Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Fónagy János államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselője, Bencze János képviselő úr: „Mi történik a magyar mezőgazdaságban?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr!  szerintem ön fog válaszolni. Ahogy beszéltünk már róla, eljött az árpaaratásnak az ideje, és a gazdák már előre jelezték, hogy gondjaik lesznek, hiszen a magyarországi árpának az ára egyszerűen nem hozza meg a megtérülést a befektetésben. Aki gazdálkodóval beszéltem  személyesen elmentem hozzá , leültünk, összeszámoltuk, a minimum veszteség hektáranként 50 ezer forint, de aki többet fektetett bele, elérte a 200 ezer forintot csak az árpán. Mindenki megörült neki, amikor megjött a hír, hogy az Unió hajlandó kompenzálni az összeget, önök ezt a propagandában eladták sikerként, és akkor utána jött a feketeleves, amikor kiszámoltuk, hogy mit is adott valójában az Unió, és mit adtak el sikerként. Az Unió erős 6 milliárd forintot adott, a gazdákkal utánaszámoltunk, ha ezt a 2021-es gabonatermés-átlagra kivetítjük, ez 465 forintot jelent tonnánként. Ez minden, csak nem kompenzáció, ez semmi más, csak parasztvakítás.

Az a gazdák kérdése, a magyar kormány hajlandóe kompenzálni őket, a magyar kormány hajlandóe azokon a gabonakereskedőkön behajtani a kompenzációt, akik lényegében tönkretették a magyar mezőgazdaságot az elmúlt évben, hiszen a magyar gazdák két veszteséges évet már nem bírnak ki, ez lesz a második nekik. Mit szándékoznak tenni önök a magyar mezőgazdasággal, hogy talpon maradjon? A magyar mezőgazdaságnak a beomlása magával fogja rántani az egész országot, ez tehát közös ügyünk. Itt nincs pártpolitika, itt agrárium van.

Ami a következő kérdés  mi úgy értelmeztük, ez csak a gabonafélékre vonatkozik , mi lesz a magyar méhészekkel. Olyan szomorú évet élünk, hogy egy olyan agrárminiszter működése alatt, aki önmaga is méhész, a magyar termelő méhészetek, a nagy családi termelő méhészetek lényegében csődbe jutottak, csak a hobbisták fognak megmaradni. A méz ára nem éri el a termelési költségeket, hála egy olyan palackozóüzemnek, amelyet önök stafíroztak ki és külföldről importált mézzel tölti fel a készleteit. Ez komoly gondot jelent, tehát tenni kell valamit, hiszen 15-20 ezer család megélhetése került konkrétan veszélybe.

Az állattartók is kérdezik, hogy jute nekik valami. Ugyanis hiába jött az olcsó ukrán gabona, a takarmányárak lényegében nem lettek olcsóbbak; estek egy kicsit, de nem annyit, mint a gabonaárak. Tehát a gabonaár lement felére-harmadára, a takarmány ára nem ment le, ekkora hozzáadott érték őszerintük sincs benne.

És jön még egy utolsó kérdés: azt kérdezik, hogy ez a nagyon olcsó gabonaár a tavalyi propaganda ellenére miért nem jelenik meg az élelmiszerárakban. Kik azok a spekulánsok, akik zsebre teszik? A harmadára vagy felére zuhant kenyérgabonaár mellett nem csökkent 20-40 százalékot a kenyér ára, nem csökkent a húsfélék ára, és nem csökkent a tejtermékek ára sem.

Ezekre a logikus kérdésekre várnának tehát választ a szántóföldi gazdálkodók, az állattenyésztők, a méhészek és a sor végén azok az emberek, akik az üzletekben vásárolnak, és nem látják az árcsökkenést. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Bencze János képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Farkas Sándor államtitkár úr fog válaszolni.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ön által felvetett kérdések valóban mindennapi kérdések az agrárium területén, de azért nem ennyire vészes ez a helyzet, és egyáltalán nem ilyen tragikus, mint ahogy ön ezt felemlítette. Ma, ha körbenézünk Magyarországon, körbenézünk a határban, egy nagyon biztató, nagyon szép képet látunk, ami nemcsak kép, hanem valóság.

(9.40)

Ön hivatkozott itt nagyon sok mindenre, amikre megpróbálok azért részben reagálni, de ha körbenézünk az országban, és látjuk a betakarítás helyzetét  márpedig az őszi árpa betakarítása és a déli megyékben a búza betakarítása is elkezdődött , ezeknek a területeknek, ezeknek a gabonaféléknek az átlagtermése a korábbi évek átlagtermésénél jóval magasabb. Ha csak akár egy árpa- vagy egy búzatermést nézünk, a felméréseink és a termésbecslések alapján is 6 tonna feletti búzatermésátlaggal számol a magyar mezőgazdaság, a magyar Agrárminisztérium. Ez nagymértékben jelenthet egy komoly, akár exportbevételt is, ugyanakkor egy komoly gazdasági előnyt is.

Az, hogy milyen árak vannak, az egy teljesen más kérdés. A magyar gabonaárakat nem a magyar kormányzat, nem a magyar piac határozza meg, hanem részben a rotterdami tőzsde és részben a chicagói tőzsde árai. Önnek is, azt hiszem, egyszer már elmondtam, hogy a gabonaárakat kimondottan az olaj világpiaci árához kötik, és mintegy hat hónapos csúszással követi a gabonaár – főleg kimondottan a gabonaár  az olaj világpiaci árát. Ez egy érdekes összefüggés, ezt meg lehet nézni visszamenőleg akár évtizedekre is, hogy ez így működik, tehát ilyen szempontból sajnos nekünk erre nincs ráhatásunk, hogy a magyar kereskedők, a kereskedelmi vállalkozások, a felvásárlók szintén ehhez az árhoz igazodnak.

És még van egy másik olyan problémánk is, jelentős részben az alföldi gazdálkodók számára, hogy mind a két tengeri kikötőtől vagyunk a legmesszebb. Ugye, általában a tengeri kikötőkhöz mérik ezeknek a gabonáknak az árait.

Ha most az Adriát nézzük, az Alföld keleti része messze van, de ha Konstancát nézzük  habár ott, ugye, most vannak nehézségek , mi ahhoz is nagyon messze vagyunk. Éppen ezért az árak  jelentős részben a fuvarköltségek miatt is  nehéz helyzetbe kerülnek, és a gazdák ebből a szempontból nehéz helyzetben vannak.

Egy viszont biztató, hogy azokat a gabonatételeket, amelyek learatásra kerülnek, biztonságos tárolási helyen tudjuk látni. A gabonahelyzettel kapcsolatban azt azért el kell mondanom, és ez itt kapcsolódik az élelmiszerárak kérdésköréhez is, valóban van abban igazság, hogy az alacsonyabb gabonaárakat nem követték az élelmiszerárak. Ez megint kimondottan olyan, hogy amikor most megnézzük a kormány politikáját, kereskedelempolitikáját, ha egyáltalán most erről itt szólhatok, azt kell hogy mondjam, hogy jelentős részben ezek a feldolgozók, kereskedők tették rá azokat a pluszforrásokat, azokat a pluszhasznokat, azokat a pluszdolgokat, amelyekkel ilyen mértékben emelkedtek meg ezek az árak, és most a kormányzati intézkedések hatására azért lehet látni, hogy visszafele némi csökkenés van, de természetesen én ezt már korábban is mondtam, akár a tavalyi aszálykáros helyzettel kapcsolatban, hogy azok az árak sose fognak visszajönni  ez természetes dolog , mint amik voltak akár a Covid előtt, vagy akár az aszály előtt; nem jönnek vissza. Ezt tudjuk magunkról; vissza lehet nézni a történelmet vagy akár az agrártörténelmet, hogy ezek az árak sajnos még egyszer nem jönnek vissza, magasabb árral kell számolni. Természetesen nem vagyunk ezzel megelégedve, és arra törekszünk, hogy nemcsak a feldolgozók, a kereskedők, hanem minden magyar állampolgár is megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerhez jusson.

Az, hogy a magyar mezőgazdaság tönkremegy: határozottan mondhatom, hogy ebben önnel nem értek egyet, és nem igaz az állítás, mert az önök által korábban beharangozott és elmondott, veszélyre való figyelmeztetéseivel kapcsolatban csak egy vagy két számot szeretnék mondani: tavaly vészmadárként emlegették, hogy nem lesz lehetőségük a gazdáknak a tavaszi és az őszi vetésekre; 1,73 millió hektáron vetettek ősszel, 1 millió 500 ezer hektáron vetettek tavasszal, és ha körbenézünk a határban, ezek a gabonafélék, ezek a növényfélék rendkívül biztatóak.

Éppen ezért én nagyon örülök annak, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) magyar gazdatársadalomban megvan az az erő, hogy továbbra is élni akar, élni is fog és termelni fog számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai