Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először egy befektetési tanáccsal éljek: fogadják meg kormánypárti oldalon, nem kell tőle félni, nem Sorostól, hanem a kiváló Csath Magdolnától van. Professzor asszony így írt: „Egy ország versenyképességének legfontosabb forrása a nagy tudású, egészséges és életével elégedett lakosság, amelynek lehetősége van olyan munkahelyeken dolgozni, ahol tudását hasznosíthatja és folyamatosan növelheti, és a béréből megfelelő életszínvonalat és életminőséget tud biztosítani saját maga és családja számára.” Eddig az idézet.

Hol vagyunk ezektől a polgári ideáktól? Higgyék el, a magyar emberekbe, a nemzeti humán tőkébe való befektetés a legbiztosabb megtérülő beruházás! Hazánkat alaposan megtépázta a XX. század: a gyalázatos és végtelenül igazságtalan trianoni békediktátum után tulajdonképpen minden nyersanyagforrásától megfosztották az országot. Ennek ellenére a két világháború között a romokon csodát teremtő, legendás oktatási miniszter, Klebelsberg óta tulajdonképpen egyfajta evidencia kellene hogy legyen az a Széchenyinek tulajdonított szentencia, amely bizony, egy ország sikerességét a kiművelt emberfők sokaságában jelölte meg.

Kormánypárti képviselő urak és hölgyek, éppen ezért nyilvánvaló, hogy ha önök meg akarják spórolni a magyar emberekbe való befektetést, akkor az előbb-utóbb nagy bajokhoz fog vezetni. Mert egyértelmű, hogy a XXI. századi megmaradásunkat a humántőke-képző rendszerek megerősítése jelentené itt Magyarországon is. Ezért vessünk egy pillantást az egészségügy mellett, amiről lesz majd ma még szó, az emberi tőke állapotát meghatározó két másik nagy alrendszerre, az oktatási és a szociális területre.

Tizenhárom éve vannak hatalmon, de az oktatási és a szociális szféra dolgozóinak a gyalázatos bérezése azt hiszem, sok mindent elárul az önök hatékonyságáról. A tanárok esetében legalább ígérgetés van. Viszont a legfiatalabbakat gondozó, a legidősebb honfitársainkat ápoló és a legelesettebbeken segítő szociális szakemberektől még ezt az ígérgetést is sajnálják, tőlük még a mézesmadzagot is megspórolnák. Nekik csak a máról holnapra való nyomorúságos vegetálást is alig biztosító tengődés marad, ezekkel a siralmas bérekkel.

De hogyha önök egy valóban polgári és érdem-elvű, nem pedig egy újfeudális társadalmat építenének, akkor alapvető célkitűzés kellene hogy legyen a kormány részéről, hogy a társadalmi státust ne a születés helyzete határozza meg az egyén részére az élete hátralévő részében. Ezért lenne bölcs dolog észben tartani azt, kormánypári képviselőtársak, hogy az iskola legyen a legfontosabb mobilitási csatorna.

Csakhogy egy erős országot eredményező hatékony, eredményes és méltányos oktatáshoz szükséges lenne a tanári pályát vonzóvá tenni, ami most nem az. Ami most elöregedett. Ahonnét óriási a lemorzsolódás, ami nem csoda, hiszen az elszegényedés ezen a területen is nagy, mert elképesztő az, hogy egy tanár átlagosan a diplomásbérek 60 százalékát keresi meg. Az ígéreteket ezerszer hallottuk, azt meg jól látjuk, hogy három és egynegyed ciklus alatt hová jutottak.

Ha pedig nem egyfajta neoliberális szemlélet vezérelné a kormányt, akkor nem fordulhatna elő, hogy az előbb felvázolt permanens kormányzati mulasztás még brutálisabban éreztesse a hatását a szociális szféra területén. Az itteni 90 ezer dolgozó elárulva, becsapva és magára hagyva érzi magát; sajnos teljesen jogosan. Pedig nemegyszer ezek a szakemberek jelentik az utolsó mentsvárat azoknak, akikről mindenki más már lemondott. Felelős konzervatív pártként nyilván nem tekintünk ördögtől való dologként az öngondoskodásra, de fontosnak tartjuk a szolidaritást is. Lényeges volna, hogy a magyar állam jó példát mutasson, és ebből a szolidaritásból a szociális dolgozókat se rekessze ki. Azokat egyébként, akik a szociális válság elleni küzdelem első vonalában harcolnak úgy, hogy ők maguk is méltánytalan bérezéssel kénytelenek küszködni.

Nyilván a védett luxuslakóparkoknak és a kacsalábon forgó birtokközpontoknak a világából ezek a problémák adott esetben marginálisnak is tűnhetnek. Felelős konzervatív pártként mi sem hiszünk egyébként az állam mindenhatóságában, de nem hiszünk abban az embertelen neoliberális szemléletben sem, amely a szolidaritást mint olyat mellőzendő fogalomként kezeli, és amely tulajdonképpen koraszülött jóléti államnak hazudta és hazudja mindmáig a rendszert.

A tűzoltás most már nem lesz elegendő. Valóban gyors és érdemi bérrendezésre lenne szükség ezeken a területeken. Holnap tárgyalják kormánypárti urak, illetve hölgyek a költségvetés módosítását. Még egyszer ismétlem: a legjobb befektetés a magyar emberekbe való beruházás lenne. Tehát a költségvetés során gondoljanak erre a két elhanyagolt ágazatra! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes válaszol. Öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik még kormányon nem volt, hogyha így folytatja, lehet, hogy nem is lesz, de azért az önkormányzatokban, itt-ott kimutatták a foguk fehérjét, hogy pontosan mit tesznek. Hiszen ön itt szépen szónokol arról, hogy az oktatásban, a köznevelésben dolgozókat jobban meg kell becsülni, a bérüket emelni kell, de mit tett Ózdon a jobbikos polgármester? 25 százalékkal csökkentette a köznevelésben, tehát az óvodákban dolgozók bérét. 25 százalékkal csökkentette! Ön itt arról beszél, hogy 50 meg 100 százalékkal növelni kéne a béreket, de ahol önök hatalmon vannak, és akikre az önök döntése vonatkozik  azok ugye, nem az iskolák, hiszen azok állami vagy egyházi fenntartásban vannak, hanem az óvodák, amelyek önkormányzati fenntartásban vannak , ott mégis, önök meglépték, hogy 25 százalékkal csökkentették a béreket. (Ander Balázs: Az önkormányzatokat ki véreztette ki?  Dr. Brenner Koloman: Miután a központi költségvetés elvette a bevételeket. Kissé cinikusnak találom.)

Hogy lehet az, amikor önök találkoznak  ha jól emlékszem, Janiczak Dávidnak hívják a polgármester urat  a Jobbik ilyen-olyan közgyűlésén, amikor éppen nevet változtatnak vagy bármi egyéb; vagy amikor ön fölhívta őt, hogy támogassa önt az elnökjelölti kampányában, akkor nem mondta neki, hogy mégsem kellett volna azért 25 százalékkal csökkenteni az óvónők bérét az óvodákban? Ezt esetleg megemlítette neki? Mert itt a parlamentben nagyon szép dolgokat mond, hogy így meg úgy kéne emelni, csak ott, helyben, amikor a jobbikosok döntenek arról, hogy kinek mennyi legyen a bére, akkor hogy lehet, hogy amellett döntenek, hogy csökkenjen az óvónők bére?

(9.40)

Nyilván minden béremelésnek fedezete kell hogy legyen, és azt egyértelművé tettük, hogy igyekszünk pedagógusbér-emelésre nemcsak hazai, hanem uniós forrást is felhasználni. (Dr. Brenner Koloman: Ez mennyire álságos!) Ehhez képest az önök elnöke, Gyöngyösi Márton azért jár Brüsszelbe, hogy a magyarok ne kapják meg a nekik járó forrásokat. Így fogalmazott Gyöngyösi Márton: „elindult a jogállamisági eljárás, pár hónap és pénz se lesz”. Ezt mondja az önök elnöke, hogy ezért dolgozik, hogy „pár hónap, és pénz se lesz”. Önök tehát azért dolgoznak, hogy amit a pedagógusok béremelésére fordítanánk  például persze iskolaépítésre, kórházfelújításra, szociális intézmények felújítására , nos, az önök elnöke örömében csapkodja a térdét ott Brüsszelben, hogy pár hónap, és pénz sem lesz Magyarországon az uniós forrásokból. Hát, hogy lehet, hogy nem azért dolgozik a Jobbik Brüsszelbe delegált képviselője, sőt már a párt elnöke, hogy Magyarországon minél hamarabb legyen pénz a pedagógusbér-emelésre, hanem azért dolgozik, hogy minél hamarabb eltűnjön ez a pénz?! Az egy dolog, hogy megszavazza a brüsszeli szankciókat, nemhogy megszavazza, tapsol nekik (Dr. Brenner Koloman: Az Orbán Viktor, valakivel összetéveszted. Elképesztő!), ez nagyon helyes így, ez nagyon helyes így, tehát a szankciókat fokozni kell. Erről beszél, hogy fokozni kell a szankciókat, és nagyon helyes, hogy így van.

Mindnyájan tudjuk, tisztelt képviselő úr, hogy 4000 milliárd forintot vesztett Magyarország az elmúlt évben a szankciók miatti magasabb energiaárakkal. Az a pedagógusbér-emelés, amire készülünk, 648 milliárd forint három év alatt. 648 milliárd forint három év alatt! 4000 milliárd forintot vett ki a szankció, a szankciócsomag a magyar emberek zsebéből egy év alatt. 9000 milliárd forint, amit az Uniótól hét év alatt kapunk. 9000 milliárd forint, amit hét év alatt kapunk! A szankciók egy év alatt kivették ennek közel a felét, 4000 milliárd forintot. És az önök képviselője azon dolgozik, hogy nagyon helyes, a szankciókat fokozni kell. És önök kikkel fogtak össze? Azokkal, akik pedagógusbért csökkentettek, iskolákat zártak be, tandíjassá tették a pedagógusképzést, és még sorolhatnám.

És mi mire készülünk, tisztelt képviselő úr? Az elmúlt időszak, az elmúlt 30 év legnagyobb pedagógusbér-emelésére. Önök láthatóan, feketén-fehéren, ezt mindenki olvashatja, azon dolgoznak, hogy a Magyarországnak járó források ne jussanak el a magyar pedagógusokhoz, mert önök azt mondják, hogy Magyarországon az EU-s pénzeket ellopják. Mondja már meg nekem, magyarázza el, akár ön, akár Gyöngyösi Márton, az a 648 milliárd forint, amit a magyar pedagógusoknak szeretnénk kifizetni, abban hol van a korrupció?! Abban hol van a lopás? Mert önök ezt akadályozzák, hogy közel 650 milliárd forintból a magyar pedagógusok bérét 75 százalékkal megemeljük, hogy egy pedagógus két év múlva már átlagosan 777 ezer forintot tudjon keresni; hogy idén ne 10, hanem 21 százalékos béremelés legyen, jövőre ne 10, hanem 25 százalékos, és azután pedig 29 százalékos legyen. És önök erre azt mondják, hogy korrupciós kockázat miatt ne jöjjön ez a pénz Magyarországra. Magyarázza el nekem bármelyik baloldali politikus, hol van a pedagógusbér-emelésben ilyen kockázat!

Már csak negyedpercem maradt. Szociális téren valóban szükségesek voltak és ma is szükségesek béremelések, de mi 2014-ben is szociális ágazati pótlékkal, ’15-ben kiegészítő pótlékkal, ’16-ban összevont ágazati pótlékkal, ’18-ban egészségügyi kiegészítő pótlékkal, ’22-ben 20 százalékos béremeléssel igyekeztünk növelni a szociális szférában dolgozók bérét. Idén január 1-jétől átlagosan 11,8 százalékos a béremelkedés, így az átlagbér a szociális szférában várhatóan eléri és meghaladja a 400 ezer forintot, ez 2010 óta egy 190 százalékos emelkedést jelent. De ezen a téren valóban még sokat kell tennünk, hogy méltó megbecsülést kapjanak a szociális dolgozók. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Komjáthi Imre képviselő úr, MSZP képviselőcsoport: „Aktuális kérdésekről” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   10-13   14-17   18-21      Ülésnap adatai