Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Kanász-Nagy Máté képviselő úr, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mit gondol erről, Miniszterelnök Úr?” címmel. Kanász-Nagy Máté képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Van egy ló, amire önök nagyon felszálltak, és lovagolni próbálnak rajta. Itt a legfőbb kormányzati politikáról beszélek. Magyarországon ma az a legfőbb kormányzati politika, hogy akkumulátorgyarmattá tegyék Magyarországot. Ugyan lehetett volna választani azt az utat is, hogy tudásalapú gazdaságot építenek ki, az oktatásba ruháznak be, esetleg növelik a pedagógusok bérét, de nem ezt az utat választották, hanem egy nagy összeszerelő üzemmé akarják tenni Magyarországot, amely összeszerelő üzem egyaránt kizsákmányolja a humán erőforrásokat és a természeti erőforrásainkat. Tulajdonképpen ez a biztos receptje annak, hogy a közepesen fejlett országok csapdájában maradjunk, avagy ez az élet a félperiférián, és úgy néz ki, hogy itt is maradunk.

Érthetetlen ez a kormányzati politika akkor, amikor a vízválság és a klímaválság kellős közepén vagyunk. Ezek az akkumulátorgyárak zabálják a vízkészletet.

(14.50)

Érthetetlen ez a politika, amikor az energiaválságnak szintén a kellős közepén vagyunk, ezek az üzemek zabálják az energiáinkat is, és akkor még a termőföldről nem is beszéltünk.

A kérdés az, hogy kinek éri ez meg, de néhány nappal ezelőtt napvilágot látott egy hír, most már tudjuk, kinek éri ez meg: hát, a külföldi munkásoknak, a vendégmunkásoknak éri meg, hiszen kiderült az, hogy az ő érdekükben arra számítanak, hogy több tízezren jönnek Magyarországra, ezekben a gyárakban fognak dolgozni. Fel lehetne persze tenni azt a kérdést is, hogy miért nem, mondjuk, arra a több százezer magyar fiatalra számítanak, akik külföldre költöztek, miért nem őket próbálják hazacsábítani. Lehet, hogy az akkumulátorgyárak nem elég csábítóak az ő részükre, és ha akkumulátorgyarmattá teszik Magyarországot, nem jönnek haza ezek a fiatalok?

Tehát, miniszterelnök úr, azt érzem, azt látjuk, hogy nagyon-nagyon sok sebből vérzik ez a politika. Kicsit úgy tűnik, mintha ez a ló megdöglött volna, és ha valaki, akkor ön biztosan tudja, mit kell csinálni akkor, ha döglött lóval találkozik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A válaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elektromos autókról beszélve, tisztelt képviselőtársam, sok minden jut az embernek az eszébe, de a döglött ló a legkevésbé, elég virgoncnak néznek ki ezek. (Derültség.) Egész Európa éppen elektromos autókat tervez meg épít. Megértem, hogy ha ön meglát engem, akkor rögtön az akkumulátorgyártás jut az eszébe, ezzel most már együtt kell élnem, úgy látom. (Derültség.) De nem olyan nagy baj ez, mert bár primitívnek látszik az egész ügy, valójában sok érdekes és bonyolult kérdést tartalmaz.

Két perc nem elég ezek kifejtésére, csak szeretném azt megvilágítani ön előtt, hogy a magyarországi akkumulátorgyár-építések minden dimenzióban jól végiggondolt iparpolitikai döntések. Van itt egy környezetvédelmi szempont. Szeretném világossá tenni, hogy Magyarországon a legszigorúbb európai normák vannak érvényben; semmilyen gyárat nem lehet építeni, még lópatkót gyártó gyárat sem, nemhogy elektromosautó-gyárat vagy akkumulátorgyárat, amelyek nem felelnek meg a legszigorúbb, még a németországi szintet is meghaladó környezetvédelmi előírásoknak. Mindenki nyugodt lehet Magyarországon, ha az ő környékén gyár épül, ott a környezetvédelmi előírásokat be fogják tartani.

Van egy vízgazdálkodási kérdés. Magyarország vízben rendkívül gazdag, én sosem értettem az erre vonatkozó aggodalmakat. Nekünk nem az a bajunk, hogy nincs vizünk, nekünk az a bajunk, hogy több víz megy ki az országból, mint amennyi bejön. Tehát nekünk vízbőségünk van, nekünk azon kell dolgozni, hogy hogyan tartsuk meg azt a rengeteg vizet, hogy föl tudjuk utána használni a magyar gazdaságban.

És végül van egy munkaerőkérdés is, amit ön feszeget: kik fognak dolgozni az új magyar gyárakban? A helyzet teljesen világos, mert a kormánynak van erről egy határozata: minden munkahely első helyen a magyarokat illeti meg, a magyarországi magyarokat. Második helyen a szomszéd népeket, és a harmadik helyzetben, amikor már mind elfogyott, akkor lehet csak külföldről hozni munkaerőt. Van egy döntésünk: soha nem lehet több munkaerőt behozni, mint amennyi betöltetlen álláshely van Magyarországon, úgyhogy a magyar munkavállalók is biztonságban érezhetik magukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszonválaszra Kanász-Nagy Máté képviselő úré a szó. Parancsoljon!

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, ilyenkor is kibukik az, hogy mekkora hiányosság, hogy nincs a kormányban környezetvédelemért is felelős miniszter vagy önálló környezetvédelmi miniszter (Felzúdulás, derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból, köztük: Ott ül!  Lantos Lajos Csaba felteszi a kezét.), hiszen akkor, azt gondolom, hogy a vízgazdálkodási kérdésekben, Magyarország vízellátásával kapcsolatban talán egy többlettájékoztatást adhatna a kormányüléseken. Amit ön mondott, az lehet, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt még igaz volt, sajnos a klímaválság és a vízválság azóta átrajzolta ezt a helyzetet.

Én értem azt, hogy önök tehát akkor nem lópatkóban gondolkoznak, hanem elektromos autókban, de ez egy elég széles értéklánc, ha ezt iparpolitikailag nézzük. Miért van az, hogy önök ennek az értékláncnak a legvégére akarnak becsekkolni, ami tényleg az összeszerelés, ez a leginkább kizsákmányoló és a legolcsóbb formája ennek az értékláncnak. Miért nem, mondjuk, az elejébe próbálunk becsekkolni, ott versenyezni, amihez nyilván hozzáadott tudásra lenne szükség: innováció, ez a tudástőke, ez az oktatás, például a pedagógusbér-emelés, tehát ez egy teljesen más út. Tehát miért a végét fogják meg, miért nem az elejére akarnak becsekkolni? Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egyperces viszonválaszra miniszterelnök úré a szó. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Azt gondolom, hogy ismerethiánnyal állunk szemben, tehát nem rosszindulatról van szó, hanem egyszerűen ismerethiányról. Tehát először is, az akkumulátorgyárakban dolgozó munkások átlagfizetése a feldolgozóiparban dolgozó munkások átlagfizetését 60 százalékkal haladja meg, kezdjük innen. Tehát ön a magas munkabérek ellen beszél.

A második dolog, amire érdemes figyelni, az az, hogy egész Európában akkumulátorgyárakat építenek, mindenhol. Az önök elvtársa, Timmermans biztos elvtárs-úr is (Derültség a kormánypárti sorokban.) mást sem csinál, csak akkumulátorgyárakat szorgalmaz.

A harmadik dolog, amire érdemes figyelni, az pedig az, hogy Magyarországon a termelőipar története azt mutatja, hogy először létrejönnek a termelőegységek, utána létrejönnek a kutatóközpontok, utána létrejönnek a fejlesztőközpontok, és így tudunk elérni, ahogy ön fogalmaz, az értéklánc magasabb szintjére. Fölül nem lehet becsekkolni. Ennek az a titka, hogy először szakmunkás kell, utána tanár  mint az egyetemen: amikor beiratkozunk, nem vagyunk professzorok, az ember diákként kezdi, kitanulja, és úgy megy előre. Ez az iparban is igaz.

Nézze meg az autógyártást! Azért vannak Magyarországon ma már autóipari kutatóközpontok, mert tudunk autót gyártani. Olyan helyre nem visznek kutatóközpontot, ahol még gyártani sem tudnak. Ennek a belátása szerintem nem olyan bonyolult, csak egy kis türelem és érettség szükséges hozzá. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypárti sorokban.)

Felszólalások:   165-172   173-180   181-188      Ülésnap adatai