Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Rétvári Bence államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Eötvös József, Trefort Ágoston, Eötvös Loránd, Klebelsberg Kuno, Apponyi Albert, Hóman Bálint, és még lehetne sorolni a híres emberek sorát, akik vallási és közoktatási miniszterei voltak hajdanában Magyarországnak (Rétvári Bence közbeszól.), akik kiemelkedő szellemi teljesítményeikkel járultak hozzá a magyar nemzet kultúrájához és tudományos fejlődéséhez.

Ehhez képest 2022 után a közoktatás minisztere Magyarországon egy rendőrtábornok, akinek tudományos és/vagy kulturális teljesítményeiről én nem tudok beszámolni; lehet, hogy van, de nem tudok ilyenről beszámolni. Pintér Sándor miniszter úr minden bizonnyal azzal vívta ki miniszterelnök urunk bizalmát, hogy ő a nagy rendrakó, ő a nagy megoldóember; ahol valami komoly probléma van, oda Pintér Sándort hívják, és ő majd megoldja.

Belügyminiszterünk pedig olyan, mint az egyszeri ember, az egyszeri kalapácsos ember, aki mindenhol és mindenben szöget lát, a kalapácsát állandóan használja és ide-oda csapkod vele. Nos, szeretném felhívni a figyelmet, hogy az oktatásügy nem ilyen egyszerű ügy, az ennél sokkal bonyolultabb, azt néhány kalapácsütéssel, erőből nem lehet megoldani.

Az oktatási tárca a múlt héten nyújtotta be a státusztörvényt, a pedagóguséletpálya-program törvényét, amellyel megoldani véli az oktatásban felgyülemlett problémákat. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a kétharmados fideszes parlamenti többség habozás nélkül el fogja fogadni ezt a törvényt, ezzel azonban semmi sem oldódik meg.

A Civil Közoktatási Platform, amely 54, oktatáshoz kapcsolódó szervezetet fog össze, 20 oldalas véleményt fogalmazott meg a státusztörvényről. Ebben többek között azt állapította meg, hogy a státusztörvényről nem volt érdemi társadalmi vita és egyeztetés, csak látszategyeztetés volt, főként a Fidesz által kreált álszervezetekkel.

Csak lábjegyzetként szeretném megemlíteni, hogy ott, ahol sikeres oktatási reformot hajtottak végre, például a skandináv országokban, ott igen hosszú egyeztetése volt az oktatási reformnak, az oktatási programnak. Ez akár egy-két esztendőt is fel tudott ölelni annak érdekében, hogy az összes érdekelt, érdekképviseleti szervezet adja ehhez a beleegyezését és az áldását, és az ellenzéki pártok is, annak érdekében, hogy ha esetleg kormányváltás lesz, az oktatási törvény továbbra is maradjon fönn, ne kelljen mindent újra- és újrakezdeni, ahogy például Magyarországon. Már csak ezért is érdemes lett volna hosszabbra venni ezt.

A Civil Közoktatási Platform véleménye szerint a státusztörvény jelentős mértékben csökkenti az intézmények, a tanárok és a szülők szakmai és jogi autonómiáját, és tovább rontja az oktatási és nevelési munka minőségét és hatékonyságát. Miniszterelnök urunk első generációs értelmiségiként tehát pontosan tudja, hiszen saját maga is megtapasztalta, hogy mennyire fontos a jó oktatási rendszer az esélyteremtés szempontjából, a tehetséges szegény gyerekek felemelkedése szempontjából. És azt is bizonyára tudja, hogy mennyire fontos az ország felzárkózása szempontjából a kiművelt emberfők számának gyarapítása. Tehát nem tudatlanságból, nem amiatt veri szét az oktatási rendszert, hanem sokkal inkább azért, mert egy olyan rendszert hozott létre, a nemzeti együttműködés rendszerét, amiben tanulatlan segéd- és betanított munkásokra van szükség, akik alacsony bérért dolgoznak hazai vagy külföldi tőkéseknek az alacsony hozzáadott értéket előállító szektorokban, például az akkumulátorgyárakban. És nem mellesleg persze, ezeket az embereket könnyen tudják manipulálni, politikailag félrevezetni a Rogán-féle propagandagyárak.

A válaszban az államtitkár úr majd bizonyára arról fog beszélni, hogy mennyire fontosak az akkumulátorgyárak, hiszen az elektromosautó-biznisz a jövő. Ezzel kapcsolatban azt szeretném megkérdezni tőle: tessék mondani, akkor miért nem a fedélzeti számítógépre és miért nem a szoftverfejlesztésre koncentráltunk az elektromos autók tekintetében?

(9.20)

Talán csak nem azért, mert ahhoz kiművelt emberfőkre lenne szükség, és a kiművelt emberfők az önök számára veszélyesek? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Mellár Tamás képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy oktatásügyi kérdésekkel nem önhöz fordulnánk, de kioktatásból jeles volt ön, tisztelt képviselő úr. Elmondta, hogy lenézi a rendőröket, lenézi a gyári dolgozókat, lenéz mindenkit, ön művelt, ön okos, ön tájékozott, mindenki más pedig figyeljen az ön szavára és tegyen úgy, ahogy ön gondolja, mert az ön műveltsége mindenkit lesöpör. A műveltségéhez egy icipici részt hadd tegyek hozzá, tisztelt képviselő úr: emlékszik rá, hogy az ön által idézett Klebelsberg Kunó 1921-22-ben melyik minisztériumot vezette Magyarországon? A Belügyminisztériumot. Hűha! Képviselő úr, újdonságot mondtam ezek szerint önnek. Klebelsberg Kunó belügyminiszter volt és utána lett kultuszminiszter Magyarországon. Tehát amit ön mondott az előbb, hogy aki a Belügyminisztériumot vezeti, az kalapácsos ember, kalapáccsal jár mindenhol és mindenre rácsap, akkor ez Klebelsberg Kunóra is igaz? Vagy rá a másik rész igaz, tisztelt képviselő úr?

Az a baj ezzel a gőgös, fennhéjázó, a saját tudását mindenki fölé emelő hozzáállással, hogy rengeteg embert sért meg, tisztelt képviselő úr, és önnön csapdájába esik. Mert azért nem nézheti le úgy a rendőröket, hogy a rendőrök mind kalapácsos emberek, akik ide-oda csapkodnak. Arról a 40 ezer emberről, aki az ön biztonságát őrzi, hogy ki tudjon menni éjszaka az utcára, aki őrzi a déli határt, aki a közutakon megpróbál rendet tartani, aki elkapja a bűnözőket, ezekről az emberekről ön úgy beszél, hogy kalapácsos emberek? Azokról az emberekről, akik az ön mobiltelefonjába az akkumulátort gyártották, úgy beszél, hogy műveletlen, irányítható emberek? Hát, önnek hogy lenne okostelefonja, ha azok az emberek nem csinálják meg azt az akkumulátort, ami benne van? Használ akkumulátoros telefont? Használ. Használ akkumulátoros laptopot? Használ. Van akkumulátor az autójában? Van. És azt mondja, hogy ezek műveletlen, irányítható emberek? Úgy lenézi őket, olyan alsóbbrendűnek tartja őket, hogy fáj ezt hallgatni, tisztelt képviselő úr.

Persze, az oktatás ügye fontos nekünk, mi is azt szeretnénk, ha minél többen minél több tudáshoz jutnának. De a tudásra való törekvés nem azt jelenti, hogy lenézi azokat, akik rendőrként vagy fizikai munkásként dolgoznak egy gyárban. Hát, köszönje meg nekik, hogy ön biztonságban él! Köszönje meg nekik, hogy a világ 13. legbiztonságosabb országa a mi hazánk, Magyarország, és ne így beszéljen róluk! Az ő nevükben is kikérem magamnak, hogy ön kalapácsos, ide-oda csapkodó embereknek nevezi őket.

Nem volt társadalmi egyeztetés az új pedagóguséletpálya-törvényről  idézi ön, tisztelt képviselő úr, az egyik petíciót. Hát, azt még Brüsszelben sem tudták eltagadni az Európai Bizottság emberei, hogy ne lett volna széles körű egyeztetés, tisztelt képviselő úr. Ön még a brüsszelitáknál is brüsszelitább ebben a kérdésben. Mondjon egy esetet Magyarországon, egyet, amikor az elmúlt fél év oktatási egyeztetésénél szélesebb körű egyeztetés volt valaha Magyarországon! Egy törvényt mondjon! Egy évszámot mondjon, amikor ennél szélesebb körű egyeztetés volt! Három körben kérdeztünk meg digitálisan minden magyar tanárt, és először válaszoltak 25 ezren, aztán 33 ezren, aztán 18 ezren; aztán az összes magyar szülőt, és válaszoltak több mint 130 ezren. Tíz körben egyeztettünk a szakszervezetekkel, és összesen 21 környi egyeztetés volt.

Elhívtuk az ellenzéki pártokat, elhívtuk a köznevelési kerekasztalt, elhívtuk az Országos Köznevelési Tanácsot, egyeztettünk az Országos Diákparlamenttel, szülői szervezetekkel, tanári szervezetekkel. Aztán az önök kérésére még az önök szakértőit is elhívtuk egy külön egyeztetésre. Elhívtunk hetet és eljött három, majd idő előtt elment egy, ott maradt kettő, egy mi hazánkos és egy baloldali. Nagy az igény az egyeztetésre előtte, de amikor elhívjuk önöket, akkor meg nem jön el senki. Hát, hogy van ez?! Ön azt mondja itt, hogy nincs elég egyeztetés. Amikor meg volt, és a Párbeszéd szakértője is eljöhetett  nem tudom konkrétan, melyik kettő maradt, azt hiszem, az MSZP-é és a Mi Hazánké maradt ott végig , akkor meg nem maradt ott. S akkor ön itt feláll a parlamentben és azt mondja, hogy nincs egyeztetés? S amikor az önök szakértője el van híva, akkor nem jön el? Vagy amikor az önök pártját elhívjuk, akkor fogják magukat, egy idő után felállnak és elmennek?

Csökkenti az autonómiát az új törvény. Azzal, hogy az iskolaigazgató érdemben tud dönteni a pedagógusok béréről, akik a tantestületben ott vannak, soha nem látott autonómiája lesz egy-egy iskolának és egy-egy iskola vezetésének.

Önök azt mondják, hogy szabályzatok és pedagógiai programok tekintetében nem helyes ez a helyzet. Tisztelt Képviselő Úr! 1997-ben vezette be a baloldal azt a helyzetet, ami egészen 2012-ig fennmaradt, amelyet a mostani törvény is rögzít, hogy a különböző szabályzatok és pedagógiai programok közül mi az, amit a tantestület hagy jóvá, és mi az, amit a fenntartó hagy jóvá. Ezt a rendszert a baloldal hozta létre 1997-ben. Aztán két cikluson keresztül ugyanebben a rendszerben működött a magyar közoktatás, és önök most azt mondják, hogy ez az autonómia megcsúfolása és sérül az autonómia. S most is bólint arra a rendszerre, amit két cikluson keresztül a baloldal gyakorolt Magyarországon. Álszentség, képviselő úr, álszentség! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   2-6   7-10   11-14      Ülésnap adatai