Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szijjártó külügyminiszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most Grexa Liliána ukrán nemzetiségi szószóló napirend előtti felszólalására kerül sor, ötperces időtartamban: „Már évszázadok óta…” címmel. Tehát megadom a szót Grexa Liliána szószóló asszonynak, aki az első mondatokat nemzetiségi nyelvén ismerteti, majd magyarra fordítja azokat. Öné a szó.

GREXA LILIÁNA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők és Nemzetiségi Szószólók! Ha a tavaly őszi ülésszak utolsó napjaiban elmondott beszédemet kéréssel zártam, akkor a mostanit egy köszönettel kezdem. Nem azért, mert úgy illik, hanem azért, mert valóban szeretném megköszönni mindenkinek Magyarországon és Ukrajnában is, aki hozzájárult ahhoz, hogy a kétoldalú kormányzati kapcsolatok a holtpontról kimozdultak. Ez fontos, nagyon fontos, mert ha a párbeszéd megszűnik, a bizalomvesztés továbbgyűrűzik először a médiába, majd a mindennapokba, az beláthatatlan következményekkel járhat, főleg most, amikor Európa országainak vezetői tulajdonképpen egy puskaporos hordó körül ülnek, ami bármikor felrobbanhat. Hiszen az orosz agresszor által indított háború, ami szinte napra pontosan tíz éve indult és két éve teljes körű agresszióba csapott át Ukrajna ellen, itt zajlik Európában, a maga véres, tragikus valójában. Ennek következtében sajnálatos módon a magyarországi ukrán nemzetiségi családok között egyre többen vannak olyanok, akiknek az Ukrajnában élő rokona vagy ismerőse az életét vesztette az orosz agresszió következtében.

Gyászolunk mindennap, mert nincs olyan nap, hogy ne látnánk az Ukrajnában élő ismerőseink, rokonaink közösségimédia-oldalain a gyászjelentéseket az orosz agresszió áldozatairól, akik vagy a fronton hunytak el, vagy éppen álmukban a lakásukban, ahova becsapódott az orosz agresszor által indított rakéta, mert a rakéták nem válogatnak. Látjuk a fekete gyászszalagos képen a huszonéves fiút, aki önként ment a frontra, hogy védje a hazáját. Látjuk a nőt, az édesanyát, aki sebesülteket mentett épp, mikor eltalálta egy orosz lövedék. És látjuk a kisbaba fotóját is, aki pár hónappal ezelőtt született a légiriadók közepette, és mostanra egy orosz rakétatámadás következtében már az angyalokkal van a mennyben.

És akkor összetörik a szívünk, mert mi ilyenkor nemcsak egy fotót látunk, mert nekünk a gyászszalagos képen szereplő Danilo, Mikola, Matvij, Natalka az ismerősünk, barátunk, rokonunk, nekünk a vérünk. Közben halljuk a mindentudó szakértőket, hogy testvérháború, meg hogy tengerentúli befolyás, és halljuk a kérdéseket, hogy de miért nem adják már fel az ukránok, hát, úgyis esélytelenek, az oroszok úgyis mindig győznek. Hát, nem! Azért nem adják fel, mert az ukrán emberek nem akarnak az országukban olyan jövőt a gyermekeiknek, ahol az orosz agresszor diktál. Ők békés, orosz befolyástól mentes jövőt szeretnének a gyermekeiknek Ukrajnában, és ezt, ha kell, az őket megtámadó orosz agresszorral szemben megvédik már évszázadok óta.

Engedjék meg, hogy felszólalásomat a világszerte ismert és nagyra tartott Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán költő 1845-ben megírt művével zárjam. Hallgassák meg ezeket a közel 180 évvel ezelőtt leírt mondatokat, melyek ma sajnos megelevenednek a szemünk láttára az ukrán bárdtól, akit az orosz elnyomó hatalom többször letartóztatott és száműzetésbe is küldött a gondolataiért, hazafias érzelmeiért.

Kérem, hallgassák meg, és zárják szívükbe ezt a versbe foglalt üzenetet a múltból, mely engem lelkületében a magyar 1848-as Nemzeti dal utolsó versszakaira emlékeztet. Zárják szívükbe, és értsék meg, érezzék át, miért tart ki még mindig az ukrán nép az orosz agresszióval szemben már évszázadok óta.

Tarasz Sevcsenko: Végrendelet. Ha meghalok, egy kurgánon legyen nyugovásom, áldott ukrán föld ölében, a nagy rónaságon. Hogy láthassam messzi síkját, bukkanóit, s halljam a vén Dnyepert, amint zúgva hömpölyög alattam. Hogyha vérét viszi tova majd ellenségnek, viszi a kék tenger felé, én is útra kélek, s az úristen eleibe hálát adni. Hanem addig nincs Isten a mennyben. Ébredjetek és zúzzátok a rabláncot széjjel, szabadságunk öntözzétek ellenség vérével. A majd az új, a nagy családban, hol szabad az élet, emlékezzetek meg rólam jó szóval, testvérek.

Isten áldjon minden segítő szándékú magyart! Isten segítse a megtámadott ukrán népet! Isten adjon igazságos békét, és Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot és Európát ezekben a vészterhes időkben! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Grexa Liliána szószóló asszony. Most megadom a szót a kormány nevében felszólaló Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szószóló Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer megismételni a magyar kormány álláspontját: a magyar kormány elítéli a szomszédunkban zajló háborút. A háború rossz, a háború pusztítást hoz, a háború áldozatokkal jár. Éppen ezért Magyarország Kormánya minél előbb azt szeretné, hogy béke legyen a szomszédunkban, ne kelljen több embernek meghalnia, és ne kelljen Ukrajnának több pusztítást elszenvedni. Az Ukrajnában zajló háború áldozatait pedig közösen gyászoljuk, különös tekintettel arra, hogy sokan közülük magyar emberek.

Tisztelt Szószóló Asszony! A közelmúltban Ungváron adatott meg a lehetőség, hogy ismételten találkozhattam Ukrajna külügyminiszterével és az elnöki iroda vezetőjével. Ezen találkozó előtt közösen látogattunk el a városi temetőbe, ahol leróttuk a tiszteletünket, a kegyeletünket a háború áldozatai előtt. Láttuk a sírokat, láttam a születési dátumokat; döntő többsége az én születésem után volt már. Ezek mind nyilvánvalóan értelmetlen halálok. Ez a látogatás a temetőben meggyőzött arról, hogy meg kell sokszoroznunk az erőfeszítéseinket a béke mielőbbi elérése érdekében.

(15.50)

Tisztelt Szószóló Asszony! Engedje meg, hogy itt, a magyar parlament és a magyar nyilvánosság előtt köszönetemet fejezzem ki Viktor Mikitának, Kárpátalja kormányzójának, akinek a hozzáállása, bölcsessége nélkül ma minden bizonnyal kevésbé adódna lehetőség arra, hogy magyarok, ukránok és más nemzetiségű emberek együtt éljenek Kárpátalján. Viktor Mikita megérdemli a tiszteletünket, megérdemli a támogatásunkat és őszintén reméljük, hogy a jövőben is hozzá tud járulni ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösség és a Kárpátalján élő többségi nemzet és más nemzetiségek tagjai is békében élhetnek együtt.

Tisztelt Szószóló Asszony! Szeretném önt biztosítani arról, hogy Magyarország Kormánya, Magyarország hatóságai, a magyarországi szervezetek mindaddig fenntartják Magyarország történetének legjelentősebb humanitárius akcióját, amíg arra szükség van. Itt, Magyarországon több mint egymillió menekültet fogadtunk be Ukrajnából. Az egészségügyi és az oktatási rendszerhez egyenlő hozzáférést biztosítottunk számukra, az utazásaikat az országon belül szintén lehetővé tettük, a vállalatoknak pedig támogatást adunk ahhoz, hogy menekülteket foglalkoztassanak.

Selmeczi Gabriella képviselőtársam az előbb már köszönetet mondott azoknak a diákoknak, akik befogadták osztályaikba, iskoláikba az Ukrajnából menekülő gyerekeket. Szeretném elmondani, hogy ma Magyarországon 1558  1558!  olyan óvoda és iskola van, ahova menekült gyerekek járnak, ahol menekült gyerekek tanulnak. Ezért jár a köszönet a kisgyerekek, nagyobb gyerekek osztálytársain túl a tanároknak és az iskolavezetőknek is, akik megteremtik annak a lehetőségét, hogy ezek a gyermekek itt tanulhatnak.

Ugyanakkor szeretném önöknek elmondani azt is, hogy Ukrajna húsz megyéjében összesen félmillió családnak segítettünk magyar kormányzati, egyházi, jótékonysági szervezeti támogatással. Részt vettünk, részt veszünk kórházak, iskolák felújításában és újjáépítésében. Tizennégyezer gyermeknek biztosítottunk táborozási lehetőséget itt, Magyarországon, hogy legalább egy időre elfeledkezhessenek a borzalmakról.

Tisztelt Szószóló Asszony! Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Magyarország és Ukrajna között egy kölcsönös tiszteleten alapuló, jó együttműködés lehessen a jövőben is. Ehhez azonban természetesen szükség van a két ország közötti jelenleg nyitott, vitás kérdések rendezésére, amely nyitott, vitás kérdések szinte kizárólag a kárpátaljai magyar nemzeti közösség jogainak folyamatos megsértése miatt álltak elő. Ungvári találkozónkon arra kértem az ukrán külügyminiszter kollégát, hogy adják vissza a magyaroknak Kárpátalján azokat a jogokat, amelyeket 2015 óta elvesznek. Nem kérünk semmi extrát, csak azt, hogy adják vissza ugyanazokat a jogokat. Arra kérem önt is, tisztelt szószóló asszony, hogy legyen ebben segítségünkre. Ez nagymértékben segítené a két nép és a két ország békés egymás mellett élését az elkövetkezendő időszakban. Emellett pedig, tisztelt elnök úr, büszkék vagyunk arra, hogy mi itt, Magyarországon, amióta kormányzunk, majdnem öt és félszeresére emeltük az ukrán nemzeti közösségnek járó támogatást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szijjártó Péter külügyminiszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a további napirenden kívüli felszólalásra jelentkezett képviselők névsora a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Ugyanakkor bejelentem, hogy a következő napirendi pontig, 16 óra 20 percig szünetet rendelek el.

(Szünet: 15.53-16.27

Elnök: dr. Latorcai János

Jegyzők: dr. Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső)

Felszólalások:   53-56   57-61   62      Ülésnap adatai