Felszólalás adatai

Felszólalások:   100   101-120   121-150      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Megkérem tisztelettel kollégáimat… (Zaj.  Mozgás.) Képviselőtársaim! Aki nem kíván részt venni a további munkában, halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt el akarja hagyni az üléstermet, kérem nagy tisztelettel, most tegye meg, minél hamarabb. Aki pedig marad bent, kérem, foglaljon helyet, megkezdjük munkánkat. Köszönöm megértésüket.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Kocsis Máté, Fidesz; Gulyás Gergely, Fidesz; Bánki Erik, Fidesz és Hoppál Péter, Fidesz, képviselők által benyújtott előterjesztés T/3009. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Hoppál Péter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, aki a pulpitusról kívánja expozéját elmondani. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/3009. számon benyújtott, egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot Kocsis Máté, Gulyás Gergely és Bánki Erik képviselőtársammal egyéni képviselői indítványként hoztuk az Országgyűlés elé.

Elöljáróban szeretném tisztelettel megköszönni, hogy a napirendre tűzést a Gazdasági Bizottság mai ülésén tulajdonképpen szinte teljes egyhangúsággal, egy ellenszavazat mellett fogadta el az Országgyűlés. Ez is mutatja, hogy nemcsak a kormánypárti többség, hanem az ellenzék soraiban is ezt az ügyet támogatni szándékoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztésben szereplő paragrafusok körében önök vagyonátadást láthatnak, illetve egyes, már egyháznak átadott vagyonelemek elidegenítési tilalmának megszüntetését is megtalálják. A kedvezményezett a magyar állam részéről ebben a törvénycsomagban a Magyarországi Református Egyház. Önök is jól tudják és érzékelik, hogy a rendszerváltás után útjára indult egyházi felsőoktatás minden nagy felekezetnél komoly gyökereket eresztett, így van ez a római katolikus egyház, a református egyház, az evangélikusok és a zsidó felekezet körében egyaránt.

Az Alaptörvényünk, Magyarország Alaptörvénye kimondja, és rendelkezik arról, hogy az egyház és állam szétválasztása, annak történelmi feladata és küldetése bevégeztetett, és úgy tekintünk ma az egyházak hitéleti működésére, mint ami belső feladata az egyházaknak. Ugyanakkor vannak olyan vállalásai a történelmi felekezeteknek, amelyek az egész társadalom számára jelentős feladatvállalást vesznek le az állam válláról. Ilyen az oktatási terület.

Jól tudjuk, hogy az egyházi közoktatás világa a rendszerváltás után tudott újraindulni, hiszen egy átmeneti időszakra a Pannonhalmán már 996-ban, bő ezer esztendeje elindult egyházi oktatás pozíciói megtorpantak 1948 után, a kommunista diktatúra államosítása következtében.

Most, mivel a kedvezményezett a református egyház, ezért egy számadattal, engedjék meg, hogy szolgáljak önök előtt.

(15.10)

Az 1948-53 között két lépcsőben foganatosított államosítás eredményeképpen a Magyarországon működött 1065 református oktatási intézményből összesen egy, egyetlenegy maradt meg, ez a Debreceni Református Kollégium, annak gimnáziuma és internátusa, amelyben 40 évig, 45 évig az ország minden területéről oda küldték azok a családok a gyermekeiket, akik fontosnak tartották, hogy a hitvalló református kálvini elvek szerint neveltessenek a gyermekeik.

Tehát a rendszerváltás után ennek az 1064 megszüntetett iskolának kellett törvényi kereteket adni, hogy ahol ezt a helyi társadalom, helyi közösség kívánja, ott az újraindulás törvényi lehetőségei biztosítottak legyenek. Jól tudjuk azt, hogy a restitúció magyarországi szabályai nem terjedtek ki az állami tulajdonba került földbirtokokra, tehát az egyházi, korábbi egyházi fenntartásban működött közoktatási és felsőoktatási intézmények anyagi hátterét és bázisát biztosító földalapokat, földterületeket a rendszerváltoztatás után nem kapták vissza a történelmi egyházak. Ezért olyan egyezményeket kötött a különböző kormányok sora  a legfontosabb ezek közül talán a Horn-kormány időszakában köttetett, Vatikánnal kötött államközi egyezmény , amely egyezmények sorában szerepel az a garanciaadás a magyar állam irányából, hogy gyermekenként fejkvótaszinten, amennyit a magyar állam summában egy gyermek közoktatására, köznevelésére elkölt, azt az összeget egészíti ki az egyébként az éves alulfinanszírozott egyházi közoktatási szinten, és év végére kiegészítő támogatás formájában adja át az egyházi köznevelési intézményeknek. Ez kormányokon átívelően, tehát 1997 óta most már bevett alkotmányos gyakorlat.

Ugyanakkor a felsőoktatás kérdése és helyzetköre egy sokkal nehezebben rehabilitálható és újraindítható terület volt, hiszen a felsőoktatási pozíciók érthetően abban, az egyházi közoktatás számára kimaradt 40-45 esztendőben nagyot emelkedtek és javultak, és a magyar felsőoktatás nemzetközi sztenderdekhez történő hozzáalakítása is nagy lépéssel haladt előre 1990 előtt, stabil intézményi hálózat fedte le Magyarországot felsőoktatási szemszögből 1990-ben. Azonban felmerült a kérdés, hogy a történelmi egyházak kívánnake élni intézményalapítási jogukkal abban a tárgykörben is, amely a felsőoktatási területre terjed ki. És ebben a vonatkozásban láthatjuk azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket a történelmi egyházak, történelmi felekezetek intézményi alapításában tetten érhetünk a rendszerváltás utáni első évtizedben.

Ebből a körből kiemelkedik a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézményalapítási szándéka és gesztusa, amely éppen most a napokban ünnepli 30. évfordulóját, merthogy a Magyarországi Református Egyház zsinata arról döntött 1993-ban, hogy megalapítja a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ez az egyetemalapítás egy korábbi előzményre épülő egyetemalapítás volt, hiszen most 170 éve, hogy a XIX. század közepén a református egyház Budapesten már megalapította a teológiai akadémiáját. A teológiai akadémia időközben a XX. század második felére egyetemi szintű oktatást biztosított a teológiai tudományok művelői számára, és tulajdonképpen ezt fejlesztette, bővítette ki többkarú, államilag elfogadott, az akkreditációs rendszerben részt vevő egyetemi intézménnyé a református egyház, az idén 30 évvel ezelőtt történt alapítás alkalmával és gesztusával. A Károli Gáspár Református Egyetem pedig  jól tudjuk, és jól láthatjuk, számos kapcsolódásunk lehet, hogy kik azok, akik az ismertségi körünkből vagy rokoni körből esetleg ezt az egyetemet választották  a magyar felsőoktatási egyetemi palettán kivívta magának megbecsült helyét.

Engedjék meg, hogy az egyetem holnapjáról csak néhány adatot megosszak önökkel! Az egyik gazdasági hetilapunk, magazinunk minden évben elkészíti az adott éves diplomarangsorát; a 2022-es rangsorban az alábbi adatokat láthatjuk a Károli Gáspár Református Egyetemről: ez az egyetem volt a negyedik legjobb felsőoktatási intézmény a rangsorolt 38 intézmény közül Magyarországon. A Károli Egyetem volt az, amelyik országosan a második helyen szerepelt a ’22-es teljes évben az oktatói kiválóság rangsorában. És ennek az egyetemnek a bölcsészet- és társadalomtudományi kara az összesített kari rangsorban, ahol 150 egyetemi kar vesz részt, a negyedik legjobb helyen szerepelt a karok versenyében. A gazdaságtudományi képzés területi rangsorában pedig az első helyet fogta meg a Károli Gáspár Református Egyetem a tudományos fokozattal rendelkező oktatók arányát tekintve. Ez négy olyan indikátor, amelyek mindegyike azt mutatja, hogy a református egyház nagyon komolyan vette a 30 évvel ezelőtti alapítói szándékot, és mára egy élvonalbeli intézményt sikerült az oktatói gárda és a kiváló szakok indításával megalkotniuk.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mostani vagyonelem-juttatás kérdéskörére is egy kicsikét reagáljak. Mint önök előtt ismert, hiszen országgyűlési döntések is megalapozták, a felsőoktatásban a kormány az elmúlt években egy léptékváltást indított el. Ennek a léptékváltásnak a keretében létrejöttek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, amelyek az egyetemi fenntartók körében az állami fenntartási körből nagy részben átléptek ebbe az alapítványi fenntartási körbe. Ennek a modellváltásnak a kísérőjelensége volt az, hogy több ezer milliárdnyi korábbi, 2010 előtti PPP-beruházást váltott ki az állam, így a korábbi állami egyetemeknek nem kellett már ezt az évenként cipelt anyagi terhet tovább hordozniuk.

Az egyházi fenntartók azonban ezzel a lehetőséggel kevéssé éltek, ott nem támogatta az egyházi fenntartó a PPP-beruházásokat, ezért aztán az államnak nem kellett hogy kiterjedjen a több ezer milliárdra ható PPP-kiváltási gesztusa az egyházi fenntartású intézmények körére, így tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy normatív alapon, ha szétosztanánk az állami, később a KEKVA által fenntartott intézmények diákjai körére fordított állami pénzt az egyházi körben fenntartott felsőoktatási oktatási intézmények diákjai fejkvótaszerű súlyozására, akkor súlyosan alulfinanszírozott lett az egyházi szektor. Itt is van egy gesztus, amit érezhetünk, hogy fontos lenne, hogy az állam ezt a hiátust visszapótolja az egyházi fenntartásban lévő felsőoktatási intézmények köre számára.

(15.20)

A PPP-konstrukciókról csak az akkori beszerzési értéken találtam két fontos adatot, hogy érzékeljük, ez azért mekkora összeget jelent a validált, diszkontált mai értéken: 2000 és 2004 között mintegy 35 milliárd forint értékű PPP-beruházást valósítottak meg a magyarországi állami egyetemek, 2005 és 2008 között pedig még ezt is meghaladó, 44 milliárd forint értékű beruházás valósult meg ilyen konstrukcióban. Ez azt jelenti, hogy akkori értéken, 20 évvel ezelőtti értéken összességében 80 milliárd forintnyi állami finanszírozást kellett beletenni ahhoz, hogy ilyen nagymértékű infrastruktúra-fejlesztésben gyarapodhattak az állami fenntartású egyetemek és főiskolák.

Ezt a konstrukciót tehát az egyházi intézmények úgyszólván alig vették igénybe. Ezért tehát ez az akkori 80 milliárdos értékű, ma már több száz milliárd értékre rúgó vagyontöbblet kifejezetten elkerülte az egyházi fenntartású felsőoktatási intézményeket. Ezért is méltó és igazságos, hogy néhány kormányzati döntés keretében ennek ellensúlyozásaképpen olyan vagyonjuttatási gesztusokat kaptak a történelmi egyházak, amely történelmi egyházak utána ezeket az ingatlanokat, amelyeket az államtól megkaptak kifejezetten felsőoktatási hasznosításra, beépíthették a campusfejlesztési programjaikba. Így járt ezzel a történelmi felekezetek mindegyike.

A most előttünk fekvő, képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatban olyan ingatlanok szerepelnek, amelyek az idén 30 éves Károli Gáspár Református Egyetem campusfejlesztését és a campusközpont kiépítését lesznek hivatottak elősegíteni és támogatni.

Azt gondolom, hogy az elhangzott érvek értelmében tehát egy olyan gesztusról van szó most az állam részéről a Magyarországi Református Egyház irányába, amely gesztus noha megkésve érkezik, hiszen az állami intézmények pozitív diszkriminációja természetesen érthető, hiszen az állam elsősorban saját fenntartásában működő intézmények irányába elkötelezett, mégis mindazonáltal nagyon fontos, hogy a fenntartói pluralizmus jegyében ne szenvedjenek hátrányt azon intézmények hallgatói, oktatói, amely intézmények tehát nem az egyházi fenntartói körben vagy most már vagyonkezelő alapítványi körben működnek. Így fontosnak tartjuk, hogy a vagyonjuttatás kiterjedjen ezen ingatlanok vonatkozásában a Magyarországi Református Egyház intézményfejlesztésére.

A Károli Gáspár Református Egyetemnek pedig kívánjuk innen is, hogy a 30 évvel ezelőtt megkezdett út és az időközben kiépült kapacitások, az a közel 8 ezer egyetemi hallgató, akiknek a családjai úgy gondolják, hogy ebben a típusú képzési formában szeretnék a gyermekeiket taníttatni, és azok a felnőtt fiatalok, akik igent mondanak arra, hogy egy egyházi fenntartású intézményben tanuljanak, ők tehát ne szenvedjenek kárt azért, mert egyházi intézményben tanulnak, az ő campusuk is legyen olyan minőségű, XXI. századi igényeket kielégítő, mint amilyen bármely más társintézmény Magyarországon alapkövetelményeket fel képes mutatni.

Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy ahogy a napirendre tűzéskor a bizottsági keretben nagy, széles körű támogatásról biztosították az előterjesztésünket, legyenek szívesek az előterjesztés tartalmára tekintettel ugyanezt a széles támogatást megadni majd a végszavazásnál is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány nevében Fürjes Balázs államtitkár urat, kíváne szólni. (Jelzésre:) Igen. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. FÜRJES BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Ígérem, különös tekintettel arra, hogy képviselői törvényjavaslatról van szó és nem a kormány az előterjesztő, röviden fogok visszaélni az Országgyűlés türelmével. De természetesen a törvényjavaslat élvezi a kormány támogatását.

Az Alaptörvény értelmében Magyarországon az állam és az egyház egymástól szétválasztva működik, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne kellene együttműködniük. Sok tekintetben a nemzeti kormányzat közös platformon áll a történeti, bevett, elismert egyházakkal, és közösek a céljaink, kiemelt stratégiai partnerként tekintünk a magyarországi egyházakra, így a magyar református egyházra is stratégiai célok elérése érdekében.

A felsőoktatásban, nem akarok termelési jelentést tenni az Országgyűlésnek, de ha az eredményeket nézzük meg, és helyén van az, hogy az Országgyűlésben sok vita zajlik a magyar felsőoktatás kérdéséről is, de ha megnézzük a különböző nemzetközi rangsorokat, például a Times Higher Education egyetemi rangsorát, tavaly már 11 egyetem szerepelt a top 5 százalékban; a Semmelweis Egyetem elérte a magyar egyetemek által, amióta ezek a rangsorok készülnek, a legjobb helyezését, bekerült a világ 250 legjobb egyeteme közé; nőtt a külföldi hallgatók száma is Magyarországon. Mindig van még feladat bőven, de talán eredmények is vannak az elmúlt esztendőkből. És természetesen az egyházi intézmények eddig is kiemelt szerepet játszottak a magyar felsőoktatásban, és az a bizodalmunk, hogy ez így lesz ezt követően is.

Kevesebb mint egytizedét kapják vissza az egyházak annak a vagyonnak, amit a kommunisták 1945 után törvénytelenül elvettek tőlük. Tehát azt gondolom, hogy aránytalanságról szó sem lehet.

A kormány úgy gondolja, hogy természetesen egyetért a javaslat benyújtóival abban, hogy a magyar felsőoktatás egyéb szereplőinek megerősítését követően sor kerüljön sok év után  talán kis lemaradással  a református felsőoktatás zászlóshajója fejlesztésének támogatására is, és hogy a campus fejlesztését, ha lehet egy ilyen nem könnyű gazdasági helyzetben, elsősorban természetbeni juttatásokkal segítsük. A lehető legtöbb sikert kívánjuk a Károli Gáspár Egyetemnek céljai eléréséhez és a campus fejlesztésében, és a kormány kész egyéb módon is együttműködni ezeknek a céloknak az elérése érdekében. Úgyhogy természetesen támogatjuk az Országgyűlés döntését erről a törvényjavaslatról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Valóban, ahogyan itt az expozéban elhangzott, alapvetően egy vagyongazdálkodási törvényről van szó, bár a mögöttes tartalom ennél sokkal mélyebb és sokkal szerteágazóbb. Engedjék meg, hogy itt a Fidesz vezérszónokaként hadd mondjam el, hogy valóban, ez a törvényjavaslat nem születhetett volna meg, és valószínűleg a kormány sem támogatná, és a Fidesz-frakció részéről sem tudnék támogatólag fellépni, ha nem ismernénk, nem tudnánk, azt gondolom, itt Magyarországon mindannyian, hogy maga a református hit és a református egyház mennyit is adott a magyar nemzetnek az elmúlt 505 évben.

Érdekes az egybeesés, hiszen aki foglalkozik az egyházzal, az egyházak ügyeivel, az jól tudja, hogy öt, öt és fél évvel ezelőtt ünnepeltük közösen, mondhatom azt, hogy az ország a reformáció 500. évfordulóját, és annak kapcsán sokat beszéltünk a Magyarországi Református Egyházról, annak működéséről, illetve azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi reformátusok a történelem folyamán hol és milyen módon tettek hozzá ennek a nemzetnek, ennek az országnak az épüléséhez. Mondhatjuk azt is, hogy mi, európaiak, magyarok nem lennénk azok, akik ma vagyunk, ha nincs a református hit, ha nincs a református egyház.

És ebből a szempontból nem elvíve a vitát, hiszen itt azért gyakorlatilag egy ingatlanátadásról van szó, ha lefejtjük a lényeget, de azért mégiscsak illik elmondani, ami itt elhangzott, hogy a mindenkori magyar kormányzat ahhoz képest, most történelmi távlatban is, amit a reformátusság és a református egyház jelent Magyarországnak, egy elég komoly hiátusban, lehet mondani, egy nagyon komoly restanciában van az egyház felé.

(15.30)

És hadd menjek vissza oda, itt elhangzott néhány történelmi tény, és bár tudjuk, hogy nagy múltú református iskolák voltak Sárospatakon, Pápán, Debrecenben, Nagyenyeden és Kolozsváron is, mégis a felsőoktatás és azon belül is itt a budapesti egyetemi reformációs felsőoktatás, tudjuk jól, történelmi okok miatt nem indulhatott el. Egészen II. József türelmi rendeletéig, 1781-ig ez szóba sem kerülhetett Magyarországon, amikor már, ugye, például a katolikus felekezet a felsőoktatásban jelentős szerepet töltött be, és nagyon sokáig kellett várni itt, Budapesten arra, hogy a református egyház el tudja indítani azt a felsőoktatási képzését, ami itt elhangzott, igazából 1855-ben tudott teológiai akadémiaként elindulni. És igazából ugyanezen körülményeknek az eredménye az, hogy mindösszesen 1863-ban tudott egy iskolával a Ráday utca környékén, a nagytemplom környékén elindulni, és ezt a több, hát, lehet azt mondani, évszázados hiányt, hiátust, ami a körülményekből és nem a református egyház restségéből adódott, ezt sikerült egyébként 1993-ban a már említett egyházi zsinati döntéssel pótolni, és a Károli Gáspár Református Egyetem el tudott indulni. És ez az út valóban nemcsak hogy egy történelmi hiányt pótol, hanem azóta is nagyon komoly eredményeket hoz.

Itt elhangzott a bevezetőben az, hogy az egyetem milyen fontos és rangos képzést biztosít, itt a hazai karok és egyetemek versenyében is méltón helyt áll, illetve az oktatói kar tekintetében is, azt gondolom, kiemelkedő eredményeket tud felmutatni. És hát, nem utolsósorban az is elhangzott, hogy több mint nyolcezer aktív hallgatóval működik az egyetem, és valóban, ahogy az előterjesztésből kiderül, az egyetem kinőtte magát, kinőtte azokat az ingatlanokat, azokat az intézményeket, ahonnan elindult, megmutatva ezzel az egyházi református oktatás iránti igényt is. Ezzel az előterjesztéssel a véleményünk szerint a magyar kormány csak azt a munkát ismeri el, azt a munkát segíti tovább, amelyet, azt gondolom, a magyar református egyház nagyon helyesen és nagyon jól 30 évvel ezelőtt elkezdett.

Összességében tehát üdvözöljük a benyújtott javaslatot, üdvözöljük azt, hogy a kormány ezt támogatja, és arra szeretnénk kérni minden parlamenti pártot, annak frakcióját, hogy a magyar református egyháznak a magyar társadalomban, a magyar oktatásban betöltött nagyon-nagyon fontos szerepét ismerjük el ezzel az ingatlanjuttatással és ezen keresztül a református felsőoktatás támogatásával, és kérem, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam képviselőtársaim eszmefuttatását, még akkor is, hogyha ezek jelentős része csak közvetett kapcsolatban áll az adott törvényjavaslattal, és azt is el kell mondanom, hogy egy dologban biztosan egyetértünk, hogy sok sikert kívánunk a Károli Gáspár Református Egyetemnek és a hallgatóknak, mint ahogy egyébként minden magyar felsőoktatási intézménynek, minden hallgatónak és minden oktatónak.

Ámde ez a törvényjavaslat nem erről szól, nem erről szól elsősorban. Ez, ahogy előttem szóló képviselőtársam is kiemelte, egy vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy újabb ingatlanokat ad át a kormány állami kézből egyházi kézbe, a közvagyonból újra egy csoportnak a vagyona lesz. Ez annak a politikának a folytatása, amely az egyházak függetlensége helyett az állami függőséget, az állami köldökzsinórt akarja erősíteni, amely anyagi juttatásokkal akarja lekenyerezni és a kormány mellé állítani az egyházakat és az egyházi vezetőket. Ez pedig, tisztelt képviselőtársaim, elfogadhatatlan, meggyőződésem szerint ellentmond az önök Alaptörvényének is, és ellentmond az állam és egyház szétválasztása alkotmányos elvének.

Mert, képviselőtársaim, önök itt beszélnek egyébként nagyon fontos oktatási célokról, és beszélnek arról, hogy milyen fontos, hogy oktatási célokra megkapja a református egyház ezeket az ingatlanokat; na de hát, ebben a javaslatban éppen az történik, hogy odaadnak öt ingatlant, majd a nemzeti vagyonról szóló törvénytől való eltéréssel lehetővé teszik azt, hogy egyébként ezt a vagyont ne csak az adott célra lehessen felhasználni; lehetővé teszik azt, hogy egyébként el lehessen idegeníteni ezt a vagyont; lehetővé teszik azt, hogy ez a vagyon egyébként bármilyen módon kikerülhessen az egyházi körből is akár, hogyha olyan döntést hoz az érintett egyházi tulajdonos. Mint ahogy egyébként ez történik a Kinizsi utcai épület esetében is, mert ott a törvényjavaslat éppen arra irányul, hogy töröljük az elidegenítési tilalmat, tehát törölje az Országgyűlés azt, hogy egyébként a református egyház nem adhatja el ezt az ingatlant.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell önöknek mondanom, hogy itt nem másról van szó, mint arról, hogy a közvagyonból újabb részt vesznek el, és használják fel olyan módon, ami egyébként nem a köz célját szolgálja, mert ha a köz célját akarnák szolgálni, akkor nemhogy egyébként enyhítenének ezeken a feltételeken, éppen ellenkezőleg, szigorú feltételekkel csak azt tennék lehetővé, hogy az egyház ezt a vagyont a megnevezett közcélokra, adott esetben oktatásra használja fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mennék bele abba a vitába, amit az államtitkár úrral kellene folytatnom a felsőoktatás helyzetéről, ez most nem az a vita, de azt kell mondanom, hogy teljesen világos, mi a kormány szándéka. Önök lerohasztják és tönkreteszik az állami oktatást, akár a felsőoktatásról van szó, akár a közoktatásról, és egyébként pénzzel tömik az egyházi intézményeket, mert abban bíznak, hogy ezekben az intézményekben önökhöz hűséges alattvalókat nevelnek majd. Ez szerencsére nem így van, az egyházi intézményekből is rengeteg olyan, kritikai gondolkodásra képes kiváló fiatalember kerül ki, aki nem dől be önöknek, én is számosat ismerek közülük, de a szándék teljesen egyértelmű: itt egy politikai szándék van a mögött, hogy az oktatás területén, legalábbis az elitoktatásban az egyházat akarják domináns helyzetbe hozni, ugyanakkor jelzem, hogy ez nem csak vagyon kérdése. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt több mint 75 éves világnézeti párt, amelynek alapvető célkitűzése a magyar nemzet és a magyar haza szolgálata a keresztény értékek alapján. Az elmúlt több mint hét évtizedben ez volt a célunk a magyar közéletben minden időszakban, még a barna és vörös diktatúrák idején is. A kereszténység örök értékei határozták meg máig és határozzák meg érvényes alapelveinket, melyek biztos fundamentumot jelentenek minden korszakban a döntéseinkben és a politikai cselekvésünkben. Ezek az alapelvek ma is meghatározóak, úgymint a szabadság, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a keresztyén emberkép, egyén és közösség harmóniája, a teremtett világ védelme, mind-mind fontos és meghatározó érték számunkra, amelyeket a keresztény egyházaink évszázadok óta hitelesen és hűségesen képviselnek.

(15.40)

Tisztelt Ház! Az egyházak jelenléte és tevékenysége hosszú évszázadok óta rendkívüli mértékben hozzájárult Magyarország, a magyar nemzet fennmaradásához, erősödéséhez, fejlődéséhez. Nem véletlenül fogalmaz Alaptörvényünk a következőképpen: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” Keresztény egyházaink, jelen esetben a Magyarországi Református Egyház az elmúlt évszázadokban mind a hitéleti, közösségépítési, mind pedig az oktatási, egészségügyi, kulturális, szociális és karitatív, továbbá kiemelten a felsőoktatási tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak az országunk, a nemzetünk fennmaradásához, sőt a magyar történelemben gyakori újrakezdésekhez. A KDNP éppen ezért mindig is kiemelten támogatta és támogatja ma is az egyházak hitéleti, közösségi célú és közösségépítő munkáját.

A rendszerváltoztatás időszakában ezek az egyházaink jelentős módon hozzájárultak a legutolsó nagy újrakezdéshez. Már a nyolcvanas évek végén néhány, leginkább oktatási intézményt az akkori kormányok visszaadtak az egyházaknak, majd a kilencvenes évek elején megkezdődött az egyházi kárpótlási folyamat, amely több mint húsz éven át tartott, egészen pontosan 25 esztendőn át. Két dolgot mégis fontos megjegyeznünk. Egyrészt azt a tényt, hogy a kommunizmus időszakában a magyar állam az egyházakat teljes mértékben megfosztotta minden vagyonától, sok ezer intézményétől és az ezeket fenntartó földektől, erdőktől, bérházaktól és egyházi biztosítóktól egy tollvonással. Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1992-93-ban meginduló egyházi kárpótlás csak részleges és kizárólag konkrét célhoz kötött kárpótlás volt. Magyarul, az egyházak csak részlegesen és hitéleti, csak hitéleti vagy közösségi céllal igényelhették vissza a volt ingatlanjaikat, jelentős mértékben lelakott és kifosztott állapotban.

Tisztelt Ház! Elnézést a hosszabb bevezető miatt, de innen indultunk el annak idején, 2010 után pedig a kormány radikális paradigmaváltást hajtott végre az egyházpolitikában. Ennek lényegét a következőképpen lehet összefoglalni röviden: az állam és az egyházak nem szemben állnak egymással, az állam és az egyházak nem is pusztán egymás mellett léteznek, hanem miközben természetesen alkotmányjogilag világosan különválasztva működnek, az állam és az egyházak együttműködnek, együttműködhetnek egymással. Azaz mi erre a minőségi együttműködésre helyeztük a hangsúlyt, erre van szükség, amelynek egyetlen célja az ember, a magyar ember, a magyar emberek közössége, a magyar társadalom és a magyar nemzet.

Az elmúlt 13 év tehát erről az együttműködésről szólt. Persze nem jelenti ez azt, hogy mindig mindenben egyet kell értsen állam és egyház, de azt mindenképpen jelenti, hogy az előző időszakokkal ellentétben egy folyamatos dialógus folyik, amelynek célja mindig az emberek, gyermekek, diákok, idősek, betegek, rászorulók segítése az oktatásban, a képzésben, a kultúrában, az egészségügyben, a szociális és karitatív területeken egyaránt.

Része volt ennek az együttműködésnek  mint ahogyan már említettem  tehát a részleges és célhoz kötött kárpótlás is, a különböző támogatási formák, az intézményfinanszírozásban történt változások, de új irányt vett ez az együttműködés az intézményátvételekkel, felújításokkal, fejlesztésekkel és beruházásokkal. Úgy gondolom, hogy ezekben a folyamatokban az elmúlt évtizedekben különböző intenzitással ugyan, de többé-kevésbé konszenzus volt a politikai pártok között. Az elmúlt időszakban újabb és újabb lakossági igények merültek fel az egyházi intézmények vonatkozásában, hiszen az infrastrukturális intézményi kapacitások több esetben, mondhatom sok esetben szűkösnek bizonyultak. Teljesen világos  és a kormány ebbe az irányba indult el , hogy a felsőoktatás területén is tovább kell fejleszteni ezeket a kapacitásokat, és újabb lehetőségeket kell teremtenünk.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban felsorolt ingatlanok a Magyarországi Református Egyház minél hatékonyabb és korszerűbb munkájához szükségesek, különösképpen is a felsőoktatás területén. Engedjék meg, hogy még egyszer visszautaljak arra, hogy a kommunista diktatúra időszakában az egyházak vagyonát egy tollvonással vették el, s nemcsak belterületi ingatlanokat, iskolákat, szociális intézményeket, egészségügyi intézményeket, hanem külterületi ingatlanokat és azokat az ingatlanokat, azokat a vagyoni elemeket, ha lehet így fogalmazni, amelyek éppen azt a célt szolgálták, hogy ezt a nagy intézményrendszert  oktatási intézményeket, felsőoktatási intézményeket, szociális, és nem sorolom tovább, egyéb intézményeket  gazdasági, pénzügyi értelemben ezek az egyházak, és konkrétan a Magyarországi Református Egyház is fenn tudják tartani. Ezt a vagyont egy az egyben, egy tollvonással kihúzták az egyházak és az egyházi intézmények alól.

Jelezni szeretném tehát azt, hogy a KDNP ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözli és természetesen támogatja. Köszönjük szépen képviselőtársainknak, akik előterjesztették ezt a törvényjavaslatot. Csak költői kérdésként teszem fel, most visszautalva még egy kicsit a részleges kárpótlásra, hogy vajon mi történt azzal a vagyonnal, azokkal a vagyoni elemekkel, amelyeknek a visszaadása nem történt meg, nem történhetett meg az egyházak tulajdonába.

Tisztelt Országgyűlés! A Károli Gáspár Református Egyetem, a református felsőoktatás első számú intézménye, mint ahogy elhangzott, ebben az esztendőben ünnepli alapításának 30. évfordulóját. S ha hozzávesszük ehhez a jogelőd, a Pesti Teológiai Akadémia működését is, akkor itt egy 170 esztendős történelemre tekinthetünk vissza. Nemcsak múltja, de jelene okán is tehát elmondhatjuk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem hazánk felsőoktatásának is az egyik kiemelkedő kutató-oktató közössége. A Károli Gáspár Református Egyetem a modern kihívásoknak megfelelő campussal ez idáig még nem rendelkezett. Ennek következtében az egyetem karai szétszórtan működnek, ami értelemszerűen nem segíti sem a hatékonyságot, sem a hallgatók identitásának kialakítását, megerősítését.

Erre a tényre és a Károli Gáspár Református Egyetem alapításának jubileumára figyelemmel a KDNP tehát egyetért az előterjesztett javaslattal, és azt gondolom, megállapíthatjuk, hogy a magyar felsőoktatás egyéb szereplőinek megerősítését követően eljött az ideje a református egyetem fejlesztésének, fejlesztése támogatásának is. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben, ebben a háborús helyzetben is azt gondolom, nagyon fontos, hogy segítsük és támogassuk az egyetem munkáját, és ezt ilyen eszközökkel tudjuk most megtenni, amely eszközök szerepelnek ebben a törvényjavaslatban.

Mint említettem, amikor a Magyarországi Református Egyház 30 esztendővel ezelőtt döntött a Károli Gáspár Református Egyetem megalapításáról, a máig fennálló infrastrukturális nehézségek ellenére jelentős szerepet vállalt az ifjúság nevelése, a korszerűen művelt jó szakemberek képzése terén a határon inneni és túli magyarság közösségei és intézményei számára. Az egyetemalapítással az egyház komoly erőfeszítéseket tett a magyarországi központú, de európai szintű tudományos és közösségi együttműködésért, valamint az egyetemen kinevelt szakemberek szellemi és tudományos közéletben való részvételéért.

Az egyetem megalapításának 30. évében a magyar állam, a magyar Országgyűlés ezzel a döntéssel elismeri, elismerheti az egyház felsőoktatásért, annak fejlesztéséért tett erőfeszítéseit, és elősegíti, elősegítheti a minél hatékonyabb és korszerűbb közösségépítő munkáját is, kiemelten ezáltal az egyház felsőoktatási tevékenységének infrastrukturális fejlesztését, a felsőoktatási tevékenységét kiszolgáló feltételek színvonalának emelését és az ehhez elengedhetetlen beruházási, fejlesztési célok megvalósítását.

(15.50)

Tisztelt Ház! Mindezek alapján a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási tevékenységének fejlesztése és az ehhez szükséges beruházási, fejlesztési célok megvalósításának elősegítése érdekében a törvényjavaslatban megjelölt ingatlanok ingyenesen az egyház tulajdonába kerülnek, amelyet a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja jó szívvel támogat. Javasoljuk, hogy minden frakció, minden országgyűlési képviselőtársunk támogassa azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némiképp szimbolikus témáknál érdemes az alapállást tisztázni, mielőtt belemegyünk a részletekbe. Szeretném leszögezni azt, hogy az én politikai közösségem vallja azt, hogy történelmi felelősségünk van az egyházat a korábbiakban a kommunista diktatúra alatt ért elképesztő kártételek kompenzálása tekintetében. Tehát ami itt szóba került, nem pont a javaslatra épülve, maximum ahhoz kapcsolódva, az alapállás tekintetében számunkra elfogadható, és azt látjuk, hogy ha egy elképzelt javaslatban arról van szó, hogy kompenzáljuk az egyházat a történelmi bűnökkel szemben, tehát visszaadjuk azt, amit a történelem igazságtalanul elvett tőlük, akkor ezzel kapcsolatban semmiféle fajta kifogásunk nem lehet, nincs, és nem is volt soha.

Azt is látjuk, hogy azok az oktatási, szociális, egészségügyi jellegű tevékenységek, amelyeket történelmi egyházak képesek átvenni, és akár állami funkciókat betöltve vagy azokat finomhangolva még magasabb hatásfokon el tudnak látni, ezek értéket, kincset képviselnek, ennek megfelelően kell óvni őket.

Ez a javaslat előttünk most lényegében ingatlanok átadásáról szól, és amikor közvagyon magánvagyonnak tűnő valamivé válik, akkor mindig bekapcsol egy vészjelző az ellenzéki képviselők egy részében, és mindig valamifajta turpisságot keres mögötte. Én úgy gondolom, hogy ha ebben az esetben valóban egy campusfejlesztés a megfogalmazott cél, és nem találunk e mögött egyéb aknákat, akkor ez egy elfogadható javaslat. Nyilván azért itt volt a vita során felvetés azt illetően, hogy az ingatlanok vagy egy részük lehetséges elidegenítése járható úte a jövőben. Érdemes lenne ezt tisztázni, hogy vane egyáltalán bármifajta ilyen terv, jelente meg ilyen elképzelés. Én nem találkoztam vele, de mivel a vita során ez megfogalmazódott, azért érdemes lenne a végére járni.

Azt is látjuk, hogy igazából egy felsőoktatási fejlesztési támogatás valósul meg a campusfejlesztés tekintetében és az ingatlanok átadásával. Értjük mi a nehéz gazdasági helyzetet, de azért ha már campus, nem állom meg, hogy ne beszéljek a lakhatás kérdéséről, mert azt látom, hogy egy lakhatási szegénység által sújtott országban, ahol jellemzően a fővárosban, nagyvárosokban is irreálisan magas albérleti, bérleti díjakat kell kifizetni, és nem mondhatjuk azt, hogy mindenki olyan kollégiumi helyhez jut, amilyet szeretne, adódik a kérdés, hogy a kormány költségvetési soron hajlandóe lakhatási kérdések rendezését támogatni. Lehet ez egyébként hallgatók számára szóló, kimondottan lakhatási kompenzáció vagy hozzájárulás. Lehet ez a különböző bérleti jogcímek mentén akár bemutatott szerződések ellenében történő segítség.

Tudjuk, hogy van egyfajta ilyen szociális minimum vagy alapfok, amit az egyetemek megpróbálnak önerőből kigazdálkodni, de úgy érezzük, hogy ez nem elégséges. A lakhatási káosz van akkora, hogy itt be kell avatkozni, és úgy gondolom, hogy nem elég az egyetemi világot sem csak ily módon segíteni, hanem bizony költségvetési sorról egy lakhatási program megvalósítása tekintetében itt komoly felelősségünk és komoly feladatunk lenne. Éppen ezért a költségvetés módosításáról szóló vitában én ezt a kérdést azért vissza tervezem hozni az asztalra, és egyértelmű, hogy az egyetemi hallgatók világát is érintve kell támogatni a magyar fiatalokat abban, hogy lakhatási problémáik ne legyenek. Nyilván egy campusfejlesztés ennek csak érintkező területe, de azért nem lehet elhallgatni azt, hogy lehet támogatni egyetemeket, intézményeket, lehet támogatni a református egyházat, de ha egy egyházi intézményről, egy egyetemről van szó, az egyetemre hallgatók járnak, és nekik az egyik legnagyobb problémájuk az, hogy a lakhatásuk mérhetetlenül drága.

Egyébként az Ander Balázs kollégám, barátom által emlegetett társadalmi mobilitás tekintetében is egyáltalán nem mindegy, hogy egy tehetséges fiatal, aki adott esetben egy zsákfaluból érkezik egy egyetemre, meg tudjae oldani a lakhatását, vagy szembesül, mondjuk, a piaci bérleti díjakkal. 2022 és ’23 januárja között egy pesti átlagos bérlemény 150-ről 200 ezer forintra drágult. Nyilván, ha ezt akár három-négy hallgató összefogással próbálja kigazdálkodni, vagy a családjuk próbálja kigazdálkodni, az is irreális terhet jelenthet.

Tehát arra kapacitálom a javaslat benyújtóját és a kormányt is, hogy gondolja végig ezt a csatlakozó területet, nehogy az legyen, hogy az egyik oldalon segíteni próbál, de a másik oldalon annyival nőtt a baj piaci és egyéb okokból, pontosabban piaci kudarcok okán az elmúlt időszakban, hogy az bizony ellehetetleníthet érintetteket.

A javaslatot egyébként, ha tisztázzuk ezeket a most még homályban lévő foltokat, akkor valószínűleg fogjuk tudni támogatni, mindenfajta, a hasonló vagyonelemek átadását kísérő működési diszfunkció vagy annak gyanúja ellenére is, de szeretnénk tisztán látni ezekben a kérdésekben. Nyilván a mi politikai közösségünk számára a keresztényszociális gondolat nemhogy nem idegen, hanem az a sajátunk, egyértelmű, hogy nyitottak vagyunk e tekintetben.

De ha már szóba került ez a gondolatvilág, akkor nem állom meg, hogy ne említsem meg azt, hogy a KDNP-től is elvárnám azt, hogy mondjuk, a családi csődvédelem tekintetében tegyenek olyan újabb pontosító javaslatokat, amelyek valódi keresztényszociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot, mondjuk, segítenek olyan volt devizahitel-károsult családokon, akik számára a családi csődvédelem még mindig járható út lehetne, lehetett volna. Tudjuk, hogy itt néhány száz emberen sikerült hosszú évek alatt segíteni vagy átmeneti segítséget nyújtani, miközben Lengyelországban ez a modell, ha nem is tökéletesen, de nagyon jól funkcionálva működik, és több ezer, tízezer ott élő és bajba került ember számára nyújt segítséget.

Azért bátorkodom felhozni ezt a témát, mert a tegnapi nap és az azonnali kérdések órája folyamán is felmerült az, hogy adott esetben újragondolásra méltó a hitelkárosultak helyzete. Én ezt nagyon üdvözlöm, hiszen több száz felszólalást sütöttem el itt a parlamentben a témában. Kiváló kollégáim valószínűleg tudnák is folytatni a mondatot, ha a felénél abbahagynám, devizahiteles-ügyben. Tehát arra kapacitálom önöket, hogy a lakhatási szegmens mellett a családi csődvédelem finomhangolását is gondolják át. Ha ezek így csomagban megvalósulnak, akkor lehet érdemben az érintett és említett, mondjuk, egyetemre járó egyetemi polgárok életén könnyíteni. Ez pedig nagyon-nagyon fontos lenne egy válságidőszak közepén. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Apáti István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rendkívül rövid leszek, nem kívánok hosszas jogtörténeti és politikatörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, történelmi elemzésekre sem vállalkozom, illetőleg egyéb szélesebb összefüggésrendszerbe sem szeretném helyezni ezt a javaslatot. Nem próbálunk belelátni vagy belevetíteni többet annál, mint ami itt a papírra írva vagyon, azzal együtt, hogy nyilván a vészjelző bizonyos helyzetekben bekapcsol egy jobboldali ellenzéki képviselőben is, ezzel együtt megelőlegezzük a bizalmat, és a Mi Hazánk Mozgalom támogatni fogja ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásokra van lehetőség, de egyelőre jelentkezőt nem látok.

További képviselői felszólalásokra úgyszintén van lehetőség. Írásban senki nem jelentkezett, most viszont jelentkezett Hajnal Miklós képviselő úr, Momentum-képviselőcsoport. Öné a szó.

HAJNAL MIKLÓS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Abban én is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem eddigi sikereihez gratulálok, és további sok sikert kívánunk az egyetemnek.

Viszont ma elsősorban állami vagyonelemek tulajdonátruházásáról vitatkozunk, ez van a javaslatban, ez a papír hever előttünk, és én területi érintettség okán is kívánok felszólalni, ugyanis a javaslat nagy részében II. és XII. kerületi ingatlanok vannak, egyébként még szerepel benne egy IX. kerületi ingatlan is.

(16.00)

Kezdjük az általános megjegyzéssel! Ahogy az már elhangzott korábban, a nemzeti vagyonról szóló törvény (13) bekezdése arról rendelkezik, amit egyébként önök alkottak meg, hogy amikor az állam átruház egy területet, a tulajdont átadja valakinek, akkor egy 15 éves elidegenítési tilalom lép életbe. Ezzel szemben ebből a mostani törvényjavaslatból ezt egy tollvonással kihúzták. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy másnap ezeket a területeket eladhatják, és indulhatott bármilyen más beruházás, akár egy újabb ingatlanfejlesztés.

Az ingyenes tulajdonátruházást követően pedig a hasznosítás kapcsán jelen esetben beszámolási kötelezettsége sincs a Károli Gáspár Református Egyetemnek, a református egyháznak. Ez is egy olyan feltétel, amit önök írtak bele a törvényekbe korábban, és ami alól most mentességet adnak.

Mi azt gondoljuk, hogy ezekre a garanciákra szükség van. Azt gondoljuk, hogy ezekre a garanciákra önök szerint is szükség van. Ez az önök törvénye, amit alkalmazni kellene ebben az esetben is.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De térjünk rá a konkrét példákra! A II. kerületben a Gábor Áron utca 47., illetve a Bimbó út 111-115. szám alatt jelenleg működik egy iskola és egy óvoda is, a Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Iskola, illetve a Rózsabimbó Óvoda és Bölcsőde. Kérdezem, mi a garancia arra, hogy ezek az intézmények fennmaradhatnak és zavartalanul működhetnek a jövőben is. És ha nincs garancia erre, akkor hova akarnak önök gyerekeket küldeni? Már most is nagyon komoly bölcsődei-óvodai férőhelyhiány van. A kormány nagy szorgalmazója annak, hogy szülessen még több gyermek, de hova fognak ők járni, hogyha ezeket az ingatlanokat átadják?

És akkor térjünk ki a XII. kerületre is! A XII. kerületben még 2014-ben a Honvédelmi Minisztérium és a hegyvidéki önkormányzat próbálta meg közösen értékesíteni azt az ingatlanegyüttest, amiről itt most beszélünk, ez a Virányos út, illetve a Szilágyi Erzsébet fasor közötti terület. Pár éve még pénzzé akarták tenni ezeket az ingatlanokat, most ingyenesen átruházzák, de ugye, ahogy mondtam korábban, ezeket az egyház is pénzzé teheti, hiszen önök mentesítik őket az elidegenítés alól. Pár éve pénzzé akarták tenni ezeket, viszont sikertelenül zárult a pályázat. A szomszédos ingatlanokon ugyanakkor elindult egy komolyabb beruházás. Bárki, amikor a Virányos úton végigmegy, megcsodálhatja most, hogy óriási kockaházak épülnek, egy 50 lakásos lakópark épül a Virányos úton. Ez nem egyedüli látványosság, sajnos amerre megyünk a Hegyvidéken, ilyenekkel találkozunk.

Tehát amikor ez a konkrét eset, hogy közvetlenül a szomszédságban is egy ingatlanberuházással találkozunk, amikor látjuk azt, hogy a XII. kerületben számos ilyen ingatlanberuházás indult az elmúlt években, és önök most beleírják ebbe a javaslatba, hogy ebben az esetben az egyház mint új tulajdonos gyakorlatilag mentességet élvez az elidegenítési tilalom alól, akkor én azt gondolom, hogy joggal élünk gyanúval, joggal vagyunk óvatosak.

Ha viszont tényleg oktatási célokra kívánják ezeket a területeket hasznosítani, az akár egyébként pozitívum is lehetne, viszont akkor az lenne a minimum, hogy legalább az elidegenítési tartalmat visszaírják a törvényjavaslatba. Azért lenne erre szükség, hogy ne merülhessen fel az a gyanú, hogy egy újabb ingatlanmutyit készítenek elő. Sajnos túl sok ilyet láttunk már a XII. kerületben.

Tehát én arra biztatnám önöket, hogy ne legyenek gyanúsak, arra biztatnám önöket, hogy módosítsák ezzel kapcsolatban ezt a törvényjavaslatot  még időben lehetne cselekedni , és ennek megfelelően elviekben akár támogatni is lehetne ezt a javaslatot, hogyha a megfelelő garanciákat megteremtenék hozzá. Köszönöm szépen.

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Most megkérdezem az előterjesztőt, Hoppál Pétert, kíváne élni a zárszó lehetőségével. (Jelzésre:) Igen. Megvárom, míg felcsatolja a mikrofont. Köszönöm szépen. Öné a szó, parancsoljon!

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsikét megelőlegeztem azt a kérést, azt a bizalmat és annak a lehetőségét, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bizottsági napirendre vételkor az ellenzék képviselői egy kivétellel támogatták az előterjesztést. Itt a vitában már kicsit artikulálódnak a vélemények. Tisztelettel kérem önöket, hogy azt az önmérsékletet, amit hasonló előterjesztések alkalmával már számos alkalommal tapasztalhattunk az ellenzék képviselői részéről, ezen előterjesztésnél is tegyék meg és vegyék elő.

Azt gondolom, hogy az a feltételezés, amit Arató Gergely képviselő úr a Demokratikus Koalíció részéről elmondott, mely szerint a jelenlegi kormányzati időszak lerohasztja az állami intézményeket (Arató Gergely: Ez egy tény! Ez nem feltételezés.), ez a számok nyelvén van cáfolva, tisztelt képviselő úr. (Az elnök csenget.) Az intézmények lerohasztását önök végezték el 2010 előtt (Arató Gergely: Ugyan már!), amikor drasztikusan csökkent az államilag finanszírozott hallgatói létszám a 2002-10 közötti időszakban. (Arató Gergely: Magasabb volt, mint ma…)

A lerohasztás annyiban is érvényes volt, hogy sajnos a finanszírozásban és a bérek tekintetében sem nyújtottak önök a 2002-es 50 százalékos béremelés után semmiféle segítséget az oktatói bér emelésére. (Arató Gergely: Ez sem igaz! Minden évben volt béremelés…) Ez a feladat a polgári kormányra hárult, és ezt a feladatot, azt hiszem, hogy történelmi léptékben… (Arató Gergely: És sikerült?)

ELNÖK: Arató képviselő úr, állandóan mondja! Ne mondja, mert kénytelen leszek valamilyen formában ezt a fajta hozzáállást megfékezni! Köszönöm szépen. Parancsoljon, képviselő úr, folytassa!

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen az atyai szigorát. Tehát Arató képviselő úrnak próbálok válaszolni, hogy az őáltala hangoztatott tartalmak köszönőviszonyban nincsenek az igazsággal, merthogy a 2020-as felsőoktatási átalakítás időszakában mintegy kétszeresére növelte a kormány a felsőoktatási intézmények finanszírozását. A kétszeresére, tisztelt képviselő úr!

És hogyha most körbemegy, és megnézi a felsőoktatási bérhelyzetet, akkor egy valós bérnövekedést tapasztalhat a KEKVA-intézmények tekintetében, úgy, mint az államiaknál, és ezt még az egyháziak is érvényre tudták juttatni.

Amit Hajnal Miklós képviselő úrtól hallottunk, hogy joggal vagyunk gyávák, ha jól értettem, ezt mondta, a jegyzőkönyvből vissza lehet nézni, hogy nyelvbotlás volte, vagy pedig csak itt az akusztikában nem jól hallottam (Hajnal Miklós a fejét rázza.). Hát, ők valószínűleg joggal gyávák, hogyha ilyeneket feltételeznek, hogy itt ingatlanmutyi lenne ezen előterjesztés keretében.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha bent lett volna a teljes vitán, akkor hallhatott volna olyan érveket, amelyek szerint tehát az egyházi fenntartású intézmények tekintetében tulajdonképpen egy nagyon fontos deficit keletkezett a 2010 előtti időszakban, mert a finanszírozás jelentős része nemcsak a normatív finanszírozás képében jelenik meg a felsőoktatási intézményeknél, hanem számos egyéb formában is, mint ez itt elhangzott több felszólalótól, és a kormány képviselője is utalt rá. Természetesen az egyházi intézményeket nem lehet hátrányos helyzetben hagyni, ezért ezek a vagyonjuttatások, ezek a gesztusok próbálják ellensúlyozni azokat a 2010 előtt elszenvedett hátrányokat, amelyeket akkor az egyházi felsőoktatási intézményeknek le kellett nyelni.

Azt gondolom, hogy ez a hátránykompenzálásnak egy fontos eszköze lehet, hogy bizonyos ingatlanok, amelyek ma állami kézben vannak, adott esetben a korábbi, 1948-53 közötti államosítások ellengesztusaként sok-sok elvett ingatlannak csak pici törlesztéseként megjelenhetnek egyházi tulajdonban, és ezeket az ingatlanokat, amiket ön is kiemelt az előterjesztésből, az egyház mindenképpen a Károli Gáspár Református Egyetem campusbővítésére, campusfejlesztésére fogja használni. Hogy ő ezzel az ingatlanvagyonnal hogyan gazdálkodik, milyen cserealapot fog képezni majd esetleg az ő gondolkodásában, ezt már az egyház nyilván fogja tudni, és azokat a garanciákat, amiket ön a térsége képviselőjeként kér, bizonyára az egyház képviselői fogják az önök számára biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer köszönöm a vitában történt pozitív megnyilvánulásokat, és nagyon bízom abban, hogy az elhangzott félreérthető megnyilvánulások, illetve az egyértelműen agresszív, egyházellenes mondatok majd egy kicsikét lejjebb lesznek csavarva a vita későbbi szakaszában, és az ellenzék jelentősebb támogatását is maga mögött tudja majd ez a törvényjavaslat. Kérem, hogy ezt tegyék, és támogassák, hogy az egyházak közéleti tevékenysége, oktatói-nevelői tevékenysége ne legyen hátrányos az egyházi vagy a vagyonkezelői alapítványi fenntartású egyetemekhez képest. Köszönöm, hogyha támogatják az előterjesztést. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   100   101-120   121-150      Ülésnap adatai