Készült: 2024.05.09.18:52:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

35. ülésnap (2022.11.02.),  355-356. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:18


Felszólalások:   353-354   355-356   357-358      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Méltatlanul kevés szó esik azokról, akik a hátukon viszik a magyar nemzetgazdaságot ebben a kíméletlenül nehéz helyzetben is, a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokról. Mostani hír, hogy 18 perc alatt fogyott el az a kormányzati gyármentő keret, amiről egyébként nem is titkolták, hogy alapvetően multi cégeket, nagy társaságokat, tehát a tőkeerős és tartalékokkal rendelkező társaságokat szeretnék támogatni. Ez a 150 milliárdosra tehető keret mégis nagyon rövid idő alatt elfogyott, és önmagában irritáló volt, hogy már a felvezető kommunikációból kiviláglott, hogy magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára ez a keret nem annyira elérhető, de nyilván az lehet a cél, hogy legalább hasonló nagyságrendben támogassák azokat a hazaiakat, akik egyébként nem a munkahelyeknek csak az egyharmadát szavatolják, mint a multi cégek, hanem a munkahelyek kétharmadát biztosítják. És azt is látnunk kell, hogy ezeket a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat nemcsak a piacosított rezsiárak sújtják brutálisan, de bizony a gyenge forint, a tudatosan gyengén tartott forint  idézőjelben  áldásos hatásait is a multi cégek tudják élvezni. A magyar kis társaságok számára ez jellemzően nehézséget okoz, és mivel 1,7 millió ember kimarad a bérstatisztikából, köztük öt fő alatt foglalkoztató cégek, volt katások, mikrovállalkozások, elmondható, hogy az ő érdekeikért is ringbe kellene szállni.

(22.00)

Éppen ezért szorgalmazom azt, hogy alaptörvényi szinten rögzítsük, hogy a magyar nemzeti fizetőeszköz értékállóságát kutya kötelessége minden kormánynak legalább megkísérelni megőrizni, nem tízéves fáziskéséssel, mint ahogy a Fidesz csinálja, és nem ilyen teszetosza módon, mint ahogy próbálkozott vele, és tegyük hozzá, hogy sikertelen módon. Ugyanis 2010-ben a kormányváltáskor 266 forintot kellett fizetni egy euróért, és mindig elmondja a Fidesz, hogy szerinte a háború miatt szállt el 410-ig vagy 420-ig az árfolyam. A helyzet az, hogy a háború lehetséges kirobbanásáról szóló első hírek időszakában már 367 forintot kellett egy euróért adni, tehát több mint száz forintot romlott az árfolyam odáig. Éppen ezért javaslom azt, hogy az Alaptörvényben rögzítsük, hogy ne fordulhasson elő ilyen, ne fordulhasson elő az, hogy tudatosan roncsolják a magyar forintot, mert ezzel még jobban leértékelik az amúgy is megalázóan alacsony magyar fizetéseket, a megtakarításokat  már akinek még van , és a nemzeti vagyon egészét, beleértve az ingatlan vagyon értékét is.

További nagyon fontos változtatás lenne, hogy ha a kormány adóváltozást eszközöl, akkor évente maximum egy, azaz egy alkalommal nyúlhasson hozzá az adórendszerhez. Magam, teszem hozzá, itt is jobban örülnék annak, hogyha csak pozitív irányba és adócsökkentéssel operálva nyúlna hozzá ehhez. A multi cégek közteherviselésbe való bevonása az, ahol kivételt tehetünk, és ahol az adók racionalizálása felmerülhet; legalább vita tárgyát képezze mindez. De egyértelműen látszik, hogy nemhogy évente egyszer nyúlnak az adórendszerhez, a katát egy-két hét alatt sikerült kivégezni, és egy teljesen másik esetben, amikor amúgy pozitív irányban a 25 alattiak szja-mentességét szeretnék kiterjeszteni. Az előttünk benyújtott adócsomagban keressük ennek a nyomait, mégsem látjuk. A kormányzati kommunikációban ez megjelent, s valószínűleg majd egy külön csomagban fog két héttel később megérkezni, vagy más úton-módon rendezik. De az egészen biztos, hogy nem alacsony bérekkel kell versenyezni a nemzetközi piacon, nem kellőképpen rugalmas munka törvénykönyvével, hanem például azzal, hogy kiszámítható klímát teremtünk, és évente maximum egyszer lehessen belebabrálni az adórendszerbe, többször semmiképpen.

S ha már itt tartunk, az is abszolút indokolt lenne, hogy szűnjön meg a kötelezően fizetendő 5 ezer forintos kamarai hozzájárulás, hiszen az az egészen elképesztő helyzet állt elő, hogy a magyar vállalkozók kötelező jelleggel fizetnek valamiért valakinek, aki aztán nem az ő érdekeit képviseli, hanem gyakorlatilag a kormányzati kommunikáció előszobájában lakmuszpapírt játszik. Bepróbálkozik különböző bejelentésekkel, megnézik, szondázzák a kormánypártok azt, hogy hogyan reagálnak ezekre a Parragh-féle bejelentésekre, és aztán a végén amiről úgy ítélik meg, hogy a társadalmi ingerküszöböt az éppen nem üti át, azt meg is valósítják.

S megint a Parragh-féle nyilatkozatokból is az derült ki, hogy Magyarország jelenlegi kormánya továbbra is a nemzetközi összevetésben kíméletlenül alacsony bérekkel akar versenyezni. Ezzel szemben mi a vállalkozók számára a közzétett hárompontos csomagunkkal egyértelműen azt célozzuk meg, hogy a multi cégekkel és a külföldi érdekekkel szemben azokat kedvezményezzük, akik a nemzetgazdaságot a hátukon viszik, ezek pedig a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. „A haza nem eladó! Vagy euróért mégis?” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dócs Dávid, a Mi Hazánk képviselője.




Felszólalások:   353-354   355-356   357-358      Ülésnap adatai