Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott napirendünknek megfelelően a határozathozatalra még a mai napon sor kerül.

Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a kultúráért és innovációért felelős miniszterhez: „Mikor duplázzuk meg végre a családi pótlékot családi kártyán?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! Vitályos Eszter miniszterhelyettes, államtitkár asszony fog önnek válaszolni. A képviselő úré a szó, parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy válságidőszakban vagyunk megint, és először a koronavírus okozta válsághelyzet idején merült fel az, hogy nem biztos, hogy a családtámogatások egészen jól vannak úgy, ahogyan vannak, példának okáért azért, mert nem inflációkövető ez a rendszer, és az alanyi jogon járó támogatások értéke folyamatosan párolog el.

Szögezzük le, hogy én magam egyáltalán nem vagyok a segélyszerű ellátások híve, a gyermekek támogatásának a híve vagyok, és azt látom, hogy a családi pótlék összegének több mint a fele párolgott el az infláció miatt 2010 óta, és hát, bizony azt fogja mondani az államtitkár asszony (Rétvári Bence: Na!), hogy igen, de ott a családi adókedvezmény, és a családi adókedvezmény tekintetében akkor minden szülő igyekezzen kimaxolni a lehetőségeket. Hát, egy igen magas kereset kell ahhoz, hogy maximálisan igénybe tudják mindezt venni, de az már nem a gyerek hatásköre, hogy a szüleinek ez sikerüle, vagy sem. Ha garantálni akarjuk azt, hogy a gyermek érdekkörében legyen elkölthető összeg, akkor bizony az érték elpárolgása tekintetében is legalább meg kell dupláznunk a családi pótlékot.

Én viszont, említettem, hogy nem vagyok annyira segélyezéspárti, tehát én ezt nem alanyi jogon adnám oda, nem feltétel nélkül, hanem egy családi kártya nevű intézményen keresztül, a családi kártyával pedig többféle dolgot lehetne vásárolni, így alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikkeket, a gyermek lakhatásának a költségeit, negyedsorban pedig a gyermek szellemi épüléséhez szükséges szolgáltatásokért is lehet, lehetne fizetni vele, legyen szó egy igényes könyvről vagy éppen egy színházjegyről. Látható tehát, hogy igen nagy szabadságot élveznének a családok abban, hogy mire költsék el ezt a pluszösszeget.

Az igazi kérdés az, hogy a kormány akarjae, hajlandóe, képese támogatni a családokat ilyen módon, hiszen azt látjuk, hogy ha ezt a pluszgaranciát nem tesszük bele a rendszerbe, amit a családi kártya jelent, akkor nem garantált, hogy mindig a gyermek érdekkörében hasznosulnak ezek az összegek. Ha viszont beletesszük  és itt van egy nagyon erős garanciával bíró elem, persze a megfelelő ellenőrzési rendszerrel, hogy ezzel ne lehessen visszaélni , akkor garantálható az, hogy ezek az összegek jó eséllyel a gyermek érdekkörében hasznosulnak, teljes körben hasznosulnak, és egyértelműen segítik a gyermek szellemi épülését is, tehát nem csak a fizikai gondozását, ellátását.

Értem én, hogy a családtámogatási formák kapcsán komoly vita lesz közöttünk, hogy melyik hogy és miért nem követi az inflációt, melyik jó és melyik nem jó, ez egy legitim vita. Ezen túllépve viszont azt szeretném önöktől kérni, hogy támogassák a családi kártya intézményének a bevezetését, mert ezzel a jelenlegi szinthez képest úgy lehet megduplázni a közvetlenül a gyermekeket elérő támogatást, hogy garantáljuk, hogy abból a gyermek épül, és hogyha a gyermek épül, akkor várhatóan egy sikeres, produktív, adófizető polgára lesz ennek a hazának, a szülőföldön való boldogulás elvének a jegyében pedig ennél többet, ennél fontosabbat nem kívánhatunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A választ  mint említettem  Vitályos Eszter miniszterhelyettes, államtitkár asszony fogja megadni. Parancsoljon!

VITÁLYOS ESZTER kulturális és innovációs minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni, hogy ismét a családtámogatások rendszeréről tudunk beszélgetni egymással, hiszen ez egy újabb lehetőség arra, hogy tisztázzunk egy alapvető különbséget, ez pedig egyenlő a gondoskodó és az eltartó állam közötti különbséggel. Mi ugyanis a gondoskodó államban hiszünk, a gondoskodó állam jövőt épít, nem halat ad, hanem hálót ad, magabíró, a saját sorsát alakítani képes, felelősségteljes nemzetben, családban és szülőkben gondolkodik. Hiszünk a munkában, hiszünk a tudatos gyermekvállalásban, és segítséget akarunk nyújtani a jövő nemzedékeknek. És hiszünk abban, hogy a szülők egyébként amellett, hogy a szülői tevékenységüket ellátják, felelősségteljes munkavállalók is.

Ezzel szemben az önök szövetségesei 2010-ig nem tettek mást, mint devizahitelekkel adósrabszolgaságba döntötték a magyar embereket, jött az IMF-hitel, jöttek a segélyek, és trükkök százaival próbálták meg fenntartani a megélhetés látszatát. 2010-ben szakítottunk ezzel a rendszerrel, ezzel az úgymond segélyezésre épülő rendszerrel, és a munkára ösztönző aktív támogatásokra helyeztük a hangsúlyt. Olyan családtámogatási rendszert hoztunk létre, amely, azt gondolom, egyedülálló Európában, és talán nem túlzás azt mondani, hogy a világon is, amely az adóemelések és az abból osztogatott segélyek helyett adócsökkentésre és a családi adókedvezményekre épít úgy, hogy mindeközben létrehoztunk egymillió munkahelyet is. És mit csinált a baloldal mindeközben, tisztelt képviselő úr? Mint általában: tüntetéseket szervezett a családtámogatási rendszer ellen.

Ma a kiskorú gyermeket nevelő családok 95 százaléka igénybe tudja venni a családtámogatások valamelyik formáját. Rendkívül sokrétű a családtámogatási rendszer, és nem lehet csak a családi pótlékot kiragadni, és a többi támogatási formától elszigetelten kezelni vagy hivatkozni rá. Vannak alanyi jogon járó támogatások, emellett igénybe vehetők a társadalombiztosítási jogviszonyból származó ellátások, illetve vannak rászorultságtól függő juttatások is, illetve a családok érvényesíthetik az adó- és járulékkedvezményeket.

Ezeket az ideológiai vitákat egyébként  ahogy ön is említette, képviselő úr , azt gondolom, le lehet folytatni, bár én azt gondolom, hogy az önök ideológiája már teljesen követhetetlen, 180 fokos fordulatot vett, teljesen mindegy, hogy mit mondanak egyik héten, a következő héten annak az ellenkezőjét. De nézzük, mit mondanak a számok és az adatok a gondoskodó és az eltartó állam közti különbségről! A munkához kötött támogatások aránya, illetve juttatások aránya elérte a 80 százalékot; 2010-hez képest megfordult az arány, akkor még az alanyi jogú ellátások részaránya volt hasonló. 22,5 százalékkal csökkent a születések száma a balliberális kormányok alatt 2010-ig, 2011-hez képest ma 5,7 százalékkal nőtt. 2010 és 2020 között a magyar gyermekvállalási kedv nőtt a legnagyobb mértékben az Európai Unióban, ma a családok támogatására fordított összeg 2778 milliárd forint, ha ehhez hozzáadjuk a visszajuttatott személyi jövedelemadót, akkor megközelíti a 3600 milliárd forintot, ami több mint három és félszerese a 2010-es összegnek.

Egyébként, tisztelt képviselő úr, folyamatban van a családtámogatások felülvizsgálata a minisztériumban. Mi a válság ellenére továbbra is azon dolgozunk, hogy Magyarországon könnyebb legyen családot alapítani, gyermeket nevelni, mint korábban bármikor. Mi hiszünk a gondoskodó államban, a család szentségében, a magyar emberek erejében, és hisszük, hogy a magyar jövőt a magyar családok (Az elnök csenget.) írják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Megkérdezem Z. Kárpát Dániel képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkári választ. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterhelyettes, államtitkár asszony, én nagyon szerettem volna egy olyan helyzetet, ahol el tudom fogadni a válaszát  sajnos ezt nem teszi lehetővé számomra. A helyzet az, hogy ha van következetes szereplője a parlamentnek demográfiai kérdéskörökben (Vitályos Eszter: Azok mi vagyunk!), akkor a Jobbik az és a Jobbik képviselői azok, mert mi 2010 óta ugyanazt hangsúlyoztuk ezen a területen, és azt látjuk, hogy önök ezt nem akarják, nem tudják meghallani.

A családi adókedvezmény tekintetében engedjen meg egy megjegyzést! A vegytiszta neoliberális kegyetlenséggel egyenértékű az, hogy önök mindig erre hivatkoznak, de egy pedagógus házaspár ki tudja maxolni a családi adókedvezményt? (Dr. Selmeczi Gabriella: Igen, a járulékokból is visszaigényelhető!) Nem tudja. Egy szakápoló házaspár, aki mondjuk, gyermeket vállal, képes arra, hogy ugyanazt a családi adókedvezmény-tömeget akár a járulékkedvezménnyel együtt elérje, mint egy topmenedzser házaspár? Nem képes, még a járulékkedvezménnyel együtt sem.

Ez a rendszer igazságtalan, és ha az a célunk, hogy a tragikus demográfiai adatok változzanak, akkor a gyermekek érdekkörébe kell koncentrálnunk minél több forrást, márpedig a mostani élveszületési számok alapján, ha nem csinálunk semmit, Magyarország 6,5-7 milliós ország lesz az évszázad második felére. Ugye, nem ezt akarják? (Az elnök csenget.) Nem akarhatjuk ezt! Közmegegyezés és parlamenti konszenzus kell minden demográfiai kérdés mögé. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiban.)

Felszólalások:   52-57   58-63   64-69      Ülésnap adatai