Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sokan tudják itt a parlamentben, hogy hivatásom szerint református lelkész vagyok. A mostani felszólalásomban mégsem szívhez szóló akarok lenni, hanem sokkal inkább az értelmükre szeretnék hatni.

Különös helyzet, hogy idáig jutottunk. A digitális állam és a digitális állampolgár olyan kifejezések, amelyeket mindnyájunknak szoknunk kell, miközben a digitalizáció fogalmát és tartalmát már teljesen természetesnek vesszük.

Az emberiség fejlődéstörténetében nem ez az első alkalom, hogy szintet lép a világ. Valamikor iskolai tanulmányaink során hallottuk, hogy a kerék feltalálása nemcsak a közlekedés eszközeit és módját, de a beszéd és a nyelvi kultúra alakulását is befolyásolta. Aztán az ipari forradalomról is tudjuk, hogy akkora lépés volt a termelésben, mint a hajózás a közlekedésben vagy akár mint az írásbeliség megjelenése.

Nyilvánvaló az, tisztelt Országgyűlés, hogy minden változásnak van ellenzője és van támogatója. Mindenki más-más okból és megközelítésben támogat vagy pedig ellenez valamit. Azt azonban látnunk kell, hogy a fejlődés ma a digitalizáció felé halad, és az, ami velünk történik néhány évtized óta, az emberiség időfolyamára levetítve évezredeket jelent, amihez nyilván nehéz igazodni, amivel nehéz egy vagy két emberöltő alatt lépést tartani, és mégis meg kell ezt tennünk.

Bármelyik kormány ugyanezt tenné, mint ahogyan valószínűleg politikai okokból bármelyik ellenzék is ugyanezt tenné, amit a mostani ellenzék, önök tesznek, ez a dolga, a kormánynak meg az, hogy haladjon a fejlődés útján. Bizonyára ismerik az arab közmondást: a kutya ugat, a karaván halad.

Bizonyára sokat fogunk hallani még ebben a parlamentben a digitális állam és a digitális állampolgár felvetésről, azt azonban nemcsak érdemes tudnunk, hanem kell is számolnunk vele, hogy ez csak nekünk jelent feszültséget. Amikor otthon megkérdeztem a gyermekeimet, és látom az unokáimat vagy a tizenéves korosztályt, akkor nem is értették a problémámat, és ha önök otthon megkérdezik a gyermekeiket vagy unokáikat, akkor biztos vagyok benne, hogy ugyanezt fogják tapasztalni. Sőt, talán meg sem kell kérdezni, csak nézzék meg a gyakorlatot, ahogy a kommunikációban részt vesznek, ahogyan az okostelefonjaikat használják, pillanatok alatt eloszlik a kétségük, hogy mi a jövő útja.

Ezért tehát mondhatom azt is, tudom, hogy itt kell a parlamentben ezt a vitát lefolytatni, de talán nem is a parlamentben kellene lefolytatnunk, hanem odahaza a családokban, az iskolák osztálytermeiben, és talán könnyen az derülne ki, hogy tulajdonképpen önmagunkkal vitázunk egy olyan dologról, egy olyan tényről, ami valójában már eldőlt.

A kulturális és kommunikációs fejlődés ezt a kérdést gyermekeinkkel már eldöntötte, és ha magunkban vagy így egymás között azon tépelődünk, hogy a digitalizáció biztonságosabbá vagy kiszolgáltatottá tesz bennünket, annyi bizonyos, hogy már ez is eldőlt, az utánunk jövő nemzedék a komfortosabb szolgáltatás mellett döntött.

Elnéztem a gyermekeket, ahogy sorban állnak a vásárlói pénztárnál, a sportpályák beléptetőkapuinál, az egyetemi felvételi ponthatár jelzéseinél, vagy ahogy elmennek egyet szórakozni  a lényeg az, hogy mindent az okostelefonjukról intéznek. És mi, akik talán zavarba jövünk attól, hogy ezen keresztül  mert hallani ezt a véleményt az ellenzék részéről  megfigyelnek bennünket, felismerik a szokásainkat, hibáinkat és gyengeségünket, az csupán egy illúzió, hogy mindezt eddig nem tudták azok, akik erre kíváncsiak. Igen, egy olyan világban élünk, amikor akinek takargatnivalója van, az nehezen boldogul. Az ellenzék által oly gyakran emlegetett transzparencia azt is jelenti ez esetben, hogy nemcsak a pénztárcánk vagy a szokásaink látszanak, hanem a kapcsolataink is könnyen átláthatóvá válnak. De ez is eddig technikai kérdés volt.

Jézus korában még nem volt okostelefon, és mégis egyértelművé tette, amikor ezt mondta: semmi sem marad titokban, nincs titok, ami ki ne derülne. Aki tehát attól tart, hogy a digitális állampolgárság és ügyeink intézése egyben nyilvánosságot is jelent, annak  ha tetszik, ha nem  ez lesz a digitális lelkiismeret. Egyébként pedig, ha felnyitják a komputerüket, vagy az okostelefonjukba belenéznek, az e-mailbe, az sms-be, a Messengerbe, a Facebookba vagy amit használnak, akkor láthatják azt, hogy folyamatosan jönnek a hirdetések, az üzleti és kereskedelmi ajánlatok a gyógyszeripartól a sátorponyváig, akkor azt is érzékelik, hogy ez a világ, ami ellen tiltakoznak, már itt van. Benne élünk valamiben, amivel akkor tudunk ellenőrzött kapcsolatot tartani, ha mi is beszéljük azt a nyelvet, és ha nemcsak ők értenek minket, hanem mi is értjük őket. Ez valóban megtisztító hatású lehet, mert az embernek vigyáznia kell arra, hogy mit mond, mit tesz, hová megy.

Ha lehet azt mondani, és itt mégiscsak mint lelkész szólok, hogy ha valakinek eddig a lelkiismeret nem segített a jó úton maradni, akkor ebben a digitalizáció új szakaszt nyithat.

(9.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ipari forradalomhoz hasonlítottam az elején a digitalizáció folyamatát, de hasonlíthatom a mezőgazdaság gépesítéseihez is, ami bizony a maga idejében sok ellenzőre talált, mondván, hogy mi lesz az állatokkal, mi lesz az emberekkel, ha átveszik szerepüket a gépek. S azóta látjuk, hogy a gépesítés nem csupán a munkát könnyíti meg, hanem azzal, hogy kiváltja az emberi erőt és erőfeszítést, hatékonyabbá válik a tevékenység. Arról pedig már nem a gép tehet és nem a lánctalp, hogy tankokat gyártanak, hanem erről az ember tehet.

A nehézséget inkább abban látom, hogy a 60 év fölöttiek számára nem erkölcsi vagy etikai, hanem technikai nehézséget jelent a digitalizációban eligazodni. És amíg az erkölcsi és etikai szempontokon könnyen túlteszik magukat egyesek, a technika már komolyabb gondot okoz. Megismétlem: kérdezzék meg a gyermekeiket, akarnake digitális kultúrát, digitális államot, akarnake digitális osztályt, digitális polgárságot.

A tervezetben benne van, hogy az állampolgárok rendelkeznek az adataikról, hogy az adatkezelők felhasználhatják azokat vagy sem. Digitálisan átláthatóbb lesz nemcsak a polgár, hanem az állam is. Bizonyára azt is rajtam kívül többen érzékelik, hogy egy-egy digitális bejelentkezéskor ügyfél- vagy felhasználóazonosítót, jelszót vagy olyan megjelölést kíván, ami titkos mások előtt. S az ember zavarban van, mert mindenütt annyiféle jelszó, felhasználói név, kód és egyéb jelrendszer szükséges, ahány platformba belép. És az ember talán már nem tudja pontosan követni maga sem önmagát. A digitális állampolgárnak egyetlen azonosítója lesz a tervezet szerint, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve az embernek azt az egyet kell megjegyeznie ahhoz, hogy beléphessen bárhova.

S amint már említettem, az attól való félelem, hogy a megfigyelésünket is segíteni fogja a digitalizáció, egyben azt is jelenti, hogy az élet átláthatóbb lesz. És azoknak talán van okuk tartani ettől, akiknek takargatnivalójuk van.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy ne álljuk el, ne zárjuk le azt az utat, amin a gyermekeink már járnak, hanem sokkal inkább szegődjünk melléjük, és ezen az úton segítsük az ő biztonságukat és a sajátunkat is. Ezért tisztelettel kérem az Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)