Felszólalás adatai

Felszólalások:   73-114   115-128   129-164      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm államtitkár asszony válaszait. A módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Oláh Lajos alelnök úr az imént felszólalt az általános vita során. Az alelnök képviselői felszólalása esetén az önálló indítvány további tárgyalása során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárule ahhoz, hogy Oláh Lajos alelnök úr az előterjesztés további tárgyalása során vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. (Novák Előd: Azért, ha gombnyomással szavaztunk volna, határozatképtelenek lennénk!)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványomat elfogadta.

Megtisztelő lenne, ha ezt a későbbiekben során vitatnák meg alelnök úrék, ez a házszabály rendelkezése során következik be.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hulladékgazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/1848. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Raisz Anikó asszonynak, a Technológiai és Ipari Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár asszony.

DR. RAISZ ANIKÓ technológiai és ipari minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövő építése közös feladatunk, ezért a kormány olyan gazdaságpolitikai intézkedéseken dolgozik, amelyek összekapcsolják az ökonómiai fejlődést az ökológiai fejlődéssel. Ennek érdekében 2023. június 1-jétől új időszak veszi kezdetét a hulladékgazdálkodásban. Úgy alakul át a hazai hulladékgazdálkodás, hogy abban az állam helyett egy magáncég lesz a főszereplő. Az új koncessziós modell a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása és az uniós célértékek határidőre történő teljesítése mellett egységesen magas színvonalon biztosítja a szolgáltatást valamennyi magyarországi településen.

A magyar állam által kiírt koncessziós pályázatot a MOL nyerte el, a Nemzeti Koncessziós Iroda ennek megfelelően megkötötte a társasággal a 35 évre szóló szerződést. A jövőben a társaság látja el az állami hulladékgazdálkodási közfeladatot, a háztartások és a gazdálkodó szervezetek évente mintegy 5 millió tonna hulladékának gyűjtését és kezelését, illetve a kapcsolódó létesítmények fenntartását, üzemeltetését, fejlesztését. A szakmai tevékenységet kormányzati oldalról a hulladékgazdálkodásért felelős tárca felügyeli. A koncessziós társaság felel majd a települési és a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe tartozó hulladékáramok gyűjtéséért, szállításáért, előkezeléséért, kereskedelméért és kezelésre történő átadásáért.

A forprofit tevékenységet végző társaságok a koncessziós tevékenység körébe nem tartozó feladatokat  mint például a hasznosítás vagy az ártalmatlanítás  továbbra is végezhetik. Ezenfelül a koncesszió jogosultjával történő együttműködés keretében koncesszori alvállalkozóként a koncesszió körébe tartozó tevékenységeket vagy azok részeit is végezhetik. A modell biztosítja a hulladékgazdálkodás magas színvonalát, teret enged a magánfelek innovációjának, a költséghatékony működésnek, a rezsicsökkentés vívmányai megőrzésének és az európai uniós elvárások teljesülésének.

Örömmel tájékoztatom önöket, hogy a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően hazánkban a hasznosított hulladék aránya 2010-hez képest több mint kétszeresére nőtt. Szeretném kiemelni, hogy az Európai Unió 2035-ig a települési hulladék 65 százalékos újrahasznosítását írja elő, a hulladéklerakókba pedig csupán a hulladék 10 százaléka kerülhet. Ennek megfelelően a MOL feladata lesz az újrahasznosítás arányának és a hulladékválogatás hatékonyságának a növelése, valamint olyan technológiai megoldások kialakítása, amelyek még több hasznos anyag kinyerését teszik lehetővé a hulladékból. Az átalakított, kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a gyártó viseli a pénzügyi felelősséget a termék hulladékká válását követően a hulladékkezelésért. A hulladékgazdálkodási kötelezettségek teljesítését a gyártók által fizetendő pénzügyi hozzájárulásból pedig a koncessziós társaság valósítja meg.

Jelenleg a termékdíjból származó bevételek teremtik meg a termékdíjas termékekből keletkezett hulladékok gyűjtésének és hasznosításának finanszírozási alapját. Az ezzel kapcsolatos állami feladatokat az állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezet látja el. A koncessziós rendszerben működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer indulásával ez az állami szerepvállalás megszűnik. Ezzel összefüggésben a termékdíj elveszti jelenlegi, hulladékhasznosításra irányuló forrásteremtő funkcióját, az a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe kerül át.

A környezetvédelmi termékdíj kizárólag gazdasági szabályozó eszközként a kereslet befolyásolására, a fogyasztói szokások alakítására irányul, mivel a termékdíj azokra a termékekre került megállapításra, amelyek nagy mennyiségük miatt vagy környezetre veszélyes jellegük folytán komoly kihívást jelentenek a hulladékgazdálkodásban.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a hulladékgazdálkodás koncessziós rendszerében az állam oldaláról központi feladatot lát el. Díjelőkészítő, díjszabályozó és díjfelügyeleti tevékenysége az egyik pillére a koncessziós rendszer jogszerű és hatékony működésének. A módosítás a jogalkotással kapcsolatos határidők pontosításával lehetővé teszi, hogy a MEKH a feladatait még gördülékenyebben láthassa el. Az új rendszerben továbbá jelentős feladat, hogy biztosítani kell a jogviszonyok folytatásának, létrejöttének kereteit az átmenet időszakában, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási és a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység vonatkozásában egyaránt.

A javaslat ezt meghaladóan a jogellenesen elhelyezett vagy elhagyott hulladékok esetén szükséges eljárások és a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos előírások vonatkozásában kívánja elősegíteni a hulladékgazdálkodási hatóság hatékony jogalkalmazását. Sor kerül a hulladékgazdálkodási hatóságok hatáskörét, valamint eljárásait érintően egyes eljárási határidők módosítására. A hatósági döntésben kötelezett személynek a jogellenesen elhelyezett vagy elhagyott hulladék elszállítására a jelenlegi 15 nap helyett a jövőben 30 nap áll rendelkezésére. Egyértelműbbé válik, hogy a hulladéklerakási járulék adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.

A fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvény módosításának célja a fémkereskedelmi engedélyköteles termékek vonatkozásában elkövetett jogsértések visszaszorítása, a fémkereskedelmi hatóság ellenőrzési gyakorlatának, valamint a jogkövető fémkereskedők működésének segítése.

A törvényjavaslatban szereplő további módosítások a jogszabályi rendelkezések összhangjának biztosítását, a rendelkezések pontosítását, valamint a termékdíjas rendszer egyszerűsítését célozzák. Jelentős egyszerűsítés a megfelelőségi véleményezés intézményének megszüntetése, az országos hulladékgazdálkodási közszolgáltatási terv kivezetése, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítési, engedélyezési eljárásának kivezetése a vonatkozó törvény deregulációjával, s annak kimondásával, hogy a környezetvédelem elért védelmi szintjét ebben az esetben is fenn kell tartani.

Tisztelt Ház! Mint expozém elején is mondtam, a kormány célja, hogy összekapcsolja a gazdasági fejlődést az ökológiai fejlődéssel. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat ebből a szempontból is előremutató változásokat tartalmaz.

Kérem, hogy az elmondottak szellemében támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért van szükség félévente módosítani egy jogszabályt. Nos, egy közszolgáltatásra épülő gazdasági ágazat 35 éves időtávra történő átalakítása fokozatos és szakaszonként egymásra épülő fölkészülést igényel. Amennyiben az átállás időszakában korábban nem látott, új szempontok merülnek fel, továbbá változik a külső közösségi szintű szabályozási környezet, akkor a szükséges korrekciókat el kell végezni, továbbá az ország nemzetközi kötelezettségeit is figyelembe kell venni. A hulladékgazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/1848. számú törvényjavaslat a fenti elvárásokkal összhangban született meg.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítás központi eleme a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átalakítása, melynek keretében a gyártót terheli a felelősség a termék és a technológia, a termék előállításához alkalmazott technológia jellemzőinek megválasztása során, amelynél elsődleges szempont a megelőzés és a hulladékgazdálkodás követelményeinek történő megfelelés, ideértve a felhasznált alapanyagok kiválasztásáért, a termék külső behatásokkal szembeni ellenállóképességének, élettartamának, újrahasznosíthatóságának, javíthatóságának, továbbá a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve magából a termékből képződő hulladék ártalmatlanításának és hasznosításának megtervezéséért.

(16.40)

Olyan megfogalmazások ezek, amelyek 50 esztendővel ezelőtt teljesen normálisak és kézenfekvőek voltak. Latorcai képviselőtársam, alelnök úr is a saját környezetében gyerekkorában azt tapasztalhatta, hogy olyan gyártóktól, olyan termék-előállítóktól vásároltunk és olyan termékeket, amelyekre szükségünk volt, és meg voltunk győződve arról, hogy az a termék-előállító a legnagyobb odafigyeléssel, a legjobb alapanyag felhasználásával, a legtakarékosabban, az újrahasználat és újrahasznosítás feltételeit is magában hordozó portékával lásson el bennünket. Gyakorlatilag most ugyanerről beszélünk 50 év elteltével. Abba az irányba kellene vinni magának a gyártási technológiának, magatartásnak, hozzáállásnak, morálnak az alakulását, amely magában foglalja a fenntarthatósági szempontok érvényre juttatását is.

Ezen alapelv szerint ugyancsak a termék előállítója viseli a felelősséget a visszavitt termék visszaváltásáért, visszavételéért, a termékből származó hulladék átvételéért, gyűjtéséért, valamint a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzéséért is, amelyek az ezen tevékenységekért vállalt pénzügyi felelősséget is magukban foglalják, mert mindenki, akár gyártó, akár vásárló, alapvetően a zsebén keresztül kezd el felelősségteljesebben gondolkodni.

Mindezen előírások ugyan elsődleges felelősként a gyártót nevezik meg, de a fogyasztó sem mentesül a környezetéért viselt felelősség alól. De még egyszer, a pénzügyi felelősség jelentős hányada alapvetően a gyártóra terhelődik. A termékdíjtétel az új rendszerben úgy kerül megállapításra, hogy a jelenlegi egységnyi termékdíjtételből levonásra kerül az adott termékre megállapított egységnyi kiterjesztett gyártói felelősségi díj, így a gyártónak a különbözetet kell csak megfizetnie termékdíjként, tehát itt többletköltség-növekedésre nem kell számítani, ugyanakkor átláthatóbbá válik magának a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer keretében előállított vagy megképződött pénzügyi alapnak a sorsa, amely a koncesszor irányába indul majd el a továbbiakban. A kiterjesztett gyártói felelősségrendszer keretében a termékek előállítói érdekeltté válnak így a takarékos anyag- és erőforrás-használatban.

A környezetvédelmi termékdíj kizárólag keresletbefolyásoló funkcióját tartja meg, de gyakorlatilag gazdasági szabályozó eszközként a fogyasztói szokások alakítására irányul, ha tudatosabban vásárol a vásárló, akkor látja a termékdíj mértékét, s ez alapján tudja befolyásolni, alakítani a saját döntését is, hogy az adott portékát megvásárolja vagy sem, valóban valós igényeket akare kielégíteni vagy nem. Ez a fogyasztó döntési kompetenciájába fog tartozni, ugyanakkor zsebre menően, tehát érezni fogja ennek a pénzügyi hatását is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat továbbá erősíteni kívánja az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóság ellenőrzési jogosítványait, és az intézkedéseinek a hatékonyságát is. Ennek következtében lehetőség nyílik arra is, hogy egy adott ingatlanon képződött, jogellenesen gyűjtött hulladék felszámolásával összefüggésben a hulladékgazdálkodási hatóság jelzálogjog-bejegyzésre irányuló kérelmet nyújthasson be az ingatlanügyi hatósághoz.

Összességében az előttünk fekvő törvényjavaslat megerősíti a koncessziós rendszer alapkövetelményeinek teljesíthetőségét, a lakossági rezsicsökkentés fenntarthatóságát, továbbá az európai uniós kötelezettségek és célértékek teljesíthetőségét, így mindezek figyelembevételével a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Oláh Lajos képviselő úrnak, alelnök úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. OLÁH LAJOS, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A hulladékgazdálkodás elválaszthatatlan a környezetvédelem ügyétől. Hogy mit tettek a környezetvédelem érdekében, arról a mai napon már értekeztünk, így ezt kihagynám itt a jelenlévőkre való tekintettel.

Önöknek azonban sajnos a hulladékgazdálkodás tekintetében is sikerült lejjebb vinni a színvonalat. Az újrahasznosítható hulladéknak szerte Európában van egy normálisan működő piaca. Több mint 15 év alatt jutott el Magyarország oda, hogy kialakult egy több tíz milliárdos hulladékgazdálkodási iparág, fokozódó versennyel, emellett jelentősen csökkenő árakkal, javuló hatékonysággal. Ekkor döntött úgy a kormány, hogy lehajolnának ezért a pénzért, és államosították az egész szektort. Gyakorlatilag ma már saját bőrünkön érezzük ennek a döntésnek az indokolatlanságát.

Emlékezetes továbbá, hogy 2021 februárjában a kormánypárti képviselők itt az Országgyűlésben megszavazták a hulladékgazdálkodás átszervezéséről szóló törvényt. Annak ellenére tették ezt, hogy Áder János akkori köztársasági elnök, majd az Alkotmánybíróság is kifogást emelt a javaslat ellen. De hogy is folytatták le önök ezt a koncessziós eljárást? Emlékszünk, csak egy pályázó vett rajta részt, nevezetesen a MOL, az illetékes miniszter napokkal korábban a Mathias Corvinus Collegiumban mondott beszédében azt sem rejtette véka alá, hogy az egész tulajdonképpen az olajvállalat kezdeményezésére történt. Tehát nem azért, mert önök azt gondolták, hogy ez egy jó irány, hogy erre van az előre ebben az országban, hanem érkezett egy vállalat, tett egy kezdeményezést, önök pedig befogadták ezt, szétverve a korábban kialakult normális versenypiacot. Ebben nem a MOL a hibás, ő tett egy kísérletet, hanem a kormány, amelyik ezt így, ilyen módon elfogadta.

Az ágazatban óriási volt a felháborodás, számos hulladékgazdálkodási szakember szerint a MOL által felkínált együttműködési lehetőség egyoldalú és szakmaiatlan volt, melyet a témában jártas felelős vezető nem írhat alá. Elmondásuk szerint nehéz úgy árazni, hogy nem ismerhetik a feladat pontos paramétereit, honnan hová, milyen gyakorisággal kellene például a hulladékot elszállítaniuk. A szakmabeliek a legkritikusabb megjegyzéseikben úgy fogalmaztak, hogy a koncesszió, az egységes ajánlati felhívás, a szerződésminta, ami a szakmát, a feladatokat besorolná, egyszerűen nem életszerű.

Kérdezem ezért, hogy kikkel egyeztettek szakmai szempontokról, meghallgattáke érdemben azokat az iparági szereplőket, akiknek attól kell tartaniuk, hogy majd kiszorulnak a szakmából, mert csak az a partner kap lehetőséget, aki önökhöz közeli. Már az egész iparág háromszor drágábban működik, a rezsicsökkentéshez kapcsolódó áremelési tilalommal veszteségbe hajszolt közszolgáltatók a csőd felé robognak, és az újrahasznosítás se jól szerepel.

De nézzük meg a mai napon tárgyalt törvényjavaslatot más szempontból is! A hulladékgazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló javaslat jogos klímapolitikai célja az volt, hogy kevesebb legyen a gazdaságban az anyagkibocsátás, minél több hulladék kerüljön vissza a körforgásos gazdaságba, továbbá hogy az eddigi, minden hatékonyságot mellőző magyar allokációs rendszert megreformálja. A visszagyűjtési arányokkal ugyanis nagyon rosszul állunk. Az EU ötévente szigorodó beszedési arányokat fogalmaz meg műanyagra, fára, sorolhatnám még tovább, s mindenben el vagyunk maradva a célszintektől.

Az önök törvényjavaslata azonban aggályos nemcsak a gyakorlatban való kivitelezés szempontjából, de jogilag is egymást kizáró ellentmondásokat tartalmaz. Az a koncepció, hogy az EPR-rendszer bevezetése után továbbra is megmarad a termékdíjas rendszer, jogilag is értelmezhetetlen, ugyanis a két rendszer sok szakember szerint egymást kizáró opció. Erre a tényre maga a koncesszió szövegezése is utal a következő módon. „A koncessziós rendszerben működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer indulásával a korábbi állami szerepvállalás megszűnik, és ezzel összefüggésben a termékdíj elveszti jelenlegi hulladékhasznosításra irányuló forrásteremtő funkcióját, az a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe került át.”

A jogi aggályokon túlmenően gyakorlati szempontokból is van egy terület, ahol megkerülhetetlen lenne egy érdemi társadalmi párbeszéd. A jogalkotó a termékdíj emelésével kívánja befolyásolni az anyagáramok forgalmának mennyiségét. Ugyanakkor vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a termékdíj-változtatás a kínálati oldalt kevésbé tudja befolyásolni, keresleti oldalról pedig várhatóan rövid távon sem a fogyasztói szokások, sem az FMCG-kereskedői gyakorlatok radikális megváltozása.

(16.50)

De van még más probléma. Teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy akkor, mikor a koncesszornak minden lehetősége megvan arra, hogy az eddig működő intézményi résztevékenység feladatait ellássa, sőt tervezetten ő maga lesz az EPR- és a visszaváltási rendszerrel kapcsolatos koordinátor, akkor miért veheti gyakorlatilag szabadon igénybe a piaci szereplők szabad kapacitásait az intézményi hulladékgazdálkodási feladat ellátására. Az állam döntött a közszolgáltatási feladatok koncesszióba adásáról, ezt a koncesszor kizárólagos joggal megkapta, emellett viszont a koncesszor szabadpiaci szereplő is. Hangsúlyozom, hogy itt olyan kapacitásokról van szó, melyeket a koncesszor szabadpiaci versenytársai használnak. A kérdéses szabályozás amellett, hogy versenyellenes, még a megmaradt szabadpiaci szereplők kapacitásainak szabad használatát, a tulajdonjogi rendelkezés, továbbá a kapacitások fejlesztési lehetőségét is korlátozza. Önök szerint elvárható, hogy a szabadpiaci szereplők ezt követően magántőke-felhasználással fejlesszék, mikor a szabadpiac „szabad” kapacitásait egy versenytársuk, a koncesszor gyakorlatilag szabadon bármikor hatósági áron használhatja a koncesszió teljesítéséhez?

A törvényjavaslatban önök részletesen foglalkoznak a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi törvény módosításával, a termékdíjat érintő módosításokkal. A koncepciót leszámítva a tervezett EPR-rendszerről, annak működéséről, a díjakról gyakorlatilag kevés információval szolgál. Mi értelme egy olyan törvényjavaslatnak, melyben sem a szabályokról, sem a rendszer működéséről érdemi teljes információt nem kapunk? Érdemi társadalmi egyeztetés kell az EPR-rendszerre vonatkozó szabályokról és törvénytervezetről, mégpedig azonnal és párhuzamosan. A két rendszer együttes véleményezése, társadalmi egyeztetés szükséges, az egyik rendszerre vonatkozó szabályokat nem lehet elfogadni a másik rendszerre vonatkozó szabályok teljes körű ismerete nélkül. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő, a hulladékgazdálkodással összefüggő törvényjavaslat-csomag kilenc törvény módosítását tartalmazza, melyből két törvényben hoz létre érdemi módosításokat, ahogy már szó volt róla, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben és a hulladékról szóló törvényben. Véleményem szerint a többi módosítás inkább jogharmonizációs jellegű és kiegészítést céloz.

A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítását elsődlegesen a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átalakítása indokolja. A 2023. július 1-jén induló koncessziós rendszer keretében működő átalakított, kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a gyártó viseli a pénzügyi felelősséget a termék életciklusa során a hulladékká válást követően a hulladékkezelésért. A hulladékgazdálkodási kötelezettségek teljesítését a gyártók által fizetendő pénzügyi hozzájárulásból a koncessziós társaság valósítja meg. Ennek érdekében módosítani szükséges az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben. A módosítás megteremti a lehetőséget arra, hogy az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóság ellenőrizni tudja azt, hogy az érintett gazdálkodók eleget tetteke maradéktalanul hulladékgazdálkodási kötelezettségeiknek.

Az újrahasználat támogatásaként biztosítja, hogy a külföldön történő újrahasználatra történő előkészítés esetében nem keletkezik termékdíj-kötelezettség az újrafutózás során külföldön hozzáadott anyagmennyiségre. A hulladékról szóló törvény módosításával rögzítésre kerül, hogy az illegális hulladéklerakás elleni fellépés és a korszerű, környezetvédelmi szempontokat előtérbe helyező hulladékgazdálkodás kiemelten fontos nemzeti cél, állami feladat. A törvényjavaslat minden korábbinál több jogot és lehetőséget biztosít az illetékes hatóságok számára a jogsértő személyekkel szembeni fellépésre. Szerintünk az illegális hulladéklerakások tekintetében elrettentő mértékű jogszabály-módosításra van szükség, és olyan jogkörökre, amelyeket a hatóságok hatékonyan tudnak felhasználni annak érdekében, hogy minél kevesebb ilyen illegális hulladéklerakás keletkezzen az országban. Hiszen Magyarország számára kiemelten fontos nemzeti cél a tiszta, természetes környezet, vagy ahogy mi, kereszténydemokraták nevezzük: a teremtett világ védelme.

A fogyasztói társadalom által termelt túlzott hulladék önmagában is elég nagy probléma, ugyanakkor az illegális hulladéklerakás mindannyiunk életét megkeseríti. Magyarországon évente átlagosan 328 ezer köbméter illegális hulladék keletkezik; ha ideképzeljük a Kossuth térre, hat méter magasan borítaná be a Kossuth teret ez a mennyiség.

Az illegális hulladéklerakás elleni fellépés mindannyiunk közös felelőssége és feladata, az egyén, a család, a közösség is sokat tehet a megelőzésben szemléletformálással, edukációval, jó példával, ugyanakkor az állam feladata az illegális hulladéklerakók felkutatása, tetten érése, büntetése, illetve az oda lerakott hulladék eltávolítása.

A kormány 2020-ban meghirdetett klíma- és természetvédelmi akciótervében külön programot is létrehozott „Tisztítsuk meg az országot!” címmel az illegális hulladék felszámolása elleni küzdelem jegyében. Ezzel párhuzamosan nem elég csupán az illegális hulladéklerakással foglalkozni, hanem magát a hulladék mennyiségét is csökkenteni kell, valamint, ahol csak lehet, az újrahasznosítást, a szelektív hulladékgyűjtést kell támogatni. Ennek megfelelően a tavalyi évben betiltottuk az egyszer használatos műanyagokat, ma már a gyorséttermekben, üzletekben a környezetromboló, egyszer használatos műanyag szívószálak, poharak, tányérok, bevásárlószatyrok helyett újrahasznosított, természetes vagy lebomló anyagokból készült termékekkel találkozhatunk. Helyes és fontos lépések ezek, ugyanakkor még sok teendőnk van ezen a területen.

A mostani törvényjavaslat a mi véleményünk szerint hozzájárul az illegális hulladéklerakás elleni küzdelemhez, így a KDNP-frakció támogatja azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Üdvözlöm képviselőtársaimat, folytatjuk munkánkat. A Jobbik-képviselőcsoport vezérszónoka Bencze János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BENCZE JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Egy nagyon komplex anyagot láthatunk, nagyon szerteágazó és nagyon kettős az én számomra. Egyszerűen látom benne azt a jó szándékot, hogy Magyarországon hathatósan megoldjuk a hulladék problémáját, de az élettapasztalat azt mondja, hogy látnom kell mellette Gólemet vagy Frankensteint, amit létrehoztak a MOL által. Ugye, egy kézbe adnak mindent. Itt majd az idő fogja eldönteni, hogy a döntés jó volte, és mire szolgál, és mivel senki sem polihisztor, én sem vagyok az, ezt kiadtuk különböző szakértői csoportoknak átnézésre, és megérkeztek a kérdések.

Az illegális hulladéklerakók felszámolása mindenképp egy nagyon jó dolog, és mindenképp egy kiemelten kezelendő téma lesz. De amit előzőleg is elmondtam: arra is kell törekednünk, hogy ezek az illegális hulladéklerakók ne jöjjenek egyáltalán létre, tehát a már megtisztított területen vagy új területen ne kerüljön kihelyezésre illegális hulladék. Ha valaki járt ilyen helyen, és vett részt ilyen programban, az pontosan láthatja, hogy az illegális hulladéklerakókba azok az anyagok kerülnek, amit a honpolgár egyszerűen tisztességes, értelmes módon nem tud máshol elhelyezni. Próbálkozik vele mindenki, de az elszegényedett magyar lakosságnak vagy nincs rá pénze, vagy nincs meg hozzá a környezeti kultúra, hogy ő ebben lépjen, és egyszerűbb neki leborítani valahol a határban, valamelyik gazdatársnak a földjének, erdejének szélében, és ha az illető gazdálkodó nem lép időben, akkor még ő is kaphatja a büntetést, mert soha nem fogja bebizonyítani, hogy nem ő rakta le oda. Ebben mindenképp én is érdemi lépést szorgalmaznék.

A Jobbik javaslata az lenne, hogy az a tapasztalat, nem 12 éve, több mint harminc éve, hogy ezek a hulladékok mindenképp lerakásra kerülnek. Akármit szenvedtek rajta a magyar kormányok, ezek mindig kikerültek valahová. Itt egyetlen üdvözítő megoldás lenne, ha már befolyik a termékdíjakból a pénz, ha már befolyik különböző adókból, hozzanak létre olyan települési hulladékudvarokat, ahová valamiféle mennyiségi korláttal, nem iparszerűen, lerakható ez a hulladék. Gondoljuk végig, például az előbb említettem a Gólemet, ez a Gólem azt látja, benne a MOL, hogy vannak olyan anyagok, amik nagyon jó árért újrahasznosíthatóak. De mi lesz azokkal, amik terhet jelentenek, amit a világon sehol nem oldottak még meg? Mondták itt az üvegszálas termékeket a szélerőművek kapcsán, máshol is vannak ilyenek. Gumiabroncsok, kismillió olyan termék van, amire megoldást kell találni, és nagyon remélem, hogy fogunk is rá megoldást találni, pontosabban a kormánynak kell erre megoldást találni, hiszen neki van kétharmada, mindenre is lehetősége.

De nagyon fontos kérdések az államtitkár asszonyhoz, hogy lesze lehetőség települési hulladékudvarok létrehozására, hogy megoldjuk az illegális hulladéklerakás problémáját, mert ha kell, hozok Magyarországról jó példát, ahol ezt az önkormányzat megcsinálta, és működik. Megszűnt az illegális hulladéklerakás, igaz, hogy költségekkel jár az elszállítás, de mégis jobban jártak, mert így is, úgy is el kell szállítani.

Akik még megkerestek minket e törvénymódosítás kapcsán, az egy szakmai kérdés volt, ezek az autóbontósok voltak, ugyanis amiket ők átvesznek, az fémhulladéknak minősül.

(17.00)

Itt a kérdés az államtitkár asszonyhoz, hogy hogyan és miképp fog ez rájuk vonatkozni, hogyan és miképp fog ez működni. Ez egy komplett szakma, ez egy komplett ágazat hatalmas szaktudással, és azt tudomásul kell venni, hogy Magyarországnak a gépjárműállománya igen öreg, az átlagéletkor 12 év, de ha a legszegényebb vidékeken szétnézünk, közelít a 20 évhez. Azok az emberek, akik ezekkel az autókkal járnak, ezzel jutnak el orvoshoz, iskolába, bevásárolni, nem azért nem vesznek új autót, mert rosszindulatúak, nem akarják a GDP-t hajtani, egyszerűen nincs rá pénzük. És ha példaképp kiemelünk innét egy Suzukit egy 1,3-as motorral, ha felújíttatja valaki a motorját, az 600 ezer forint lesz, ha egy bontóstól vesz hozzá egy motort, az csak 60 ezer forint lesz, újrahasznosította, és ment vele tovább. Az a kérdés, hogy ez a fajta újrahasznosítás megmarade tovább valamilyen formában, vagy a MOL nettó nyersanyaghulladékként fogja kezelni az autókat, és beindítja az illegális autóbontást, amire lehet vadászni majd, de nem tudom, mit hoznak erre, külön kommandókat? Mert a magyar ember megold okosba’ mindent, ahogy az önök kormánya is, tehát ott a másik oldal is.

Úgyhogy arra kérném, hogy ha itt ez nincs szabályozva, vagy nem gondolták alaposan végig, akkor ezt, kérem, gondolják végig, és üljenek le a szakmai szervezetekkel beszélni, mert rossz döntések esetén el fognak lehetetleníteni vele családokat, vállalkozásokat, dolgozó embereket, akik tisztességesen dolgoznak a gépjárműbontós szakmában. Veteránosok szerzik be innét az alkatrészeket, autóépítősök, terepjárósok, akik a pénzükkel igenis hozzájárulnak a magyar gazdaság működtetéséhez, mert olyan hobbira költenek, ami pénzigényes, és bármi, amit vesznek, üzemanyagot, új alkatrészt, egyéb eszközöket, az az adók által a magyar gazdaságot hajtja. Tudom, hogy egy pici szegmens, de érdemes ezért is lehajolni, hogy ne a MOL kezébe jusson, hanem bennmaradjon a körforgásban.

Ez a legnagyobb szakmai kérdés, és erre szeretnék választ kapni, és amennyiben lehetséges, akkor én az államtitkár asszonnyal, az államtitkársággal szeretnék ezen túl egy beszélgetést folytatni személyesen, mert felmerültek egyéb kérdések, amelyeket nem a nagy plénum előtt szeretnénk előtárni, és szerintem nem is annyira fontosak, hogy itt hangozzanak el. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Mi Hazánk képviselőcsoportjának vezérszónoka Dócs Dávid képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az idézet szerint ha kidobunk valamit, nem szabadulunk meg az egészségügyi kockázattól, csak áttoljuk egy másik országba, mondhatnám, hogy lásd a Tiszán az Ukrajnából érkező szeméthegyeket, melyek elöntik országunkat; illetve nemcsak másik országba, de egy másik korba is áttoljuk, hiszen a dédunokáink dédunokáinak hagyjuk itt ezt a szemetet, hiszen az a műanyag, amit mi most előállítunk, körülbelül akkor fog lebomlani.

(Folytatás 38/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2022. november 10. csütörtök 38/2. szám

Országgyűlési Napló

Az előző napirendi pont is érintette a témát, hisz a nemzeti környezetvédelmi program  nagyon helyesen  egyik meghatározó pontja kell hogy legyen a hulladékképzés visszaszorítása, hiszen egy évben több Fertő tó terjedelmű hulladékot termelünk, így a kezelés és az azzal való gazdálkodás is óriási feladat. Éppen ezért nem is ecsetelném hosszan a témával kapcsolatos álláspontunkat, hiszen szakmailag igen sokrétű és terjedelmes ez a törvényjavaslat, ezért csupán pár szemléltető példát szeretnék kiragadni annak érdekében, hogy szemléltessem, hogy ez a törvényjavaslat is sokszor életszerűtlen sajnos.

Véleményünk szerint a jövőben arra kell törekedni, hogy minél kevesebb, ne pedig évről évre növekvő mennyiségű, hanem csökkenő tendenciát mutató hulladék képződjön hazánkban. A környezetünk megőrzése érdekében nagyon helyes volt az egyszer használatos műanyagok  mint például a műanyag evőeszközök, egyszer használatos edények és a szívószál , műanyag termékek kivezetése a forgalomból, és helyette ezen árucikkek környezetbarát anyagból való gyártására való átállásra történő áttérés. A másik legnagyobb számban keletkező hulladéktípus a PET-palack, amelyeket betétdíjassá kéne tenni annak elkerülése érdekében, hogy azok a vizeinket, a földjeinket, az erdeinket vagy a lakókörnyezetünket tovább szennyezhessék.

És ha már a lakókörnyezetnél tartunk, akkor, tisztelt kormánypárti képviselők, az önök határozatának már az elején található az a bekezdés, miszerint a települési önkormányzat a környezet- és települési egészségügyi feladatok körében gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról, ennek körében a közterületek tisztán tartásáról, a közterületről összegyűjtött települési hulladék kezeléséről. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy még egy kistelepülés polgármestereként éltem át, amikor elvonták az önkormányzatok saját bevételeinek a nagy részét, amikor új terheket róttak a nyakunkba, amikor megtapasztalhattam, hogy a normatíva helyett a kötelező feladatok költségei emelkedtek, és ez az új önkormányzatokra osztott feladat is csak annyira hiányzott a rezsimegszorításokkal küszködő, épp az utolsókat rúgó településeknek, mint púposnak egy újabb púp a hátára, hiszen az önkormányzatok nem pluszkötelezettségeket, hanem pluszforrásokat kértek és szerettek volna.

Viszont azok a természetes személyek sem járnak sokkal jobban, akiknek az ingatlanán harmadik személyek hulladékot helyeznek el, hiszen a mostani kiegészítés következtében komoly problémával kerülhetnek szembe. Ugyanis a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 12. §-a a következő bekezdéssel egészül ki: ha a hulladéktermelő vagy a természetes személy nem teljesítette a hulladékgazdálkodási hatóság végleges döntésével elrendelt hulladékfelszámolási kötelezettségét, és a hulladékgazdálkodási hatóság a 78/E. § (1) bekezdés b) pontja szerint végrehajtást foganatosít, a hulladékgazdálkodási hatóság a magyar állam javára a végrehajtási cselekményekkel összefüggő követelés és kamatai összegéig jelzálogjoggal terheli meg a kötelezéssel érintett ingatlant; az ingatlanügyi hatóság a hulladékgazdálkodási hatóság megkeresésére a hulladékgazdálkodási hatóság véglegessé vált határozata alapján a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az életben már számtalan példával igazolt esetben, amikor legfőképp a kialakult no-go zónák környékén gombamód szaporodó szeméthalmoknak nem a lerakói, hanem az elszenvedői kerülnek bajba, halmoznak fel adósságot vagy veszítik el az ingatlanjaikat, a területeiket.

A törvényjavaslat, bár kitér arra, hogy az ingatlanhasználatot meg kell vitatni, és vitatott az, hogy ki annak a tulajdonosa és ki a használója, a vitás helyzet rendezésére szolgáló javaslatnak ez a módosítása, amely alapján az ingatlan használata és a használó személye tisztázásra kerülhet, de a legfőbb kérdés nem az kell hogy legyen, hogy ki az, aki használja vagy ki az, aki birtokolja az ingatlant, hanem a kérdés az, hogy ki volt az, aki illegálisan elhelyezte rajta a hulladékot. Ennek elkerülése és a probléma megoldása érdekében az illegális szemetelők és hulladéklerakók büntetési tételének a drasztikus növelése lenne a preventív, helyes és szükséges megoldás, hogy ne fussunk a probléma elől, hanem menjünk annak elébe. Éppen ezért arra kérjük a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy erre helyezzék a hangsúlyt, hogy szeretett országunk ne Közép-Európa szemétdombja, hanem annak  méltán  ékköve lehessen. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíváne valaki még felszólalni a vitában. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Most megkérdezem Raisz Anikó államtitkár asszonyt, a napirendi pont előterjesztőjét, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Raisz Anikó jelzésére:) Igen, kíván. Parancsoljon, öné a szó.

DR. RAISZ ANIKÓ technológiai és ipari minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét csak röviden, talán még rövidebben szeretnék reagálni az elhangzottakra. Bár én személyesen nem tudom, hogy ötven évvel ezelőtt pontosan mi hogyan zajlott, de Bencsik képviselő úrnak igaza van, ugyanazt vagy legalábbis hasonlót szeretnénk elérni.

Köszönöm szépen a támogató nyilatkozatokat, és köszönjük szépen a konstruktív kritikákat, hozzászólásokat is. Talán úgy kellene meghatároznunk ezt az egész kérdést, mint egy rendszert, tehát rendszerszintű megközelítéssel talán nem is inkább a hulladékgazdálkodásról önmagában, hanem a körforgásos gazdaságról, illetőleg az arra való átállásról, annak a kialakításáról kellene beszélnünk, mert csak így tudjuk értelmezni ezt az egész törvényjavaslatot is.

Ugye, a hulladékkoncesszió vitája már lezajlott, tehát én azt nem nyitnám újra, nem kezdenék ebbe bele, ezen már önök túl is vannak, mi most már azt a részét csináljuk, amikor a törvényi, illetőleg a kormányrendeleti kereteket megteremtjük ehhez; egyébként a társadalmi egyeztetést sem hagytuk ki ennek keretében sem, és természetesen a végrehajtási rendeletre is sor fog kerülni a részletszabályokkal. Ezek mind egy fokozatos átalakításnak a részei, ahogy azt már Bencsik képviselő úr is mondta, ezt nem lehet egyszerre csinálni, mégiscsak 35 évről van szó, fokozatosan kell megtenni ezeket az átalakító lépéseket, és a normatakarékosság és a normavilágosság szempontjait figyelembe véve haladunk előre ezen az úton.

(17.10)

Az EPR kapcsán köszönöm szépen a megjegyzéseket, és azt is, hogy képviselő úr egyébként, ha jól emlékszem, szó szerint idézte képviselő urat és engem is. Itt valóban a lényeg az, hogy a termékdíj más funkciót kap; pontosabban: a kettős funkciójából egy funkció marad a következőkben.

Ez nem ördögtől való dolog, ez a kormánynak a környezetvédelmi, a körforgásos gazdaságra, a teremtett világ védelmére vonatkozó politikájába tökélétesen illeszkedik, és emellett figyelünk arra is, hogy a piac, a gazdasági szereplők tekintetében is óvatosan és gondossággal járjunk el.

Az egyeztetéseket többen említették. A szakmai egyeztetéseket egyébként lefolytattuk, többek között ezekkel a szervezetekkel is, akik ezeken a területeken aktívak, és természetesen nyitottak vagyunk újabb egyeztetésekre is. A fémhulladékra kellett válaszolnom. Az egy vegyes kérdés: egy része a koncessziós rendszerbe tartozik, egy másik része, az építési-bontási hulladékokból származó fémek pedig ezen kívül esnek. Tehát autó igen, az a koncessziós társaság tulajdona, az azon kívüli, tehát építési-bontási hulladékból származó fém pedig nem tartozik ide.

Egyébként a MOL szolgáltatási díjat fog majd fizetni, tehát nem használhatja szabadon a piacot, illetőleg ott is csak a szabad kapacitásokat használhatja majd, ennek tehát azért megvannak a jogilag biztosított fix keretei.

A települési hulladékudvarokat említették már a képviselő urak és hölgyek egyébként már az előző vitában is. Ezeknek a kialakítása folyamatos, kormányzati támogatással, uniós projektekből már épült jó néhány, mi is tervezünk, és a koncesszor is tervezi további hulladékudvarok építését. Mi is úgy gondoljuk, hogy ezeket a jövőben is fejleszteni fogjuk.

És ha már az illegális hulladékról annyi szó esett nagyon helyesen és annak az újraképződésével teljesen egyetértünk, a megelőzés az a cél, amelyet ki kell tűznünk a felszámoláson túl magunk elé, és azt a megelőzést mi egy intenzív szemléletformálással próbáljuk elérni jelenleg is, illetőleg kiterjeszteni kívánjuk ezt a jövőben is, hiszen valóban a közös célunk az, hogy Magyarország tiszta országgá váljon.

Így tehát a jövőben mi valóban az innováció ösztönzésével, egy minőségben más hulladékgyűjtési, hulladékgazdálkodási koncepcióval és rendszerrel, a gazdaság bevonásával és a társadalom együttműködésére számítva próbáljuk kialakítani ezt a rendszert. Ennek újabb lépése ez a törvényjavaslat, és ebben kérjük majd a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   73-114   115-128   129-164      Ülésnap adatai