Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Be kell hogy valljam, hogy egy kicsit zavarban vagyok, ugyanis úgy vitázunk a pedagógusok jogállásának megváltoztatását érintő törvényről, ami tulajdonképpen a pedagógus-életpályamodellt évekre negatív módon érinti, hogy az előterjesztő részéről miniszteriális szinten senki nem vesz részt ezen a vitán; de nemcsak a módosító indítványokról szóló vitán, hanem a törvény vitáján sem, és azt hiszem, hogy ez a napnál világosabban megmutatja  nem személyes ez, államtitkár úr, ne vegye magára , hogy mit gondolnak önök a tanárokról és a közoktatás helyzetéről, illetve erről a törvényről. Ugye, a 18 órás vita első hét órájában ön meg sem szólalt, nagyon jókat somolygott a bajsza alatt, és jellemző, hogy a vitát végül a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára zárta le. Nem tudom, hogy Takács Péter egy istenáldotta zseni, hogy minden ágazathoz ért, ami a Belügyminisztériumhoz tartozik, tehát a rendvédelemhez, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, és még sorolhatnánk, ezzel egyébként túlszárnyalná a főnökét, hiszen Pintér Sándor maga vallotta be, hogy nem ért az oktatáshoz, vagy ez is csak azt mutatja, hogy a kormányzat nem hajlandó meghallani az ágazat szereplőinek a hangját, és nem hajlandó meghallani azt, hogy mi a bajuk ezzel a státusztörvénnyel. Én inkább az utóbbira tippelnék, és meg is fogom indokolni, hogy miért.

Annyit hadd szögezzek le már itt az elején, hogy a Demokratikus Koalíció álláspontja egyértelmű, ezt a törvényt nem lehet módosítani, nem kell toldozgatni-foldozgatni. Lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy túlságos szellemi igénybevételt ez nem kíván meg részünkről, de akkor is ez az igazság, hogy ezt a törvényt egy az egyben ki kell dobni a kukába. És egyébként a Dobrev Klára vezette szociáldemokrata kormány oktatáspolitikájának ez is lesz az első dolga, hogy ezt a törvényt kukázza; azért is, mert ahogy az interpellációban elmondtam az ön államtitkártársának, Rétvári Bencének, az a felháborító, hogy ez a törvény tulajdonképpen a közoktatást sújtó generális problémákra nem ad választ. Tehát nem ad választ, sőt tovább súlyosbítja azokat a bajokat. Nem ad választ a pedagógushiányra, nem ad választ a tanárok és a diákok túlterhelésére.

Többször elhangzott itt a vitában nemzetiségi szószóló asszonytól is, hogy reméljük, hogy emeli majd a pedagóguspálya presztízsét, hát, nem így néz ki ez egyelőre. Most ugyanis már több tucat tanár jelezte a felmondását, azt, hogy szeptembertől ők nem a pedagóguspályán képzelik el a továbbiakban magukat, pont az önök által beterjesztett bosszútörvény miatt. Országosan pedig ötezer pedagógus, akik, ha holnap önök megszavazzák ezt a törvénytervezetet, akkor szintén hátat fordíthatnak a pályájuknak, ami egy katasztrófa, és én nem gondolom azt, hogy ha rákényszerítjük a szülőket, hogy egy olyan platformot használjanak az iskolával való kapcsolattartásra, ami platformot egyébként pár unatkozó hacker játszi könnyedséggel feltört annak idején, akkor az feltétlenül a közoktatás modernizációja és digitalizációja felé mutatna.

De nem nyújt megoldást ez a törvény az egyre súlyosbodó szegregációs és szelekciós problémákra sem, nem nyújt megoldást a törvény a bérrendezésre, arra, hogy XXI. századi környezetben tanulhassanak a diákok; hogy olyan biztonságos és motiváló légkört teremthessünk, amivel minden gyermek úgy gondolja, hogy ki tud bontakozni, és ráadásul a most tárgyalt módosító indítványok nagy része is technikai, és a vitában felvetett érdemi kifogásokat nem veszi figyelembe.

Ugye, mindannyian olvastuk, remélem, Rétvári államtitkár úrnak a Facebook-bejegyzését, amiben azt mondta, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak új szempontokat felhozni a bosszútörvény vitája során, hát, úgy látszik, hogy államtitkár úr sem nagyon figyelt, bár azt hiszem, hogy ő az éjszakai munkabeosztást kapta meg a minisztériumtól, és lehet, hogy akkor már fáradt volt, vagy nem pihente előtte ki magát. Számos ellenzéki javaslat elhangzott a vitában, én magam is a vezérszónoki hozzászólásomban több ilyet tettem, csak hát, önök az egyeztetést úgy képzelik el, az az igazság, államtitkár úr, hogy egy 150 oldalas törvényt egyhetes határidővel kiadnak a szakszervezeteknek és a szakmai szervezeteknek véleményezésre, utána pedig csak látszategyeztetésre kerül sor például az önök által gründolt Nemzeti Pedagógus Karral és a közoktatás egyéb névtelen szereplőivel.

Én három módosító indítványról szeretnék beszélni, amennyiben még belefér az időmbe. Az első a reprezentativitás elve. Államtitkár úr, az önök kormányzata 13 éve folytatja az „oszd meg és uralkodj” politikáját, és nagyon könnyű a reprezentativitásra hivatkozni a kötelező tagsággal rendelkező Nemzeti Pedagógus Kar kapcsán, ugyanakkor pedig kizárni a tárgyalásokból az olyan nagy múltú és valóban érdekérvényesítő munkát végző szervezeteket, mint például a szakszervezetek. Ha önök érdemi módosításokat vártak ehhez a törvényjavaslathoz, akkor a szakszervezetek is számos ilyet tettek, sőt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete még egy külön honlapot is létrehozott, ahol ezeket gyűjtötte össze. Ugyanakkor önök ezzel szemben úton-útfélen azt hangoztatták a saját propagandasajtójukban, hogy aki ez ellen van, az átgondolatlan, és a jövő generációkat tönkretevő és a jövő közoktatását szétverő törvény ellen kampányol vagy tiltakozik, az mind a dollárbaloldal által felhergelt rendbontó.

Itt hadd ragadjak le egy pillanatra: ez nincs így, államtitkár úr. Tehát miért nem tekintik partnernek, és miért nem kezelik felnőttként a saját szavazóikat is? Én magam Dobrev Klára árnyékkormányának árnyékminisztereként például nagyon sok szakmai szervezettel, szakszervezettel, diákszervezettel egyeztettem, hogy mást ne mondjak, pont Dobrev Klára javaslatára kapja meg a Tanítanék Mozgalom az Európai Polgár díjat. Az idén szerintem ez a valódi párbeszéd, ez az önök politikájából és gyakorlatából hiányzik.

A másik, ugye, erre ön is hivatkozott, hogy heti 24 órában rögzítenék a nevelési-oktatási munkával lekötött munkaidőt. Ezt a törvény vitájának a napján nagy csinnadrattával bejelentették, nem vették figyelembe azt, hogy a szakszervezetek évek óta 22 órás munkaidő-maximalizálásról beszélnek, illetve ezt kérik a kormányzattól. Másrészt a heti 24 órás fix óraszám törvénybe iktatása nem jelent nagy kockázatot, mert ugyanakkor a többlettanítások, ki nem fizetett eseti helyettesítések elrendelésével és a munkaidőkeret bevezetésével önöknek továbbra is lehetőségük van, hogy extrém munkával terheljék meg a pedagógusokat, tehát az extrém munkaterhelésre. Arról már nem is beszélve, hogy azok a kevesek, akik teljes heti munkaidős állásban dolgoznak, és heti 24 óránál kevesebb ez a neveléssel, oktatással lekötött munkaidejük, nekik a teljes munkaidős foglalkoztatásuk veszélybe kerül.

Végül a harmadik az átvezénylések kérdése. Ön is említette, látszólag  és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy csak látszólag  úgy tűnik, mintha önök ismét engedményt tettek volna ebben a kérdésben, ami szerintem az egyik volt azok közül, ami a legnagyobb vitát váltotta ki a törvénytervezet tárgyalása kapcsán. Ugyanakkor az eredeti tervektől eltérően abba voltak hajlandók belemenni, amit ön is említett, hogy járáson belül lehet áthelyezni a pedagógusokat, illetve a mostani módosítás szerint csak akkor, ha a három órát nem haladja meg az utazás. Azonban arról továbbra sincs egyetlenegy szó sem, államtitkár úr, hogy ki fogja az utazással járó többletköltségeket állni. A pedagógusok, abból a kevés fizetésükből, ami van nekik, mert önök nem hajlandóak megemelni? Folyamatosan Brüsszelre mutogatnak, és ha önök valóban partnernek tekintik a pedagógusokat, ahogy ezt hangsúlyozzák is, és azt mondják, hogy érdemi tárgyalások voltak, akkor miért nem hallgatták meg a szakszervezetnek azt a kérését ennek a pontnak a kapcsán, hogy közös megegyezéssel történhessen csak meg az átvezénylés? Ugyanis én úgy gondolom, mint aki 12 évig gyakorló pedagógus volt, hogy aki év közben, és most teljesen mindegy, hogy egy évre vagy fél évre, bármelyik osztályközösségből kiszakít egy pedagógust, az nem alkalmas sem a pedagógiai pályára, sem az oktatás szakmai irányítására.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a Demokratikus Koalíció frakciója úgy gondolja, hogy a módosítások a törvény eredeti szövegével és szellemiségével együtt elfogadhatatlanok, semmilyen módon nem támogathatók, és a Demokratikus Koalíció ezeket nem is fogja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)