Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót a válaszlehetőségre.

Szabadi István képviselő úr számára: én meghallgattam Dúró Dóra felszólalását is a szakértői egyeztetésen történtekről. Én ezen nem vettem részt, megkérdeztem a munkatársaimat  máshogy emlékeznek az ott történtekre. Nagyon szívesen szervezek a résztvevők mindkét oldaláról egy olyan beszélgetést, ahol tisztázzuk, hogy pontosan mi is hangzott ott el. Ugye, emlékezzünk: miniszter úr, bár erre semmi nem kötelezte, de a Belügyminisztériumban hagyomány, hogy a pártok képviselőit a Belügyminisztérium által kezdeményezett törvények kapcsán meghívja  még egyszer hangsúlyozom: a pártok képviselőit , miniszter úr tartotta magát ehhez, ezért hívta meg a parlamenti pártok képviselőit. Amiatt pedig, hogy a pártok behozták azokat a szervezeteket, akikkel egyébként tucatnyi egyeztetés zajlott, azt gondolom, szó nem érheti a ház elejét, ha a miniszter úr ezen az egyeztetésen azt jelezte, hogy ő itt ezen az eseményen a pártok delegáltjaival és a jelen lévő delegációvezetőkkel folytatja az egyeztetést. Ezt egyébként a jelenlévők elfogadták, még ha nehezményezték is, hogy nem bárki parttalanul hozzászólhat. Ekkor született az a javaslat, hogy a szakértőket behívjuk egy másik alkalommal; erre került sor az önök által ismertetett módon  de nem olyan módon és álláspontom szerint nem olyan tartalommal, de ezt tudjuk tisztázni.

A pedagógushiány több hozzászólásban is elhangzott. Azt gondolom, ha a nyugati világban megnézzük, mindenhol egyre növekvő mértékű a pedagógushiány, ami messze nem magyarázható egyébként csak foglalkoztatási körülményekkel, csak bérekkel. Minden olyan országban is, ahol egyébként az önök által emlegetett statisztikák fölötti vagy abban kedvezőbb képet mutat, mondjuk, a pedagógusok bérezése, érdekes módon ott is egyre kevésbé vonzó ez a pálya. Erre van számos magyarázat, nem ebben a néhány perces időkeretben szeretném ezt megfejteni. De azt elmondtam az általános vitában is, hogy az elmúlt 12 esztendőben 3 százalékkal csökkent Magyarországon a pedagóguslétszám és 13 százalékkal csökkent a tanulólétszám. Ez árnyalja a képet. A 16 ezer pedagógus hiányzása egy virtuális számításból fakad. Én megkérdeztem a szakszervezeteket, elmondták, hogy ők hogyan kalkulálták ki ezt a számot, de ez nem egy valós helyzet.

A 72 órásra tervezett vitában valóban Takács Péter államtitkár úr mondta a zárszót, igazi helytállásról, felkészültségről tett tanúbizonyságot; ezúton is köszönöm neki. Nem sejtettük, hogy csak 18 órás lesz a vita. Én nagy örömmel itt lettem volna a végén. Úgy tudtuk, azt hallottuk kint az utcán, hogy 72 órás vitára kell készülni; kérem, hogy ezt nézzék el nekem, nekünk.

A párbeszédről, egyeztetésről, partnerségről el tudom azt mondani, hogy soha nem egyeztettünk még ennyit egy törvényjavaslat kapcsán sem. Azt azért szeretném tisztába tenni, hogy nem azt jelenti az egyeztetés, hogy megérkeznek a tisztelt szakszervezetek képviselői, elmondják, hogy hogyan legyen, majd utána a kormányzat ezt sietve végrehajtja  mert néha ez a benyomásom. Ezeken az egyeztetéseken ők is tettek javaslatokat, mi is tettünk javaslatokat. Van olyan anyag egyébként  most nem belemenve a részletekbe , aminek én nagyon örültem volna, ha megteszik márciusban, és akár még be is tudtuk volna építeni. Ehhez képest az elmúlt napokban kaptam bérezésre vonatkozóan olyan javaslatot, ami akár még érdekes is lehetett volna, de akkor ezt egyébként nem tették meg. Ahogy elmondtam a felvezetőmben is, örültem volna, ha néhány ügyben konstruktívabb a hozzáállás.

Az útiköltséget természetesen a munkáltató állja. Tehát ha a kollégát olyan helyre vezénylik, ami útiköltséget feltételez, akkor ezt ki kell fizetnie a munkáltatónak.

A csepeli igazgatói pályázatok kapcsán: partikuláris kérdés, a törvényjavaslat érdemét nem érinti. 527 igazgatói pályázatot írtunk ki, ebből néhány tucat az, amire nem érkezik pályázat; hasonló nagyságrend az, amit a tárca nem dönt el, hanem új pályázatot kezdeményez, olyan értelemben, hogy nem neveztünk ki senki alkalmatlant, nem neveztünk ki oda nem való személyt; új pályázat kiírásáról született döntés néhány tucat esetben. Az 527 pályázati eljárásból én az elmúlt egy hétben néhány esetben találkoztam médiavisszhanggal. Bocsánat, hogy ezt mondom: 527 esethez képest, arányaiban tekintve én ezt nem tekintem valami hatalmas skandalumnak. A legtöbb esetben, azt hiszem, meg tudtuk találni a megfelelő pályázókat, és biztos vagyok benne, hogy valamennyien kiválóan el fogják látni a feladatukat. Ha valahol új pályázaton találunk jobb jelöltet vagy adott esetben újra pályáznak érintettek, akkor meg lehet vizsgálni, hogy az intézmény vezetésére felkérést kapnak-e.

Hogy aze a szakmai autonómia, hogy adott munkahelyen a vezetőt a dolgozók megválaszthatják, én azt gondolom, a pedagógusok szakmai autonómiáját a jogszabályok rögzítik. A Nemzeti alaptanterv is megadja a tartalmi kérdésekben is a szabadság mértékét, amelyet a tartalmi szabályozók nagyjából 20 százalékos nagyságrendben rögzítenek. Lehet azt mondani, hogy ez kevés. Fontos erre felhívni a figyelmet: pont az a lényege a Nemzeti alaptantervnek, hogy megmondja, hogy mi az, ami a nemzet minden iskolájában, minden köznevelési intézményében a kötelező, általános tudástartalom.

(22.10)

Ehhez képest ha az eltérés mértékét 20 százalékban rögzítjük, akkor ez nem tekinthető kicsinek, és emellett azt gondolom, hogy a pedagógusnak módszertani-szakmai kérdésekben is nagy szabadsága van. Sokak szempontjából egyébként azt kell mondjam, én szoktam olyan kritikát is olvasni szülők részéről, hogy néha kicsit talán túl nagy is, hiszen miután becsukja az ajtót, utána a teremben az történik, amit a pedagógus jónak tart, és nem feltétlenül az, amit egyébként a tanügyi szabályozók rögzítenek. Én ezt nem látom olyan vészes problémának.

Azt gondolom, hogy a pedagógusnak igenis tudnia kell, hogy mi az, ami jó az adott osztályban a gyerekeknek, mi az, ami ott az ő eredményességüket meg tudja alapozni. Én hiszek a kollégáimban, akik ezt a munkát jó minőségben ellátják, de azt állítani, hogy a szakmai autonómiáját tényleg erre kellene lecsupaszítanunk, hogy a vezetőválasztásban nekik kéne hogy a döntő szavuk legyen, ezzel nem értek egyet. Ma Magyarországon a pedagógusnak a munkája során, azt gondolom, jelentős mértékű szabadsága van mind tartalmi kérdésekben, mind pedig módszertani kérdésekben, ahol lényegében korlátlan szabadság áll rendelkezésre. Köszönöm szépen.