Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló napirend előtti felszólalására kerül sor, szintén ötperces időtartamban: „10 éves a magyar-szerb megbékélés eseménye” címmel. Megadom a szót Alexov Lyubomirnak, aki az első mondatokat nemzetiségi nyelvén ismerteti, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon, szószóló úr!

ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče! Poštovana Skupštino! Mađarsko-srpski suživot od ranog srednjeg veka se vezivao na hiljadu načina. Dinastijske veze, a posle zajednička borba protiv prodiranja turaka, islmama je uputila dva naroda na međusobnu saradnju, život i zajedničku borbu.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar-szerb együttélés már a korai középkortól ezer módon kötötte össze a két népet. Dinasztikus kapcsolatok, később a közös harc a hódító oszmán törökök ellen utalta a két népet az együttműködésre, a közös életre és harcra. Mindez akkor változott meg gyökeresen, amikor a török hódítókat felváltotta a Habsburg-uralom, mely az „oszd meg és uralkodj!” elve alapján szembefordította és szükség esetén kijátszotta egymás ellen e két népet is. Mindez különösen igaz a XIX., illetve a véres XX. századra.

A fordulatot, és őszintén remélem, a végleges megbékélést a XXI. század hozta, amikor 2013 nyarán a Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság rálépett a közös megbocsátás útjára. A megbocsátás egy akarati döntés és az egyetlen út ahhoz, hogy nemet mondjunk a gyűlölködésre; gyógyír nekünk, gyógyír a másik félnek és példamutatás a világban egymásnak feszülő nemzeteknek.

A két elnök értékelése szerint a történelmi megbékélés napját arany betűkkel jegyzik fel a két állam kapcsolatainak történetébe, valamint a baráti viszony kialakítását és a közös fejlődést elősegítő napot is. A magyarok és a szerbek együttélése történelmünk során konfliktusokkal terhelt volt, ahogy azt említettem, a véres atrocitások haragot és gyűlöletet tápláltak a két nép között. A felszított ellenérzések mögött sokszor gátlástalan hatalmi erők működtek, de kétségtelen, hogy a gyűlölet magját sikeresen elvetették, és szembefordítottak barátokat, iskolatársakat, szomszédokat, de még családtagokat is.

A bűn az bűn, amit emberek követnek el. De azt is kijelenthetjük, hogy a bűnnek nincs nemzetisége, de minden áldozatnak és minden gyilkosnak van neve. „Függetlenül az etnikai, vallási, nemi hovatartozástól és életkortól, minden ártatlan áldozat megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és megvédjük a feledés homályától. Ugyanakkor a nemzettársaink vesztőhelyén elhelyezett minden egyes virág, valamint a megbékélést jelző kézfogásunk tudatunk civilizáltságára mutat rá, valamint a közös jelen és jövő iránt felelősségünket jelzi”  idéztem az elnök úr akkori szavait.

A megbocsátás az emésztő harag elengedéséről szól, ám ehhez a lépéshez jókora adag bátorság kell. Szerbia és Magyarország kapcsolatában sokat kellett várni erre a sorsfordító pillanatra. A felek végre szembe tudtak nézni egymással, és kölcsönösen megbocsátást kértek azokért a bűnökért, melyeket nemzettársaik követtek el ártatlan magyarok és szerbek ezrein. Csak a megbocsátás révén tudunk továbblépni és elindulni a békés jövő felé.

A megbántottság elszigetelő falai végre leomlottak. A magyar és a szerb államfő együtt hajtott fejet 2013. június 26-án, Csúrogon, a világháborúban ártatlanul kivégzett magyar és szerb áldozatok előtt. A felállított emlékmű hirdeti a nemzetek közötti megbocsátást, és emlékeztet minket arra, hogy megszabadítottuk lelkünket a gyűlölködés és az önmarcangolás hatalma alól.

A köztársasági elnökök főhajtása az ártatlanul kivégzettek előtt nemcsak szembenézés a múlttal, hanem a jövő élet kijelölése is volt. Az elmúlt tíz évben a magyar és a szerb nemzet sokat tett a kétoldalú kapcsolatokért. Ennek hatására elértük, hogy soha korábban nem éltek ilyen békességben együtt a többségi nemzettel a szerbiai magyarok, illetve a magyarországi szerbek. A szerb-magyar kapcsolatokban végbement fordulat nemcsak szimbolikus gesztusokból áll, hanem a gazdaság szintjén is tapasztalható dinamikus fejlődés.

A múltat nem lehet megváltoztatni, de tanulni lehet belőle. Borús múltunk a megbocsátás révén talán derűs jövőt ígér. Legyen ez példa minden nemzetnek, akiket gúzsba köt az egymás iránti gyűlölet, mert a világ jobbá tételéhez a megbocsátás elengedhetetlen. A magyar-szerb példa bár nem egyedülálló, de mindenképpen követendő. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván reagálni. Megadom a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószóló Úr! Valóban, két sokat szenvedett népről beszélünk, szerbekről és magyarokról. A történelem összesodort minket, és ahogy ön is említette, már a középkorban is, a török hódítások során, a török hódoltság alatt, majd 1690-től a sikertelen balkáni felszabadító harcokat követően is rengeteg, több tízezer szerb család, egyházak érkeztek ide, és éltek velünk békességben, éltek velünk együtt, legyen az a Csepel-sziget, Vác, Pápa, Baja, Győr, vagy a későbbi telepeseknél Szentendrét, Pomázt, a Tabánt és Csobánkát érdemes említeni.

Közös küzdelem, közös kultúra és több évszázados együttélés, ez jellemezte a két nemzetet. Ezt szakította meg a XIX. század vége, a XX. század eleje. Ezt az együttélést törték ketté az átgondolatlan döntések és szörnyűséges tettek. Ártatlanok ezrei szenvedését és halálát okozták egymásnak magyarok és szerbek. Ezt a szörnyűséges időszakot zárta le valóban 2013 júniusában a két köztársasági elnök úr, Tomiszlav Nikolics és Áder János többnapos szerbiai találkozója. Egyik alkalommal a magyar-szerb akadémiai vegyes bizottságon szólaltak fel, megköszönték mind a történészek, mind az ottani politikusok közreműködését.

Áder János köztársasági elnök úr a szerb parlamentben is fölszólalt, mely fölszólalása után a szerb parlament fölállva tapsolta és köszönte meg a beszédet. Csúrogon pedig június 26-án megkoszorúzták először az ártatlan vajdasági magyar, majd pedig később a szerb áldozatok emlékművét. Itt hadd idézzek Áder János köztársasági elnök úr beszédéből: „Ahol most állunk, emberek haltak meg. Haláluk embertelen tettek, embertelen indulatok helyrehozhatatlan és visszavonhatatlan következménye volt. Hét évtizede vér folyt Csúrog utcáin: meggyalázott nők vére, idős és fiatal férfiak vére, gyermekek vére és csecsemőké. Magyar és szerb emberek haltak meg: ártatlan szerbek 1942-ben és ártatlan magyarok 1944-45 telén.” Majd így folytatta: „A bűnnek nincs származása, sem nemzetisége, nincsenek bűnös népek, csak bűnös tettek, bűnös indulatok és bűnös emberek vannak.”

Tisztelt Országgyűlés! A megbékélési folyamatnak részesei és segítői voltak a két országban élő nemzetiségek, így Magyarországon a szerbek és vezetőik, Szerbiában a vajdasági magyarok és vezetőik. Köszönet nekik, nélkülük ez a folyamat nem valósult volna meg. És köszönet a keresztény egyházaknak, felekezeteknek, ők is segítették, mint ahogy a történészek is segítették ezt a folyamatot. Minta- és példaértékű a világban, egyedülálló megbékélést mutat.

Miért is fontos ez, tisztelt hölgyeim és uraim? Miért is volt ez kiemelkedő tett tíz évvel ezelőtt? Emlékezetünkben él még sajnos a kilencvenes évek szörnyű délszláv, balkáni háborúja, annak pusztítása. Itt pusztít a szomszédunkban két testvérnép háborúja. Felértékelődik a béke, felértékelődik a békesség. A szerb-magyar példaértékű kapcsolat jó lenne, ha mindenki számára minta lenne, jó lenne, ha mindenki érezné a felelősséget, senki sem uszítana háborúra, és mindenki a békét szolgálná. Nekünk egyértelmű, hogy a békességet kell szolgálnunk a nemzetiségeken belül, a nemzetiségek között, a békességet kell szolgálnunk a népek között.

Felelősségünket mi sem jellemezte jobban, mint a szentatya nemrég elmondott szavai: „A következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút, egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt!” Köszönöm szépen a fölvetését, és köszönöm szépen az elmúlt tíz évet a szerb közösségnek is. Isten áldja önöket! (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Felkérem Hiszékeny Dezső jegyző urat, hogy ismertesse a további napirenden kívüli felszólalókat.

HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varju László, DK; Hegedüs Andrea, DK; Varga Ferenc, független; Varga Zoltán, DK; Ráczné Földi Judit, DK; Keresztes László Lóránt, LMP; Sas Zoltán, Jobbik; Ander Balázs, Jobbik.

A holnapi napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csárdi Antal, LMP; Szabó Rebeka, Párbeszéd; Novák Előd, Mi Hazánk; Bencze János, Jobbik; Molnár Zsolt, MSZP; Sebők Éva, Momentum; Barkóczi Balázs, DK; Vejkey Imre, KDNP; Pánczél Károly, Fidesz.

A holnapi napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bencze János, Jobbik; Z. Kárpát Dániel, Jobbik; Dudás Róbert, Jobbik; Dócs Dávid, Mi Hazánk.

A szerdai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel, Jobbik; Dudás Róbert, Jobbik; Bartos Mónika, Fidesz; Fekete-Győr András, Momentum.

Felszólalások:   37-40   41-46   47-49      Ülésnap adatai