Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Bedő Dávid, Gelencsér Ferenc, Szabó Szabolcs és Tompos Márton Kristóf, a Momentum képviselői (Dr. Gulyás Gergely: Sokkal jobb!), azonnali kérdést kívánnak feltenni a miniszterelnök úrnak: „Kérem, válaszoljon, Miniszterelnök Úr!” címmel. Tompos Márton képviselő urat illeti a szó.

TOMPOS MÁRTON KRISTÓF (Momentum): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök úr (Rétvári Bence: Hoppá!), egy gondolkodásbeli különbségre szeretném felhívni a figyelmét (Rétvári Bence: Az is van?), ami talán azt is megvilágítja jobban, hogy 2003-ban miért szavazott a magyarok több mint 80 százaléka Európa mellett, ezzel is egy lépést téve a szovjet és orosz… (Németh Szilárd István: 2004-ben!  Dr. Vitányi István: 2004!) A csatlakozás, de 2003 volt a népszavazás…  egy lépést téve az orosz és szovjet múlt elhagyása felé. Ennek oka pedig nagyon egyszerű: az európai észjárás piaci észjárás (Rétvári Bence: Ügyes!), az orosz észjárás nem piaci alapú (Felzúdulás és taps a kormánypárti oldalon.  Rétvári Bence: Okos vagy, doktor Tompos!), hanem állami, politikai észjárás.

Ismerjük ezt, számunkra sem idegen, meg tudjuk érteni. (Rétvári Bence: Látod a világ összetettségét!) Az állami politikai észjárás azt mondja, hogy a gazdasági életben is meghatározó az állami befolyás, ezért a stratégiai ágazatokban állami tulajdonnak kell lennie. Tehát nem az államtól független aktorok a szereplői a stratégiai ágazatoknak, hanem az állam által tulajdonolt, vagyis a legerősebb függésbe hozott szereplők.

(17.10)

Az átláthatóság ebben az észjárásban nem képvisel olyan értéket, mint a piaci észjárásban, sőt. Végezetül: az állami politikai észjárásban nem a verseny elfogadása, hanem a monopolhelyzetekre való törekvés a természetes, és eszerint is jár el.

Miniszterelnök úr, én biztos vagyok benne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ön ezzel tisztában van, és ön ezzel egyetért. A kérdésem az, hogy ennek fényében miért viszi mégis ebbe az irányba az országot. Miért központosítanak? Miért tesznek meg mindent az átláthatóság ellen? És miért viszi az országot az orosz irányba? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök úr válaszol. Miniszterelnök úr, öné a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Bevallom, hogy nem vagyok könnyű helyzetben. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Talán először is hadd kezdjem egy biztatással. Lehet, hogy mi, sőt biztosan úgy van, hogy idősebbek vagyunk, de figyelünk a fiatalokra, tehát fontos nekünk, hogy önöknek mi a véleménye. Azt azonban egy kicsit érzem csak túlzásnak, hogy miközben, mondjuk, személy szerint én meg itt még néhányan éltünk 26 évet abban a világban, amit szovjet típusúnak neveznek, most ön elmagyarázza nekünk, hogy az milyen volt. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

Ennek ellenére csak annyit szeretnék önnek mondani, hogy valóban, Magyarország 2010-ben abban a helyzetben volt  az önök szövetségeseinek köszönhetően , hogy az energiaszektornak túlnyomó többsége, a médiaszektornak mintegy 80 százaléka és a bankszektor nagy többsége is külföldi kézben volt. És valóban, 2010-ben azzal a programmal nyertünk választást, hogy a stratégiai ágazatokban nemzeti tulajdonnak kell lennie. Most nincs időm arra, hogy azt a tévedését, hogy az államit és a nemzetit összekeveri, kiigazítsam, csak szeretném jelezni, hogy nem állami, hanem nemzeti tulajdonban kell lennie. Ezért Magyarországon ma a bankszektorban, a médiaszektorban és az energiaszektorban nagyarányú magyar nemzeti tulajdon van. És ez így van jól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót képviselő úrnak egy percben. Parancsoljon!

TOMPOS MÁRTON KRISTÓF (Momentum): Miniszterelnök úr közepesen lepett meg (Moraj a kormánypártok soraiban.), hiszen mégiscsak egy olyan ember mondta ezeket a szavakat, ezt az okfejtést, akinek a boldogságáért, jólétéért, gazdagodásáért ön nagyon sokat tett az elmúlt évtizedekben, sőt az egész családjának a jólétéért, gazdagodásáért nagyon sokat tett az elmúlt évtizedekben; egy olyan ember, aki a nyolcvanas-kilencvenes években egy fantasztikus képet alakított ki magáról, és mind a mai napig nagyon sokan szeretik ezért. Ezeket a mondatokat egy bizonyos Orbán Viktor mondta 2007-ben. Ön mondta ezt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Mit?) És most itt van, és cáfolja ezeket a szavakat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Mit cáfolt?  Hogy cáfolt?), ugyanúgy, ahogyan cáfolta azt, hogy Ukrajnát és Grúziát is fel kellene venni a NATO-ba, ugyanúgy, hogy elég volt az elszegényedésből.

Miniszterelnök úr, én elhiszem, hogy ön nem fog nekem válaszolni, egy dologra válaszoljon: hol van az az ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akinek hittek ezek az emberek, milliók. Hová tűnt az az Orbán Viktor 2007-ből? Hol van ez az ember? (Rétvári Bence: Egy éve 3 millió ember! Egy éve 3 millió szavazó! Hányan szavaztak?  Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg miniszterelnök urat. Miniszterelnök úr, öné a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Nem könnyítette meg a dolgomat. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak annyit szeretnék önnek mondani, hogy valóban van egy gondolkodásbeli különbség, ez pedig az, hogy nekünk, akik itt vagyunk  de szerintem még a másik oldalon is vannak néhányan, talán nem is kevesen, akik azt gondolják, amit mi , Magyarország az első.

Ami pedig a nyugati átláthatóságot illeti: azt javaslom, hogy a Pfizer-vakcinák ügyét alaposan tanulmányozza. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   58-65   66-73   74-81      Ülésnap adatai