Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Hogyne, persze, természetes, köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó.

FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Jó napot kívánok, jó reggelt kívánok mindenkinek! Amikor az új politikai generáció az egészségügyről gondolkodik, akkor mi azt a célt tekintjük szem előtt, hogy minden magyar minél hosszabb életet tölthessen el egészségben. Gyakran juthat eszünkbe az a Nyugaton élő idős ember, akire ha ránézünk, akkor hiába 70-80-90 éves embert látunk, de mégis egy magyar, 50-60 évesnek megfelelő sportos, trenírozott embert látunk. Mi olyan egészségügyet szeretnénk, ami a betegekről, a betegek gyógyításáról szól, és ami az orvosokat és az ápolókat tekinti elsődleges partnernek.

Én családapaként gyakran szembesülök a magyar egészségügy rossz helyzetével. A helyzet az, hogy ketté van szakadva a magyar egészségügy. Tehát egyfelől tömegek állnak tömött sorokban lepukkadt egészségügyi intézményekben, másfelől pedig a magyaroknak kétszer kell fizetniük a magánegészségügyi ellátás végett. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés, hogy mi miért fizetünk adót a magyar államnak akkor, hogyha nem elégséges az állami egészségügyi szolgáltatás, és el kell mennünk a magánegyészségügybe.

Amikor én pár hónappal ezelőtt egy komolyabb betegséget kaptam el, akkor laboratóriumi vizsgálatot kellett elvégezni. Ez nem egy nagyon bonyolult történet. Itt vizeletmintát ad az ember, meg vért vesznek tőle, és utána egy magánegészségügyi ellátásban körülbelül egy-másfél nap alatt készen van az eredmény. Az állami egészségügyben azonban másfél hónappal későbbre kaptam volna időpontot. Ezzel szembesül minden magyar ember, és szerintem ez botrány, tehát a várólisták hossza kész botrány Magyarországon.

Nekünk van javaslatunk erre, ez pedig a szektorsemleges finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből megveszi, megvásárolja a magánegészségügyi ellátótól azt a szolgáltatást, amit az állami kórház vagy rendelő nem tud elvégezni. Szerintünk ez egy jó megoldás lenne, és mi ennek a bevezetését fogjuk kezdeményezni a következőkben.

Pintér Sándor a meghallgatásán a következőket mondta:

„A 110 ezer egészségügyi dolgozó és általában az egészségügyi statisztikák. Ezzel van némi problémám, de egészen pontosan még nem tudjuk azt, hogy hány orvos szolgál Magyarországon. Nem tudjuk pontosan azt, hogy ezek közül az orvosok közül milyen mennyiségben látnak el beteget, kik a kutatók, kik azok, akik ugyan magyar orvosok, de nem Magyarországon teljesítenek orvosi tevékenységet, tehát a statisztikai problémáink megvannak. Ha azt is megnézzük, hogy rendben van, de a NAV-nál, az adóhatóságnál hányan jelentkeztek be orvosi tevékenységre, és hányan adóznak utána, megint más számot kapunk. És a harmadik számot kapjuk meg akkor, ha gyógyszerészektől megkérdezzük azt, hogy hány orvos állított ki vényt, hogy a gyógyszert föl lehessen venni, és hány embernek van orvosi pecsétje.

És akkor még mindig nem vagyunk a végén. Megkérdeztük az államigazgatást, hogy hány orvosunk van, aki az államigazgatás keretén belül az állami egészségügyi ellátás keretében dolgozik, újabb számot kapunk. És ha megkérdezem a Kincstárt, hogy végül is hány orvosnak utal az államigazgatáson keresztül pénzt, akkor kiderül, hogy az összesen 18 ezer fő.

(8.40)

Tehát ezeket a statisztikai adatokat mindenekelőtt rendbe kell tenni! Pontosan szeretném tudni, hogy hány orvos végzettségű van Magyarországon, ki az, aki itt praktizál, ki az, aki itt írhat fel vényt, ki az, akinek a gyógyszertáros ki kell hogy adja a vényét, ki az, akinek azt mondja, hogy köszönöm szépen, ő nem praktizál vagy nincs Magyarországon, nem tudom kiadni a vényét.” Ezt nyilatkozta Pintér Sándor belügyminiszter a meghallgatásán, és azóta több mint negyedév eltelt.

Az egyik kérdésünk államtitkár úrhoz az, hogy mi a helyzet ezekkel a digitalizálható adatokkal. Ugye, egy állam nehezen működik akkor jól és megfelelően, ha nincs tisztában azokkal a számokkal, azokkal a tényekkel, amik itt a miniszter úr beszédében is elhangzottak, hogy pontosan hány orvos dolgozik Magyarországon, hány orvos végzettségű ember van Magyarországon.

Ugye, sajnos azt látjuk, hogy sokan hagyják el az országot azok, akik az egészségügyi ellátást próbálják kitanulni. Sok családtagunk dolgozik kint, külföldi kórházakban. De hogyan szándékozzák önök hazahívni ezeket a honfitársainkat, akik külföldön kényszerülnek gyógyítani, és nem itthon, a magyar egészségügyben? Hogyan lesz feltöltve az a több mint 4000-4500 megüresedett háziorvosi hely (sic!), ami alapvető fontosságú lenne az alapellátás szempontjából? Ezt mindenki elmondja már évek óta önöknek, hogy az alapellátás az egészségügyben gyakorlatilag az összeomlás szélén van. Mit terveznek tenni azért, hogy ez ne így legyen?

Tisztelt Képviselőtársak! Amikor az egészségügyről beszélünk és az egészségben eltöltött évek számának növeléséről beszélünk, akkor azt érdemes megfontolni, hogy ez egy komplex történet, tehát itt nemcsak a szóban forgó törvénytervezet az, ami vitát igényel, hanem az is egy kérdés, hogy mit esznek a magyarok, mit isznak a magyarok, mit és mennyit szívnak a magyarok, milyen levegőt szívnak a magyarok a nagyvárosokban adott esetben, mit tanulnak a fiatalok az iskolában a tudatos életmódról, az egészséges életmódról, hogy amikor a sportról beszélünk, akkor mibe fektetjük az adófizetői pénzeket; tehát élsportot fejlesztünk körmünk szakadtáig, vagy pedig a tömegsportot támogatjuk, hogy minél többen tudjanak sportolni, és minél többet sportolunk, annál egészségesebb életet tudunk élni.

Tehát ez egy nagyon komplex történet, amikor egészségügyről beszélünk, és én nem látom a magyar kormánynak az elmúlt 12 évében azt a törekvést, azt a koncepciót, azt a jövőképet, ami egészséges magyar emberekben gondolkodna. És egészen egyébként az óvodától kezdve a munkavállalók világán át gondolok itt az ingyenes, államilag támogatott szűrővizsgálatokig, egészen a nyugdíjaskorig bezárólag gondolkodna, hogy hogyan tartjuk mi egészségben a magyarokat.

És szerintem ez fontos lenne, és próbálják hegeszteni a különböző egészségügyi törvényeket. Ezzel kapcsolatban a Magyar Orvosi Kamara megfogalmazza mindig a kritikákat, mindig elhangzik, hogy nem vontak be megfelelő számú szakembert ezek kidolgozásába, de én az új politikai generáció képviselőjeként azt hiányolom, hogy nincsen egészséges, egészségtudatos életmódra nevelés az iskolákban, azt hiányolom, hogy nincsenek államilag finanszírozott szűrővizsgálatok Magyarországon, azt hiányolom, hogy a tömegsportra nem fordít eleget a magyar kormány az adófizetők pénzéből.

Én ezeket hiányolom, mert szerintem ez kell ahhoz, hogy egy magyar ember is, amikor megéri a 70-80-90 évet, akkor ne úgy érezze magát, mint egy 100-110-120 éves ember, hanem úgy, mint egy 50-60 éves. Ez van tőlünk nyugatabbra, és mi egy olyan országért dolgozunk, ami egészségtudatos, ami környezetbarát, és ezek a dolgok egymással mind összefüggenek.

Én azon illúziókba nem ringatom magamat, hogy ez a kormány egy ilyen országért dolgozna. Ehhez bizony korszakváltásra van szükség Magyarországon, korszakváltásra van szükség az egészségügy irányításában is. Nem olyan embernek kell szerintem vezetnie az egészségügyet, aki rendőr, aki a rend nyelvén meg a fegyelem nyelvén tud beszélni, és csak a központosításban, meg a katonás központosításban tud gondolkodni, hanem egy olyan egészségpolitikában, ami összehangolja a különböző szaktárcák munkáját, a jövőbeli környezetvédelmi minisztérium, a jövendőbeli oktatásügyi minisztérium, a jövendőbeli munkaügyi minisztérium munkáját. Egy egészségügyi, egy önálló, autonóm egészségügyi minisztérium: szerintünk ez a jövő, és mi ezért a jövőért dolgozunk. Köszönöm szépen a szót.