Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Zsigmond Barna Pál képviselő úr, a Fidesz részéről: „Aktuális ügyeink” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Jól ismerjük a magyar emberek álláspontját a háború kérdésében: a magyarok minél előbb békét akarnak. Ez egy teljesen logikus, mondhatni, az egyetlen logikus álláspont. Ha meg akarjuk állítani a vérontást, a rombolást, akkor ahhoz legelőször is tűzszünet kell, majd béke kell (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.), és mindenkinek, akinek számottevő hatása van a háború menetére, azon kellene dolgoznia, hogy minél előbb béke legyen, nem azon, hogy a háború minél tovább tartson.

Abból pedig, hogy a magyar emberek nem támogatják a háborút, egyenesen következik, hogy a magyar kormány sem támogatja. Sajnos azonban tudomásul kell vennünk, hogy nem mindenki van ezen az állásponton. Az Egyesült Államok demokrata kormánya például, amelynek a nyugati világból a legnagyobb hatása van a háborúra, a folytatása mellett van. Tény, hogy teljesen más képet mutat egy háború akkor, ha egy szomszédos országban zajlik, és mást, ha 6-7 ezer kilométernyire. Az amerikaiaknak a hírek szerint nagyjából egy tucat professzionális katonája van Ukrajnában, ehhez képest Kárpátaljáról nap mint nap viszik el az embereket, arról nem is beszélve, hogy a mi gazdaságunkat komoly kihívások elé állítja a háború, az övék még profitál is belőle.

Az tehát, hogy az amerikaiak álláspontja más, teljesen érthető, hiszen a saját érdekeiket követik. A baj az, hogy a saját érdekeiket ránk akarják erőltetni, és a magyar emberek véleményét figyelmen kívül hagyva, bele akarnak minket kényszeríteni a háborúba. A magyar emberek akarata azonban egyértelmű, ezért mi nem fogjuk engedni, hogy belerángassanak minket a konfliktusba, nem fogunk fegyvert szállítani, és kitartunk a béke pártján.

Tisztelt Ház! Sajnos az európai vezetés nagy része is a háború pártján van, a közép-európaiak különféle okok miatt, a nyugatiak nagy része az amerikaiak miatt. Van egy erős és egyre általánosabb brüsszeli nézet, amely szerint az európai külpolitika-csinálást egyszerűen csak ki kell szervezni Amerikába. A legfontosabb és jelentős kivétel ez alól talán a francia elnök, aki azt a hagyományt követi, hogy Európának nem másokat kell utánoznia, hanem a saját érdekeiből kell kiindulnia. Sajnos bármilyen nagy ország is Franciaország, ez a nézet ma Európában nem meghatározó.

Tisztelt Ház! Magyarország megbízható és elkötelezett tagja a NATO-nak, minden onnan származó kötelezettségnek eleget teszünk. (Dr. Vadai Ágnes: Magyarország igen, de a magyar kormány nem!) Azon tagországok közé tartozunk, akik minél előbb eleget fognak tenni a 2 százalékos katonai kiadás követelményének.

A mi megközelítésünkben a NATO egy kizárólagos védelmi szövetség, és nem keveredhet közvetlen támadó jellegű konfliktusba semmilyen külső erővel. Éppen ezért elvárjuk a NATO-tól, hogy tartózkodjon minden olyan kijelentéstől, állásfoglalástól, gesztustól, amely félreértésre adhat okot. Magyarország a NATO-n belül is egy, a nemzeti érdek és a szövetségesi kötelesség talaján álló politikát folytat.

Tisztelt Országgyűlés! Az tehát valamelyest érthető, hogy vannak országok, amelyek a háború pártján állnak, mert mások a szempontjaik, vagy mert a közvélemény megosztott és különböző erős vélemények ütköznek egymással, de arra, hogy valaki a saját országában az egyértelműen uralkodó állásponttal, az emberek elsöprő akaratával szembehelyezkedjen, csak a magyar baloldal képes. A nemzetközi kapcsolatokban fontos a belső egység, ezért mi újra és újra kísérletet tettünk arra, hogy meggyőzzük a baloldalt, hogy ne a háború pártján, hanem a béke, a biztonság és a magyar emberek pártján álljon; mind ez idáig eredménytelenül.

Legutóbb egy határozati javaslatot terjesztettünk az Országgyűlés elé, amely megerősítette, hogy Magyarország nem akar és nem is fog részt venni ebben a háborúban, nem szállít fegyvert, és arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy a háború támogatása helyett a tűzszünetet előidéző és békét eredményező tárgyalásokra mozgósítsa inkább az energiáit.

(12.30)

Kértük a baloldalt, hogy támogassák ezt a javaslatot, csatlakozzanak a béketáborhoz, de nem voltak rá hajlandók, helyette megpróbálták mindenféle trükkökkel kifacsarni a szöveget. Ez azért van, mert a baloldalnak nem a magyar emberek képviselete a fontos, hanem hogy külföldről a zsold megérkezzen, hogy a dollárok megérkezzenek, azt pedig, úgy gondolják, így tudják bebiztosítani.

Én mégis az remélem, hogy egyszer talán majd belátják, hogy nem lehet a végtelenségig szembemenni a magyar emberekkel, és ellenük politizálni. Addig, ameddig a baloldal háborúpárti, mi, a nemzeti oldal, a magyar emberek oldalán, a béke pártján állunk. (Kálmán Olga: És Putyin oldalán!) Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A korány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. Parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. A háború ügyében sajnos változatlanul az a helyzet, hogy sokkal több az állásfoglalás arra, hogy fokozzák a haditevékenységet, és jóval kevesebb arra, hogy meginduljanak a béketárgyalások. Egyre több ország, zömében európai ország egyre több fegyvert küld, összhangban az Európai Parlament állásfoglalásával. Tényleg nem túlzás azt mondani, hogy egyáltalán nem kizárható, hogy ez a konfliktus világháborúvá szélesedik.

Aki kicsit is figyeli a közélet történéseit, azt láthatja, hogy mintha szintet lépne a Magyarországra nehezedő nyomásgyakorlás, és ez a nyomásgyakorlás egyes esetekben már a szövetségeseinktől is érezhető. A szövetségesi viszony a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy az alapvető célokban, értékekben egyetértünk, de lehetnek ügyek időről időre, ahol bizony véleménykülönbség alakulhat ki közöttünk, és sajnos a háború és a fegyverküldések ügye ilyen lehet. Nem túlzó az a kérésünk, hogy amikor a háborús konfliktusban való fokozottabb szerepvállalásra vagy éppen további szankciókra kérnek minket, akkor vegyék figyelembe Magyarország speciális helyzetét és történelmi tapasztalatait.

Mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen a történelem fenyegetettségében élni. A történelmünkből azt is jól tudjuk, hogy mit jelent a szabadságért és a függetlenségért harcolni. Azt is jól tudjuk, hogy milyen az orosz, illetve a szovjet elnyomás. A pesti utcákon is megtapasztaltuk, és azt is tudjuk, hogy milyen az, amikor a fejünk fölött hozott döntésekkel sorolnak minket szovjet érdekszférába. Azt is jól tudjuk, hogy milyen adottságaink vannak, többek között egy jelentős energetikai kiszolgáltatottságunk, egy több mint 80 százalékos orosz gáztól való függőségünk, amelyet a XX. századból örököltünk, és amelyet nem lehet egyik napról a másikra leépíteni.

Tudunk még valamit, amit mintha sokan nem tudnának a határainkon kívül, vagy legalábbis nem akarnák figyelembe venni, azt, hogy Ukrajnában több százezer magyar él. Ők már részei a háborúnak. Nem ők akarták, hogy így legyen, de már részei. Közülük sokan elhagyták a szülőföldjüket, sokakat besoroztak, és a fronton vannak, és sajnos nem kevesen már az életüket is adták. Magyarok már adták életüket ebben a háborúban. Ez az, amit sok fegyverküldést szorgalmazó ország nem mondhat el magáról. Ők a szerencsések. Más dolog több ezer kilométerről szemlélni a háborút és követelni bizonyos dolgokat, más pár száz kilométerről, és megint más a légiriadó fenyegetettségében.

Tisztelt Ház! Az elmúlt 13 évben megszokhattuk a kioktatásokat, a minősítéseket és a nyomásgyakorlást is. Sohasem engedtünk ennek, és helyesen tettük azért, mert a legfontosabb kérdésekben mindig az ország érdekei és a választók akarata az irányadó, márpedig ők azt üzenik, és ezt üzenték tavaly áprilisban is, hogy nem akarnak háborút. Jöjjenek ellenünk akármilyen eszközökkel, akármilyen nyomásgyakorlással, mi ezután is ezt tekintjük irányadónak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Felkérem Földi László jegyző urat, hogy ismertesse a további napirenden kívüli felszólalókat.

FÖLDI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bencze János, Jobbik; Dudás Róbert, Jobbik; Z. Kárpát Dániel, Jobbik; Keresztes László Lóránt, LMP; Jakab Péter, független; Barkóczi Balázs, DK; Varga Zoltán, DK; Ráczné Földi Judit, DK; Bodó Sándor, Fidesz; Dócs Dávid, Mi Hazánk; Ander Balázs, Jobbik.

Felszólalások:   29-32   33-38   39-42      Ülésnap adatai