Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban futótűzként terjedt el az a hír, hogy mindössze 28 ember jelentkezett első helyen kémiatanárnak. Ez jól mutatja, hogy milyen súlyos összeomlás zajlik a színfalak mögött; néhány év múlva ott fogunk tartani, hogy egyszerűen nem lesz, aki tanítson. Ez már nem rémisztgetés, ez nem jövendölés, ez tény; márpedig minőségi oktatás nélkül nincs versenyképes ország, pont azért, ami most történik: ez nem felzárkózás, hanem drámai leszakadás, a másodrangú ország státuszának betonba öntése.

Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, érdemes megérteni, hogy hogyan jutottunk idáig. Nem az történt ugyanis, hogy a világ megváltozott, és a mai fiatalokat már nem vonzza a pedagógusi pálya. A magyar fiatalok továbbra is racionális döntéseket hoznak: ez azt jelenti, hogy olyan képzést szeretnének kapni, ami garantálja a megélhetésüket.

Csakhogy az önök kormánya az elmúlt 13 évben mindennap azért dolgozott, hogy a tanári pálya ne legyen ilyen, sőt lehetőleg a közalkalmazotti státusz se legyen ilyen, mert most ugyan a pedagógusokról beszélünk, de akár a szociális vagy az egészségügyi dolgozókról is beszélhetnénk.

Ma 200 ezer forintot kap egy kezdő pedagógus, amikor ennek a duplájáért bárki elmehet árufeltöltőnek egy üzletlánchoz; és ez nem azt jelenti, hogy az árufeltöltő fizetésével van baj. De miért is kap ennyit egy pedagógus? Nem azért, mert Magyarország egy szegény ország, és nem is azért, mert egyszerűen nem folyik be elég adóbevétel a költségvetésbe. Azért keresnek ennyit, mert a kormány így döntött; azért keresnek ennyit, mert ez egy szélsőséges neoliberális kormány, aki számára a tőke érdeke mindig is előrébb való volt a saját alkalmazottjainál vagy úgy általában a magyar emberekénél.

Magyarországon azért nincs pénz a pedagógusok béremelésére, mert a kormány politikája egyetlen mondatban összefoglalható: minél jobban érzi itt magát a nagytőke, annál jobb lesz Magyarországon. És ezért írták át a nagyvállalatok igényeinek megfelelően a munka törvénykönyvét, ami most már nem a dolgozókat védi, hanem a nagyvállalatokat. Ezért számolták fel mind a munkavédelmi, mind a természetvédelmi intézményrendszert, ami mára nem megakadályozza a jogsértéseket, hanem asszisztál hozzájuk. És ezért ment bele a kormány egy lefelé tartó adóversenybe, aminek az az eredménye, hogy az OECD-államok közül ma itt kell ezeknek a nagyvállalatoknak a legkevesebb adót befizetniük.

De azt látjuk, hogy a tőkének még ez sem volt elég. Most éppen az akkumulátorgyarmatosítás keretében látjuk azt, hogy még nekünk kell százmilliárdokat fizetni azért, hogy idehozzák a szennyező üzemeiket, élhetetlenné tegyék a lakókörnyezetünket.

És ezért tartunk ott, hogy az elmúlt 13 évben évről évre le kellett építeni az állami szolgáltatások minőségét. Ezért nincs pénz a pedagógusok fizetésére: azért, mert a kormány a nagyvállalatokat finanszírozza a befizetett adókból. Csak egy hír az elmúlt napokból: a Mercedes Magyarországon 40 milliárd forintos profitra tett szert, amiből gyakorlatilag nem kell majd adót fizetnie. Mindeközben csak a tavalyi évben 15  milliárd forint állami támogatást kapott, aminek így pontosan az az eredménye, hogy nagyjából duplázni tudta a profitját. Az Audi immár több mint 2000 milliárd forint profitot vitt ki az országból. A CATL majdnem 400 milliárd forint állami támogatást kap, közben nekünk pedig az jut, hogy a mi generációnk gyerekeit már nem lesz, aki kémiára vagy fizikára tanítsa.

A Fidesz neoliberális politikája megbukott. Ha egy országban nincs tanár, de minden városában a földből nőnek ki a szennyező üzemek, az nem nagyhatalom, azt úgy hívják, hogy: gyarmat, méghozzá a globális nagytőke gyarmata. Az is egyértelmű, hogy a kormány soha nem fogja belátni, hogy az elmúlt tíz évben rossz úton járt. Hiába fogynak el a tanárok, az orvosok, a szociális dolgozók, hiába omlik össze a szociális rendszer, hiába nem lesz már sem mentő, sem tömegközlekedés, ez a tévedésük csapdája.

A zsákutcából csak a magyar emberek tudják kivezetni az országot. Ennek az első lépése, hogy kimondjuk: nem szeretnénk, hogy Magyarország akkumulátorgyarmattá váljon; nem szeretnénk, hogyha a nagytőke érdekében felélnék az erőforrásainkat; és kimondjuk végre, hogy a profit soha nem előzheti az embert. Köszönöm figyelmüket. (Taps az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Több témát érintett, először is az oktatás ügyére szeretnék reagálni. Minden ellenkező állításuk ellenére abban vagyunk érdekeltek, hogy a tanárok megbecsülést, a magyar diákok pedig versenyképes tudást kapjanak. Ezt többféle módon szeretnénk elérni; ennek egyik eszköze a béremelés. A béremelések ügyében valójában sokkal kisebb a vita köztünk, mint azt gondolnák, mert azt is mondhatnám, hogy teljes egyetértés van abban, hogy ezeket a béreket emelni kell.

Ezt az elkötelezettségünket egyébként az is mutatja, hogy először a pedagógusok számára indult meg életpályamodell, még a jobboldali kormányzás megindulását követően; ez 50 százalékos volt. Idén januárban is volt emelés, viszont ha ön azt mondja erre, hogy még nem elégséges, akkor én ezzel egyetértek, további béremelésekre van szükség.

Ezért nem mindegy, hogy mikor érkeznek már meg az uniós pénzek. Ön ezen mosolyoghat, de attól még az a helyzet, hogy ha ezek a pénzek megérkeznek, akkor úgy néz ki az emelési pálya, hogy 2024-ben további 25 százalékos emelés jöhet, miután egyébként visszamenőlegesen még az idei emelés is magasabb tud majd lenni, 2025-ben pedig egy 29 százalékos emelés következhet, ami azt jelenti, hogy 2025-re, ami azért már mégiscsak egy belátható időn belül van, az átlagos pedagógusbérek elérhetik a 770 ezer forintot. Azért az nagyon nem ugyanaz a szint, mint ami akár csak pár évvel ezelőtt volt vagy akár most is. Ezt szeretnénk elérni, és valójában ebben sokkal nagyobb az egyetértés, mint ön azt gondolná. Másfelől, hogyha megnézi a fejlesztési csapásirányokat, akkor az elmúlt években az egyik legnagyobb intézmény-, iskolafejlesztési program valósult meg Magyarországon. Itt sem értünk a munka végére, de elindultunk egy olyan úton, amelyet folytatni szeretnénk.

Megújult az alaptanterv is, és mindeközben folyamatosan vizsgálni kell annak lehetőségét, hogy a digitális eszközöket hogyan lehet hatékonyan a minőségi oktatás szolgálatába állítani. Itt is folyamatosak az eszközbeszerzések, és hogy ha csak egyet mondhatok, akkor például a népszámlálás során használt táblagépeket  itt több tízezer táblagépről van szó  javarészt oktatási intézmények kapták meg.

Zajlik egy párbeszéd az új életpályatörvény ügyében is. Ebben többek között olyanok vannak, miszerint növekedne a szabadnapok száma. Azt gondolom, hogy ebben is egyet tudunk érteni. Lehetővé tenné ez az előterjesztés, hogy aki többletfeladatot vállal, az pluszjuttatást is kaphasson; ez is egy olyan dolog, amiben szerintem egyetértés körvonalazódik. És nem utolsósorban ez a törvényjavaslat a további béremelések jogi kereteit is megteremtené.

Ön pár éve képviselő, de nem tudom nem felhívni arra a figyelmet, hogy amikor az önök szövetsége korábban kormányzott, akkor nem arról ment a vita, hogy hogyan lehet növelni a béreket, hanem csökkentették a béreket; akkor nem bővítették a pedagógusi életpályát, hanem utcára tettek tízezreket. Azért az nagyon nem ugyanaz! És nem felújították az iskolákat, hanem megszüntették az oktatást, tudja, képviselő asszony, hogy hány helyen? Közel 400 helyen, 381 helyen, azért az nagy különbség!

Ami a beruházások kérdését illeti: az akkumulátorgyárak ügyében annyit szeretnék csak elmondani, erről már volt szó, hogy a kérdés most az, hogy hol lesznek Európában autógyártási kapacitások, mert hogyha egyszer megszületett a döntés Brüsszelben arról, hogy 2035 után már csak e-járművet lehet forgalomba hozni, akkor az azt jelenti, hogy az egész autógyártás innentől kezdve az e-mobilitáson, illetve az elektromos járművek gyártásán alapul.

(11.10)

És innen adódik a kérdés, hogy Magyarország ebben részt tude venni, hogy megleszneke azok a gyártókapacitásaink vagy akár nagyobbak leszneke, amelyek az elmúlt években kiépültek. Több százezer magyar ember megélhetése a tét, és önök, amikor erről beszélünk, nem adnak választ arra, hogy ugyan hol kellene ezeknek a magyar embereknek utána dolgozniuk.

Ami egyébként általában véve a beruházási politikáját illeti a kormánynak, azért a számok magukért beszélnek. A mostani nehéz időszakban is sikerült elérni, hogy a beruházások rekordot döntöttek Magyarországon, és mindezt úgy, hogy a munkanélküliséget a kormányzás kezdetéhez képest 12 százalékról 4 százalék alá sikerült letornázni, és az nem megy beruházási politika nélkül. Tehát amikor önök a beruházási politikát támadják, akkor ezt a munkahelyteremtő politikát is támadják.

Ha lehet még két javaslatom ebben az ügyben, illetve egyre maradt időm: ha valóban érdekli önöket, hogy legyenek versenyképes munkahelyek Magyarországon vagy legyenek pedagógusbér-emelések, akkor ne akadályozzák, hogy megkapjuk az uniós forrásokat. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   2-4   5-8      Ülésnap adatai