de a jövő még ennél is borúsabbnak tűnik. 12 ezer pedagógus hiányzik ugyanis a hazai oktatási rendszerből, és a hiányzó szakemberek száma évről évre több ezerrel növekszik. Az idei évben összesen 22-en jelentkeztek fizikatanárnak és 25-en kémiatanárnak az egész országban. Jól hallják, 22-en és 25-en, eközben közel ötször ennyi pedagógus megy nyugdíjba ezekben a szakokban. Ez nem túlzás, ez a kőkemény valóság, hölgyeim és uraim! Lassan a fiatal magyar pedagógusokat fokozottan védetté kell nyilvánítani, mert néhány éven belül teljesen eltűnhetnek a bolygóról. De ki lepődik meg ezen, mikor egy kezdő pedagógus fizetése alig éri el a 200 ezer forintot? Ki lepődik meg ezen, ha Európában nálunk a legmagasabb a kötelező óraszám? Ki akarna megalázó bérért sok felelősséget és rengeteg munkát a nyakába venni?

Nemrég egy fiatal pedagógus nyílt levélben írta le tökéletesen a magyar rögvalóságot. Így fogalmaz: Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni: több mint egy hónapja tönkrement a hajszárítóm, de nem tudok újat venni. Szinte kizárólag üres tésztán és rizsen élek, mert másra nem futja, akárhogy spórolok. Nincsen semmi szociális védőháló alattam. Hiába dolgozom szívem-lelkem beleadva, a hajléktalanság peremén egyensúlyozom. A boltokban, ami tavaly ilyenkor 500 forint volt, az most 700. 2022-től szinte mindenkinek 20 százalékos emelést fizetett a kormány, kivéve a tanárokat, mi egy 10 százalékos pótlékemelést kaptunk. Miért ér az én munkám gimnáziumi tanárként ennyire keveset?

Kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök 12 éve vannak kormányon. A most érettségiző diákok teljes iskolai pályafutásukat az önök kormányzása alatt töltötték. Ez nagy felelősség, ezzel emberi sorsokat befolyásolnak, s Magyarország jövőjét alakítják.

Arra kérem most önöket, hogy feleljenek meg ennek a felfokozott felelősségnek, és ígérjenek most meg az Országgyűlés színe előtt három alapvető dolgot, hogy a következő években elkerüljük az oktatási rendszer teljes összeomlását. 1. Vessenek végre véget a pedagógusok megalázó bérezésének, s legalább 50 százalékkal emeljék meg a fizetéseiket, és minimálbérhez kötéssel biztosítsák azok értékállóságát! 2. Enyhítsék a pedagógusok leterheltségét, és csökkentsék az európai rekorder kötelező óraszámokat! 3. Adják vissza a pedagógusoknak a szabad tankönyvválasztás lehetőségét!

Arra kérem önöket, hogy pártpolitikai vagdalkozás és a valóságot letagadó sikerpropaganda helyett adjanak egy őszinte választ erre a három felhívásra, amit most tettem. Köszönöm a választ. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, ez volte az első felszólalása, de igazából nagyon sokan vártuk öntől, tisztelt képviselő úr, hogy visszautal egy korábbi, a járvány alatt tett mondatára, amiért bocsánatot kér az első parlamenti felszólalásában. Ezt nyilatkozta: „Ugye, most beütött ez a járvány meg a nyomában levő válság, és ez egy nagy lehetőség arra, hogy visszaszorítsuk a Fideszt.” Tisztelt képviselő úr, itt a parlamentben nagyon nagy felelősséget viselünk a szavainkért, hogy mit mondunk, ezek később mindenkin számonkérhetők, rajtunk is, önökön is.

Kevés olyan politikus volt Magyarországon, akinek a járványról nem az jutott az eszébe, hogy segíteni kell az idős rokonoknak, az idős hozzátartozóknak, hogy át kell hidalni valahogy azt, amikor digitális oktatás van az iskolában, hanem az jutott eszébe, hogy a járvány, tehát a betegség és a válság, tehát az elszegényedés lehetősége, amit azért nagy részben sikerült elkerülnünk, nos, ez egy nagy lehetőség arra, hogy visszaszorítsuk a Fideszt, hogy ebben ön csak politikát lát, semmi mást, csak politikát, nem emberi sorsokat, nem rettegést a betegségtől, a súlyos egészségkárosodástól, hanem azt, hogy ez egy politikai lehetőség, a járvány arra a magyar baloldalnak és a Momentumnak, hogy a Fideszt visszaszorítsa, és hatalomra kerüljön.

Ilyen nyersen, ilyen szikáran, ilyen embertelenül kevés mondatot hallhattunk a járvány alatt, mert mindenki arról beszélt, hogy segíteni kell, összefogásra van szükség. Ön arról beszélt, hogy nem mindegy, hogy hogy nő föl az iskolákban egy generáció. Szerintem nem mindegy, hogy valaki azt látja a politikusaitól, hogy ha embereket visznek tömegesen kórházba egy ismeretlen betegség miatt, akkor a politikusok azt mondogatják, hogy így fogjuk majd megdönteni a regnáló kormányt, és erre fogjuk építeni a politikánkat. Tisztelt képviselő úr, ezt a bocsánatkérő mondatot öntől még továbbra is várjuk.

Ugyanakkor lehet, hogy derültebb pillanatokat is fog szerezni a Momentum nekünk. Azt mondták, hogy nem került be a viccpárt a parlamentbe  lehet, hogy mégiscsak a Momentum személyében itt van. Önök ugyanis az oktatás egyik kérdését megoldották, mégiscsak a tízmillió diplomás országává tették Magyarországot, amikor elmondták, hogy nincs szükség ahhoz diplomára, hogy valaki diplomás legyen. Így az önök szemében minden magyar ember diplomás, akinek van diplomája, azért, akinek nincs diplomája, az meg azért. Ha önöknél mindenki diplomás, diplomától függetlenül  bár lehet, hogy Bangónénak lenne ellenvéleménye, itt az MSZP korábbi soraiból, ezen kérdés kapcsán , nos, de ha önöknek mindenki diplomás, akkor itt már tízmillió diplomás van Magyarországon, ha a Momentum-frakcióból indulunk ki.

De ellentmondó nyilatkozat nem kevés van önöktől, ezért is mondhatjuk, hogy egy viccpárt, mert mindent mondanak és mindennek az ellenkezőjét is, bármiről eszükbe jut valami, két hét múlva meg valami más. „A vállalhatatlan ellenzékkel szemben a Momentum alternatívát nyújt.” Majd a vállalhatatlan ellenzékkel összefog; ez Fekete-Győr Andrástól egy idézet. „Gyurcsány Ferenc mit keres a politikában? Már igazán eltakarodhatna a közéletből”  mondják, majd aláírnak vele egy szövetséget. Az embereknek arra van szükségük, hogy egy világos, kézzelfogható alternatívát kapjanak, nem pedig arra, hogy egy valamilyen moslékszerű mixet kapjanak. Majd bemennek egy olyan listára, egy olyan választási szövetségbe, ahol a szövetségük vezetője, miniszterelnök-jelöltje szerint a kommunistáktól a fasisztákig mindenki megtalálható, miközben az önök elnöke azt mondja még előtte nem sokkal, hogy nem egy ilyen mixre van szükség, hanem világos alternatívára. Sőt, még azt is mondták önök, hogy a Momentum szembe köpné magát, amennyiben koalícióra lépne a Jobbikkal és az MSZP-vel, majd koalícióra léptek a Jobbikkal és az MSZP-vel.

Mi az önök szavainak a súlya? Mit nem mondtak és minek az ellenkezőjét nem mondták? Lehet önöket komolyan venni? Van bármilyen komolyan figyelembe veendő rész, amikor önök azt mondják, Soproni Tamás, hogy „nem akarjuk összegyurcsányozni magunkat”, majd most Gyurcsány Ferenc röhögve az önök képébe mondja, hogy mindenki legyen Gyurcsány, és több Gyurcsányt, és mindenki akarjon Gyurcsány lenni? Vagy még azt sem tudják eldönteni, hogy bejönneke a parlament ülésére vagy nem? Ott várnak a függöny mögött, hogy kicsit bejövünk, kicsit kimegyünk, mert azért nyilván a fizetés kell, a párttámogatás kell, jó sok frakció kell, hogy kevesebb képviselő több támogatást kapjon, mint korábban, de még ezt sem tudják eldönteni.

Az oktatás kérdése valóban egy súlyos kérdés, ezzel egyetértek. Meg lehet határozni hosszú távon egy generációnak tényleg azt, hogy milyen tudást szerezzen, na, de önök, akik még azt sem tudják eldönteni, hogy kint vannak vagy bent vannak, hogy a folyosón töltike a nyitó ülést vagy az ülésteremben, önökre aztán végképp nem lehet számítani. De azért nagyon sokan megrettentek attól, amit önök a választási kampányban elmondtak az oktatás kapcsán arról, hogy ha hatalomra kerülnének, mit tennének. A legrosszabb SZDSZ-es emlékek kerültek elő: megszüntetnék a tankönyveket (Felzúdulás a Momentum soraiban.  Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), megszüntetnék az állami tankönyvellátást, csak piacosított, valamilyen tananyagot állítanának elő, amit pénzért meg lehet vásárolni, magyarul újraprivatizálnák  mint ahogy az elődeik privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót , önök újraprivatizálnák az egész oktatásitartalom-előállítási részt, már nem is definiálnák, hogy pontosan mit csinálnak. És Fekete-Győr András mit mondott? „Mérhetetlenül sok az iskolánk, és ezeknek nagyon ramaty a minősége.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Önök ott folytatták, mint az elődeik: privatizálnának és iskolákat zárnának be. Szerencsére ezt sikerült elkerülnünk. A béremelésen pedig a következő években igenis rajta leszünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.  Szabó Szabolcs: Viccállamtitkár úr.)

Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai