Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Fekete-Győr András, a Momentum képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni miniszterelnök úrnak: „Tude a kormány kétszer ugyanabba a folyóba lépni?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Tisztelt Miniszterelnök Úr! 404 forintos euró, háború, történelmi nehézségek idején az egyetlen helyes és tisztességes viselkedés az őszinteség és az együttműködés, ezért szeretném megkérdezni, hogy titkole valamit az ország elől. Miközben az EU-s pénzek hazahozatala helyett önök büntetőadókkal szorítják meg a magyarokat, vane olyan szándéka, hogy megalomán olimpiai beruházásokra költse a magyarok pénzét?

Bizonyára nem tudja, de több közös szenvedélyünk is van: imádunk focizni (Derültség a kormánypártok soraiban.), szenvedélyesen drukkolunk a magyar válogatottnak, és egy olyan Magyarországért dolgozunk, amely ha képes és hajlandó, akkor olimpiát rendez. Ha képes és hajlandó, miniszterelnök úr! A legutóbbi, a tokiói olimpia költsége mai árfolyamon 5000 milliárd forint volt. Önök 2024-re tervezték a budapesti olimpiát, ehhez a már bejelentett Orbán-csomag megszorításainak mintegy két és félszeresére lenne szükség. Mondjuk ki: Magyarország nem lenne képes kifizetni a budapesti olimpiát.

Közös szenvedélyünk a közvetlen demokrácia is. Az ön politikai karrierje az SZDSZ-szel közös, négyigenes népszavazással indult, igaz, 2010 óta mindkét népszavazása érvénytelen lett. A Momentum olimpiakampánya után viszont ön volt az, aki nem engedte, hogy népszavazáson döntsenek a magyarok, akarnake Budapesten olimpiát vagy sem; ön gyáván megfutamodott, visszavonatta a pályázatot. Mondjuk ki: Magyarország nem lett volna hajlandó kifizetni a budapesti olimpiát.

Ma egy gazdasági válság kellős közepén vagyunk, emiatt önök 2000 milliárd forintot vesznek ki az emberek zsebéből. Ez megszorítás, és a megemelt árakkal végül az emberekkel fizettetik meg a büntetőadókat. Erre a MOB közli, hogy a 2030-as olimpiát megpályázni erkölcsi kötelesség, a ’36-os olimpiát megpályázni erkölcsi kötelesség? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Nem inkább a tanárok, az ápolók és a rendőrök fizetésemelése lenne az, miniszterelnök úr, vagy az igazmondás? Miniszterelnök úr, meg fogják kérdezni a magyarokat (Az elnök ismét csenget.), hogy képeseke és hajlandóake több ezer milliárd forintot kifizetni az olimpiára? Várom a válaszát, köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Tájékoztatom, képviselő úr, hogy kettő perc az időkeret. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen a magyar kormány nincs felhatalmazva arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság helyett nyilatkozzon, olimpia kérdésében pedig ők az illetékesek, mégis kicsit illetéktelenül szeretnék az ön segítségére sietni.

Tudja, úgy kell kiszámolni, hogy melyik évben van olimpia, hogy el kell osztani néggyel. Tudja, ’30-ban nem lesz. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát az a vád, hogy mi a ’30-as olimpiára pályáznánk, azért sem lehetséges, mert tudja, olyan nincsen. Ha egyébként ezen túl még ön esetleg elmélyedne a tárgyban, azt is olvashatná, hogy a ’32-es olimpiának is van már rendezője. Tehát ’30-ban nincs olimpia, tisztelt elnök úr  vegyük sorba! , másrészt ’32 már el van ígérve, van rendezője, tehát legközelebb, majd a ’36-osról beszélhetünk, e tekintetben pedig majd szívesen állok a rendelkezésére, ha akkor még ön is itt lesz velem együtt. Köszönöm szépen. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót egyperces időkeretben. Parancsoljon!

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Miniszterelnök Úr! Ön 2017-ben, amikor több mint 266 ezer ember kérte arra Magyarország Kormányát és parlamentjét, hogy legyen népszavazás az olimpiáról, amit ön nem mert kiírni, akkor álomgyilkosoknak nevezte azokat a fiatalokat és azt a több százezer embert, akik azt csinálták. (Moraj a kormánypártok soraiban.  Rétvári Bence: Most is azok vagytok!)

Na most, az igazság az, miniszterelnök úr, hogy álmai nemcsak önnek meg Martin Luther Kingnek vannak, de sok millió magyar embernek is vannak álmai. Például álmodnak a kezdő pedagógusok 150 ezres nettó fizetés helyett, mondjuk, 250 ezres fizetésről; a következő évi költségvetésben nem találjuk ennek a célját és az előirányzatát, és ez probléma. Például álmodnak arról a magyar rendőrök, hogy mondjuk, minimum 20 százalékkal megemeljék a fizetésüket, hogy ne fogyjanak el az állományból. Vagy álmodnak arról az ápolók és az egészségügyi szakdolgozók, hogy minimum 30 százalékos béremelésük legyen; a Momentumnak a költségvetéshez fűzött módosító javaslataiban ez benne van. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Én arra kérem a kormányt, hogy fogadja ezeket meg, hogy az emberek álmát beteljesítsék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg miniszterelnök urat. Öné a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ez itt az első beszélgetésem önnel. Tudja, itt az a szabály, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, és ön azzal kezdte, hogy figyelmeztetett bennünket az őszinteségre. Ennek jegyében felidézem, hogy ön a következőket mondta: „Hogy koalícióra lépünk az MSZP-vel? Az életemet teszem rá, ide önöknek erre az asztalra, hogy ez nem fog megtörténni.” (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Vagy az őszinteség jegyében egy másik idézet: „Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában, már igazán eltakarodhatna a közéletből.” Ehhez képest ma önök Gyurcsány Ferenc ifjúsági tagozata, így nehéz lesz önöket komolyan venni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   110-117   118-125   126-133      Ülésnap adatai