Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most Lukács László György képviselő úrnak, a Jobbik-frakció tagjának adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan gondolhatják úgy, hogy fura országban élünk, mert van egy olyan kormány, amely a szankciókat okolja mindenért, amelyekből a kormányfő egyébként nyolcból nyolcat megszavazott Brüsszelben, vagy mert agrárország lévén hiánycikk lesz az év végére a hagyma, a burgonya, és máshol nem drágult ilyen ütemben a kenyér, illetve a tojás.

Vagy gondolhatják azt is, hogy fura ország az, ahol a Belügyminisztérium az, amely az egészségügyi átalakításokat végzi. És hát, nem járnak messze ebben az igazságtól, mégiscsak szokatlan az, hogy az egyik nagy ellátórendszerért egy olyan minisztérium felel és egy olyan miniszter felel, aki nem az egészségügy területéről érkezett. (Rétvári Bence: Mondja ezt egy jogász!) De ettől függetlenül az egészségüggyel kapcsolatosan az elmúlt napokban világossá vált, hogy a Belügyminisztériumnak határozott álláspontja van. Ez a határozott álláspont egy olyan reform irányába mutat, ami az elkövetkezendő hetekben, az elkövetkezendő napokban a nyilvánosság előtt fog folytatódni, és a javaslatokat a nyilvánosság előtt kell megvitatni.

Szeretném leszögezni ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban, amely a médiában több helyről olvasható volt, és ez a Jobbiknak a saját, most már következetes, régi álláspontja (Rétvári Bence: Következetes!): mi abban hiszünk, hogy egy robusztus, erős állami egészségüggyel lehet a magyar egészségügy igazán sikeres, az állami finanszírozásnak meghatározó súlyúnak kell benne lennie, hiszen ő képes  és ezt a koronavírus-járvány is bizonyította, ő képes  a nehéz helyzetekben áthidalója lenni az ellátási nehézségeknek.

A megismert tervvel kapcsolatosan azonban engedjék meg, hogy pár vitapontot előrebocsássak, és kritikát fogalmazzak meg! Önök megint ahhoz az eszközhöz nyúlnak (Rétvári Bence: Olyan, amit te nem ismersz!), amely az elmúlt időszakban sem vált be az egészségügyben, sem máshol, hogy megint államosítás és központosítás fog következni. Az államosítás és központosítás most már eléri a háziorvosokat, eléri az önkormányzatoknál lévő szakrendelőket, sőt eléri a laborszolgáltatást is. Önök úgy gondolják, hogy minthogyha mindenre megoldás lehetne ez, ez az intézmény, miszerint mindent a központban rendeznek.

Nekem abban tapasztalatom volt 2010-től ’14-ig mint önkormányzati képviselőnek, hogy milyen az, amikor az önkormányzat a helyi egészségügyi intézményére rálát, és valóban gazdaként foglalkozik vele, és azt bizonyította be, hogy az önkormányzatok igenis jó gazdái tudnak lenni a szakrendelőknek, jó gazdái tudnak lenni a kórházainknak, jó gazdái tudnak lenni a védőnői szolgálatnak, és a háziorvosokkal is tisztességes alkura és tisztességes megállapodásra tudnak jutni, hogy az alapellátást biztosítsák. Ehhez képest ezzel szembemegy az önök által tervezett újabb államosítás és központosítás.

Az a koncepció, miszerint „egy megye, egy kórház”, és hogy küldözgethetik kiküldéssel, illetve áthelyezhetik a munkavégzés helyére az egyes szakdolgozókat vagy orvosokat, ahhoz fog vezetni, hogy azok a kis kórházak, amelyek most legyenek akár Karcagon, legyenek akár Orosházán vagy más településeken, folyamatosan ki fognak ürülni, és folyamatosan veszíteni fogják az ellátási képességüket a helyi lakosság rovására. A laborállamosítás, tehát az a labordiagnosztikai államosítás, amelyre készülnek, nagy valószínűséggel abba fog torkollni, és az lesz a vége, hogy a minőség és az innováció, ami eddig jellemző volt erre a területre, teljes egészében ki fog iktatódni a rendszerből; ahova az állam eddig betette a lábát, ott csak a várólisták növekedtek és a várólisták hossza növekedett, márpedig a diagnosztikához a labordiagnosztika az egyik legfontosabb, a terápiához az egyik legfontosabb eszközünk, amelyet védeni kellene. Természetesen világos és  mondjuk úgy  fair versenynek kell lennie, és tisztességes piaci körülményeknek kell lenniük a laborszolgáltatások területén, hiszen az állam is így tudja a legköltséghatékonyabban kezelni a saját forrásait.

A közreműködői szerződések megszüntetése, amit terveznek, lényegében a kis kórházaknak a halála lesz. Jelenleg ezek a kórházak a közreműködői szerződésekkel képesek ellátni megfelelően a munkájukat. Ez nagyon sok esetben azt is fogja jelenteni, hogy azok a szakrendelők, amelyek most az ellátásnak az ékkövei, amelyek a nagyobb településeknek a szakrendelői, járóbeteg-szakrendelői, teljes egészében ki fognak üresedni, és nem azt az igényt fogják tükrözni, amit a lakosság szeretett volna.

Szintén nem lehet szó nélkül elmenni a hungarikum védőnői szolgálatnak a tömbösítése, ha úgy tetszik, államosítása mellett, amelyet most már a kórházakhoz adnának, és a kórházak szervezésében lenne.

(13.40)

Ez egy olyan szolgáltatás, és akinek van gyermeke, volt gyermeke, és védőnővel találkozott, tudja, hogy ez egy olyan szolgáltatás, amelynek igazából jó helye a lakosság legközelebbi elérhető pontján, a háziorvosoknál és a háziorvosi szolgálat mellett van. Az ügyelettel kapcsolatosan úgy jártak el, hogy hoztak is ajándékot meg nem is, a háziorvosoknál ebben nem tesznek rendet, a mentők kapnak ismételten pluszfelelősséget.

Tisztelt Államtitkár Úr! Befejezésként hadd mondjam el, hogy az egészségügyi reformok akkor sikeresek, ha amögött széles támogatás van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egyrészt társadalmi, másrészről szakmai támogatás. Önök megint úgy akarnak egy reformot, egy átalakítást véghez vinni, hogy sem a szakma álláspontját nem ismerik és nem is bírják a támogatását, sem a lakosságét. Úgy tűnik, mégiscsak egy önálló egészségügyi tárcára lett volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Az egyik első mondata többünk fülét megütötte, hogy „a Jobbik következetes álláspontja szerint”. Azért a Jobbikról sok minden eszünkbe jut az elmúlt tíz évből, de nem a következetesség, tisztelt képviselő úr. Önök már mondtak mindent és mindennek az ellenkezőjét is. Most éppen van egy aktuális álláspontjuk, meglátjuk, éppen kihez csapódnak, és majd olyan álláspontot követnek.

De nézzük a tetteket, tisztelt képviselő úr: ön mit tett a magyar egészségügyért? Ön azt tette a magyar egészségügyért, mielőtt még nem volt képviselő meg frakcióvezető, meg jobbikos politikus, hogy orvosokat szállított külföldre; na nem idegenvezetőként, hogy nézzenek körbe, hanem dolgozni. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Azt nyilatkozta ön, hogy egy fél év alatt akár 62 orvost is elvitt Írországba Magyarországról dolgozni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ez szintén egy hazugság!) Ön itt felállt a parlamentben és arról beszélt, hogy mennyire fontos az egészségügyi ellátás színvonalának javítása, ezzel mindenki egyetért, csak éppen magyarázza már meg nekem, hogy ön mennyiben javította a magyarországi ellátás színvonalát azzal, hogy azzal foglalkozott, hogy orvosokat vigyen külföldre, Nyugat-Európába dolgozni. Ez lenne az a hitelesség meg a következetes álláspont, amit önök képviselnek, tisztelt képviselő úr? Hála istennek, hogy az elmúlt években a külföldi munkavállalási engedélyt kérő orvosok száma töredékére csökkent, mint amennyi 2010-ben volt, de abban, hogy annyian mentek külföldre, önnek is része volt, és ezek után ön föláll és azt mondja, hogy jobb színvonalú ellátásra van szükség Magyarországon, több jobban képzett orvosra van szükség. (Dr. Lukács László György közbeszól.)

Ami a vidéki kórházakat illeti, tisztelt képviselő úr, nagyon szép mondatokat mondott. De el merte volna mondani ezeket a mondatokat akkor, amikor a saját szövetségesei, mondjuk, László Imre meg Komáromi képviselő úr azt mondták, hogy a kórházak 45 százalékát be kell zárni? (Dr. Lukács László György: El is mondtam, képzeld el!) Ezt mondta László Imre, a kórházak 45 százalékára nincs szükség (Dr. Lukács László György: El is mondtam, ti meg meg is teszitek neki ezt a szívességet!), majd azt mondta Komáromi képviselő úr, hogy ennél többet is be lehetne zárni, ennél kevesebb is elég a magyar ellátáshoz. Akkor ön meg sem szólalt, meg sem mukkant (Dr. Lukács László György: Dehogynem, csak nem figyeltél rá!), a hangját nem lehetett hallani, hogy azt mondta volna, hogy a Jobbik következetes álláspontja szerint, hogy önt idézzem, nem fogadható el, hogy a baloldal választási programja kórházbezárásokról szól, márpedig kórházbezárásokról szól.

Ha valakitől kell félteni a vidéki kis kórházakat (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Azok ti vagytok!), akiknek a nevében ön  azt mondta  most itt fölszólalt, az pontosan önök, tisztelt képviselő úr, mert nyilvánvalóvá tették a választási kampány során is meg az elmúlt években is, hogy bizony a magyar kórházak java részét bezárják, és nyilván az elsők között ezek a kórházak lesznek. Persze, van praxisa a baloldalnak nagyobb, budapesti kórházak bezárásában is, ne legyünk igazságtalanok! Be tudták zárni  idézőjelben  az OPNI-t is, a Schöpf-Merei Kórházat is, tehát nagy budapesti kórházak bezárása is a baloldalhoz tapad, de nyilván ez a fajta terve önöknek a kis kórházakat érintette volna leginkább.

Vagy amit az önök vezetője, Gyurcsány Ferenc itt a parlamentben is többször megerősített, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj egy fontos reform részei voltak, és ma is kiáll mellettük. Nem volt egy éve, amikor itt a parlamentben elmondta, hogy ma is kiáll a mellett az általa reformnak nevezett csomag mellett, ami igazából a fizetőssé tett egészségügyről szólt, tisztelt képviselő úr. És emlékezzünk is vissza! Miért mondták, hogy miért kell fizetőssé tenni az egészségügyet? Azt mondták, hogy azért vezetik be a vizitdíjat, azért vezetik be a kórházi napidíjat, azért kell minden betegnek minden orvos-beteg találkozáskor fizetni, hogy majd ebből lesz béremelés az orvosoknak. És mit csináltak? Elvettek egyhavi bért az orvosoktól. Azt mondták, fizessen a beteg, hogy többet keressen az orvos. Majd azt mondták az orvosnak: mostantól, kedves barátom, kevesebbet fogsz keresni. Ez a baloldal, tisztelt képviselő úr.

Nézzük meg, hogy mi történt, csak nagyon röviden, az elmúlt években! Azért mégiscsak 91 vidéki kórház felújításához ez a kormány teremtette meg részben vagy egészben a fedezetet. 54 rendelőintézet, 107 mentőállomás felújítása, ez is a vidéki embereknek is biztonságosabbá tette az egészségügyi ellátását. 23 új rendelő épült és 34 új mentőállomás. Egy háziorvosi praxis bevétele a kormányzásunk kezdetén, egy átlagos háziorvosi praxis bevétele 867 ezer forint volt. Most mennyi? 2 millió 900 ezer forint, tisztelt képviselő úr, 867 ezer forint helyett. Akkor egy kezdő orvos bruttó alapbére 129 ezer forint volt, most 619 ezer forint. Akkor egy pályája végén levő, 40 éve dolgozó orvosnak 262 ezer forint volt az átlagbére, most 2 millió 142 ezer forint. Akkor egy OKJ-s végzettségű ápoló kezdő bére 4-6 éves jogviszonnyal 160 ezer forint volt, most 517 ezer forint.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy úgy fogadtuk el a jövő évi költségvetést, hogy abban további növekmények vannak az egészségügyben is, százmilliárdos nagyságrendben, és természetesen a béremelések is folytatódnak, az orvosok béremelése folytatódni fog a következő esztendőben is. Ehhez képest önök a külföldi munkavállalást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a leépítést kínálták a magyar fizetős egészségügynek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai