Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek jelen kormánypárti képviselők, ugyanis most a békéről és a biztonságról fogok beszélni, a munkabékéről és a dolgozó emberek biztonságáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tavalyi választás óta eltelt időszakban igyekeztem felmérni, hogy itt, az új munkahelyemen kit és miért alkalmaznak, mihez ért, mire jó, mire jó egyik-másik képviselő. A magunk ajánlatát, az MSZP ajánlatát ismerem, az oktatáspolitikától a rendészeten és a honvédelmen át a nemzetközi ügyekig sokféle kérdésben tudunk baloldali válaszokkal szolgálni. Őszintén mondom, engem ez inspirál. Inspirál az, hogy a legkülönbözőbb területekhez értő emberekkel tudok együtt dolgozni. Elhiszem, és tisztelem azt, hogy egyikük kiváló ismerője az egészségügynek, a másik a gazdaságnak, a harmadik a környezetvédelemnek. Azt viszont kérem és komolyan kérem önöktől, hogy ha iparról és gyári munkáról van szó, akkor rám hallgassanak. Az a vegyipari szakszervezet, ahonnan a politikába érkeztem, a magyar kormány stratégiai partnereinek közel felénél biztosítja a magyar munkavállalók biztonságát és védelmét. Van dolguk elég, mert amikor a magyar kormány stratégiai megállapodást köt egy nagyvállalattal, akkor a tárgyalás a legfelső emeleten, zárt ajtók mögött, kényelmes bőrfotelekben zajlik. Közben odalent a magyar dolgozó némán végzi a munkáját, őt nem kérdezik meg, nem kérdezi meg senki, és nem érdekli őket, hogy a stratégiai partneri szerződésben hogyan biztosítják a jogaikat.

A Magyar Szocialista Párt egy határozati javaslattal él a tisztelt Ház felé, ami az állam és a munkáltató mellé harmadik félként beemeli a dolgozót a stratégiai partneri tárgyalásokba. Nekem ez szívügyem. Én ehhez értek, ezért kérem, hogy három rövid pont erejéig tartsanak velem ennek megértésében.

(16.30)

1. A stratégiai partnerek közül többen is komoly állami támogatást kapnak a működésükhöz vagy fejlesztésekre, majd tömeges létszámleépítést jelentenek be. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Gondoljanak bele! Előbb odaadjuk az adófizetők pénzét a nemzetközi nagyvállalatoknak, hogy ők aztán kirúgják az adófizetőket. Tízezernél is több munkahely szűnt meg így, teljes gyárakat zártak be a stratégiai partnerek azt követően, hogy elrakták a pénzünket. Nézzék csak meg, hogy járt el a Nokia, a Tungsram, a Microsoft, a Jabil, a Johnson! Ilyen vállalat ne legyen a kormány stratégiai partnere!

2. Fejezzék be a munkáltatók a kollektív szerződésből való csemegézést! Gondolom, sokan nem tudják a kormánypárti képviselők közül, de sajnos ez bevett gyakorlat idehaza. A dolgozók és a vállalat alapvető jogait és kötelezettségeit tartalmazó szerződést általában hosszú, kemény tárgyalás végén fogadják el, és a munkaidőtől a felmondásig, az előlegtől a végkielégítésig rengeteg fontos elemre szoktak kitérni. A magyar kormány stratégiai partnerei közül sokan pedig úgy gondolják, hogy ezekből úgy válogathatnak, mint Schadlné a cukrászdában.

Nos, nem. Ha a munkáltató egy ponton is megszegi a kollektív szerződést, az onnantól nem várhatja el más, számára fontos pontok betartását sem. Akkor a szerződés megszűnik. És tudják, mi lesz helyette? Sztrájk. És ez nem a közszféra. Itt nem tudnak zsarolni, nem tudnak utasítani, leáll a gyár, és kész. Mint mondtam, kormánypárti képviselőtársaimnál minden bizonnyal én ismerem jobban ezt a világot; nem tudom, hogy közülük ki menne oda és indítaná újra a gyárat, ki indítaná be a gépet, nyomná meg a szavazógomb helyett az indítógombot.

Végül 3. Ne akadályozzák, sőt írják elő a szakszervezet megalakítását a stratégiai partnereknél! Szinte szégyellem, hogy erre külön fel kell hívni a figyelmet. Legyen elvárás, hogy a magyar dolgozó a magyar kormány stratégiai partnereinél extravédelemben részesül, szakszervezeteit kiemelten kezelik.

Látom, hogy a kormány az ország jövőjét a magyar iparhoz kívánja kötni. Rendben, de kérem, hogy hallgassuk meg egymást, vitatkozzunk, és kezdjük azzal a területtel, ami a kormánypárt számára is fontos, a kormány stratégiai partnereivel. Azt pedig kifejezetten és külön kérem Orbán Viktortól, hogy a gyáriparosok, öltönyös nagybefektetők után legyen már végre stratégiai partnere a magyar ipari munkás is. Végtére is ők küldtek ide minket, és nem egy távol-keleti akkugyár. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Momentum képviselőcsoportjából Bedő Dávid képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Felszólalások:   8-9   10-11   12-13      Ülésnap adatai