Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van egy több mint évtizedes vita köztünk és a kormányoldal között, ez pedig jellemzően a magyar munkavállalók bérhelyzete, bérkérdése körül forog, ahol a nagyon, meglehetősen alacsony magyar bérszínvonal firtatásakor a mindenkori válaszadó álamtitkár azt szokta mondani, hogy de azért nézzétek meg, hogy a minimálbér mekkora mértékben emelkedett, és, ellenzéki képviselő hölgyek és urak, nézzék meg a statisztikát, hogy milyen robbanásszerű emelkedés mutatható ki akár a minimálbér frontján. Mi pedig erre teljes joggal mondjuk azt, hogy egy nagyon alacsony bázisról persze örülni kell mindenféle emelkedésnek, de azt látjuk, hogy ilyen brutális infláció mellett  egyébként Európa nagyon sok országában ez jellemző , ahogy emelkedik a minimálbér, a vásárlóerő még ezzel is csökken vagy éppen hogy kompenzálódik. Ha megvizsgáljuk a magyarok átlagosan elérhető béreit, akkor európai színvonalon is egy rettenetesen alacsony értéket találhatunk, és a legnagyobb probléma az, hogy most már a reálbérek is csökkennek, tehát az az érték, amit a polgár meg tud vásárolni a fizetéséből, megy össze, és folyamatosan veszít, folyamatosan csökken.

A helyzet az, hogy Magyarország soha nem volt az uniós élmezőnyben bérkérdésben, és azt látjuk, azt érezzük, hogy a kormány tudatos stratégiájává vált a bérszínvonal alacsonyan tartása. Ezt ismertük fel a korábbiakban is, amikor azt láttuk, hogy a jól képzett és magasabb fizetésre vágyó, jellemzően fiatal magyarok kivándorlásával szemben ellenerőt nem igazán támasztott ez a kormány, pedig tudta előre, hogy mikor fog az osztrák, mikor fog a német munkaerőpiac megnyílni, tudta előre, hogy milyen elszívóhatással találkozik, azt is tudták, hogy mondjuk, Nagy-Britanniába mekkora számú magyar munkaerő áramlik ki. Ezzel szemben nem támasztottak egy lakhatási vagy éppen béruniós programot.

A másik irányból viszont az utóbbi évek nem annyira hasznos „terméke”, hogy vendégmunkások százezreit kívánják a magyar piacra és a magyar gazdaságba hozni. Az első százezres kontingens lényegében már megérkezett, folyamatosan várható ennek utánpótlása. Azt látjuk, hogy ez leginkább a bérszínvonal letörésére alkalmas, és arra, hogy irreálisan rossz munkakörülményeket kényszerítsen az itt dolgozó magyar emberekre is. Tehát azt látjuk, hogy ezzel biztosan nem megyünk előrébb. Aki jobban akar keresni, nagyon sok esetben kényszerből elhagyja a szülőföldjét és nem itt boldogul, ami demográfiai és minden egyéb szempontból katasztrofális Magyarország számára.

Ekkor hoztuk be anno a béruniós koncepciónkat, ahol ahelyett, hogy érdemi választ adtak volna kormánypárti képviselők, rögtön elkezdték azt mondani, hogy jó, jó, de ti azt akarjátok, hogy a magyar zöldséges a Nagycsarnokban keressen ugyanannyit, mint a holland kollégája. Akkor is elmondtuk, hogy nem erről volt szó, nem lehet parancsuralmi módon béreket kikötni, emelni, de azt is látjuk, hogy legalább három területen ennek a kormánynak lett volna és lenne lehetősége a magyar bérszínvonal rendezése irányába elmozdulni.

Nyilvánvaló módon az első ezek közül a multicégekkel kötött stratégiai megállapodásaik. Mi ezeket alaposan átolvastuk. Javítsanak ki: nem találtunk ezekben olyan kikötést, hogy legalább a termelékenység által megengedett módon, tisztességes módon emeljék a magyar munkabéreket, nem a nyugat-európai színvonalhoz, egy európai átlag felé. A legdurvább az, a Jobbik-Konzervatívok közössége alaposan megvizsgálja rendszeresen ezt a kérdést, és a régió országainak a fizetéseihez képest is vagy távolodás következett be, az osztrákról már nem is beszélve, vagy pedig egy egy helyben toporgás, és tényleg az a méltatlan helyzet állt elő, hogy a bolgár és a román minimálbérhez kell mérni a magyart, és sokszor vagy az utolsó vagy az utolsó előtti helyen kullogunk. Tehát a multikkal kötött stratégiai megállapodások kapcsán adódik a kérdés: nyitotte a kormány arra, hogy legalább a termelékenység által megengedett módon, de kössük ki a magyar bérek tisztességes közelítését a nyugati átlaghoz és az európai átlaghoz?

Aztán itt van az a szektor, a magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozások szektora, ahol kétségkívül nem lehet azt mondani, hogy jövő évtől legyenek másfélszeresek a bérek, mert teljes joggal mondja a magyar vállalkozó azt, hogy igen, de ő miből fogja ezt kitermelni. Éppen ezért egy módon járna el helyesen a jelenlegi kormány: ha a források befagyasztása helyett az egyszer felszabaduló forrásokat a magyar kis és közepes méretű vállalkozások irányába, egy olyan alapba csoportosítaná, amelyekből béreket lehet fejleszteni és rendszerszinten lehet. A kérdés, hogy nyitotte erre a kormány.

De van egy harmadik terület, ahol aztán önök ugyan szoktak, de nem lehetne, nem illene senkire sem mutogatni: a harmadik nagy terület az állam, az állami szféra. Itt a kormány mindenféle gát nélkül elkezdhetné a bérek  és nem csak a minimálbér , az átlagbérek tisztességes közelítését legalább egyfajta európai átlaghoz. Lehet persze ilyen esetben nem annyira erős nemzeti kormányként külföldre és külső hatásokra mutogatni, de adódik a kérdés, hogy a három irány közül legalább az egyikbe hajlandóe, az egyik felé hajlandóe elindulni ez a kormányzat, vagy pedig továbbra is tudatos stratégiája az, hogy alacsonyan tartja a magyar emberek béreit. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)