Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony nem fogadta el a miniszterhelyettesi választ. Tájékoztatom önöket, hogy elfogadott napirendünknek megfelelően határozathozatalra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Fekete-Győr András, a Momentum képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz: „Miért jó Magyarországnak, hogy egybillió forintnyi közpénzt adnak Mészáros Lőrinc cégeinek?” címmel. Az interpelláció megválaszolásával miniszterelnök úr a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Nagy Márton István gazdaságfejlesztési miniszter urat bízta meg. Az interpellációra miniszter úr felkérésére Fónagy János miniszterhelyettes úr válaszol. Öné a szó, képviselő úr.

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Államtitkár úr, talán ön is értesült arról, hogy 2019-2021 között, tehát abban a három évben a miniszterelnök gyerekkori cimborája, Mészáros Lőrinc cégei összesen 1141 milliárd forintnyi közpénzt kaptak. Tehát bő egybillió forint közpénzről beszélünk, három év alatt Mészáros Lőrinc cégeinek. Úgy vélem, hogy az Orbán-kormány tartozik némi magyarázattal azt illetően, hogy hogyan és miért történhetett ez meg.

Elsőként az érdekelne, hogy mi történt 2015-ben, amikor az addigi tenderkirály, Simicska Lajos hirtelen elveszítette minden üzleti érzékét, Mészáros Lőrinc pedig hirtelen megszerezte az üzleti érzéket. Én próbáltam megtudni, hogy mi a titok, de a felcsúti közpénzmágus erről csak annyit árult el, hogy „legyenek bátorak!”. Hát, kösz!

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha feltételezzük, hogy nem egy fatális véletlen az oka, akkor arról valakinek döntést kellett hoznia az Orbán-kormányban, hogy az elmúlt nyolc évben Mészáros Lőrincet tömik ki magyar és EU-s közpénzzel. Érdekelne, hogy egyébként miért jó Magyarországnak az, ha egybilliónyi közpénzt ráöntenek egy joviális egykori gázszerelőre. Mi ebben a nemzeti érdek, egy ilyen gigavagyon megteremtésében? Milyen elvárásokat fogalmaznak meg önök Magyarország leggazdagabb és legvagyonosabb embere felé, aki a vagyonát szinte kizárólag magyar és EU-s pénzből, közpénzből szerezte?

A Momentumnak legalább három ilyen feltevése vagy javaslata van önök felé. Egyrészt, ha már nemzeti tőkésnek nevezünk fideszes oligarchákat, akkor tegyünk is úgy, mintha tényleg nemzetik lennének, tehát minden magyar embert szolgálnának! Tehát várjuk el tőlük, hogy minden vállalkozásuk esetében kollektív szerződést léptessenek érvénybe, és szakszervezetek működjenek ezekben a cégekben, ahol az lehetséges.

Másodikként ott a közteherviselésnek a kérdése. Egészen abszurd állapot az, hogy Mészáros Lőrinc maximum olyan arányban adózik, mint egy lakótelepi kisbolt tulajdonosa, sőt egyébként kedvezőbben, mert rengeteg kedvezményt és állami támogatást kap. Szerintünk ez abszurd. Biztosan nem tudunk és nem akarunk a szupergazdagoktól többet elkérni?  merül fel a kérdés bennünk. Én tudom, hogy a Pro Filii Alapítványon keresztül egymilliárd forintot adományoz el Mészáros Lőrinc, de ez a 3 ezreléke az egy évben kapott teljes közpénzének. Kevés, többet kell!

A harmadik szempont pedig a transzparencia: miért kell nyomozni ezeket a bevételeket és összefonódásokat ezeknél a cégeknél, miért nem várjuk el, hogy teljes egészében tárják szélesre az átláthatóság kapuit? Mert hát, Mészáros Lőrinc zsebe nem üveg, ellenben feneketlen. Itt egybillió forintról beszélünk, államtitkár úr. Kérem, vegye komolyan ezt a kérdést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Fónagy János miniszterhelyettes úr válaszol. Öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön neveket, számokat, folyamatokat említ, ami rávilágít arra, hogy kettőnk között alapvető történelmi és ideológiai különbség áll fönn.

Képviselő úr, ön mondja, hogy korrekt választ vár, és pár évre tekintett vissza. Engedje meg, hogy én régebbre tekintsek vissza, és felhívjam a figyelmét és a lehetőséggel élve az ország közvéleményének figyelmét arra, hogy Magyarország 1849-ben elveszítette polgári forradalmát. Magyarország az első világháborúban elbukott, és követte egy Trianon, ahol az ország gyakorlatilag a lakossága, gazdasága, természeti kincsei kétharmadát elveszítette. A második világháborúból is vesztesként kerültünk ki, a történelmi arisztokrácia elszegényedett, illetve kisajátították, és azt a polgári réteget, polgári osztályt, amely a kiegyezést követően elkezdte azt az európai fejlődést, amelyre Magyarországnak egyébként az adottságai megvoltak, alapvetően elsősorban a holokauszt, másrészt az azt követő szocializmus gyakorlatilag kipusztította.

Így jutottunk el a rendszerváltásig, ahol nekünk évtizedek álltak rendelkezésre ahhoz, amit egyébként Európa népei évszázadok alatt csináltak meg úgy, hogy Magyarország nem gyarmatosított, Magyarország nem folytatott se rabszolga-, sem ópiumkereskedelmet, Magyarország úgy jutott el a rendszerváltáshoz és az azt követő évekhez, hogy megpróbálta az akkor gyakorlatilag 94-96 százalékos állami tulajdonát egy hasonló arányú magántulajdonra váltani, egyébként egy rossz múltú, rosszízű, rosszul sikerült és az országra nagyon hátrányos privatizációs folyamattal.

Ön alapvetően  megint mondom: hangulati aláfestéssel, nevekkel és számokkal említve  azt az alapvető társadalmi változást támadja, amely egy magántulajdonon álló, gazdasági versenyszemléleten alapuló rendszerben működik, megint mondom, évszázadok helyett néhány évtized rendelkezésre állásával.

A kérdésére, ha jól emlékszem, a munkajog… Magyarországon egyébként az a gazdasági környezet, amit ön kritikai éllel említett, százezernyi embert foglalkoztat, mindegyikre a magyar munka törvénykönyve szabályai vonatkoznak. Ez vonatkozik a kicsire és nagyra, vonatkozik a Magyarországon működő multinacionális cégekre, vonatkozik a nemzeti burzsoáziára, és vonatkozik a kisvállalkozásokra is, egységes.

Ugyanez vonatkozik az adórendszerre. Szakmailag egyszerűen nem helytálló, amit mond, hogy más adópolitika vonatkozzon a gazdag emberekre, tehetősebb emberekre és más a szegényekre. Egységes a rendszer, magán a rendszeren belül van a különböztetés. Aki sokat keres, sokat adózik, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik.

(15.20)

Az a szociális különbözet, amit ön említ, az nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) annak a társadalmi és gazdasági rendszernek a jellemzője, amit ez az ország  reményeim szerint önnel közösen  épít, hanem a szocializmusé. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselő urat, elfogadjae a miniszterhelyettesi választ.

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Nem! Nem fogadom el a választ. A történelmi tények taglalásával egyetértek egyébként. Azzal nem értek egyet, hogy Mészáros Lőrinchez hasonló járadékvadászokat kell közpénzből feltőkésíteni.

Olyan magyar vállalkozókat, vállalkozásokat, sikeres cégeket kell támogatni, akik és amelyek egyébként megállják a versenyt a nemzetközi porondon is. Mészáros Lőrinc nem ilyen egyébként. Lánczi András 2015-ben megfogalmazta az ideillő tételmondatot: amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája. Azt nyilván egy társadalomtudós mondhatja, de egy gazdasági szakember és döntéshozó, amilyen ön, államtitkár úr, nem mondhat ilyet.

Önnek tudnia kell, hogy csalnak, amikor egy cégre írnak ki pályázatot; csalnak, amikor befogadják a kamuelszámolásokat; csalnak, amikor valótlan tartalmú hatósági engedélyekkel és ellenőrzések elmaradásával támogatják a gazdasági hátországukat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Lánczi András őszintébb, mint ön, államtitkár úr. Ez itt egybilliónyi, ezermilliárdnyi korrupció  ez Mészáros Lőrinc sikerének titka. Ezt a sikersorozatot fogjuk mi befejezni és ennek véget vetni. Köszönöm. (Taps a DK padsoraiból.)

Felszólalások:   60-65   66-71   72-77      Ülésnap adatai