Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit össze vagyok zavarodva, mert az eredeti lista szerint kicsit máshol voltam.

ELNÖK: A saját mikrofonnal kellemesebb lesz.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Igen, sokkal jobban megy így, köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy állami rendszerek átalakításakor, mint az egészségügy is, ahol az állam alapvető funkcióit kéne hogy valahogy betöltse, érdemes nem rögtön a részletszabályokba belemerülni, hanem egy picit komplexebben megnézni azt, hogy hol vagyunk, honnan jutottunk ide. S bár a felelősségmegosztásban, a felelősökre való mutogatásban kormánypárti képviselőtársaim még mindig csak arra tudnak jutni, hogy a 12-13 évvel ezelőtti nyolc évben mi volt, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ebben a 12 évben mi történt.

Tisztelt Nacsa képviselőtársamnak mondom, hogy biztosan ő is sokat készült a vitára, és biztosan nagyon felkészült kollégáik vannak, akik nagyon jól tudnak bűvészkedni a statisztikai számokkal, de van néhány mutató, ami objektíve azt mutatja meg, hogy egy kormány és döntéshozó konkrétan milyen területet tart fontosnak, és milyen területet nem tart fontosnak. Ezek közé kevésbé tartoznak azok a számok, amiket ön mindig idéz, hogy nominálisan, azaz konkrétan forintszerűen évről évre többet költ el a kormány az egészségügyre vagy nem. Ezt az mutatja meg, képviselőtársam, hogy minden évben a GDP-hez, tehát a megtermelt össztermékhez képes hány százalékát fordítja a költségvetés az egészségügyre, az oktatásra vagy bármilyen más területre. S ha ezeket nézzük, tisztelt képviselőtársam, akkor mindjárt megvilágosodhatunk, hogy az emberek mindennapi tapasztalata a mai magyar egészségügy működőképességét illetően miért van szöges ellentétben az önök folyamatos propagandájával. Én csak remélni merem, hogy azt a sok lököttséget, amit itt hallgatunk arról, hogy minden rendben van, önök sem gondolják komolyan, és találkoztak már olyan élő emberrel Magyarországon, akinek az elmúlt időszakban vagy éppen jelenleg orvosi ellátásra van szüksége.

De nézzük meg először, hogy ki mennyit költött, és önök mennyit költenek valójában az egészségügyre. A KSH oldalán található Eurostat-adatok szerint Magyarország 2010-ben a GDP 5 százalékát költötte egészségügyre, Ausztria ekkor a GDP-je 7,9 százalékát. Magyarország 2019-ben, ami a honlapon utolsó adatként fellelhető, a 4,5 százalékát. Tehát kilenc év alatt sikerült 10 százalékkal kevesebbet költeniük az egészségügyre GDP-arányosan, mint az átkozott 2010-es évben. Ugyanabban az évben, Nacsa képviselőtársam, a nem létező Németország az ő nyilván nem létező GDP-jének a 7,4 százalékát költötte az egészségügyre, Ausztria pedig a 8,3 százalékát. Az majdnem kétszerese annak, amit az osztrák kormány döntött, hogy az egészségügyre költ a saját pénzeihez képest. S ez majdnem mindegy, hogy mennyi pénz. Itt azt láthatjuk, hogy a kormány mennyire tartja fontosnak ezt a területet, és a rendelkezésére álló pénzeszközök hány százalékát költi erre. Szeretném önöknek mondani, hogy a 4,5 százalékot érzékeljék, ’95 óta van az Eurostatnak ilyen összehasonlítása, azóta ez a 2019-es adat a legeslegalacsonyabb, szégyenteljes adat Magyarország történetében.

Na, most mindjárt szaladhatna Nacsa képviselőtársam, és mondhatná büszkén, hogy képzeljék el, 2020-ban egy varázspálcaütésre 6,4 százalékra emelkedett a GDP-arányos költés. Ha valaki nem tudná, hogy mi történt 2020-ban, az a mai napon tárgyalt zárszámadási törvényükből sajnos kiderül. 2020-ban ez a nagyon nagy emelkedés, a mintegy 300 milliárdos emelkedés semmi másból nem jön ki, mint a világhírű lélegeztetőgép-beszerzésükből. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz! A béremelés is akkor volt.) De, de! Az önök zárszámadási törvényéből kiderül, ugyanis ’21-ben már majdnem 300 milliárddal kevesebbet kap ez a terület. (Dr. Takács Péter: Nem így van!) Ne csóválja a fejét államtitkár úr, ez van benne a zárszámadási törvényben! A 2020-as 2007,6 milliárd forintról 1711,9 milliárd forintra mérséklődik, tehát 14,7 százalékos és 296,7 milliárd forintos csökkentést jelent a tavalyi év a ’21-eshez képest. Ugyanoda visszaesik, mint 2020 időszakában.

(21.00)

Akkor is mondom, ez a lényeg: 300 milliárd forintért vettek  és akkor most tegyük félre, hogy önök szerint ez a 2021. évhez képest hogy van  lélegeztetőgépet, amiről azóta kiderült, hogy a töredékének a töredékét sem használták fel semmire. 57 milliárd forint jutalékot  jutalékot!  vitt haza csak az egyik cég, 15 milliárdot egy másik cég! Képviselőtársaim! Az általam hirtelen az interneten fellelhető nagyságrendi számokban 300 millió forintra datálnak egy MR-készüléket. Felfogják maguk, hogy csak a jutalékból közel 190 MR-gépet lehetett volna Magyarországon beszerezni, és nem raktárakban rohasztani a nem használható lélegeztetőgépeket, meg odaadogatni más országoknak? És akkor abban az évben 480 milliárdot költöttek a teljes Covid-védekezésre, ezt a pénzügyminiszter, Varga miniszter úr mondta el a védekezés végén lévő beszámolásban. A 480 milliárdból 300 milliárd csak a lélegeztetőgép volt. Hát, miről beszélnek maguk?! A maradék 180 milliárdot költötték az emberek mentésére meg a kórházakra meg a felszerelésekre.

Tessék már megérteni  és ezt azért mondom, hogy az állampolgárok is megértsék , hogy olyan nincs, hogy büntetlenül ennyi pénzt elköltenek a semmire, miközben pont a mai nap két információ jutott el hozzám a legközelebbi munkatársaim köréből. Az egyiket mondom önnek, államtitkár úr: a decemberi rendszeres kontrollra március 24-ére kap az ember, egy idős hölgy Csongrád megye területén időpontot. A másik: konkrétan kollégánk sürgős MR-vizsgálatra február 4-ére. Hát, ne mondják már nekem, hogy itt minden rendben van! Meg ne mondják már nekem, hogy el lehetett költeni 300 milliárd forintot a semmire, és közben azt mondani az állampolgároknak, hogy sürgős MR-vizsgálaton majd februárban látjuk egymást! Most mondtam el, hogy nem a beszerzésből, csak a beszerzésen hízó, extraprofitot zsebre rakó, isten tudja, milyen embereknek a jutalékából lehetett volna majdnem 200 MR-gépet venni. Persze nincs orvos, aki aztán utána kielemezné ezeket a képeket, azt én értem, de legalább fizikailag lennének az ország minden járásában, valamelyikben kettő is lehetne. Csak összehasonlításképpen: nem 15 éve meg nem 20 éve, ez most volt, tavaly meg tavalyelőtt, amit csináltak, tisztelt képviselőtársaim.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért kell ezt az elején tisztázni, mert ebben a javaslatban, ami az asztalon fekszik, két dolog fontos: az egyik az, ami benne van, bár az kevésbé, de sokkal fontosabb az, hogy mi nincs benne. Önök nyilvánosságra hoztak egy koncepciót, aminek egy jó része egyébként valóban ebben a törvényjavaslatban még nincs benne, de például talán még ön is lenyilatkozta a nyáron, meg azóta a szakmai szervezetek, mind a szakszervezet, mind a MOK nyilván kész tényként veszi, és reagált is rá, hogy a járóbeteg-szakellátást önök államosítani akarják, pont. Ebben a törvényjavaslatban semmi nincsen egyébként azon kívül, hogy ezt előkészítik.

De akkor menjünk végig, hogy mi van benne! Benne van az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítása. Hogy ez mitől lesz jobb az embereknek, azt majd nagyon szívesen meghallgatnám államtitkár úrtól, de ha jól értem, itt annyi történik, hogy Margit néni felhívja a telefonszámot, és az nem az ügyeletnél fog csörögni, hanem a megyeközpontban a mentősök diszpécserénél, aki majd megállapítja, hogy mentőautót küld (Dr. Takács Péter: Így van, ettől lesz jobb!), az ügyeletest küldi, vagy megnyugtatja Margit nénit, hogy maradjon szépen otthon, nincs itt semmi látnivaló. Ez most mivel lesz jobb a beteg szempontjából, meg mivel lesz gyorsabb és jobb az ellátás szempontjából? Lehet, hogy van rá válasza, nagyon szívesen meghallgatnám, és hogy fel vane egyébként erre készítve maga a rendszer. De ez a legkisebb probléma, csak tudja, államtitkár úr, amikor önök sikerpropagandáról beszélnek a Hajdú-Bihar megyei pilotprojektnél, az ott élő emberek  kicsi az ország, ismerőseink is vannak akár konkrét történeteikkel  kevésbé élték meg ezt ilyen sikertörténetnek. Természetesen minden átalakulás, átalakítás elején vannak fennakadások, de azért az emberek szempontjából ez nem tűnt olyan jónak.

Ha járásközponti szinten lesz ez az ellátás  és ezt is kérdezném, hogy hosszabb távon járásközponti szinten lesze az ellátás , akkor mondja már meg nekem, államtitkár úr, hogy az abban a faluban, amelyik mondjuk, a járásközpontoktól 30-40-50 kilométerre van, az ott élő embernek ez mivel lesz jobb, mint ami most van, és mennyi idő alatt kell kiérnie, mondjuk, az ügyeletesnek, vagy éppen egy mentőt kiküldeni, bár nyilvánvalóan a mentő akkor is menne, ha tényleg neki kéne mennie. De azért azt jó lenne tudni, hogy ez maguknak az embereknek miért lesz jobb, hogy mondjuk, a járásközpontból fognak majd ezek kiküldésre kerülni.

Az alapellátási feladatok államosítása van itt nekem felírva. Ugye, ez arról szól, ami itt a törvényben egyébként benne is van, hogy az OKFŐ kapja meg azt a jogosítványt, hogy a háziorvosi körzeteket megrajzolja, eldöntse, hogy hol lehet, hol nem. Nézzük meg megint, hogy mi a probléma, és mire adnak önök milyen választ! A probléma az, hogy több mint 600 betöltetlen praxis van az elmúlt évekből, körülbelül 800 ezer ember van most ellátatlanul, alapellátás, háziorvos nélkül, és ezekből a 2020-as adatokból lehet tudni, hogy ebből százezer gyerek volt csak 2020-ban, akinek nem volt, nincs vagy nem kapott gyermek-alapellátást a saját lakóterületén. Erre tényleg az a megoldás, államtitkár úr, hogy a 600 betöltetlen praxist úgy oldjuk meg, hogy megszüntetjük a kicsiket, meg összevonjuk őket, meg átrajzoljuk? (Dr. Takács Péter: Így van!) Tehát ez lesz a megoldás.

Ha ez a megoldás, válaszoljanak már nekem ugyanerre a kérdésre! Ez annak a több százezer embernek, akinek ma sincs ellátása… (Dr. Takács Péter: De van!) Ott helyben nincs! Hát, ne mondják már, hogy az eddig betöltött praxishelyeken, ahol eddig volt háziorvos, most meg nincs, az embereknek jobb lesz, hogy soha többet nem lesz ott a faluban vagy a környéken! Tényleg, esküszöm, kit nézünk hülyének? Hát, 600 orvosi hely nincs betöltve, ami eddig be volt, most meg nincs! Ezeknek az embereknek most azt üzenik ezzel a törvénnyel, hogy szokjál hozzá, nem is lesz. Ha jól értem, ez a megoldás, de ez a megoldás nem megoldás, államtitkár úr.

Ami a kórházak megyei szintű központosítását illeti, a háromórás átrendelés szabályaival megint az a baj, hogy nincs elég orvos, nincs elég ápoló, komplett osztályokat, majd egy következő felszólalásban felolvasom, hogy csak a szekszárdi kórházban hány osztályt nem tudtak újraindítani a Covid után. Erre önöknek az a megoldása, hogy ezzel a háromórás szabállyal rángatják majd az orvosokat meg az ápolókat? Ön nem fél attól, államtitkár úr, hogy még többen fogják azt mondani, hogy köszönöm szépen, akkor ez ennyi volt? És tényleg komolyan gondolják, hogy ha a szakrendelőket majd államosítják, akkor az lesz a megoldás, hogy majd onnan beviszik a kórházba az orvosokat meg az ápolókat, és ugyanazt a létszámot osztják jobbra-balra, tehát lehet, hogy a kórházban majd lesz orvos, akkor meg a szakrendelőben nem? Ez a megoldás a létszámhiányra? Mert ez toldozgatás-foldozgatás, tűzoltás, és szerintem életveszélyes, ha ez a megoldás.

Végezetül: adott már választ arra, hogy a közel 27 ezer krónikus ágyból hányat akarnak a szociális ágazatba áttenni. Itt persze két kérdés adódik: kelle és mennyit kell majd fizetni a polgároknak ezek után ezért, és mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni; honnan lesz elég munkaerő a szociális ágazatban, hogy ezeket az intézményeket fenntartsák?

Végezetül, államtitkár úr, tényleg csak azt szeretném újra kérdezni és hangsúlyozni, hogy nekem úgy tűnik, hogy az átalakításra nincs pénz, nincs ember, ezért valamit ki kell találni, hogy valahogy talán működőképes legyen, sokkal kevésbé elérhető és jó módon az állampolgároknak. Én nem tudom, hogy ezekből a javaslatokból, ahogy mondtam, hogyan lesz több MR-gép, hogyan lesz több orvos, hogyan lesz gyorsabb diagnosztika, hogy lesz rövidebb várólista, vagy éppen hogyan lesz a jelenleg ellátatlan vidéki kistelepüléseknek saját háziorvosa újra, ami már volt nekik egyszer, tehát ők most elveszítenek örökre egy olyan dolgot, amit Magyarország és a magyar állam már tudott nekik biztosítani. Ha el tudja nekem árulni, hogy ha nincs bent több pénz, és ha csak államosításra meg koncentrálásra futja ezzel a javaslattal, akkor hogyan lesz a magyar embereknek jobb egészségügyi ellátása, azt akár egészen hosszan és nagyon szívesen meghallgatnám. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)