Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Molnár Zsolt képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatosan egy újra aktuális témáról kell beszélni, hiszen ciklikusan megtámadják, aljas módon megtámadják Horn Gyulát, a harmadik magyar köztársaság harmadik szabadon választott miniszterelnökét, újra lejárató kampány indult ellene összehangoltan.

A leghatározottabban felszólítom a magyar kormányt, hogy szálljon ki ebből a küzdelemből, hagyja ezt a küzdelmet a radikálisoknak, akik a kötelező vagy szóba jöhető oltások után megtalálták újra az ellenfelet Horn Gyulában. Sajnos, ez ciklikus, hiszen kettő-négy évente újra terítékre kerül az az államférfi, aki talán a legtöbbet tette Kohl kancellár után a német egyesítésért (Nacsa Lőrinc: Hagyjuk már! Hagyjuk már!), ezáltal az új európai egység létrehozásáért. Arról beszélünk, aki a szovjet csapatok árnyékában átvágta a vasfüggönyt az osztrák külügyminiszterrel, Mock alkancellárral, majd a páneurópai pikniket követően a szovjet csapatok árnyékában, A Hét című műsorban bejelentette a határnyitást szeptember 11-én. Ezt az államférfit támadják önök vagy az önök nevében eljáró főispán, vagy kormányhivatal, vagy bárkicsoda.

Elképesztő, hogy a ’94-es kétharmados győzelmet követő önmérséklet, önkorlátozás példaképét támadják így, azt a Horn Gyulát, aki új politikai stílust vezetett be Magyarországon. (Nacsa Lőrinc: Ott volt a sortűznél!); aki 1998-ban a Közgáz pódiumán Magyarország jelenlegi miniszterelnökével egy jövőbe mutató vitát folytatott. Hivatalban lévő miniszterelnökként nem félt kiállni erre a vitára még akkor sem, ha az azt követő választásokat önök nyerték, és így alakulhatott meg az első Orbán-kormány. (Novák Előd: A pufajkás múltjáról is beszéljél!  Az elnök csenget.)

Szánalmas ez a politikai támadás és brutális beavatkozás Budapest belügyeibe, amikor a főispán és a kormányhivatal másodszor, mint egy két félidős játékban, támadja meg azt a demokratikus döntést (Nacsa Lőrinc: Pufajkát…), amelyet a főváros hozott a Horn Gyula-sétánnyal kapcsolatosan.

Igen, várható volt ez a bekiabálás. Én arra hívnám fel a figyelmet, hogy kétségtelenül az ’56-os szerepvállalással kapcsolatosan lehetnek kétségek (Nacsa Lőrinc: Elég sok van!  Derültség.  Az elnök csenget.), azonban ahogy Winston Churchillt sem az ír felkelés vérbe fojtásában vállalt esetleges szerepe alapján ítélik meg, hanem egy komplex életpálya alapján, úgy tegyük hozzá, hogy Horn Gyulának sok évtizedes politikai pályafutása volt, ebből egy mozzanat alapján megítélni az ő tevékenységét éppolyan hiba lenne, mint Churchillt az írek mészárosának nevezni. (Novák Előd: Ügynök is volt!  Az elnök ismét csenget.)

Ezért azt kérem a leghatározottabban, hogy véget kell vetni ennek a politizálásnak, és a magyar kormánytól és mindenkitől, aki a magyar kormány nevében eljár, önmérsékletet kérnénk ezen a téren. Volt erre egyébként pozitív példa, hiszen Horn Gyula temetése egy demonstratív kiállás is volt. Meg kell nézni a résztvevők számát, és hogy egyébként kik vettek részt ezen a temetésen, azt gondolom, ez alapján kell megnézni ezt a kérdést. A leghatározottabban kérem önöket, ha esetleg államtitkár úr majd méltat válaszra, hogy ezek alapján legyen némi önmérséklet, és akkor kiegyenesíthető még ez a kérdés. Hagyjuk meg ezt a küzdelmet azoknak, akikre ez tartozik!

És kérném szépen a kormány nevében válaszadót, hogy kíméljen meg a Magyar Szocialista Párt kétes közvélemény-kutatások alapján való támogatottsági szintjétől, különösen a dollárbaloldaltól, hiszen a dollárbaloldal alapján ezekből a támogatásokból csak az igazi baloldal nem kapott nemhogy egyetlen dollárt, zöldhasút, de még egy centet sem kapott az igazi baloldal. (Novák Előd: Szegények! Gyűjtsünk nekik!  Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

(9.50)

Tehát azt kérném tisztelettel, hogy az érdemi válasz arra térjen ki, hogy mi az oka a Horn Gyula elleni méltatlan és brutális támadásnak, és azt kérdezném, hogy vane esély arra válaszolni, hogy ezt befejezi a kormányhivatal, beletörődik egy demokratikus döntésbe.

És ahogy kezdtem, úgy zárom: el a kezekkel Horn Gyulától, attól az államférfitól, aki példát mutatott Európának és Magyarországnak demokráciából, és sokat tett azért, hogy Európa újraegyesülhessen a vasfüggönyt követően! Ne vezessenek be önök új vasfüggönyt, szellemi vasfüggönyt, ne hozzák vissza azokat az időket, amikor cenzúrázni lehetett, amikor politikai megrendelésre történtek különböző közigazgatási döntés-előkészítések! Köszönöm a figyelmet. (Nacsa Lőrinc: Ahogy Horn Gyula…  Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a választ Dömötör Csaba államtitkár úr adja meg. Parancsoljon, miniszterhelyettes úr!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Én igyekszem figyelembe venni a kérését, hogy ne beszéljünk arról, hogy hol is áll az MSZP támogatottsága. Nem is terveztem erről beszélni, de a sajtó ezt megteszi, tehát beszámol róla, hogy 1 százalék körül állnak. Én a magam részéről a sajtót semmiképpen nem szeretném ebben korlátozni; majd ők megteszik. Egyébként meg közérdeklődésre számot tartó dolog az, hogy az egyes pártok hogyan állnak, aztán majd a választók döntenek a választásokon. (Dr. Molnár Zsolt: Bízzuk a választókra!)

A dollárok ügyében: erről sem terveztem beszélni. De ha már felvetette: hogyha amiatt szeretnének panaszkodni, hogy nem kaptak elég dollárt, azt ne nálunk tegyék meg, hanem valahol a szövetségeseiknél, mert ha rajtunk múlik, akkor egyetlenegy pártnak nem szabadna kapnia dollárt Magyarországon, nemcsak azért, mert ez egyértelmű beavatkozás a választásokba, hanem azért is, mert ezek a dollárok azóta is beépültek a baloldali politikába. Tegnap is beszéltünk erről. Egyetlenegy pártot nem tudok mondani, 1 százalékosat sem meg 10 százalékosat sem, amelyik a háborúpárti álláspontból ki tudná magát vonni, vagy amelyik ne támogatta volna azokat a szankciós döntéseket, amelyek egyébként az egész európai gazdaságot térdre kényszerítik versenyképességi szempontból is.

Ami az ön által felvetett kérdést illeti: azért vagyunk érzékeny helyzetben, mert mégiscsak egy elhunyt emberről van szó, és azt gondolom, hogy az ilyen korszakok, illetve miniszterelnökségek megítélése sokkal inkább már a történészek dolga. De hogyha már felhozta a kérdést, azért Horn Gyula politikai tevékenysége meglehetősen ellentmondásos (Dr. Apáti István: Nagyon finoman szólva…), ahol is valószínűleg az ellentmondásos szó használatáért kritikát kapok, mert nem fejezi ki azt az indulatot, amit nagyon sokan érezhetnek ebben az országban. (Novák Előd: Így van!) Mert nagyvonalúan elhallgatta azt a tényt  nagyvonalúan, csak kicsikét utalt rá , hogy Horn Gyulának milyen szerepe volt az 1956-os megtorlásokban.

És hogyha önök ezt megpróbálják a szőnyeg alá söpörni, vagy elbagatellizálni, vagy azt mondani, hogy ez nem is annyira fontos, akkor azt kell hogy mondjam, hogy mind a mai napig az erőszakhoz ellentmondásos a viszonyuk. Akkor mind a mai napig nem tudták lezárni a Tanácsköztársaság időszakát politikai értelemben, 1956-ot és 2006-ot sem. Tehát hogyha még mindig az az ember a vezetője a baloldalnak, aki 2006-ban a sajátjaira lőtt, a saját állampolgáraira, akkor még mindig nem rendezték ezt a viszonyt. És hogyha ön azért kampányol az Országgyűlésben, hogy Horn Gyula kapjon nagyobb elismerést, akkor az szintén ezt bizonyítja.

Egy dolgot hadd kérjek öntől: kérdezze meg azokat a magyar állampolgárokat, akiket üldöztek, fenyegettek, kisemmiztek, vagy akiknek a családtagjait megölték, vagy éppen kínozták a kommunizmus évtizedei alatt, és hogy ha megkapta az ő véleményüket, akkor legyen szíves újra visszajönni ide, és beszéljünk arról, hogy érdemele szobrot vagy utcát Horn Gyula.

Nos, ami a baloldali kormányzást illeti ’94-98 között, ön azt mondta, hogy ennek a kormányzásnak egy nagy érdeme az, hogy önmegtartóztatás volt. Önmegtartóztatás! Az volt az az időszak, amikor odadobták a magyar ipar jelentős részét külföldi tulajdonosoknak úgy, hogy annak a következményeit nem pár évig, hanem mind a mai napig érezzük. Eladták, bagóért eladták az energiaszektort, a bankszektort odadobták. (Nacsa Lőrinc: Gyurcsány…) Akkor volt az az időszak, amikor külföldi kiskereskedelmi láncok elkezdtek bejönni (Gréczy Zsolt közbeszól.), ami miatt egyébként mind a mai napig a magyar kisvállalkozók versenyhátrányban vannak. (Cseresnyés Péter: Így van!) Legyalulták a magyar piacot.

És hogyha nem lett volna, így mondom: az a rablóprivatizáció, akkor nem itt tartanánk, sokkal nagyobb lehetett volna már sokkal hamarabb a magyar gazdaság mozgástere. Tehát abból a típusú önmegtartóztatásból, amely az országot majdnem térdre kényszerítette, na, abból a típusú önmegtartóztatásból, köszönjük, nem kérünk. Az elhunytaknak megadjuk a tiszteletet, de ha már felhozta, akkor a politikai életutakról is el fogjuk mondani a véleményünket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.  Nacsa Lőrinc: Így van!)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai