Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az egyik legfontosabb lépés, ami az elmúlt években történt, az orvosbéremelés volt. Nem hiszem, hogy tud ön másik európai országot mondani, amelyik három év alatt 2-2,5-szeresére emeli az orvosok bérét akkor, amikor valóban a világ minden országa a járvány miatt küzdött előbb nehézségekkel, most az energiaválság miatt küzd nehézségekkel, és ebben az időszakban az orvosok bérét több mint kétszeresére emeltük, és az orvosbéremelés jövő év január 1-jétől is folytatódik.

Hogyan lehet ösztönözni az orvosokat, ön azt kérdezte. Ezzel a béremeléssel, azt hiszem, jelentősen lehet ösztönözni orvosokat, de a szakdolgozók esetében is azért jelentős emelkedés volt, ugye, 72 százalékos. Ez azt jelenti, hogy aki az évtized elején szakdolgozóként OKJ-s végzettséggel, 4-6 éves jogviszonnyal 160 ezer forintos keresettel rendelkezett  alapilletmény plusz mozgóbérelemek , neki idén januártól 517 ezer forint volt a fizetése. Aki felsőfokú végzettségű, 4-6 éves jogviszonyú ápoló volt, és 200 ezer forintot keresett az évtized elején, neki mostanra 649 ezer forintra emelkedett a fizetése. Az orvosoknál elértünk egy jó szintet, szerintem ezt ők sem vitatják, az ápolóknál viszont azt meg mi nem vitatjuk, hogy ott viszont még további emelésre van szükség. A vitában is elhangzott, hogy az orvosbér hány százalékára kell az ápolói béreket vinnünk ahhoz, hogy európai arányú legyen az orvosbér, ápolóbér. Az orvosbér nagyon megemelkedett, ezért kell hozzá húzni az ápolóbéreket.

Korábban részletesen elmondtam, most csak a konklúziót mondanám, hogy Magyarországon az ezer lakosra jutó orvosok száma nagyjából hasonló, kicsit alacsonyabb, de nagyjából hasonló, mint az Európai Unióban vagy az OECD-ben. És azt mondom önnek is, mint ami korábban elhangzott, hogy a járóbeteg-rendelők kapcsán tehát az orvosarány lakosságarányosan hasonló, mint más országokban. Mégis ön is, más is arról számol be, és nemcsak önök, hanem nyilván akikkel mi is beszélünk, hogy a járóbeteg-rendelőkben, ahol elvileg nem a fekvőbeteg-ellátáshoz mérhetően komplex, hanem ahhoz képest azért könnyebben szervezhető ellátások vannak, de mégis, ahogy ön is mondja, sok-sok hónapra kapnak időpontot, ami elfogadhatatlan akkor, ha az egészségügyi kiadások radikálisan emelkedtek, legalább 1500 milliárd forint, mellette az orvosarány hasonló, mint Európa más országaiban, de mégis azt látjuk, hogy az emberek okkal türelmetlenek, mert az egészségükről van szó, és azt gondolják, hogy ha később jutnak el a diagnózishoz, akkor nehezebb lesz majd a gyógyulás.

Ezért van ebben a törvényjavaslatban az, hogy a járóbeteg-rendelők működését az állam jobban lássa át. Nincs az benne ebben a törvényjavaslatban, hogy az állam ezeket állami fenntartásba venné, de az benne van, hogy jobban lássa át, mert ha többet költünk rá, ha megemeljük az orvosbért, ha emelkedik az ápolóbér is valamilyen mértékben, akkor miért nem javul a panaszosoknak a diagnózishoz jutása vagy a betegek kezelése a járóbeteg-rendelőkben? Pontosan ez az a kérdés, amit megpróbál ez a javaslat első lépésként a helyzet felderítésével tisztázni, és utána pedig valami javaslatot tenni az előrelépésre.

Ami a fekvőbeteg-várakozási időket jelenti, ugye, azért is van a NEAK-nak ez a honlapja, hogy ki-ki meg tudja nézni, hogy ha esetleg a hozzá legközelebbi kórházban valamilyen okból többet kell várakoznia, de egy megyével odébb egyébként ennek töredéke a várakozási idő, akkor ott is elvégeztetheti a beavatkozást. 10 százalékát ilyenkor a költségeknek arra lehet fordítani, hogy az illető egy másik megyében van, tehát az ezzel kapcsolatos utazási és más költségekre, pontosan azért, hogy ha valahol több kapacitás áll rendelkezésre, máshol kevesebb, akkor minél hamarabb megtörténjen a beavatkozás, akár egy megyével odébb. És ha országosan nézzük itt a csípőprotézisszámokat, ugye, itt a medián várakozási idő a megelőző hat hónapban 38 nap, átlagos várakozási idő hat hónapban 141 nap, tehát országosan azért jóval alacsonyabbak ezek a számok, mint amilyen számokat ön helyben mondott. És ami eltérés egyébként sok esetben a számok között, amikor előre valaki egy időpontot kap, az akár többszöröse is annak, mint a tényleges. Ez pedig azért van, mert sokan, mondjuk, ragaszkodnak egy orvoshoz, és ezért a várólistán hiába szerepelnek egy előbb lévő helyen, az orvoshoz való ragaszkodás miatt egy másik időpontban veszik igénybe az ellátást vagy más módon, más okokból, nem akarom itt nagyon részletezni, de sokan a várólistán ugyan szerepelnek, de a beavatkozás ténylegesen nem fog megtörténni. Vagy két várólistán van, az egyik műtét feltételezi a másikat, az egyiken még nem esett át, ezért a másik várólistán nyilván az a műtét még nem történhet meg, és még ezerféle ok van. De mindezekből az a mindennapi tapasztalat, hogy amit kap valaki, amikor beutalják, ahhoz képest azért jóval korábban kerül sor a beavatkozásra. Erre is utalt Takács államtitkár úr, hogy ezért van nagy különbség ezen kettő között.

Ami a várólisták hosszát illeti, ugye, amikor mi elkezdtük kormányzásunkat, nem volt országos várólista-nyilvántartás, nem volt ez vezetve, kockás papíron volt vezetve kórházanként, nem volt országosan átlátható rendszer. Mi ezt bevezettük, pontosan azért, mert csak akkor lehet leküzdeni, ha látjuk. Ha nem látjuk, akkor az a probléma eltolásának, elodázásának, szőnyeg alá söprésének a módszere. Ahhoz, hogy felvegyük a kesztyűt, és megoldjuk a helyzetet, javítsunk a helyzeten legalábbis, ahhoz előbb országos nyilvántartás kell. Ez létrejött, 72 ezren voltak akkor várólistán, ön is tudja, hogy járvány előtt ez ilyen 24-25 ezerre is lecsökkent, és a járvány végére valóban 40 ezres nagyságrendre emelkedett újra vissza, hiszen a halasztható ellátásokat halasztották a kórházak javarészt, a nem halaszthatókat elvégezték, és a járvány után valóban nehéz volt visszaállni arra a működési rendre, ami korábban volt.

A NEAK adatai alapján, amit ön is olvasott és nyilvánosak, most közelítettük meg az elmúlt hónapokban 100-200-zal azokat a heti beavatkozásszinteket országosan, ami korábban történt. És vannak, ugye, mellette  ha körülbelül 50 milliárd forintból összeadom  különböző várólista-csökkentési programok, erre az évre 13 milliárd forintos várólista-csökkentési többletforrás állt a kórházak rendelkezésére, és most tudták a járvány után ledolgozni a korábbi hátrányt. Tehát tényleg magasabb, mint mondjuk, négy éve, de jóval alacsonyabb, mint 2011-12 környékén, amikor a várólista-nyilvántartás létrejött. De ennek az oka a járvány elsősorban. Azt szeretnénk, ha minél gyorsabban ledolgozódna, azon dolgozunk mi is, hogy hogyan lehet még inkább ösztönözni a kórházakat arra, hogy ledolgozzák az ottani várólistahátrányt. Ennek a javaslatnak a nóvuma pedig az, hogy lépjünk előre abban, hogy a járóbeteg-rendelésnél  ma még biztos sok példát fogunk a mai hajnalon hallani erre  is ugyanolyan érdemi csökkenés legyen, mint ahogy 72 ezerről 24 ezerre lementünk a fekvőbeteg-ellátásban. Köszönjük, ha ehhez bárkinek építő jellegű javaslata is van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)