Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az a legnagyobb problémánk ma Magyarországon, hogy tönkremenni látszik a társadalom két vagy talán a két legfontosabb tartó lába, ugye, az oktatási rendszer és a szociális rendszer, és én tudom, hogy ebben véleménykülönbség van kormánypárti és ellenzéki képviselők között, de mégis engedjék meg, hogy én pár mondatban bemutassam az indokokat, amelyek alapján erre a következtetésre jutottam!

Pontosan tudjuk azt, hogy milyen tiltakozáshullám van a pedagógusok béremelése, a NAT megreformálása és a jogegyenlőség biztosítása kapcsán a pedagógusokkal összefüggésben, és én azt gondolom, hogy egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ezek a követelések valósak és teljesen függetlenek pártpolitikától. Ezt a függetlenséget, azt gondolom, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy tegnap egyházi iskolák szerveztek egy figyelemfelhívó pedagógusballagást, ahol 34 egyházi iskola több száz pedagógusa követelte a pedagógusok azonnali bérrendezését, a NAT reformját és a szabad tankönyvválasztást.

Azt gondolom, hogy egyértelműen ki kell mondani, hogy  ahogy ez tegnap elhangzott ezen a pedagógusballagáson is  a magyar hazát nem elsősorban a kard, hanem a kultúra teheti naggyá, ez Klebelsberg Kunótól származó idézet. Azt gondolom, hogy ez azért aktuális ebben a Házban, mert önök ebben az évben a fegyveres testületeknél kétszer is megvalósítottak béremelést, és félreértés ne essék, szerintem ez rendben van, csak azt gondolom, hogy ha erre volt pénz, akkor kell hogy legyen, és én pontosan tudom is, hogy van a költségvetésben annyi forrás, hogy rendezni lehessen a pedagógusbéreket.

Azt gondolom, hogy a számok önmagukért beszélnek. 2016 óta a pedagógusok bére 40 százalékot veszített az értékéből, és nekem meggyőződésem az, hogy a pedagógusok megbecsülése nemcsak a szavak szintjén kell hogy megtörténjen, hanem a fizetésükben is látszódnia kell.

De azt gondolom, hogy a szociális rendszerről is kell néhány szót ejteni ugyanakkor, mert ez a két dolog összefügg végső soron, ahol, ugye, önök a szociális törvény módosításakor azt mondták, hogy az egyén a szociális helyzetéért elsősorban önmaga felelős, majd másodsorban a hozzátartozók a felelősek, harmadsorban a civil szervezetek, aztán az önkormányzatok, és csak az utolsó a sorban az állam szerepvállalása. Miért is baj ez? Engedjék meg, hogy ezt néhány példán keresztül bemutassam!

Egy 1600 fogyatékkal élő ellátását végző mozgássérült-egyesület Somogy megyében abba a helyzetbe került, hogy a rezsiszámlájuk a hatszorosára emelkedett, ennek az eredménye az, hogy ma ennek az 1600 embernek az ellátása veszélybe került, mert önök egy szociális ellátó intézménynek már nem kívánnak támogatást nyújtani a rezsiszámlák kifizetéséhez. Ugye, emlékszünk az előző felsorolásra, kihez forduljon ez a civil szervezet? Azt gondolom, hogy egyértelműen lehet látni, hogy itt nem fordulhatnak máshoz életszerű okokból, mint a kormányhoz, a kormány pedig  és szerintem ez a legfelháborítóbb az egészben  még csak válaszolni sem hajlandó az ő kéréseikre. De a tegnapi napon is beszéltem a IX. kerületben, a XIII. kerületben vagy a VIII. kerületben található önkormányzati bérlakásokról, ahol szociálisan rászorulók élnek, akiknek 10-ről 80 ezer forintra emelkedik a rezsijük.

Pontosan tudjuk, hogy nagyjából elmondható, hogy a szociálisan rászorultaknak a legtöbb esetben a hozzátartozóik is rászorulók, de legalábbis nagyon ritka, amikor milliomos nagybácsi van egy rászoruló ember mögött. Itt megint felmerül a kérdés, hogy a rokonokhoz nem tud fordulni, az önkormányzathoz nem tud fordulni  kinek a feladata, hogy segítsen egy önhibáján kívül rossz helyzetbe került családon? Megint csak azt mondom, hogy ez az állam feladata. Én nagyon kérem önöket (Az elnök csenget.), hogy teljesítsék a feladatukat, és segítsenek azoknak a szociálisan rászoruló embereknek, akik erre rászorulnak. Köszönöm szépen. (Taps a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

(9.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására Rétvári Bence miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Önök itt rendre fölállnak a parlamentben és elmondják azt, amivel természetesen mindenki egyetért, hogy a magyar pedagógusoknak többet kell keresniük. Ezzel mindenki egyetért. Egyetért jobboldali és baloldali országgyűlési képviselő, egyetért pedagógus és nem pedagógus. Azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy béremelkedés legyen.

Nyilván különböző felelősségük van a kormányoldalon és az ellenzéki oldalon ülő politikusoknak, hogy ezt előmozdítsák. Önöknek is lett volna erre lehetőségük az elmúlt hetekben itt a parlamentben. Igen, meglepődik képviselő úr, kikerekedett szemekkel néz, de lett volna lehetőségük, hiszen tárgyaltuk azt a 17 pontot, azok java részét, amely az Európai Unióval való közös megállapodáshoz szükséges, amely révén megnyílnak azok a források, amelyek révén olyan mértékű pedagógusbér-emelést tudunk elindítani magyar költségvetési és európai uniós forrásból, amihez hasonló mértékű a rendszerváltás óta nem volt. Azért nyílhat lehetőségünk egy, a korábbiaknál nagyobb béremelésre, mert az egyik felét beletesszük a költségvetésből, a másik felét beletesszük uniós forrásból, és így egy 1200 milliárd forintos, többéves béremelkedési sorozatról beszélhetünk.

De ahhoz, hogy ez nagyobb léptékű legyen, ne csak az, amit a költségvetésbe beleterveztünk  a jövő évre 86 milliárdos többlet van a költségvetésben , szükség van erre a megállapodásra a magyar pedagógusok érdekében, meg hát az ország érdekében is. De amikor itt ültünk október 4-én meg a következő hetekben, vagy akár a tegnapi napon is, és sorra szavaztunk ezekről a javaslatokról, először a gyorsított tárgyalásukról, nem számíthattunk az ellenzékre. Aztán szavaztunk magukról a törvényjavaslatokról, és nem számíthattunk a baloldalra. Nem szavazták meg.

Feláll és azt mondja, hogy több béremelés kell. Aztán leül és megnyomja a „nem” gombot, vagy nem szavaz, vagy be se jön a terembe, vagy a „tartózkodom” gombot nyomja meg, de még véletlenül sem nyomja meg az „igen” gombot akkor, amikor egy szavazattal elő is segítheti azt, hogy legyen több forrás, hogy ne csak a hazai forrás, hanem az EU-s forrás is legyen meg a pedagógusbér-emeléshez, tisztelt képviselő úr. Miért nem teszi meg? Önöknek nincs európai parlamenti képviselőjük, de amelyik baloldali pártnak van, az pedig ott akadályozza folyamatosan. A vitanapon sorról sorra vette itt Latorcai államtitkár úr. Hat alkalom volt, hogy a magyar baloldal képviselői szavazhattak arról, hogy Magyarország hozzájute ezekhez a forrásokhoz vagy nem, újabb és újabb igazságtalan feltételeket állítanake Magyarország elé vagy nem, és mind a hat alkalommal a nemzeti érdek képviselete és a pedagógusok érdekképviselete szempontjából elbukott a magyar baloldal, mert egyszer sem szavazott úgy, hogy az elősegítse azt, hogy a magyar pedagógusoknak nagyobb béremelése legyen.

Én továbbra is azt kérem önöktől, amit a vitanapon is, hogy semmit se szavazzanak meg se Budapesten, se Brüsszelben, ami minket távolságban tart a pedagógusbér-emeléshez szükséges források lehívásától, de mindent szavazzanak meg, ami elősegíti, hogy minél hamarabb minél nagyobb arányú pedagógusbér-emelés legyen  ennyi. Nem bonyolult a feladat, képviselő úr, de önök nem tudják megugrani most már legalább egy éve, de lehet, hogy két éve ezt a feladatot, mert mindig sikerül a rossz gombot megnyomniuk. Ha választhattak, hogy a pedagógusbér-emelést elősegítő, nagyobb összegeket rendelkezésre bocsátó gombot nyomjáke meg vagy az ezt ellehetetlenítőt, önök mindig az ezt ellehetetlenítő gombot nyomták meg.

Azzal kezdtem a felszólalásom, hogy nyilvánvalóan más a felelőssége a kormánynak és az ellenzéknek, ettől függetlenül az ellenzék felelőssége is ott áll. Ha önnek ki kell állni és megkérdezik a pedagógusok öntől, hogy megszavaztae azokat a javaslatokat, illetve az önök pártjai megszavaztáke Brüsszelben azokat a javaslatokat, amelyek ehhez az 1200 milliárd forinthoz hozzájárultak, akkor önnek szégyenkeznie kell, és pironkodva azt mondani, hogy nem, nem szavaztuk meg, mert mi mindig a kormány ellen szavazunk. Mert nekünk az a fontos, hogy a kormány ellen szavazzunk, és nem az, hogy a pedagógusok mellett. Pedig ez lehetne egy nemzeti ügy. Hát, milyen szép lenne ebben összefogni!

Miben nem sikerült még összefogni? Például a gyermekek otthongondozási díjában sem sikerült összefogni, képviselő úr; ön szociális kérdéseket is említett. Itt voltunk 2018 decemberében, szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt, egy hónap híján, és sikerült önöknek megnyomni az „igen” gombot a gyermekek otthongondozási díja kapcsán? Olyan emberekről szavaztunk, olyan családokról, ahol a gyerek  aki nemcsak 5 meg 15 éves lehet, hanem 25, 35 vagy 45 éves is – egész napos ellátást, gondozást igényel. És önöknek sikerült megszavazniuk, hogy ők kapjanak 200 ezer forintos juttatást? Nem sikerült megszavazniuk, tisztelt képviselő úr.

Mi folyamatosan tárgyalunk a pedagógusok érdekképviseleteivel. A 14. sztrájktárgyalásra került sor tegnap, a választások óta az ötödik egyeztetésre került sor. Arra törekszünk, hogy európai uniós és hazai források közös igénybevételével elérje a pedagógusok átlagbére a diplomásátlagbér 80 százalékát, a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozók esetében a 90 százalékát, hogy jövőre ne 10, hanem 21 százalékos béremelés legyen, hogy 2024-ben legyen 25 százalékos béremelés és ne 10 százalékos, és 2025-ben egy további 29-30 százalékos béremelés legyen, és így 2025-re elérjük a 777 ezer forintos pedagógus-átlagfizetést. Jó lenne, ha egyszer már önök ezt támogatnák a szavazatukkal is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   2-4   5-8      Ülésnap adatai