Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Lukács László György frakcióvezető úr és Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselői, azonnali kérdést kívánnak feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mit gondol erről, Miniszterelnök úr?” címmel. Frakcióvezető úrnak teszem föl a kérdést, hogy tisztelt frakcióvezető úr… (Jelzésre:) Ön előzetesen úgy nyilatkozott, hogy személyes válaszadást kér a miniszterelnök úrtól. (Dr. Lukács László György bólint.) Ez azt jelenti, hogy miniszterelnök úrnak a második soron következő azonnali kérdések órájában válaszolnia kell önnek.

Most a Jobbik-frakció soron következő kérdést feltenni kívánó képviselőjének a kérdése következik, ami szintén az ön kérdése. Lukács László György képviselő úr, a Jobbik frakcióvezetője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Meddig még?” címmel. A miniszterelnök úr távolléte miatt válaszadásra Nagy István miniszter urat jogosította föl. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! De legfőképp Tisztelt Képviselőtársaim! Az egész Európai Közösség és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez tartozó országok is arra várnak, hogy mikor fogja Magyarország, helyesen a magyar parlament aláírni a két északi ország, Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról szóló szerződésmódosítást. Világos érdekünk, hogy a NATO mint védelmi szövetség erősödjön, és a finn, valamint a svéd haderő számottevő erősítés legyen. Különösen akkor, amikor van együttműködési lehetőségünk és kötelezettségünk, látva a mögöttünk hagyott és a körülöttünk lévő időszakot és területet. Világosan látszik az is, és a Jobbik mint konzervatív párt támogatja a védelmi szövetséget, és fontos, hogy ez a két állam csatlakozhasson ahhoz. Az igazi konzervatív a rendben és a biztonságban hisz és ennek a pártján áll. Emellett összeurópai érdekünk és egyben magyar érdek is a két állam csatlakozása, ehhez viszont, tisztelt képviselőtársaim, napirendre kell tűzni ezt a javaslatot a parlamentben, és legfőképp a kormánypárti képviselőknek kell ezt támogatniuk.

De nézzük azokat az okokat, amelyeket önök felhoztak a szerződésmódosítás aláírása ellen. Felmerült ebben az esetben, hogy a törökökre várunk. Itt fel kell tenni a kérdést, hogy ha a törökök azt kérik tőlünk, hogy ugorjunk a kútba, akkor a kútba ugrunke, mintha ennyi lenne talán a magyar mozgástér. Vagy felmerült, hogy önök zsarolásként használják az Európai Közösséggel szemben azt; ezt ideje lenne határozottan visszautasítani, államtitkár úr.

Nincsenek tehát észszerű indokok, amellyel ellenzik ezt a kérdést, és nyugodtan mondhatjuk, hogy ha ellenzik, akkor ez csak azért lehet, mert önök vagy ekkora törökbarátok, vagy ami rosszabb, önök Európa legoroszbarátabb kormánya, vagy ami még rosszabb, Moszkvában kifejezetten erre kérték önöket. (Derültség és közbekiáltások a kormánypárti sorokból: Kovács Béla! KGBéla! KGBéla mit csinál Moszkvában?) Ideje lenne tehát tisztázni, tisztelt képviselőtársaim, a gyanús gázügyleteket, a Barátság érdemrendet, amelyet Moszkvából kaptak, és hogy a magyar kormány rendszeresen egyeztet a moszkvaiakkal és az ottani vezetéssel. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: KGBéla most is ott van! KGBélának hol van a lakcíme?)

Kérdés tehát, tisztelt képviselőtársaim: miért hátráltatja a magyar törvényhozás kormánypárti többsége a svéd és finn NATO-csatlakozást? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A válaszra megadom a szót Nagy István miniszter úrnak, parancsoljon, miniszter úr!

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! A NATO-csatlakozás kapcsán Finnország és Svédország elhatározása szerintem üdvözlendő. Európa békéjét és biztonságát szolgálja az, hogy a két skandináv ország csatlakozzon a NATO-hoz, ez Magyarország érdeke is, és minden további egyeztetés, minden olyan intézkedés, amely erősíti magát a NATO-t, az Európa békéjét és biztonságát erősíti.

Végtelenül fontos, hogy meg tudjuk őrizni ezt a biztonságot és ezt a békét, mert látjuk, abban a pillanatban, ahogy ez a béke és biztonság kockán forog, máris milyen nehézségeknek nézünk elébe, olyanoknak, amit soha nem gondoltunk volna a mi életünkben, az élelmiszerben, az energiában, és lehetne sorolni száz, ezer olyan dolgot, amely mind-mind egy háború árnyékában milyen veszteségeket és milyen nehézségeket okoz. Az, hogy biztonságot erősítsünk, az, hogy ez a csatlakozás teljessé váljon, mindenki érdeke. Nagyon remélem, hogy Törökország is tudja egyeztetni azokat a felvetült problémáit a két országgal kapcsolatban, hogy elháruljon minden akadály azon túl, hogy teljes legyen a NATO-nak ez a bővítése. Magyarország semmilyen akadályt nem kíván ez elé csatlakoztatni, hanem az az érdekünk, hogy ez a megállapodás, ez a csatlakozás sikeresen végbe tudjon menni. Köszönöm. (Novák Előd: Vétózni kell!)

ELNÖK: (Novák Elődhöz:) Képviselő úr! Egyperces viszonválaszra Lukács László György frakcióvezető urat illeti a szó. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Javítanám magam, tisztelt miniszter úr, korábban méltatlanul államtitkár uraztam, folyamatosan Potápi képviselőtársunkat, államtitkár urat néztem. Miniszter úr, viszont annak örülök, hogy így nyilatkozott. Miniszter úr, én szaván fogom önt, legyen szíves, velem együtt közösen nyújtsunk be egy olyan javaslatot, amely napirendre veteti, és legkésőbb a hétfői napon, nem most a következőn, hanem az A hét hétfői napon lehetőséget biztosít arra, hogy önök, a kormánypárti többség, miniszter úr szavait követve…  hiszen valóban fontos a védelem, valóban fontos hazánk biztonsága, és Magyarország, a magyar parlament nem állhat útjában annak, hogy a NATO és az európai szövetségesei ezáltal erősebbek legyenek, és a védelmi szövetségük teljes egészében kiteljesedjen.

Örülök neki, hogy miniszter úr el tudott erre az útra menni, és én annak is örülnék, ha a képviselőtársaim a kormánypárti padsorban végre azt ki tudnák mondani, amit előtte kimondtak önök a rendszerváltáskor, hogy „ruszkik, haza”. Önök helyett ezt most mások mondják ki, de önöktől várjuk, önök voltak azok, akik ezen az úton mentek, most viszont úgy tűnik, hogy veszélyesen Moszkva-barát politikát folytatnak, és úgy tűnik, hogy a kormány ki van szolgáltatva az orosz érdekeknek. Most lehet ellene tenni, a NATO-csatlakozását ennek a két államnak Magyarországnak alá kell írnia. Miniszter úr, én fel fogom önt kérni arra, hogy társuljon ehhez, és vigye a lángot (Derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból: István, vidd a lángot! Emeld magasra a fáklyát!), vezesse az utat az ön képviselőtársai előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Egyperces viszonválasz illeti meg Nagy István miniszter urat is, parancsoljon!

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy ez sokkal komolyabb téma annál, mint hogy elvicceljük vagy olyan dolgokat idézzünk föl, ami nem méltó, mert az, hogy Európa biztonságáról beszélünk, a saját biztonságunkról beszélünk, az életünk biztonságáról beszélünk vagy a gyerekeinkéről, az szerintem egy kardinális kérdés.

(14.30)

Az, hogy pont önök vetik ezt föl, és ön állít olyanokat, amit egyik képviselőtársam sem vall magáénak, hogy itt szándékos hátráltatás volna, vagy egyszerűen nem értünk egyet azzal, hogy a NATO-tagállamok keretébe a két országot fölvegyük  ez teljes hazugság. Akkor engem arra késztet, hogy emlékeztessem önt arra, hogy egykori párttársa, európai uniós képviselő hogy viselkedett, és milyen cselekedeteket tett (Dr. Lukács László György közbeszól.) ott, az Európai Unióban, hogy szolgálta akár az orosz érdekeket.

Tehát mindig meggondoltan kell a szavakkal bánni és minden egyes tettel bánni, mert a szavainknak súlya és felelőssége van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   135   135-142   143-152      Ülésnap adatai