Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden reagálnék az elhangzottakra. Köszönöm szépen a konstruktív hozzászólásokat, és azt is el kell mondanom, hogy a tegnapi megbeszélés is nagyon konstruktív hangnemben zajlott, és elsősorban szakmai és nem politikai kérdéseket kaptunk az ott megjelenő frakcióktól, amelyekre, úgy érzem, döntő többségében megfelelő szakmai választ is adtunk. Igaz, hogy pár kérdést ma újra feltettek, de majd újra válaszolok rájuk. Azt mindenesetre sajnálom, hogy három frakció nem képviseltette magát. A meghívásra pedig azért ez az időpont volt kijelölve, hogy a frakcióknak legyen egy hetük a törvény szövegének a tanulmányozására.

Néhány felvetésre most reagálnék, amit, úgy érzem, mindenképpen meg kell tenni. Komáromi Zoltán képviselő úrral teljes mértékben egyetértek abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció, ezért aztán amióta én a magyar egészségügyben olyan pozícióban vagyok, hogy érdemi ráhatásom van a dolgokra, igyekszem nagyon aktívan kommunikálni. Talán emlékszik is rá, képviselő úr, hogy a Covid-ellátás idején mint egy frontkórház vezetője, aztán pedig mint az országos kórházi főigazgató ellátásért felelős helyettese folyamatosan igyekeztem lakosságot és a szakmai szervezeteket a médiában tájékoztatni. Én azt javaslom a képviselő úrnak, hogy azokat a médiákat is olvassa el, ne csak az önök által független-objektívnek gondolt médiából tájékozódjon. A felvilágosítás valóban nagyon fontos.

A „népegészségügy” és a „prevenció” szóra keresett rá a képviselő úr. Az a helyzet, hogy ez nem változott, nem újdonság a korábbiakhoz képest. Kiemelten fontos szerepet tulajdonítunk neki, ennek megfelelően most fel is kértem Ádány Róza professzor asszonyt, hogy a nemzeti népegészségügyi programot szerkessze meg egy nagyon elismert szakértői gárdával, és a kormány-előterjesztésben  amely egyébként a szakmai szervezeteknek is megküldetett , utaltunk rá, hogy a kormány annyira fontosnak tartja a prevenciót és a szűrési program felülvizsgálatát, hogy kötelezte a Belügyminisztériumot arra, hogy március végéig egy teljesen új szemléletű prevenciós és szűrési programmal jöjjünk majd vissza, és egy nagyon komoly társadalmi és szakmai konzultáció fogja ezt megelőzni.

Amit én személy szerint is nagyon fontosnak tartok, hogy teljes szakmai és társadalmi konszenzus legyen a magyar szűrőprogram fölött, ugyanis  egy érdekes adatot mondanék  a daganatos halálozásokkal kapcsolatban mindig elhangzik, hogy milyen helyen szerepelünk OECD- és uniós átlagban, viszont még egy nagyon fontos adatot mondanék. A daganat felismerésétől az esetleges sajnálatosan bekövetkezett halálozásig nagyságrendileg ugyanannyi idő telik el, mint Hollandiában vagy Skandináviában. Magyarul: a magyar egészségügyi szervezet része, az ellátórendszer, a szakellátás, legyen szó gyógyszerről vagy egyéb terápiáról, mindent meg tud adni a daganatos betegnek, hogy ugyanazt az ellátást kapja meg ugyanolyan színvonalon, mint Hollandia vagy Svédország. Amiben tényleg önkritikusnak kell lennünk, az a prevenciós szemléletnek az erőltetése, ebben egyébként egyetértés van köztünk és a szakmai szervezetek között is. Ennek megfelelően és ennek a szellemében még a tavasszal ki fogjuk dolgozni a népegészségügyi és szűrési koncepciót.

Az ügyelettel kapcsolatban több képviselő asszonytól és úrtól elhangzott, hogy távolabb kerül az ellátás a lakosságtól. Kérem szépen, itt nem a fizikai távolság, hanem az idő az a dimenzió, amit figyelni kell, az idő, ami sürgősségi esetben igazán fontos; ugye, itt elsősorban a kardiovaszkuláris állapotok azok, amelyek valódi nagyon szűk időablakot jelentenek, egy stroke esetében például ez csak másfél óra. A mostani ügyeleti rendszerben a beteg sajnos nehezen találja meg, hogy ki a kompetens személy, akihez az első tünetekkel fordulni kell. A beteg kezét mi most szeretnénk megfogni, megyénként egyetlenegy telefonszám lesz, amit fel kell hívni, és olyan ember fogja felvenni a telefont, aki őt olyan ellátási szintre irányítja, ahol definitív ellátást fog kapni.

(19.10)

Ezen változtatni kell a jelenlegi helyzetben. Jelenleg az önkormányzatok által leszerződtetett magántulajdonú ügyeletszervező cégek között ugyan vannak, akik rendesen és tisztességesen ellátják a munkát, ellátják a szervezést, és biztosítják azokat a feltételeket, amiket a szerződésben vállaltak, de sajnos ez korántsem egyenszilárdságú. Ez volt a tapasztalat. Az önkormányzatoktól és a betegektől kaptunk olyan visszajelzést, hogy ezen a területen kezdjünk valamit. Hát, nem jobb egy olyan rendszer, ahol egy kiképzett mentős veszi fel a telefont, és kikérdezési protokoll alapján sorolja a beteget, mint egy magán-ügyeletszervező szolgáltató, aki adott esetben nem orvost vagy nem egészségügyi dolgozót ültet a vonal végén? Annyi időt veszít a beteg az első tünetek megjelenésétől a definitív ellátásig, ami a modern orvostudományban egyszerűen megengedhetetlen. Ennek az úgynevezett hezitációs időnek a csökkentését szeretnénk nagyon erősen a zászlónkra tűzni, és az a megyei szinten egyetlen központi ügyeleti telefonszám, amit szakképzett dolgozó vesz fel, garancia erre.

Szintén több kérdésben elhangzott, hogy milyen terhet jelent ez a Mentőszolgálatnak. Szeretnék egy félreértést eloszlatni: nem a Mentőszolgálat jelenlegi dolgozói állományára fog ez az összes feladat ráhárulni. Újra elmondom, hogy két idősáv van, az egyik a 4-től 10-ig, a másik a 10-től reggelig tartó idősáv. 4-től 10-ig főszabály szerint háziorvosok látják el az ügyeletet. És hogy a háziorvosok hajlandóke ügyelni? A Hajdú-Bihar megyei pilot, az EFOP-1.8.0 projekt és a háziorvosok kollegiális vezetőivel való konzultáció miatt változtattunk az eredeti elképzelésünkön, és nem lesz kötelező éjszakai ügyelet. Nem lesz kötelező éjszakai ügyelet! Ismerjük a magyar valóságot, tudjuk, hogy a háziorvosi kar jelentős része a nyugdíjhoz közel áll, tőlük nem várható el az éjszakai ügyelet. Ezért alakult ki az este 10 órás idősáv, magyarul, egy darab délutáni műszak, optimális esetben egy, maximum kettő. Azért is a járást tekintjük optimális méretnek, mert egy járásban általában 20-30 háziorvos van, és 20-30 háziorvossal meg tudjuk csinálni azt, hogy egy-másfél délutáni műszakot kell egy háziorvosnak elvállalni. Az este 10-től reggel 8-ig tartó időszakra pedig a Mentőszolgálat fog tudni szerződni orvosokkal ugyanúgy, ahogy eddig, viszont belőlük jóval kevesebbre van szükség, hiszen már nem háziorvosi kompetencia jelentkezik az éjszaka folyamán, hanem mentési és sürgősségi, és ennek megfelelően a Mentőszolgálat fog többletforrást kapni arra, hogy erre az időszakra a most magántulajdonú ellátást szervező cégek helyett állami felelősséggel szerződjön orvosokkal.

Nagyon szépen köszönöm, hogy többen is kiemelték a segítő személy fogalmát. Ezt is tisztázni szükséges. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy ápolási, pláne nem szakápolási feladatokat vesz át valaki. Az lakossági igény volt, hogy ne csak a gyerekek mellett biztosítsuk a kísérő lehetőségét, hanem adott esetben az teljesen jogos társadalmi igény, hogy valaki a hozzátartozóját az életvégi események során személyesen szeretné elkísérni. Ő bent tartózkodhat vele a kórteremben, és azért szeretnénk egy disztinkciót tenni, mert a segítőre, illetve a kísérőre nem vonatkoznának a látogatóra vonatkozó szabályok. Azaz, ha látogatási korlátozást kell elrendelni egy adott kórházi osztályon, most ez a gyerekek kísérőjére nem vonatkozik. Ugyanezt a lehetőséget szeretnénk az idősebbek hozzátartozóinak az életvégi események során megadni.

Nacsa képviselő úr szavait szeretném megerősíteni: nem zárunk be kórházat. Alapvetően mi nem abban gondolkozunk, amiben a baloldal gondolkozott, amikor hatalmon volt, hogy hogyan szűkítsük az ellátórendszert, hanem új feladatokat is adnánk azoknak a kisvárosi kórházaknak, amiket itt most többen féltettek. Újra elismétlem, azt szeretnénk, hogy ezek a városi kórházak ne betegségüggyel, hanem egészségüggyel foglalkozzanak. A prevenciószervező képességeiket szeretnénk megerősíteni, szűrésszervezési feladatokat kapnának, és az egészségfejlesztési irodákat beköltöztetnénk ezekbe a járási egészségközpontokba. Ahol nincs kórház, ott értelemszerűen a szakrendelő tölti be a járási egészségközpont szerepét.

Az 1200 fő alatti praxisok megszüntetésével kapcsolatban is szeretnék egy félreértést eloszlatni. Nincs ma Magyarországon olyan, akinek ne lenne háziorvosa. Ahol betöltetlen a praxis, tehát ahol nincs praxisjogosult orvos, ott is van helyettesítő háziorvos, vagy a szomszéd körzet háziorvosa, vagy az OKFŐ üzemeltet egy olyan rendszert, ahol az OKFŐ alkalmazásában álló háziorvos látja el ezeket a helyettesítő feladatokat. A kapuőri szerepet pedig szeretnénk a továbbiakban is megerősíteni, ezért hoztuk létre a praxisközösségeket, és ahogy elmondtam, egyre több kompetenciát fogunk a háziorvoshoz, az alapellátás szintjére telepíteni. Ezzel is vonzóbbá tesszük a pályát.

A földrajzi eloszlások problémáját vetette fel Kunhalmi Ágnes képviselő asszony. Itt a probléma abszolút érzékelhető, de a kormány tett is már ezért, hiszen letelepedési pályázatokkal segítettük a háziorvosokat, és praxisvásárlási pályázatokkal a fiatalokat, hogy vonzóvá tegyük számukra ezeket a településeket. De ez még mindig nem elég, itt is szeretnénk továbbmenni, az alapellátás finanszírozását úgy tervezi a Belügyminisztérium átalakítani, hogy a hátrányos helyzetű településeket magukba foglaló praxisok az ország átlagpraxisaihoz képest egy jelentős, körülbelül 20 százalékos többletfinanszírozásra tudnának tartósan szert tenni.

A momentumos felszólaló, illetve többen is megemlítették a vezénylés kérdését. A vezénylést az OKFŐ létrejötte óta és az Eszjtv. bevezetése óta alkalmazzuk, de nem visszaélésszerűen. A Covid harmadik hullámában, amikor a legtöbb dolgozó vezényelve volt, a legnagyobb távolság egy Dunaújváros-Budapest távolság volt, amiről én tudok, s az is csak egy-két hétig tartott, tehát még a törvényben garantált 44 napot sem töltötte ki. Nagyon fontos, hogy visszaélésszerűen továbbra sem tervezünk semmilyen joggyakorlást.

A Jobbik képviselőinek felvetésével kapcsolatban megjegyzem a Covid-pandémia kezelése kapcsán, hogy az almát az almával érdemes összehasonlítani. A különböző Covid-statisztikák olyan eltérő metódusokat mutatnak az egyes országok tekintetében, hogy az 1 millióra eső halottak száma bár sajnálatosan magasnak tűnt Magyarországon, de nem alkalmas arra, hogy objektív összehasonlítási alapot képezzen. Én az Eurostat többlethalálozási adatait ajánlom a szíves figyelmükbe, ami egy objektív mérőszám, és a magyar kormánynak semmi köze nincs hozzá, hogy megnyugtassam a tisztelt képviselőket.

Megállapítható, hogy a V4-es országokkal összehasonlítva messze Magyarország teljesített legjobban a Covid-időszak alatti többlethalálozásokat tekintve, ugyanis a járvány két hulláma alatt nálunk emelkedett legkevésbé a V4-es országokban. Lengyelországban majdnem duplája volt a többlethalálozás a 2019-es szinthez képest, mint Magyarországon. S hogy mondjak még egy objektív összehasonlíthatósági adatot: 2019-hez képest, tehát a járványhullám lecsengésére vonatkoztatva az összes európai uniós ország között Magyarországon a legalacsonyabb a 2022. évi többlethalálozás. Nálunk csupán 2,5 százalék, míg Cipruson még mindig 19,8. S ebben nemcsak a Covid-halottak vannak benne, hanem azok is, akiknek a Covid miatt esetleg elmaradt olyan kezelése, ami súlyos következményekkel járhatott. Tehát ebben ez is benne van, és Magyarország ebben a legjobban teljesít az Európai Unióban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)