Készült: 2024.05.11.15:34:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

69. ülésnap (2023.05.30.),  29-32. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:17


Felszólalások:   25-28   29-32   33-38      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport, az Országgyűlés alelnöke: „Mit üzen Csíksomlyó?” címmel. Alelnök úr, öné a szó.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Jézus a mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy elküldi számukra az erőt adó, vigasztaló Szentlelket. A keresztény világ a minap ünnepelte pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását. A Jézus feltámadása utáni ötvenedik napon az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, és a világ minden népét megszólítva kezdték hirdetni az evangéliumot.

Ezt a hívó szót hallották meg őseink is Szent István királyunk idején, és ugyanez a hívó szó vezeti a katolikus magyarokat és székelyeket 1567 óta Csíksomlyóra, a csíksomlyói Szűz Máriához. Ahogy azt egyik kiadványukban a Csíksomlyón szolgáló ferences atyák írják: „Mert itt találja meg a zarándok küzdelmes életének vigaszát, reményét és támaszát. Úgy jön ide, mint a bajba jutott, aggódó, félő gyermek az édesanyjához.”

Alig pár napja ismét egy nagy templommá alakult és teljesen megtelt zarándokokkal a Kis- és a Nagysomlyó-hegyek közötti nyeregrész, jelezve az egyház élő valóságát. Ezt a több százezres zarándoktömeget tisztelte meg jelenlétével Novák Katalin köztársasági elnök asszony és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke is személyes zarándoklatukkal.

Csík, Gyergyó és Kászon népe 456 éve a katolikus hit védelme érdekében ragadott fegyvert. Most Urbán Erik atya, a nyolcszáz éves ferences rend erdélyi provinciálisa, a búcsú szónoka arra hívta fel a figyelmet, hogy ma is veszélyben van a világ, és a mai világnak is nagy szüksége van olyan fegyvertelen próféták bizonyosságára, akik figyelmeztetnek a háború kegyetlenségére és embertelenségére.

Csíksomlyó, tisztelt képviselőtársaim, minden évben üzen, erőt és reményt ad évszázadok óta az ott fohászkodóknak. Ezért vált a világ magyarsága számára a csíksomlyói kegyhely a hit és a megmaradás üzenetének egyik legfontosabb spirituális központjává, oltalmazójává és továbbörökítőjévé mindannak, ami nemzeti öntudatunkat meghatározza.

A nemzet alapja a család, a szeretet és az élet közössége, jövője pedig a felelősséggel vállalt és nevelt gyermek. A felelős neveléshez hozzátartozik az értékek átadása és annak megtanítása, hogy egy történelmileg kialakult, tartós közösség tagjai vagyunk, melyet közös nyelv, terület, ezeréves értékek, jellegzetes kultúrában megnyilvánuló sajátosságok éltetnek. És ez a jellegzetes kultúra a magyarság életében nem választható el a kereszténységtől, mely értékrendjével példát mutat, békére, szeretetre, összefogásra hív. Napjaink fogyasztói társadalma, valamint a nyugati világ ideológusai tagadják és meghaladottnak tartják ezeket az értékeket. De mi, magyarok sohasem feledhetjük, hogy minden minket sújtó katasztrófa, idegen hatalmi pusztítás, vérbe fojtott szabadságharcunk és forradalmunk ellenére az ezekhez az értékekhez való ragaszkodásunknak köszönhetően tudtunk csak újra és újra megmaradni.

Mára a világban már-már megoldhatatlannak látszó problémák halmozódtak fel: járványok, gazdasági, érték- és erkölcsi válság sújt bennünket; keleti szomszédságunkban több mint egy éve szörnyűséges háború dúl; és nagy bölcsesség és önmérséklet kell ahhoz, hogy tőlünk délebbre pedig ne boruljon ismét lángba a Balkán.

(12.20)

Ebben a helyzetben különösen szükségünk van hitünk megerősítésére és azokra a hit által összefont erős közösségekre, melyek évszázadokon át megmaradásunk zálogát jelentették. Ez kell hogy reményt adjon jövőbeli megmaradásunkra is, ahogy azt Urbán Erik atya a szombati búcsún fogalmazta, mert a remény, tisztelt képviselőtársaim, nem azt jelenti, hogy a dolgok bizonyosan jobbra fordulnak, hanem sokkal inkább azt, hogy ha döntően elkötelezzük magunkat a jó ügy mellett, akkor az Isten is megsegít.

Tegyünk, hát, így mi is mindannyian, és Csíksomlyó üzenete nyomán szolgáljuk teljes elkötelezettséggel a magyar nemzet megmaradásának és egységének ügyét! Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Először is köszönöm elsősorban a katolikus hívek nevében, akik ott lehettek a zarándoklaton és ott lehettek Csíksomlyón, de köszönöm az összmagyarság ünnepét együtt töltők nevében is, hogy szólt és megemlékezett erről a csodálatos nagy ünnepről. Köszönöm természetesen az erdélyi gyulafehérvári főegyházmegyének, a ferences testvéreknek is azt a szervezést, amely ilyen csodássá és széppé tette ezt a néhány napot és ezt a néhány órás ünnepet fent, a nyeregben. Így fogalmazott valóban Urbán Erik ferences atya: a Kis- és Nagysomlyó közötti nyereg egy nagy templommá alakult.

Tisztelt Országgyűlés! Erik atya nemcsak feladatokat szabott meg beszédében, hanem eddig zavaros vagy kiforgatott gondolatokat, szavakat helyre tett, mondjuk így: a definíciókat pontosította. Ahogy ön is idézte, többek között a következőket mondta: tudnunk kell különbséget tenni a szükséglet és a szenvedély között, kívánság és sóvárság között -nevezzük ezt bölcsességnek; meg kell tanulnunk értékelni azokat, akik a köz és a közjó szolgálatában állnak és tesznek érte, embertársaikat szolgálják  nevezzük ezt megbecsülésnek; meg kell tanulnunk odafigyelni az ajándékba kapott földre, tisztelni és védeni az életet, Istent helyezni a középpontba  nevezzük ezt tudatosságnak. De ahogy ön is említette: van olyan, hogy fegyvertelen próféták bizonyságára is szükség van, és akik figyelmeztetnek a háború embertelenségére  nevezzük ezt a békének, illetve a béke tudatosságának. Meg kell tanulnunk, hogy egy férfi és egy nő együttese, mely a legkisebb társadalmi sejt, az egyház, a nemzet és a társadalom élete szempontjából pedig alapvető intézmény, a szeretet és az élet közössége, ahogy ön is idézte, a gyermekek egyszerre remények és kihívások, ahol az együtt töltött idővel, gondoskodó szeretettel odafigyelnek egymásra, nevezzük ezt családnak. Bölcsesség, megbecsülés, türelem, tudatosság, emberség, testvériség, béke, család, nemzet és egyház  ezek voltak a fő üzenetek.

Feltette a kérdést Erik atya, hogy mindezt hogyan. Kölcsey szavaival fogalmazva: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Máshol pedig így folytatta az összefogás erejét és a személyes felelősség fontosságát, Martin Luther King szavaival élve: „Ha nem lehetsz fenyő a hegygerincen, légy bokor a völgyben, de légy a legjobb kis bokor a kis patak partján. Legyetek bokrok, ha nem lehettek fák. Ha nem lehettek főutak, legyetek ösvények. Ha nem lehettek Nap, legyetek csillagok!”

Tisztelt Országgyűlés! Én a köszönetemet szeretném kifejezni a sok százezer zarándoknak, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból, Székelyföldről, akár Csángóföldről érkezetteknek, de ugyanígy Délvidékről, Magyarországról és a diaszpóra magyarságából, akár Dél-Amerikából érkezett fiataloknak is. Köszönöm a keresztaljiaknak. Azt is köszönöm, hogy milyen rendezett volt a zarándoklat. Román újságok arról beszéltek, arról írtak, hogy tisztaság, rend és örömteli ünnep van.

Ne arra figyeljünk oda, miről háborogtak, hogyan forgatták ki Novák Katalin köztársasági elnök asszony szavait, és arra se figyeljünk, hogy adott esetben Gréczy képviselő úr hogy fintorgott az ön beszéde alatt! Sokkal inkább a megbecsülést nézzük (Gréczy Zsolt: Meg sem szólaltam!), a lehetőséget abban a tekintetben, hogy megköszönjük a román hatóságoknak, rendőröknek, csendőröknek és tűzoltóknak azt a segítő és támogató munkát, amivel megint csak emelték ennek az ünnepnek a fényét.

Köszönjük a sok százezer önkéntesnek és a segítségét a háttérben dolgozóknak. Keresztalja fogadása, csángó misék, mind-mind emelték az ünnepet. Ezt szeretném egész Erdély népének, Székelyföldnek, és természetesen most önnek is megköszönni. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:   25-28   29-32   33-38      Ülésnap adatai